Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-12 / 219. szám

4. oldal.

Mágyarorsíágoai internápk árdrágítókat

Budapestről jelentik : A Magyar Távirati Iroda jelenti : A drágaság letörésére a kormány a legenergikusabb intézkedésekre helározte el magát. A parlamenti 33-as permanens bizottság határozatait végrehajtó intézkedéseken kívül a kormány minden lépést megtesz, hogy a korona muhheíi zuhanásával kitört pánik a korona emelkedésével kapcsolatban a közszükségleti cikkek árainak mér sékléséve! nyugvópontra jusson.

Rökovszky Iván belügyminiszter ma délután a belügyminisztériumban ankétra hívta össze a székesiSvárosi államrendörség, az Árvizsgáló Bizottság, valamint a székesfővárosi közüzemek képvi seiöit, hogy a piajci és kereskedelmi téren mutatkozó indokolás lan áremelkedések elleni rendszabályokat elrendelhesse. A bizottság beható tanácskozás után határozatot hozott, hogy az élelmezési piac, valamint az üzletek árainak ellenőrzésére a rendőrségi detektiveknek és az Arvizsgáíó Bizottság szakközegeinek bevonásával repülőbizottságokat alakit, amelyek 48 órán belül megkezdik működésűket. A belügyminiszter elhatározta, hogy az indokolatlan árdrágítást elkövetőkkel szemben mint akik a gazdasági életre károsak, a büntető eljáráson kívül az internálási eljárást is megindítja.

Prónay és Gömbös

harca

A tnelléíckormány és a mellékhaderő nyilatkozat-háborúja

Budapestről jelenük: Prónay Pál alezredesnek Gömbös Gyulát támadó nyilatkozatát mai számunkban részletesen ismertettük. Mint mára kiderül a shonmentö« nyilatkozat ismét kicsinyes magánérdekekre vezethető vissza, Prónay alezredesnek még ma is az fáj, hogy mintegy egy évvel ez előtt eltávolították a szegedi vadász zászlóalj éléről, amiben erős része bolt Gömbösnek. Ez magyarázza meg íi most kirobbant haragos nyilatkozatot, amelynek a nyugatmagyarországi felkelés ügye csak alkalmul kínálkozott.

Gömbös Gyula se rest azonban és Prónay vádjaira ő is nyilatkozatban válaszol.

Gömbös ellen nyilatkozatában utal

arra, hogy »országos érdekből« nem válaszolhat részletesen Prónay támadására.

A Prónay által emlitett levelet Gömbös apokrifnek nevezi. A legutóbbi nyugatmagyarországi eseményekre vonatkozólag megjegyzi, hogy nézete vszerint egy nemzeti és keresztény irányt lelkiismeretesen követő kormányzat ellen senkinek sem szabad akár kalandos romantikus vágyból, akár hatalomvágyból akciót kezdeni.

A legutóbbi akcióról csak akkor Szerzett tudomást, amikor egyben arról is értesült, hogy a fölkelés vezetői tüntetőleg szembe akarnak helyezkedni a kormány esetleges intézkedéseivel. Nagyon fájt neki, hogy a letartóztatottak között barátai is voltak. Sohasem hagyja cserben barátait és Prőnay Pálnak, Nyugatmagyarország akkortájt megválasztott bánjának sem akart konkurrenciát csinálni, de szerinte, az ilyen hazafias munkát anonymus köpenyébe burkolózva kell elvégezni. Egyébként Prónaynak, nézete szerint, szubjektív érzelmektől és rosszhiszemű sugalmazásoktól telített kritikáját visszautasítja.

l JP&xaSms&e&Mim .«fel a

BACSMEGYEí NAPLÓ

Nemzeti Sajtótudósitő Iroda utján egy eilennyiIatkozaiában válaszolni Gömbösnek,, amelyben a kővetkezőket mondja:

Polemizálni nem szokásom senki vei sem és most sem teszem, de kénytelen vagyok Gömbös Gyula most megjelent nyilatkozatára: a kővetkező megjegyzéseket tenni.

1. A magam részéről nem aszerint bírálom meg az embereket, hogy ki a szegedi és ki nem, hanem, hogy becsületes-e, vagy sem.

