Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-08 / 215. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Háromszoros gyilkossággal vádolnak egy kanizsai gazdálkodót Hétfőn tárgyalta a suboticai törvényszék Pavlovics István törvényszéki elnök vezetésével Mausfeld Lajos kanizsai lakos gazdálkodó bűnügyét, aki azzal van vádolva, hogy résztvett az 1919 év január hó 17-én Adorján községben három szerb katona meggyilkolásában. A gyilkosság óta szökésben volt Mausfeldet ez év tavaszán fogták cl Sentán s azóta vizsgálati fogságban van. A hétfői főtárgyaláson az elnök kérdésére kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek a három katona meggyilkolásában. A tett elkövetésekor Adorjánban tartózkodott, Szabó János korcsmárosnál, aki lakodalmat tartott, a vádlott egy nőrokonával. Elmondja aztán, hogy eljött este hat óra tájban a korcsmába id. Sarmay István adorjáni gazda leánya és hívta haza fivérét, Sarmay Istvánt, azzal, hogy három szerb katona van náluk, akik követelik, hogy azonnal vigyék be őket Kanizsára. Az ifjabb Sarmay elindult, hogy befogjon s kevés időre Mausfeld is odament Sarmayék házához megnézni, mi történik ott. Odaérve, az udvarban találta fegyverrel kezükben Tóth Urbánt, Lipták Istvánt és Elek Pétert. A három katona ekkor már holtan feküdt a kocsiban, amely elé be volt fogva két ló. Két katona hullája a kocsi saroglyájában hátul és a harmadik a kocsi elején feküdt. Mausfeld, — előadása szerint — látva a három megölt katonát, azt mondotta Tóth Urbánnak és Elek Péternek: — Mit gondoltok, hogy erre nem jönnek rá? Urbán ezt felelte: — Mit jár neked a szád? Még te is beszélsz? Pártfogolod őket? Elek Péter pedig ifj. Sarmay Istvánnak megparancsolta, hogy menjen fel a kocsira és hajtsa a lovakat. A hullákat a Tiszába kell vinni. — Nem viszem én sehova, — mondotta Sarmay. — Erre Elek, Urban és Lipták, akik a katonákat agyonlőtték, Sarmayra is ráfogták a puskát és kényszeritették, hogy üljön tel a kocsira. Aztán vádlottat is puskával kényszeritették, hogy ő is üljön fel. Este hét óra volt korom sötétség, amikor elindultak Sarmayék házából a fél kilométer távolságban levő' Tiszához. A kocsi mellett ment, puskával a kezében, Elek Péter. A Tiszához érve, Elek kényszeritette őket, hogy vegyék le a hullákat a kocsiról, vetkeztessék le és dobják a folyóba. Ennek megtörténte után Sarmay visszahajtotta a kocsit. Másnap már katonaság szálta meg Adorjánt és ő megszökött. Mig most tavaszkor anyja látogatására Sentára jött, ahol elfogták. A bűne az, hogy nem jelen tette fel az esetet mindjárt, de a katonák megöíésében nem vett részt. Az elnök a tárgyalást délután egy órakor berekesztette és folytatását keddre tűzte ki. 1922. augusztus 8. á szocialisták támogatják a magyar kormányt a földadó kérdésében Drágaság és földadó — A magyar politika hírei Budapestről jelentik: Két kérdés áll az események középpontjában : a drágaság és a földbirtok adójának emelése. Hétfőn a kormánypárt közgazdasági bizottsága ülést tartott és megkezdte a földadóreform tárgyalását. Itt dől el tulajdonképen a javaslat sorsa, mert ha Kállay Tibor pénzügyminiszternek sikerül a nagybirtokosok aggodalmait eloszlatni, akkor a reform sorsa elintézettnek tekintendő, mert a földadó kérdésében nemcsak a liberális polgári ellenzék, hanem a szociáldemokrata frakció is teljes mértékben támogatja a kormányt úgy hogy csak a keresztény ellenzék nagybirtokosainak ellenzékével kell számolnia. A liberálisok kooperációja A legutóbbi napok eseményei — a Héjjas-benkett, az utcai ve rekedések reneszánsza — újból előtérbe hozták a liberális polgári pártok egyesülésének gondolatát. Bizonyos, hogy az egyesülés akár fúzió, akár koalíció formájában rövidesen megtörténik, de komoly tárgyalások csak akkor indulnak meg ebben az ügyben, amikor van függőben. Rassay Károly hazaérkezik. Ugyancsak komoly stádiumban van az egységes keresztény intranzigens front kialakulása. Napról-napra nyilvánvalóbb az összeköttetés Wolffék, Gömbösék és Friedrichék között, csak az nem bizonyos még, hogy az uj alakulás milyen álláspontot fog elfoglalni a Bethlen-kormánnyal szem ben. Bethlen válsazol Garaminak Garami Ernő nyílt