Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-21 / 258. szám
Ara l dinár* 2 fei, 8 márka, 1 soko!. BAGSMEGYEI XXIII. évfolyam Snbotica, csiltSríök 1922. szeptember 21. 2BB, szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal S—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90" —dinit AlsKÖSíMS MSB** SZERKESZTŐSÉG: Kralja Akssndra-uiica 4 szám alatt; Kiadóhivatal: Kralja Álexaailra-uiiía 1 (Lelbaeh-palota^ Fedezzék fel már egyszer a Vajdaságot!... Hatvan kilométer — vagyis gyorsvonaton hatvan perc — a távolság a főváros és a Vajdaság között. Úgyszólván Beográd hóna alatt vagyunk. Közelebb, mint Nis, Kragujevác, Sabác, vagy akár Pozsare- Vác, ezek az igazi, vérbeli szerbiai .Városok. Ez a közelség azonban csak látszólagos, szinte elméleti, jÉnert & kilométerek csekély száma a gyorsvonat száguldása mégsem elegendők ahhoz, hogy az a földrajzi fizikai és időbeli közelség a szerves íáflainéletben kézzelfogható valósággá váljék. A valóságban messzebb vigyünk Beográdtól, mint Cetin je, •vagy Üszkfib vagy Dubrovnik. Egyszerűen azért, mert Beográd még tnost seni ismer bennünket. Sem a Kereskedő Beográd, sem a politikus Beográd. A londoni éttermekben és Sportklubokban többet tudnak a kanadai és ausztráliai dolgokról, mint a beográdiak, — a miniszterek, bankárok és újságírók egyaránt — rólunk vajdaságiakról. Ezt a jellemző és sajnálatos tényt, lamely sokféle gazdasági és politikai mizériának és hibának a kutforrása, mi vajdaságiak utón, útfélen érezzük 'és tapasztaljuk. A Vajdaság sokféle bajának, a. kormányzat számos tévedéseinek, a közgazdasági élet elsenyvedésének, a politikai élet elmérgesedésének egyik legfőbb oka az, hogy Beográd tulajdonképpen több ezer kilométernyi messzeségben van még most is a Vajdaságtól, hogy ez a terület a főváros számára: terra incognita. Hogy másról ne beszéljünk itt van sok mindenféle dolog között a magyar nemzetiségi kérdés. A magyar probléma felől Beográd a legnagyobb mértékben tájékozatlan még most is, az állam megalakulásának negye'dik esztendejében. És ez a sok naivitással szaturált nemtudomság az oka annak a komoly és szomorú ténynek, hogy Beográd még most is lázadókat, forradalmárokat, irredentákat lát az S. H. S. állam, nevezetesen a Vajdaság magyarjaiban. Nem jis csuda, hogy ilyen körülmények •között a legnagyobbioku bizalmaít lanság, sőt a természetes idegenkedés és ingerültség érzete irányítja a dolgokat, a politikusokat és az újságírókat egyaránt a magyarság mindenféle politikai, kulturális, sőt gazdasági megnyilvánulásaival szemben. Tudjuk, hogy eddig Beográdot többnyire a Sztojkov-féle lelkiismeretlen kalandorok, a pártpolitikai elvakultsággal megvert stréber manídátumhajhászók, az első idők zűrzavarában felszinrekerült kvalifikáció nélkül való átmeneti főszolgabirák, a borbélylegén''ékből és kereskedősegédekből, részeg és tolvaj Írnokokból lett községi jegyzők és városi tanácsosok és egyéb felelős állásba került kétes egzisztenciák inxormáiták a vajdasági dolgokról és a vajdasági magyarság dolgairól. Szerencsére ezek mögött bezárultak már a fogházak ajtajai. A magyarságnak nincsen választói joga, nincsen képviselete sem a községi, sem a vármegyei önkormányzatban, sem a parlamentben, ennélfogva a magyarság mindezideig nem kerülhetett közvetlen összeköttetésbe sem az országos