Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-10 / 217. szám
Ára 1 dinár, 2 lei, 4 márka, 1 sokol AGSME XXM. évfolyam Šubotica, csütörtök 1922, augusztus 10. 217. szám líegjelsslk minden reggel, ünnep ntáa és hétfőn délben fJÜJEFOS SZÁM: Kiadóhivatal S—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉGj Kralja A'ezanđra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Aiexandra-ulica 1 (ieibach-paleta) A drágaság ellen Már több, mint négy hete, hogy a drágaság elöntötte újból az európai országokat, több, mint négy hete, hogy a rendkívül éles és nagyarányú gazdasági válság kísérő jelenségei: a pénzdevalvá dó és az árkrizis pusztítja ismét a kapitalizmus szervezetét. Már több, mint négy hete, hogy a búza megkezdte az utat a drágaság Monteveressze felé, hogy a faspekuláció egyszerre duplájára verte föl a fa árát a kiéhezett piacokon, mér több, mint négy hete, hogy számok után számok következnek gyors egymásutánban a boltok kirakataiban, egész hónapja van van már annak, hogy a panasz erősödik, a gond gyarapszik és a nyomorúság békétlenkedik körülöttünk . . . Mér négy hete bent gázolunk ebben a drágasági anarchiában, ebben az újabb makacs és vehemens hullámban és még mindig viharokat jelez a zürichi barométer, még mindig lankadatlan lendülettel haladunk a gazdasági züllés lejtőjén. Még mindig szabadon dúlnak a kapitalizmus ösztönös erői és még'mindig tétlenül várnak ölhetett kezekkel azok, akik ezt a romboló és veszedelmes krízist legalább enyhít he fnék hatásaikban, lefokozhatnák és likvidálhatnák. Mi jól tudjuk, hogy a gazdasági válságnak minden emberi energiát meghaladó okai vannak, imma nens gazdasági okok, amelyek ellen nem lehet eredményesen fölvonultatni a társadalom hatalmi tényezőit. Mi jól tudjuk, hogy a drágaság nemzetközi jelenség, nemzetközi betegsége a kapitalizmusnak, amit nem lehet gyökeresen kigyógyitani semmiféle jószándékkal, sem lelkiismeretes politikával. De tudjuk azt is, hogy a drágaság nagymérvű kiszélesítése, elmélyítése körül működnek olyan erők, amelyeket meg lehet fékezni, amelyeket pacifikálni lehet a drágaság háborújában. Tudjuk, hogy az államhatalomnak rendelkezésére állnak azok az eszközök, a melyekkel a gazdasági válság haszonélvezőit, a drágaság mesterséges felhajtok, akik mohón és embertelenül garázdálkodnak a konjukturák erdejében, letörje és megvédje velük szemben a nyomor amúgy is nagy és reménytelen tömegeit. Az államhatalomnak, mely eddig tétlenül nézte a krízis romboló hatásait, ott van kezében a csendőr szuronya, a törvény paragrafusa, csak fel keli használnia a drágaság ellen, a drágaság megfékezésére és várjuk ezt, hogy a hatalom birtokában, az ország nyugalma és békéje érdekében szembe száll végre az állam a drágaság veszedelmével, gátakat épit ellene« mert a drágaság néptörnegeket érint, néptömegeket, akik érdekeire vigyázni az állam kötelessége. Kötelessége két okból: először, mert a drágaság gyöngíti polgárai egzisztenciális értékét, másodszor azért, mert a nyomorúságot kiélezi és gyarapítja. A nyomorúság, a szegénység elégedetlenséget szül, lázadásra bujtogat, osztályharco kát indít és forradalmi törekvések felé sodorja az éhező tömegeket. A rend ellen — békére háborút hoz 1 Az államnak pedig az a legfőbb feladata, hogy őrizze a társadalom békéjét és jogrendjét. Ez a legfontosabb kötelessége, azért van ez a missziója. A rend és békenevében kell tehát az államnak harcolni a drágaság ellert, mely a béke és rend legnagyobb ellensége. A rend és béke nevében kell gyorsan és energikusan beleavatkozni az eseményekbe. A tétlenség súlyos mulasztást jelentene most, amit később nagy áldozatokkal tudna csak jóvátenni. Tisztán kell látnia azt, hogy a drágaság a forradalom száraz dinamitjával aknázza alá a társadalom békéjét. Tisztén kell látnia hogy cselekvésre érett az idő, hogy vakmerő kockáztatás lenne, ha továbbra is összetett kézzé csak nézné, hogy játszanak e drágaság mesterséges fölhajtói a nyomorgó tömegek türelmével. A rend és béke érdekében a rendelkezésére álló hatalmi eszközökkel, a politikai tisztánlátás szempontjainak kíméletlen érvé nyesitésével harcot kel! kezdenie a drágaság ellen, védelmi harcot, még mielőtt kirobbannának a Iá zadó erők, még mielőtt véglegesen bevárná a konzekvenciák beteljesedését. . . . A rend és béke nevében várjuk ez állam beavatkozását, a rend és a béke nevében, amelyek most élik a legkritikusabb órákat. A Magyar Párt az ellenzéki pártok felé keres közeledést A magyarság memorandumát nem adhatja át küldöttség a miniszterelnöknek — Harc a választójog kivívásáért—Rendezik a párt és a sajtó viszonyát — lem mondták ki passzivitást Szeptember nyolcadikéra Seníára hívják össze a Magyar Párt nagygyűlését A Magyar Párt suboticai intézőbizottsága a már megszervezett