2. Ami a Gömbös nyilatkozatában emlitett apokrif levelemet illeti, arról Lehár ezredes tudna felvilágosítást adni, akinek az eredeti levél a birtokában van. Különben is a: tények megegyeztek a levél tartalmával.

3. Végső véleményt valakiről csak a saját bőrömön szerzett tapasztalatok alapján szoktam alkotni.

4. Nyugatmagyarország bánja an® <©-«* tSf & c3>00 <*> €e -a «- © «Sí* Őfr ® €>©

1922. augusztus 12.

nil kevésbé tehettem, mert erre »-po-j zicióra mást szemeltem ki.

5. Ami az én, továbbá Gömbös és f társainak nyugatmagyarországi size- j repíését illeti, egy pártatlan bizottság kiküldését kértem az elmúlt ősszel. Ez \ a bizottság meg is kezdte munkáját, de hamar beszüntette működését A vallomásokat anélkül, hogy ezek tartalmába betekinthettem volna, megsemmisítették. Azt hiszem, hogy ez mégsem az én kedvemért történt. Azóta több hónap múlott el és én két felsőbb fórumnál is kértem a vizsgálóét, de e kérésemre választ sem kaptam. Ezzel csak azt akartam bizonyítani. hogy állításaimat nem a kutmérgezök adták számba, hanem a fénv4-Szóval áll a harc. a két mellékkormány egvmáshoz méltó fej'e között. Vájjon melyik marad a viadalban alul?

fCompromisszumra törekszik a londoni konferencia — k francia kabinet helyesli Poincaré magatartását —•

\ londoni konferencia tagjai egyöntetűig komolynak tekintik: a helyzetet azonban olasz körökben az a vélemény, hogy nem volna gyakorlati jelentősége a meghasonlásnak, eltekintve azoktól a hatásoktól, amelyeket az az angol-francia viszonyra gyakorolhatna. Valószínű, hogy többsége lesz annak a nézetnek, hogy Németországnak a francia felfogás ellenére is halasztást kell adni.

Az angol kormány rendkívüli minisztertanácsot tartott, amely teljes mértékben hozzájárult az angol megbízottak és szakértőknek a konferencián és a bizottságban elfoglalt álláspontjához.

Mint a Reuter-iroda érfeslü, londoni francia körökben valószínűnek tartják, hogy a konferencia többsége ragaszkodni fog ahhoz, hogy Franciaország ellenzése esetén is moratóriumot adjanak Németországnak.

Poincaré hajlandó mérsékletié.

London. Angol hivatalos körökben azt hiszik, hogy hai Franciaország

Anekdoták

Irta: BdEDEKER III. *

Még egy cikket szentelek az Anekdotakincs-nek, amint mondtam: hálából, mert nekem néhány órai élvezettel szolgált, s folytatom még pár percig én is az adomázást.

Victor Hugo, akiről szintén hoz néhány karakterisztikus apróságot a kötet, hires volt a fukarságáról, s én sajnálom, hogy az alábbi egészen hiteles történet még nincs benne a corpus aneedotonm-ban. A Hugoék háztartása igen polgárias, takarékos ménage volt s a nagy költő a fiát: Charles-t is kurtán tartotta. A derék ifjú, aki különben maga is költői természet volt, csak igen szerény zsebpénzt kapott s meglehetősen szigorú ellenőrzés alatt állott, ami különösen akkor vált kellemetlenné a fiatalemberre, amikor már nőkkel foglalkozni, udvarolni s e kedves teremtések kedvéért kis sé gondosabban öltözni is kezdett. Föl tiint ebben az időben a nagy költőnél és nála nem kevésbbé takarékos élete párjának, hogy Charles nríi nagyon i: gyakran vált fehérneműt s hogy a mo sóné kontója rémesen növekszik. A; aggódó szülők tanácskoztak, hogy finun ciális és pedagógiai szempontból mi it a teendő, s abban állapodtak meg, hogj Charles ezentúl vagy ritkábban vált in get vagv eggyel kevesebb kotlettet kai a második reggelijéhez. (Eddigelé min dig kettőt kapott.) Charles-ban vol annyi nemes idealizmus, hogy inkább a: egyik kotlettjéről mondott le, semmint i tiszta ingéről! . . . Ebben az időben tör tént, hogy Hugo-nak, akinek épp eg5 darabiát próbálták az egyik előkelő szic házban, bemutattak egy fiatal színésznőt akinek a költő drámájában csinos sze rep jutott. Ám a kis színésznő is csíno; volt s a még fiatalosan hevülő költi annyira el volt ragadtatva tőle. hogj egyikét irta hozzá ama fellengző leveleknek, amelyek a »Nyomorultak« illusztris szerzőjének a specialitása voltak. A hangzatos, episztola, azzal .végző*