politikával, sem annak szerbiai exponenseivel, szóval: Beográddal. Csoda-e hát ilyen körülmények között, hogy Beográd minden rosszat kész feltételezni az általa nem ismert magyarságról? Ez a világ legérthetőbb, legtermészetesebb dolga. Arról van szó azonban most, hogy ez a nagy és immár akuttá váló teljes iuformálatlanság ne váljék folytonossá, mert akkor nemcsak reánk jugoszláviai magyarokra zudit meg nem érdemelt veszedelmeket, de hatásaiban, következményeiben káros lehet az állam egész organizmusára, mint ahogyan az apró, de ktirálaílan sebek, a semmibe sem vett kis kelések, ha egészen elhanyagolják azokat, általános fertőzést okozhatnak. Beográunak meg kell ismernie végre teljes egészében, amúgy igazában ezt a területet, annak minden rendű lakosával, minden rendű és rangú lakosának minden bajával, óhajával együtt. Meg kell tehát minél előbb ismernie a Vajdaság magyar népét is, ennek igazi lelkét, összes kis és nagy problémáit. És akkor, bizonyára másként fog vélekedni majd Beográd a magyar kérdésről, mert ki fog derülni, hogy az a sok rossz, amit eddig a kvalifikáció nélkül ágáló hivatalnokok és törtető politikusok hangoztattak utonutfélen a magyarság felől Bcográdban, a valóságban nincsen meg, azt a rosszindulat, a nivótlanság és az ostobaság szülte. Beográdnak fel kellene használnia azt a reá nézve kedvező, sőt szerencsés alkalmat, hogy a gyorsvonat egy-két ór^ alatt a Vajdaság keliösközepébe röpíti a beográdi embert. Beográdnak ide kellene jönnie, körülnéznie, szemlélődnie. És mert mindezt eddig meg nem cselekedte, hát ebben feltétlenül mulasztás terheli Beográdot, ez nem kétséges. íme, most, hogy egy országos jelentőségű politikai esemény zajlott "le a Vajdaságban, Szentán: a magyarság nagygyűlése, a Magyar Párt megalakulása, — Beográdnak fogalma sincsen arról, hogy mi történt valóban, miről van szó, miként kell ezt az eseményt a saját maga szempontjából értékelni. Egyetlen beográdi lap sem küldött tudósítót a szentai nagygyűlésre, nem csoda tehát, hogy majdnem az összes beográdi lapok a legképtelenebb valótlanságokat és a legnevetségesebb naivságokat írták a szentai nagygyiilésről és azzal kapcsolatban a magyar problémáról. Az egyik ismert beográdi újság pédául azt jelentette, hogy a nagygyűlésen mindössze hétszáz-nyolcszáz magyar vett részt és ezért a gyűlést meg sem tarthaiták, a Magyar Pártot meg sem alakíthatták, az egész akció csúfos kudarccal végződött, viszont a Racionalista ifjúság ezerötszáz főnyi sereggel vonult fel ellentüntetésre. A másik beográdi lap pedig úgy tudja, hqgy a szentai nagygyűlésen a Magyar Párt köztársasági alapra helyezkedett. Olyan hírlap is akadt, amely szerint Szentán a magyarok kikiáltották a Vajdaság autonómiáját. A rosszul értesültség, vagy még inkább: a nemértesültség ma még: talán menthető, mert érthető;hiba.: holnap, holnapután azonban végze-i tcs bajjá válhat, annál is inkább, inert! szemmellátható példák vannak arra,; hogy Beográd Zagrebot, Szarajevót.; Cetinjét és Üszkiiböt sem ismeri1 túlságosan, vagy legalább is nenn olyan mértékben, mint ahogyan szükséges volna. Sajnos a nagy városoknak ez a szinte naiv infoimálatlansága a körülöttük elfekvő dolgokról, emberek-: ről és vidékekről egészen tipikus és: egyező vonások. Paris számára is csak a Longs Champs-i lóversenypályájáig terjed