levele, amelyet szokatlanul erős hangon intézett gróf Bethlen István miniszterelnökhöz, kiélezte az ellentéteket a magyar kormány és a szocialisták között. Garami levelére a magyar miniszterelnök rövidesen válaszolni fog. A belügyminiszter mandátuma Nyíregyházán vasárnap egyhangúlag megválasztották Rakovszky Iván belügyminisztert a képviselőjévé. Most már csak a vasvári, a hódmezővásárhelyi és a tarpal kerületek mandátumainak a sorsa Mit olvasunk Suboticán? Úri rikkancsok — A detektivregény fénykora Kávéházakban, utcasarkokon egyre több újság- és könyvárus ver tanyát. Nem a régi rikkancs-fajtából valók ezek az újságárusok, sem sihederek, sem toprongyos kolduskiilsejü öreg emberek, úri rikkancsok ezek, az orosz menekültek tették urif foglalkozássá a rikkancsolást. Jól öltözött volt orosz törzstisztek, sok' nyelvet beszélő, világot; árt újságírók tanulták meg Suboticán a rikkancsolás nem is rosszul jövedelmező mesterségét. Az uj »uri-rikkanesok« abban is különböznek azonban a régiektől hogy nemcsak ujságárulással foglalkoznak, sőt ez csak úgyszólván üzletük mellékága, miután sokkal kevesebb jövedelmet biztosit, mint a könyvekkel való kereskedők. Es igy. a nagy rezsivel, nyitott üzletben dolgozó hivatásos könyyekereskedőknek nagy konkurrenciát jelentenek ezek az utcasarkokon letelepülő és kávéházakat végigházaló könyvrikkancsok. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy az az örvendetesnek látszó körülmény, amely szerint a könyvárusitás már kikerült az utcára, egyheti azt jelentené, hogy a könyv ma csakugyan népszerű szélesebb néprétegek között, vagyis, hogy ez a sok’ jól megélő rikkancs — kuiturjelenség volna. Tény, hogy az utcai könyvárusoknak sokszor, egész meglepő gyorsasággal a birtokukban vannak a legújabb kiadású irodalmi müvek is, azonban ezek csak nagyon nehezen kelnek el. Egy-egy; komoly értelemben vett könyv eladása az utcai árusoknál ritkaság. Beszéltünk több ilyen »uri-rikkanccsai« és majdnem valamennyi ugyanazt a választ adta, hogy a nagy ker-ület Példányszámban elkelő szláv és magyar napilapokon kívül még egyes röpiratok és folyóiratok fogynak nagyobb számban és legjobban — a deíektivregények. Jellemző a tömegolvasmányra, hogy a legnagyobb példányszámban fogyó magyarnyelvű Elégia poros prózában Mocsaras rónán bércekre vágytam Ady Lehunyom szememet és messze járok. Szállók a kék végtelenben, a lenge megtisztulásban, álmok, vágyak, mosolyok felhői felé. Repülök, majd ismét lehullok, mint sokszor, mint mindig. Lehullok a porba és bambán, piszkosan tápászkodom fel, i Ó... Menni kellene, akarni keilene, de csak kinyújtom a kezemet az ég felé, a holnap felé, mint ijedt, suta pogány a füstölgő kőrakás előtt. Segítségért kellene kiáltani, de senkise hallja, senkise érti a szavam. Szaladni szeretnék, de megbotlok, lábamon béklyó van. kezemet otromba markok szorítják, válíamat görbére nyomják az átkok, mint súlyos rözseköteg a mesék szegényemberét. Gyenge vagyok és egyedül vagyok és vonszolom magam tovább az izzadt, tespedt rónaságon nyűgös hétköznapok, muja vigyorgások, aprótövisü bogáncsok között. — Ó... És csoszogok, topogok tovább lecsuklott fejjel, roggyant térddel,erőtlen kézzel, néma ajakkal. Már nem kérdem: merre? hová? Sohasem kérdem miért? és meddig? Távolról olykor csábos délibábok csalogatnak, hódi tós napok hívnak, integetnek. Én mosolygok, mint torz keleti isten, legyintek a kezemmel nagyon fáradt emberek módjára: szép, szomorú, könnyes hazugságok! És csodálkozom, hogy milyen furcsa és kegyetlen az élet, jniiyen őrült kavargás, mennyi gyűliblet és mennyi ostobasági Mennyi ‘ mennyi kin, mennyi könny.- ó... Lehunyom a szememet és messze járok. A vonat száguld, robog és vidáman zökken át váltókon meg kereszteződéseken. A hollóhaju hercegnő már felvette kis utazótáskáját, sőt már a fátyoll is eligazította a tükörben, mikor egy kecskeszakállu ur felénk fordul: »Va Ma a Forenze?