helyi alakulatok kiküldötteinek részvételével szerdán délután tartotta meg nagy érdeklődéssel várt ülését. Ezen az ülésen döntöttek azokban az alapvető kérdésekben, melyek a legközelebbi jövőre a párt taktikáját megállapítják. Az ülésen az intézőbizottság suboticai tagjain kívül megjelentek Somborból Deák Leó dr., Seníáról C set le János dr., Horti János, Sóti Ádám dr., Mohóiról Vida Péter, Adóról dr. Király János, Pancsevóról Gräber László dr., Csantavérröl Békeífy Károly dr., Sinkovics Ferenc, Dér Vilmos, Varga Mihály, Debeljacsáról Kiss István, Topóidról Décsy József dr., Malihegyesről Kis József dr., Várady Imre dr. és Kardos Samu dr. kimentették magukat. Sántha György dr. nyitotta meg az értekezletet. A napirend első pontja a Magyar Párt memorandumának átadása volt. Dr. Nagy Ödön előadó ismerteti az előzményeket, amelyek a memorandum átadását eddig megakadályozták. A Magyar Párt a miniszterelnök Selszólitására készítette el a memorandumot, amely az itt élő magyarság sérelmeit magában foglalja. Amikor azonban Gräber László dr. Beográdban a miniszterelnökségen eljárt annak érdekében, hogy a Magyar Párt kiküldöttei adhassák át a memorandumot a miniszterelnöknek, Ott, olyan togadiotésban részesült, s mely nem nyújt kilátást arra, hogy a Magyar Párt vezetői közvetlenül adhassák át a memorandumot. Indítványozza tehát, hogy a kinyomatott memorandumot a párt küldje el valamennyi miniszter, minden parlamenti képviselő és az ország valamennyi lapja részére és szeptember folyamán a párt kiküldöttei az országos pártok vezetőivel személyesen ismertessék a memorandum tartalmát. Deák Leó dr. (Sombor) indítványozza, hogy a Magyar Párt kiküldöttei ne járjanak el az ügyben az országos pártok vezéreinél. Grábér László dr. (Pancsevo) hozzájárul Deák javaslatához. Vécsei Samu dr (Subotica) kifejti, hogy a memorandum akcióját nem lehet postai expediálással lezártnak tekinteni. Alkalmas időben szóvá kell tenni a memorandumban foglalt sérelmeket azok előtt, akik az ügyek intézésére befolyással bírnak. A memorandum olyan vitális sérelmeket sorol fel, mint amilyen a szervezkedés megakadályozása. Amíg ez a sérelem nincs orvosolva, addig nem folytatható a Magyar Párt szervezésének munkája. Nagy Ödön dr. fentaríja indiíványát. A magyar tömegeket — mondja beszédében — mi azzal tudtuk megnyerni a Magyar Párt részére, hogy a sérelmek orvoslását helyeztük kilátásba, tiá elejtjük & memo.’ randum ügyét, akkor, elejtjük Q magyarság bizalmát is. Ezután az értekezlet elfogadja Nagy Ödön dr. eredeti indítványát. A napirend második pontja a párt adminisztrációjának megszervezése volt. Az értekezlet elfogadta dr. Székely Áronnak erre vonatkozó javaslatát. Utána áttért az értekezlet a napirend harmadik pontjának, a nagygyűlés megtartásának és a további szervezkedés kérdésének tárgyalására. Nagy Ödön dr. előadó ismerteti a Magyar Párt vezetőinek azon törekvését, amellyel a nagygyűlés mielőbbi összehívásán fáradoztak és azokat az akadályokat, amelyek miatt a nagygyűlés ezicleig nem volt megtartható. Eddig az volt a kívánság, hogy a nagygyűlést Suboticán tartsák meg. De mivel a nagygyűlés mielőbbi megtartása fontosabb, mint a hely kérdése, és kilátás van arra, hogy Sentán akadálytalanul és zavartalanul meg lehet a nagygyűlést tartani, indítványozza, hogy szeptember 8-ra Sentára hívják össze a Magyar Párt nagygyűlését, amelyen az egyes szervezetek kiküldötteik utján, a még nem szervezett községek magyar lakói pedig egyénenként jelenjenek meg. Szükséges azonban, hogy a szervezés munkáját, amely most főképpen a nyári mezőgazdasági munka miatt megakadt, sürgősen folytassák, hogy a nagygyűlés időpontjáig megalakulhassanak azoknak a községeknek szervezetei is, amelyek eddig nincsenek még megszervezve. Vécsei Samu dr. kifejezi azt a kívánságot, hogy biztosittassék a nagygyűlésen annak a magyarságnak a képviselete is. amely eddig külső akadályok miatt még nem volt megszervezhető. Sántha György dr. elnök indítványozza, mondja ki az értekezlet, hogy a megalakuló Magyar Párt az egész ittélő magyarság politikai képviselete és az ittélö magyarság akaratának kifejezője legyen, tekintet nélkül arra, hogy egyes községek szervezésének munkája be van-e már fejezve vagy sem. Az értekezlet ezután elfogadta Nagy Ödön dr. és Sántha György; dr. indítványát. A napirend következő pontja a választójog! harc folytatásának kérdése volt. Gräber László dr. hosszabb előadásban ismertette a választójogi novella meghozatalának előzményeit és azokat a törekvéseket, amelyek a nemzeti kisebbségeket a törvény kifejezett rendelkezéseivel akarták á választójogból kifekeszteni. Ismertette a törvény meghozatala következtében beállott jogi állapotot, kimutatta, hogy eme jogi helyzet mellett is miuđm vitán felit* ftagXj
