Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-09 / 216. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. augusztus 9. Úrnő és cselédje a vádlottak padján Képasaboticai törvényszék fctárggalási terméből — Hallgasson* most én beszélek, *— dörögte haragos gesztussal a nyelvelő cseléd felé fölháborodott úrnőié A cseléd rögtön elhallgatott. A belenevelt meghunyászkodás, a természetévé vált engedelmesség felülkerekedett benne haragra gyűlt úrnőjével szemben. Az úrnő meg volt elégedve az elért eredménnyel és diadalmasan nézett körül. v Mégis csak ő az úrnő, ő a parancsoló, a másik — cseléd! — Hallja; nagysága* szólalt meg most csendes, szelíd hangon a cseléd, — ha jól felgondolom a dolgot, akkor miért hallgassak én, amikor maga be szél, hiszen maga éppen úgy- tolvaj, mint én. Együtt loptunk. Egyformák vagyunk. És a Vica ettől a kijelentésétől kezdve megszűnt alázkodó cseléd lenni, egyenrangú fél lett asszonyával;, —. a vádlottak padján. Cseléd és úrnője együtt a vádlottak padján. Komor képe a mai gyökerestől felbomlott, összekuszált társadalmi életnek. A ház asszonya lopási tervet eszel 'ki és saját cselédjével lép szövetségre, hogy együtt vigyék keresztül a bűntényt. — Sikerülni kell. Nem lehet sémiim baj belőle, —. mondja a cselédnek, — Az én uram detektiv volt, az majd megvéd, ha rájönnének is, de nem fognak rájönni. Kitűnő a terv. Amikor majd nem lesz otthon senki az ellenőrök csendes, elhagyott villájában akkor odamegyünk ketten az álkulcsokkal. Te Vica majd az udvarban hangosan többször kiáltod a lakók neveit, a cselédekét is, — bár úgy tudom, cseléd nincs a házban. Ha valaki otthon van, a kiáltásaidra mutatkozik, ha senki nem jön ki, akkor tudjuk, hogy tiszta a levegő. Akkor bemegyünk az ellenörék lakásába az álkulcsokkal, felnyitjuk az íróasztalt és kivesszük a kazettát. Aztán mindent rendben bezárunk. Ha nem lát bennünket senki, soha se jönnek rá. hogy mi vittük el a kincset. Vica idegenkedett. Félt. Baj talál lenni. — Ne légy bolond. Most van alkalom, hogy boldogok legyünk egész életünkre. Elutazunk Marién badba, Bécsbe, jól élünk és együtt maradunk. Mindig cigarettázunk. A fürdő, a cigaretta megtette hatását. Vica nagyon szerette a cigarettát. Megegyezett. A törvényszéki teremben, a főtárszony. A börtönből hozzák fel őket a tárgyalóterembe. Arról kell tanúskodtok, hogy az asszony a fogház udvarán, amikor a rendes sétát végezték, hamis tanuzásra akarta bírni Vicát. Irtózatos kép, amelyre a bíróság tette rá az utolsó ecsetvonásókat: az asszonyt fegyházba küldte, a cselédet börtönbe. Vica nem cigarettázik és nem utazik Marienbadba . . . Megkezdődött a londoni konferen da gyalason az urno elegáns fekete kosz- nem adtak ki jelentési a tanácskozásokról — Némettűmben jelent meg, divatos dekoltázs- , , , . , ,,, . , , - . , , t ország négyhavi haladékot kan — A francia csapatok elindultak a Ruhr-vidék relé R negyedik Irta: RHDÓ tMRE A klub erkélyén négy fiatalember ült. A huszesztendön már túl, de a harminctól még messze volt az életük. A szemük egészen fiatal, erősen bámuló, majdnem csodálkozó. Arcuk piros, még szőrtelen. Nagyon jól tudhatják borbélyukat vezényelni, de tűrni is a borotválkozás tortúráját, mely művelet náluk igen hasonlít az első vérre menő párbajhoz. De mindenben ilyenek. A szabónál hússzor próbálnak, nyakkendőjüket titkos alapszabályok pontos betartása mellett kötik meg... És minden, minden, amit fentről lentig viselnek, nem kiegészítőjük, hanem felépítőjük, — ifjúságuk drága kirakata. Magasak. Erősek. Szépek. Mindig együtt vannak, mfvel hogy a fiatalok mindig kisebb-nagyobb csapatba verődve élnek. A férfikor kergeti majd csak őket magános, lopva megtett utakra. Konyakot isznak. Tetetett mérséklettel jutnak egyik pohárkától a másikig . . . Lent az utcán elindul a vacsora előtti korzó. Az iviámpák kigyulladnak, a főtér három kávéháziban a cigányok hangolnak. Az erkélylyel szemben levő csemege-üzlet megtelik vacsorát vásárié közönséggel. A négy fiatalember szeme fürkészve szaladgált végig a korzón. Mindegyik keresgél, tán ki-ki a magáét ferf. Most' a kitép a zsal. Lábán finom fekete harisnyák, francia lakk félcipők. A Vica ig ünneplőbe van. A világ legdemokratikusabb