« »Si signore« »Presto arriveremo« feleli a keseskeszakáll és becsomagolja utazósapkáját. Csakugyan, itt-ott már elöbuvik az Arnó szélen sárga szalagja, tornyok, kupolák, meredek homlokzatok jelzik a liliomok városának közeledtét. És néhány perc múlva már a Santa Maria Novella finom ornamentikája előtt állunk, majd a kocsi végig visz a belváros szűk, patinás utcáin a Santa Croce felé. A pompázó, véres és művészi múlt sóhajt és regél, mint tollas trovatore: a ghibellinek és guelfek sebzett homlokai. Lorenzo il Magnifico széleswállu alakja, tivornyák és harangzúgások, bűnök és szépségek, a Beatricek és Lucretia Borgiák, a Francesca di Riminik és Mona Lisak megdalolt, megszépült szerelmei, Dante, Bocaccio. Cimalnc, Andrea del Sarto hatalmas, sajátos egyéniségei fájdalmas, kusza ávnulásunbban olvadnak össze múlttá és történelemmé. Gyermekes áhítattal állunk meg a Uffizi palota előtt. Talán letérdelünk Michelangelo Apollója vagy Adonisa előtt és szűzi, kába csodálattal lépkedünk a huszonnégy termen végig. Csupa szépség, csupa művészet, csupa rajongás, csupa szerelem . . . Azután átmegyünk az Arnon és a Giardino di Boboli ciprusai meg olajfái között szétterül a keményarcú Pitti palota, mint széplelkü tirannus várkastélya, benne pedig világot fc történelmet átfogó színek, vonalak, vásznak sorozata: Perugino, Tizian, Raffaclo, Murillo, Rubens, Van Dycfe... — Ó.., Hunyja csak le a szemét, sápadt virágszál és ismét csak vonaton ülünk. Most hagytuk el Marseillet, az eleven Cannebiert, az áporodott szagu kikötőt, Maupassant novella-hátterét. A .nyugodt és előkelő express simán I vágtat át a provence-i majorokon, a telt és öblösszinü mezőkön. Kamme les fagylaltot szolgálnak fel az étkezőben és egy finom, fehér kéz kecsesen nyesegeti lapos kanalával a hideg, hamvas édességet, majd alig nyitott száján becsusztatja az olvadó, hűvös mandolaizt. Avignon, Lyon . . . nemsokára meglátom Párisi Alig tudok figyelni olvasmányomra, izgatott és kiváncsi vagyok, mint valamikor, régen karácsony estén, mikor szivszorongva vártam a szőkehaju istenke csöngetését. Ah, már Fontainebban-n robogunk keresztül és nemsokára a Gare da Lyon üvegboltozata alatt leszünk. Paris, ó már látni: Párisi Este van, millió villany- és gázsugár: sárga, fehér meg zöld. A kocsi baktat, kitér és megáit a sok sietős jármű előtt. Most átmegyünk a Szajnán és a Yardin des Plates fái alá kerülünk, ahol Bourget regényalakjai sétálgatnak. Azután megyünk tovább a. Quai St. Bernard-on és karcsú lányok vidám kaeaju asszonyok, szalmakalapos férfiak állnak, mennek, várnak, sietnek. Egy autó száguld el mellettünk, benne kivágott, tavaszos arcú hölgy, mintha Louise de la Valliere lenne. Vájjon hová is megy a mi kocsink? A Champs Elysées vagy a Bois de Brulogne felé? Lüktet az élet, az ízlés, az ötlet, a szenvedély és felszikrázik a múlt, nagy emberek, nagy eszjjmék múltja. Megelevenednek történem tek, hősök, regényalakok, forradalmi l képek, fejedelmi pompák, febérparót kás kurtizánok, felhangzik Danton I öblös baritonja és a guillotine szúró jj szisszenése, jakobinusok kavarognak ä PPont Neu-ön, majd a császár fehér- Phasu muskétásai masíroznak végig a f bonlevardon, a kommunisták pedig vörös zászlót húznak a Palais de Justice zászlórudjára. És felbukkan Hugo I Viktor, Balsac, Dumas, Zola Parisa, fa sok eszmeharc, a bájos prézis, az l árucsarnok-szagu naturalizmus és az I örökös Páris-rajongás. Gondolatban, szertelen, ives mozdulattal átfogom a f Louve-t meg a Moulin Kruge-t, az l Operát meg a Montmartre maszatos, i bánatos kávéházait. Páris, Páris , . , ‘ - Ó... Azután ismét lezuhanok, lehrr&ok, jjmint olvadtszárnyu Ikarus. Por száll körülöttem és a porfelhőn keresztül jf szívós. szúrós szamárkórók bámulnak rám. Nem küldök panaszos jajt a szürke semibe, hiszen barmok bőgnek a poros pusztán és konclesö kuvaszok morognak az ajtók előtt. Nem sóhajtok, hanem fáradtan, ütödötten tovább kuszok, majd al éltan összerogyoK, imint názáreti királyfi a Koponya he- I gyen. És lehajtom fejemet, hogy senkise lássa szemem nedves udvarát. I Lelkem sajogos lesz, arcom maszatos 5lesz és trágyaszagot hoz magával a {szél. Lehajtom fejemet, hogy senkise lássa arcom fájdalmas grimaszát, a ijpor pedig csak hull, hántol, fullaszt, íj megfojt és csendes közönnyel eltemet, i mint remegöfényü zsarátnokot, mely |más tájon, más levegőben talán mele- I gitett és világított volna.-Ó.., Szenteleky Koméi.