nem módosítja feltételeit és egyéni eljárást akar érvényesíteni, akkor az antant kebelében menthetetlenül szakadás következik be. Angol politikai körökben az a felfogás hódit tért, hogy Poincaré szánlékosan vett be tervezetébe elfogadhatatlan feltételeket, hogy ilymódon biztosítsa Franciaország srámára a cselekvési szabadságot.

Nem enged a francia kormány.

Páris. A francia kabinet tanácskozásra: ült össze Millerand köztársasági elnök elnöklésével. Elhatározták, hogy közük Poincaré miniszerelnökkei, hogy a kormány véleménye szerint pontosan tartsa magát a már előbb hozott határozathoz.

Izgalom a berlini és a bécsi tőzsdén. 1 Bécs. A Londonból érkező jelentéseket a bécsi pénzügyi körök igen szkeptikusan fogadják. Az a körülmény, hogy Zürichben a márka 0.61 centime-os mélypontra zuhant, igazoldóit, hogy a költő minden áldozatra kész a művésznőért, s kéri. parancsoljon vele, boldog lesz, ha szolgálatot tehet neki. A felelet pár óra múlva a kezében volt, s igy szólt:

— Rendez — lui ses cotelettes! (Adja vissza néki a kotlettjeit!)

Egy francia iró (ha jól emlékszem: Maxime du Camp), amikor a szárnyait próbálgatta, beküldte a verseit Mussethez és Hugo-hoz, véleményt, természetesen őszintét, kérve róluk. Musset udvarias, de semmitmondó levélben válaszolt, Hugo ellenben áradozó Írást küldött neki, amely igy kezdődött:

— Uram! Hogy én költő vagyok-e, azt nem tudom, de hogy ön: költő, az egészen bizonyos.

És igy tovább ebben a hangnemben.

Szerencsére az, aki a levelet kapta, többet hitt a Musset hűvösségének, mint a V. Hugo magas Celsiusainak, s nem folytatta a versírást.

A romantikusok nagy költőjének a sajátos versiről manirját persziflálja a következői négy sor, amelyeknek az eredetét s a szerzőjét nem ismerem. Nekem egy francia ismerősöm irta le őket. Lenyomatom itt e néhány ügyes verset, amelyeknek a furcsaságát s a hugo-i hangját méltányolni fogja az is, aki nem tud franciául.

Qu, öli Hugo, juchera-t-on ton nőm ?

Quancl done justico rendre-t-aura-t-on ?

Quand done qu‘ on corps qu‘ acRdemiqne qu‘on

[".Cilimé,

Grimpera de roc-en-ros ton nom, rare liorame?

(Magyarra nem fordítom le azért, mert fordításban egészen okosan hangzik, mig eredetiben nemcsak hugoilag, de hóbortosán is.)

A Mozart-adomákat is szeretném megtoldani a következővel:

II. József császár maga is komponált néha apróbb áriákat és ariette-eket — házi használatra, a maga számára, meri r a liberális Felségnek egészen kellemes Jbasszushangja volt. De Mozart nem tartott valami sokat előkelő pártfogójának a dilettantizmusáról, s mikor a császár egyszer megkérdezte a véleményét egy ily dalocskáról, jt gcniális zenész igy nyilatkozott; . , wC-..í - -C JL - c.1

ni látszik ezt a pesszimista felfogást. Arra a hírre, hogy a konferencia esetleg eredménytelenül oszlik szét, Berlinben az idegen fizetőeszközök rohamosan emelkedtek és a bécsi tözs-' dén nagy volt az idegesség az értékpapírok magánforgalmában.