helyén, a vádlottak padján együtt ülnek. Az úrnő gondosan ügyel, hogy ne legyen túlságos közel a cselédjéhez. Félméternyi üres hely van köztük. Éppen elég, hogy a kettőjük háta mögött ülő szuronyos börtönőr alakja látható legyen. A fülledt, homályos teremben pattanásig fokozott izgalmas feszültség. A hallgatóság soraiban elegáns, kalapos hölgyek, elmélyedő figyelemmel kisérik a szenzációs bünügy tárgyalását, amely oly döbbenetes bepillantást enged a mai súlyosan beteg társadalmi élet legrejtettebb titkaiba. A lopással vádolt asszony egész lénye szinte vibrál a belső izgalomtól. Elszántan tagad, folyton hadakozik, fejét mindig úgy tartja, rogy ne lássa a cselédet. A cseléd teljesen nyugodt. Csendes beszéddel mindent beismer. A gyanú mindjárt ránehezedett — mondja. — Hívták a rendőrségre, vallatták, de nem verték, mert a volt detektív — a gazdája — mindig bement vele és nem engedte, hogy bántsák. Ötször volt a rendőrségen. Mindig tagadott s mindig elengedték. Hatodszor, késő este a biztos, aki faggatta, elaludt. Ö ébren maradt és gondolkozott. Valaki mondta neki, hogy most két embert megvernek. A biztos urat erre fölkeltette és vallott. Mindent elmondott és akkor hozták be az asszonyát is. Jön a szembesítés. Az asszony Ián goi az izgalomtól és szinte dől belőle a szó. A cseléd jeges nyugalommal beszél, csendes hangon a legsúlyosabb vádakat mondja asszonya arcába. A marienbadi és bécsi útról is beszél, a cigarettádat is említi. —• Hallgasson, most én beszélek, csattan fel végre az asszony. Vasárnap este óta Londonban vannak annak a politikai és gazdasági tanácskozásnak szereplői, amelyről a londoni sajtó minden túlzás nélkül megállapíthatta, hogy nagyobb érdeklődéssel a világ, — bár mennyire eltompult is a legutóbbi időben ilyfajta konferenciák iránt, — még nem tekintett államférfiak tanácskozása elé. Maga a tanácskozás héttőn délelőtt 11 órakor kezdődött meg az angol külügyminisztériumban. Bizonyos tekintetben az ántánt-államok szövetségesei mint ellenfelek állanak szemben egymással. Ellenfelek ugyanis abban a tekintetben, hogy milyen módon bánjanak el Németországgal, Franciaország és Anglia között e tekintetben csak az a különbség, igaz, hogy ez aztán nagyon is mélyreható differencia, hogy Franciaország makacsul ragaszkodik a német jóvátételi és kiegyenlítő adósságok behajtásának ahhoz a tempójához, amely a francia államkassza érdekeinek a legjobban megfelel. A londoni megbeszéléseken az angol, francia és olasz miniszterelnökön kívül, valamint a brit kormány föntemfótett tagjain kivül Theanis belga miniszterelnök és Jaspar belga külügyminiszter is résztvesznek, ! akik ugyancsak vasárnap este érkeztek Londonba. Az Egyesült-Államok londoni követe mint megfigyelő szintén jelen lesz a miniszterelnökök tanácskozásain. Poincaré váltig ragaszkodik ahhoz fa felfogáshoz, hogy Németország 'meg tudja fizetni mindazt, amit Franciaország követel. A francia kormány nevében máris zár alá vétette az elzász-lotharingiai bankoknál és pénzintézeteknél levő mind- Tanuk is vannak. Három rabasz- ama értékpapír- vagy pénzletéteket, város legszebb asszonya. Egy pillanatra megáll, retiküljén igazgat valamit. A fiatalemberek tekintetei különböző irányból a szép asszony felé szaladnak, ott maradnak, majd az elinduló asszonyt követik és amikor eltűnik előlük, négy szemsugár az eltűnési ponton összetalálkozik. így négyzetalapu gúla keletkezik, melynek négy alapsark pontja a négy fiatalember szeme és csúcspontja ott van, ahol az asszony eltűnt. De nemcsak most, mindig ez az asszony életük felépítendő gúlájának csúcspontja. Ha haza mennek és erős lélekzésü álomba is merülnek — akkor is négy szemsugár elindul, az asszonyhoz iramlik és álmaik közös fokuszáb&n találkoznak . , , Négy nagy szerelem ül együtt az erkélyen. Sokára, tán tiz perc múlva fordítják egymás felé arcukat. Zavartan sütik le szemeiket. Máriának már mind a négy iiu vaj lőtt és mind a négy megtudta, hogy boldogtalan szerelmes. Mindenik magába zárta boldogtalan titkát, bár mindig és sokat beszéltek Máriáról. És most is beszéltek róla. János kezdte: — Máriának jót tett a tenger. Hány napja is van itthon? István pontosan tudta: — Kilenc napja, hogy visszatért. — Két hónapig volt távol — állapította meg Elemér. Most arra gondoltak, hogy milyen sivár, volt ezr.a k# hóna#. Pedig nem is volt ez az idő egészen kietlen. Kedves, finom lánykákkal strandoltak, tenniszeztek, kirándultak — itt-ott csókok is voltak. De ez mind most nem igaz. Megint János szólalt meg: — Tudjátok fiuk, szeretnék egy nagy kastélyt. A kastélyt ne gondozott park vegye körül, hanem legalább " száz holdas erdő, sok vaddal. És akarok még hozzá sok ezer holdnyi gazfdagon termő földet. Sok-sok aranyat is kívánok. És ha mindez meg volna — Máriának adnám ... Én távol maradnék akkor is tőle . . . Tudom, Jhogy Mária egyedül akar élni — a \ férfitől egészen távol ... De ha elfo- S gadná e ritka vagyont, engem ez is j boldoggá tenne . . , Igaz, én mégis rutul viselkednék, mert beszöknék az erdőbe, felmásznék egy fára, elbújnék a lombok közé és mint a rigó fütyülnék. Mert tudok úgy, mint a rigó . . . Talán még szebben . . . — Azt hiszed, hogy így mégis eljutnál hozzá? — szólt István. — Anyám mondta nekem, hogy Mária csak a tudóst, a művészt, a gazdag szellemet fogadta el. írj hát nagyszerű igazságokat tartalmazó müveket, I fessél úgy, mint Rembrandt, vagy teremts derűt, adj nagyszerű lelki élményeket Írásaiddal minden müveit nemzet fiainak . . . Valóban, István anyja nap-nap után szóról-szóra igy beszél fiához. A fiú szerelmét észrevevö anya féltő szavai zek. De az anyának nincs sikere, István, titkon készíti a nagy — amelyeket német állampolgárok helyeztek el. Ugyanakkor megkezdték a strassburgi németek ellen a megtorló intézkedéseket: egyelőre hat német embernek kintasitásával. Sőt ezekkel a politikai represszáliákkal egyidőfaen hozzáláttak a katonai szankcióknak ka nem is érvényesítéséhez. de legalább is előkészítéséhez. A raj namenti francia csapatok részéről oly összevonások és eltolások történtek, amelyeknek a francia sajtóban nyíltan bevallott céljuk: Németország ipari központjának, « Ruhr-vidéknek, megszállása. Az első értekezlet. Londonból jelentik: Poincaré miniszterelnök és Theurds belga miniszterelnök hétfőn délelőtt a kiegyenlítő fizetések kérdéséről s a moratórium problémájáról tanácskoztak. Ezután a francia küldöttség délelőtt 11 órakor a külügyminisztériumba ment. Az értekezlet az angol, a belga és a francia miniszterelnökök, továbbá Schanzer olasz külügyminiszter közötti előzetes megbeszéléssel kezdődött. Az értekezlet első' ülése 1 óra 5 perckor végződött. A konferencia első ülését javarészt Poincaré expozéjának szentelték. Négyhavi moratórium. A Le Temps londoni tudósítója úgy tudja, hogy Lloyd-George Németország havi fizetését kétmillió font sterlingről 500.000 font sterlingre kívánja leszállittatni, ahogy ezt a német kormány előterjesztette és azt indítványozza, hogy a fizetéseket a jövőben ne a kiegyenlítő hivatalok, hanem a jóvátételi bizottság szedje be. Angol irányadó körökben az a vélemény uralkodik, hogy Lloyd- George és Poincaré londoni tanácsköltői pályára. Minden este ir legalább egy verset. Nagyon bízik magában. Elemér másban látja a nagy cél elérését: A szentencia erejével mondja: — Én tudom, hogy Mária csak azt a férfit fogja szeretni, akinek elhiszi, hogy örökké tartó szerelmet ad neki. I A három fiú igy beszélt. A negyedik. András, néma maradt . . . Néha megrebbenö ajkai, ha szólásra nyíltak volna, rekedt, artikulátlan hangok törtek volna elő. De András, szinte őrjöngve fékezte magát és csak hallgatta, hallgatta, hogy János egész . birodalmat akar adni Máriának, Ist: váll egész életén át verseket dalolna, .Elemér fel akarja éreztetni Máriával örök szerelmét . . ... És ő... itt ül e három jó fiúval szemben és a belső zsebében levélj tárcájában — Mária ajtaját nyitó kulcs van. Ma kapta... Ót ez a kulcs egészen átizzik a fiuk forró lihegésü szavaitól. A tüzes kulcs derékszögben a szivéhez nyomul és borzalmasan gyönyörű égetéssel kettőt, hármat, négyet .... tizet fordul a titok zárjában. Aztán talpra áll a kulcs, a fiuk felé hajlandozva barátságosan integet. } A kulcs él. Ez a kulcs: a bölcs, a költő, a művész. És ő az örök szerelem is , . . Hűvös esti szél jött. A fiuk fázósan! szedték magukra a felöltőjüket. Andás lopva megnézte az óráját, ji.lt, 4 — 1 - 4 * 'C-'
