Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-23 / 260. szám

Ära 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol XXHL évfolyam Suboüca, szombat IS22, szeptember 23. 280. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SLAIsí: füedéhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Ne bunkósbottal... Jogos panaszaink, apró és nagy sérelmeink, törvényen alapuló igazságos követeléseink, szóval már eddig is csűrtől meglévő ba­jaink egy idő óta újakkal szapo­rodnak. Megdöbbentő és méltat­lan jelenséggel állunk szemben : magyarságunkért, teljes jogú ál lampolgárokká való elismeré­sünkért folytatott alkotmányos, törvényes és lojális törekvéseink egyre nehezebbekké, egyre koc­kázatosabbakká válnak, mert fe­lelőtlen elemek garázdálkodása, a lelketlenül túlfűtött sovinizmus beteg tombolása, a büntetőtör­vénykönyvbe ütköző nyilvános terror vetette meg lábát velük szemben, még pedig előre meg­határozott, céltudatos formában, rendszeresen. Bár egyelőre spora­dikus jelenségeknek tűnnek föl ezek az egymásután megismét­lődő esetek, mégis aggodalmat keltőek és tiltakoznunk kell elle­nük, védekeznünk kell velük szemben, egy pillanatra sem sza­bad hallgatással mellőznünk a most megnyilvánuló uj harcmo dort: az atrocitásszámba menő jogtalan és nemtelen terrort. Senta, mióta a Magyar Párt lé­lekemelő, valóban minden tekin­tetben impozáns nagygyűlése, az S. H. S. állam egész magyarsá­gának ez az egységes politikai megmozdulása megtörtént, külön­féle elszomorító, botrányos ese­ményeknek a színhelye. Már a nagygyűlést követő estén véres verekedést idézett elő egy ma­roknyi türelmetlen fiatalembernek a tudatos provokálása és azóta szinte napirenden van, hogy ot­tani magyar embereket a terror­­ifjak agyba-főbe vernek. Vasár­nap este egy magyar iskolaigaz­gatót, aki nem is vett részt e nagygyűlésen, botoztak véresre „ismeretlen fiatalemberek" ma­­gyargyalázó ordítások közben, a rákövetkező szerdán pedig egy szintén nem politizáló ismert pol­gárt páholtak el véresre. A kisebb és kevésbé véres, a csupán egy­szerűbb, úgynevezett pofozási esetekről nem is szólva . . . Senta tulnyomórészben magyar nemzetiségű lakosságát egy tucat félrevezetett fiatalember már he­tek óta megfélemlítésben tartja. Késő este senki sem mer az utcán járni, mert nem tudja, mi­kor kerül össze ezekkel az ifjakkal. Mindenki tudja, hogy kik a po főző, fejbeverő hősök, de senki sem mer velük kikezdeni. Bajo san is kerülnek egyhamar rendőr­kézre, mert hiszen a békésen posztoló szegény rendőrnek is van annyi magához való esze, hogy messze elkerülje a helyi terror fiukat. Ennek az országnak minden SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alszandra-alica I (Lclbach-palotaX( Előfizetési ár: negyedévre 90’ —dinár becsületes, hazáját igazán szerető, komoly politikusa arra törekszik, hogy jogállam váljék az S. H. S. királyságból, ahol az egyéni sza­badság, a polgári jogok, a vallási és nemzetiségi egyenlőség, a de­mokratikus közszellem ne csak az újságok vezércikkeiben és a párt­­vacsorák szóvirágos pohárköszön­­tőiban lássanak napvilágot, de a valóságban is meg legyenek. Az alkotmány és a törvények bizto­sítják az egyéni és a politikai szabadságot, a politikusoknak, a kormányférfiaknak és a hatósá­goknak a kötelessége, hogy azo­kat meg is védjék, a gyakorlat­ban eleven valósággá érleljék. Veszedelmes tünet, az állami or­ganizmus nagy betegsége az a szomorú jelenség, hogy a politi­kailag éretlen, a közre nézve leg­­kevésbbé hasznos túlzó sovinisz­ták botokkal, pofonokkal, revolver­rel forrasztják békés, becsületes és lojális állampolgárok torkára a szót. A beogradi lapok legelőkelőbb­jei éppen az elmúlt napokban mutattak rá egyértelműen azokra a tarthatatlan és valósággal „állam­ellenes" cselekményekre, arra a botor és barbár erőszakoskodásra, amely egyes elvakult csoportok részéről egyre tűrhetetlenebb és teljesen igaztalan módon nyilvá­nul meg a nemzetiségi kisebbsé­gekkel szemben. Oktalan dolog, ha a kormány és a hatóságok eltűrik majd, hogy az itt dolgozni, boldogulni akaró nem szláv nemzetiségeket végleg elkeserítsék. A Magyar Párt nagy­gyűlésén az S. HL S. királyság magyarsága ünnepélyesen kinyi­latkoztatta lojalitását uj hazájával szemben, őszintén, kertelés nélkül feltárta bajait, kívánságait és kö­veteléseit, megmutatta becsületes készségét a közös alkotó munkára. Mi ok foroghat még fent tehát bárki részéről — a felelős kormány­­férfiak, a hatóságok, az államalkotó szláv testvérek, sőt a háüstennek ma még csekély számú, elszórtan garázdálkodó felelőtlen terroristák részéről egyaránt — hogy kétel­kedjenek a sentai nagygyűlés ha­tározatának, a jugoszláviai magyar­ság egységes akaratának őszinte