Száz németet kiutasítottak,

Páris. A »Matin« jelenti, hogy száz elzász-lotharingiai német megkapta a kiutasítást parancsok, amelynek még a mai napon köteles eleget tenni.

«-«►Ól»••••«••••«««•••»«•«•«•

Titokzatos eltűnés

a palicsi tóban

Baleset vagy óngyilkosság?

Csütörtökön délután négy óra tájban megjelent a palicsi strandon egy 30 év körüli munkáskülsejü férfi, s á, strand vendéglőjében nem nagy; mennyiségű bort fogyasztott. Ezután csónakot váltott és kievezett a tóra. 1

Ez korán délután történt, amikor) a legtöbb fürdővendég volt a strandon' és sokan látták is, amint az ismeretlen, aki senkivel sem váltott egy szót sem, gyors evezöcsapásokkal messze kievezett a tóra, amíg el nem tűnt ít fürdőzök szeme előtt.

Este nyolc óra tájban aztán a strand csónakmestere észrevette, hogy egy csónak még hiányzik és a közelben nem is volt seholsem fellelhető. Gyanússá vált a dolog, a személyzet tagjai közül többen emlékeztek is a munkás-külsejű férfira és ezért átkutatták valamennyi kabint. Az egyik férfikabinban rá is akadtak az ismeretlen férfi ruháira. Egy kopott, szegénye* munkásruha, a zsebeiben mindössze harminc dinár, azonban semmifélö olyan írás, amiből meg lehetne állapítani az illető személyazonosságát.

Még a késő esti órákban a csónak keresésére indultak az azonnal értesített palicsi rendőrség segítségével és a strandtól egészen távol a nádas tájékán meg is találták a csónakot —> gazdátlanul. Az ismeretlen férfi nyomtalanul eltűnt. Azonnal keresni

— Jó, jó, de aki irta, az sokkal £ü« lönb.

S ha már a zenészeknél tartunk, még beajánlom a könyv legközelebbi kiadásába Rossini-nak a következő; mondását:

— Az angolok azért látogatják az operát, hogy aludjanak, a franciák, hogy. fecsegjenek ottan, a németek, hogy ábrándozzanak, s az olaszok, hogy élvezzenek.

Ez a pár sor nemcsak Rossinira jel« lemző, de a négy nemzetre is.

A világ anekdotakincse egyébiránt oly nagy, hogy ha száz kötetből állna isegy ily gyűjtemény, még akkor is ke»' vesebb volna talán benne, mint ameny-1 nyi kimaradt belőle. A fődolog, hogy a legjobb és a legjellemzőbb apróságok kerüljenek bele egy ily nagy elterjedtségre számított műbe. Ebből a szempontból csak dicsérettel adózhatok a két szerkesztőnek. S ami még ajánlja e könyvet, az a disztingvált ízlés, amely; Iyel az adomákat összeválogatták', Helyes volt, hogy minden ordenáréságot kizártak belőle. A nagy szellemek és az eredeti fejelt annyi »tiszta« és salak« mentes elmésséget produkáltak, hogy u. n. disznóságokra az ilyen gyűjteményben semmi szükség. Van ugyan az olvasóközönségnek olyan része, amely a

I vaskos, az u. n. szaftos anekdotákat szereti, s nem lehet tagadni, voltak Magyarországon és egyebütt is olyan jelességek, akik olykor pikáns, sőt drasztikus mondásokat kockáztattak és frivol »esetekének a központjába kerültek, de mégis szívesebben látjuk e kitűnő szellemeket és e fényes elméket távol ettől a »menschlich, allznmenschlich« hangulattól. Mert hiszen az ily gyűjteményes munka azzal a célzattal is készül, hogy művelő és nevelő hatása is legyen azon a szórakozáson kiviil, amelyet az olvasó merít belőle. Deák Ferencnek és sek más kitűnő adomázónak (Beöthy Áldásinak és másoknak) nem egy elmés anekdotája marad hát majd ki e műből, de ez nem fog ártani sem az adómázók emlékének, sem a könyv irodalmi sikerének. y „• "r v w..