a világ, úgymint Budapestnek Alagig... Tájékozatlan a kormány a külpolitikában Eies támadások a külügyminiszter ellen a minisztertanácsban A kormány tagjai nincsenek megelégedve a diplomatákkal — A belpolitika hírei —Beogradból jelentik: A minisztertanács szerdán délután ülést tartott Tifiwüjcvics belügyminiszter elnöklété alatt, melyen a kül- és belpolitikai helyzetet széles alapon megtárgyalták. Sztár.ics közlekedésügyi miniszter felolvasta a Parisból és Londonból érkezett táviratokat a külügyminiszter diplomáciai tárgyalásairól. Ezután Kumanadi pénzügyminiszter referált a drágaság elleni bizottság működéséről, amelyről már az előző napi kormányülésen is tanácskoztak, végleges határozatot azonban nem hoztak. Az ülésen élesen támadták Nineties külügyminiszter működését, mert az a vélemény, hogy azok a táviratok és jelentések, melyeket Párisból és Londonból küldött, nem a tin all világos képet a helyzetről. Erősen birélték a külföldi diplomáciai kar működését is, mert az a látszat, hogy mindenki a saját kezére dolgozik, a kormány utasításainak figyelembevétele nélkül. Szóba került Konstantinápoly kérdése is, de véglegesen nem foglalt állást a kormány. Politikai körökben az a vélemény uiaikodik, hogy a kormány a Neuil!y-i szerződésben kijelölt határvonalak megmaradásának alapján áll, de nincs lázárva, hogy a témalistáknak Konstantinápolyba való visszatérésébe is beleegyezik, mert ez érdekében áll a jövö Oroszországnak, amelynek érdekeit így óhajtja szolgálni a tradicionális politikai fegyverbarátságot ápoló jugoszláv politika. Pribicsevics a pártellenzéknek ajánlja fel a miniszteri tárcákat Beogradból jelentik : Pribicsevics és Davidovics között kiéleződött ellentétek elsimítására nagyon sok kísérletet tesznek azok, akik a demokratapárt további együtímaradását, főleg a súlyosabb válság elkerülése miatt feltétlen: szükségesnek ítélik. Úgy a közvetítők, mint az érdekelt felek részéről, nagyon sok javaslat merült fel a pért egységének megóvására. A „Vreme" értesülése szerint maga Pribicsevics Szvetozár is tett egy rendkívül érdekes indítványt. Azt javasolja, hogy a párt eddigi miniszterei mind hagyják el állásaikat és vegyék át helyeiket azok, akik a kormányt bíráló zágrábi konferencián resztvettek: Veljkovics Voja, Davidovics, Ribar dr., Csubrilovics és Selyerov dr. így alkalmuk lesz megmutatni a népnek, hogy a jelenlegi demokrata minisztereknél jobban tudnak kormányozni. Ez a javaslat súlyos dilemma elé állítja a kongresszus résztvevőit. A javaslat szerint Dav davics lenne a belügy-, Veljkovics. a pénzügyminiszter, a többiek az egyéb tárcákon osztoznának. Melyik párt felelős a mai kormány rendszerért Beogradból jelentik : A Pravda a radikális párt egy vezérétől nyert információja szerint'a radikális klub legközelebbi ülésén fel fogják vetni a kérdést, hogy melyik párt felelős a mai kormányzati rendszerért, amelyet a zagrebi konferencián a demokrata párt elnökének részvételével élesen elítéltek. A radikálisok úgy találják, hogy ezáltal a felelősséget egészen rájuk akarják hárítani. Az ö véleményük szerint azonban a felelősségben teljesen osztozniok kell a demokratáknak is. Davidovics részvételét kormánykérdéssé fogják tenni a radikálisok. Ugyanez a politikus Protics akciójának sem jósol sikert, mert a párt többsége Pasics mögött so-