voltában? A hatóságok az állammal szem­ben való kötelességüket teljesítik akkor, ha többre becsülik a ma­gyarság lojális magatartását és a konszolidációra való törekvését a iármás és brutális ifjak könnyen végzetessé válható akciószabad­ságánál. A mostani helyzet köny­­nyen a fascizmushoz vezet, a fas­­cizmus pedig minden állam gyön­­geségé, veszedelmes betegsége. Jugoszlávia feltételekhez köti a beavatkozását Magyarország és Bulgária lefegyverzését követeli — Uj stra tégiai határokat kíván — Olaszország is tegyen engedményeket — Nincsics uj instrukciókat kapott — A csütörtök esti minisztertaná­cson — a „Vreme" értesülése szerint — a keleti kérdéssel is foglalkoztak. Felolvasták Nincsics táviratait, melyekben a francia és angol kormányokkal való tárgya­lásokról számol be. Nincsics a jc■ leütések szerint azon fáradozik, hogy a két nagyhatalom megegyez­zék egymással, mert evvel Jugo­szlávia helyzete is könnyebbé válna. A kormányhoz érkezett jelen­tések szerint Anglia még néhány osztag katonát akar Konstantiná­­po yba küldeni, amelyek a mos­tani szövetségközi megszálló csa­patokkal együtt védenék a vá­rost, ha Kemal megkísérelné an­nak elfoglalását. Ezek a csapa­tok védenék a Gallipoli félszige­tet is a kemalisták támadásai el­len. Az angol kormány azt köve­teli, hogy oz SHS állam és Ro­mánia is kii djön néhány csapattes­tet Konstantinápoly és Trácia vé­delmére. Ha Anglia megmarad követe lése mellett, akkor a kormány a csapatküldésért kárpótlásul bizo­nyos rekompenzációkat fog köve­telni. Mindenek előtt követelni fogja a kormány, hogy hajtsák végre Magyarország és Bulgária le­fegyverzését úgy, ahogy azt a békeszerződések előírják, hogy a határok ezekről az olda­lakról is biztosítva legyenek. Ha ez nem történne meg, akkor a kormány azt követelné, hogy kedvezőbb stratégiai határokat állapítsanak meg a két szom­szédországgal szemben. Bizonyos politikai körökben az a vélemény jelentkezik, hogy szükséges volna Olaszországgal szemben is bizonyos koncessiókaí követelni. A kormány mindezekről a kér­désekről még nem hozott végle­ges határozatokat, mert még bi­zonytalan, hogy milyen ered­ményre fognak a Paris és Lon­don közötti tárgyalások vezetni. Nincsicsnek uj instrukciókat kül­dőitek, amelyek általános jellegűek. A részletekről ugyanis még nem lehetett beszélni. A pénteki nap folyamán Titno­­fijevics helyettes miniszterelnök és Guvrilovics Panta, a külügyminisz­ter helyettese az érdekelt álla­mok beográdi képviselőivel tár-; gyalusokat folytattak erről a nagy* fontosságú kérdésről. Nincsics a békés megoldásért. Parisból jelentik : Nincsics SHS külügyminiszter és Antonesco pá-j risi román követ együttesen meg­jelentek Poincaré- nál. Kijelentet­ték előtte, hogy kormányaik azt óhajtják, hogy a közeli kelet kér­déseit békés utón rendezzék. Az SHS királyság és Románia kor­mányai ebben az értelemben fog­nak eljárni. Magyarország és a lesze­relés kérdése. Budapestről jelentik : A „Vir­­radat“-tal illetékes helyről közük,, hogy a kisantantnak a Népszö­vetség előtt hangoztatott azon vádja, hogy Magyarország nem hajtotta végre a leszerelést, nem felel meg a valóságnak. A lesze­relést ellenőrző bizottság tagjait' már nagyrészt visszahívták Buda­pestről, csak egy bizottság ma-j radt Magyarországon az ellenőr-; zés likvidálására. A magyar kor­mány lépést tett illetékes helyen, hogy ezt a bizoílsúgot is hívjákí vissza, mert magyar vélemény szerint nincsen semmi tárgyi oka} annak, hogy szaporítsák Magyar-i ország kiadásait. A magyar kormány véleménye szerint bizonyosra vehető, hogy a nagykövetek tanácsa helyt ad a magyar kívánságnak és nem ren-\ deli el a leszerelés felülvizsgálását,' mert nem hívta volna vissza az ellenőrző bizottságokat, hanem! kapott volna megnyugtató jelen- j téseket a leszerelés végrehaj-,; tásáról. Katonai célokra kellenek a felemelt postatarifa bevételei — A felemelt postatarifa — Röviden már megemlékeztünk! arról,hogy október elsejétől kezdve; a posta száz százalékos tarifaeme­léssel kedveskedik a közönségnek.! Mint Beogradból jelentik,a tarifa-’ emelés az ajánlott és közönséges levelek és levelezőlapok belföldi; forgalmára vonatkozik. Felemelik, a távirati dijakat is. És pedig; egy szó ára az eddigi harminc; para helyett ötven para lesz. Az egyéb dijakat ezúttal nem eme­lik fel. Az uj emelések folytán a posta költségvetése évi 70 millió dinár bevételi többletet fog felmutatni. Ebből az összegből a postaalkal­mazottak fizetésjavitására 7 millió dinárt fognak fordítani, 30 millió dinárt pedig n pénzügyminiszter a hadügyminisztérium költségve­tésére óhajt fordítani. í De vájjon mi történik majd a! többi 33 millióval ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom