Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-07 / 214. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ este elutazott Bledbe a király hozzájárulásának elnyerése végett. A belügyminiszter válság Beogradból jelentik: Davidovics Ljuba, aki a demokratapárttól tel­­teljes felhatalmazást kapott a bel­ügyminiszteri állás kérdésében, szombaton délután kezdette meg tanácskozásait Pasics miniszterel­nökkel. A tárgyalások még nem fejeződtek be, még előreláthatólag néhány napig el fognak húzódni. A Beogradski Dnevnik szerint Davidovics a tárgyaláson megint Pecsics Dragutin jelöltsége mel­lett insistált, Pecsics azonban a radikális párt ellenzésére hivat­kozva ezt a jelöltséget visszauta­sította. A választások előkészítése Beogradból jelentik: A válasz* tások előkészítését intéző állami bizottság ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai felosztották egy­más között a munka anyagát. Este a bizottság tagjai elutaztak az ország különböző részeibe, hogy összegyüjtsék a szükséges adatokat. Visszaérkezésük után meg fogják állapítani a járási és kerületi választó kerületek hatá­rait valamint ezt is, hogy minden egyes kerület hány képviselőt Válasszon. A törvényhozó bizottság munkarendje Beogradból jelentik : A törvény­hozó bizottság a szkupstina nyári szünete alatt szintén hosszabb szünetet fog tartani. A legköze­lebbi ülést szeptember 10-re hív­ják össze. Az első üléseken a tisztviselő törvényt veszik tárgya­lás alá, azután pedig az adók egységesítéséről szóló törvényja­vaslatok. Valószinü, hogy még ez év fo­lyamán megkezdi a bizottság az általános katonai és polgári tör­vénykezés egységesítését az egész országban, miután az igazságügy­­minisztérium kiküldött bizottsága nagyjában elkészült a polgári büntető törvénykönyv reformjával. Szubotkáu 1860 korona a búza A külföldi kereskedők táviratilag visszavonták vétel-megbizásaikat Mikor a búza ára minden logika ellenére az 1700 koronás nívót elérte, rámutattunk arra, hogy a világpiaci árak tulhaladása miatt az SHS. ki­rályság gabona-exportja rövidesen tel­jesen meg fog szűnni. Azóta az árak még jobban, igy Suboticán egészen 1860 koronáig emelkedtek, mert a malmok kétezer koronás ár­stabilizálódásra számítva, felhajszol­ták az árakat és a belföldi fogyasz­tók is igyekeztek egész évi szükség­letüket fedezni, ami a piacokon nagyobb keresletet idézett elő. A túl­hajtott árak miatt — mint már meg­írtuk — az ausztriai kereskedők vá­sárlásaikat beszüntették, most pedig, miután a buza még jobban drágult, a csehszlovákiai kereskedők és malmok szombaton és vasárnap az itteni exportőröknél távirati­lag visszavonták vásárlási meg­bízásaikat. Az 1800 koronás búza ugyanis, a kiviteli vám betudásával, 2000 koro­nába kerül a külföldi vevőnek, ami­nél «okkal olcsóbban tudja szükség­letét Magyarországon és Romániában beszerezni. A túlhajtott árak miatt tóhát az SHS. királyság gabona-ex­portja ideiglenesen megszűnt. Mivel a malmok a pénzhiány miatt nem tudnak nagyobb kvantumokat beszerezni, mihelyt a fogyasztók fe­dezték szükségleteiket, rövid időn belül a kereslet teljesen meg fog szűnni. Az árak nívóját újból csak a külföldi kereslet fogja szabályozni és igy bizonyosra vehető, hogy az ex­portőrök vásárlásainak beszüntetése után a buza ára ismét erősen hányát­­lani fog, a világpiaci árak mértékéig. Az osztrák kormány ultimátuma a londoni konferenciához Bejelenti, hogy Ausztria kormányzását átadja a hatalmaknak ha a hitelkérdést sürgősen meg nem oldják Abban a súlyos válságban, mely már végleges sszeomlással fenyeget­te Ausztriát, úgy látszik, döntő for­dulat következett be. A Seipel-kor­mány hetekig hitegette az országot a már annyiszor megígért ántánt­­kölcsöiineJ, amely azonban mindmáig csak Ígéret maradt. Közben Ausztria rohamosan közeledett a végromlás­hoz. Az osztrák korona ma már úgy­szólván teljesen értékét vesztette. Ausztriában fantasztikus méreteket öltött a drágulás és sehol semmi le­hetőség nem mutatkozott arra, hogy Ausztria talpra állhasson. Hiába sze­rezte meg az antant segítségével Nyugatmagyarországot, melyet élés­kamrájának remélt, az összeomlást nem lehetett már többé feltartóztatni. A helyzet reménytelenségével most végleg számot vetett a Seipel­­kormány s jegyzéket intézett a hét­főn összeülő londoni értekezlethez, bejelentvén, hogy ha az ántánt nem bocsátja rendelkezésre az Ígért hite­leket ,akkor kénytelenek lesznek ki­mondani az államcsődöt s átadni kormányzását a szövetséges hatal­maknak. Az osztrák kormány ultimátuma Londonból jelentik: Az osztrák kormány ultimátumot intézett a nagyhatalmak londoni konferenciájá­hoz, melyben rámutat Ausztria kétségbeesett helyzetére és arra, hogy mily szükséges a hitelkérdés sürgős megoldása. Ha ez a kérdés nem nyer záros határidőn belül ked­vező megoldást a kormány és a nemzetgyűlés tagjai kénytelenek lesznek Ausztria kormányzását a hatalmaknak átadni. Lloyd George az osztrákokért Bécs. Illetékes diplomáciai enten­­tc-körökbe érkezett távirati jelentés szerint Lloyd-George ragaszkodik ah­hoz, hogy a héttőn kezdődő lon­doni konferencián tárgyalják az osztrák kérdést. A bécsi politikai körök remélik Hogy végre megoldódik az osztrák kérdés, mint mondják, defte publique formájában, amint azt Törökország­­‘gal tették. Korlátozzák a devizafor­galmat Magyarországon Engedélyhez kötik a külfölfi átutalást A magyar korona értékének esése olyan rendszabályok életbeléptetésére kényszerítik a magyar kormányt, a melyekkel a valutaspekulációnak vé­get akar vetni. így határozták el a deviza központ létesítését és ezzel a devizaforgalom korlátozását. Ezeket a kényszerintézkedéseket természe­tesen a nagy bankok vezetői ellen­zik. A tanácskozások már napok óta folynak és a készülő rendeletről már meg lehet állapítani, hogy az sokkal enyhébb lesz, mint azt eleinte gon­dolták. Az vj rendelet simán lehetővé fogja tenni a le­gális valutaigények kielégítését. A nemzetközi árucsere ellenőrzésére külön szerv fog alakulni az eddig mű­ködő behozatali és kiviteli bizottsá­gok egyesítéséből, a kereskedők va­luta- és devizakészletét pedig egy nagyobb pénzügyi szervezet fogja átvenni, amely egyúttal szükségle' teik kielégítéséről is gondoskodik. Az uj rendelet egyik lényeges pontja biztosítja a beszolgálta­tott valuták ellenértékeképpen a napi árfolyamot. Az utazási forgalomban bizonyos értékhatáron alul továbbra is enge­dély nélkül lehet pénzt vagy valutát kivinni, nagyobb összeg kiviteléhez azonban a devizaközpont engedélye szerzendö meg. Természetesen a külföldre való átutalások ezen­túl szintén engedélyhez lesznek kötve és a devizaközpont ügyrendje fogja megállapítani, hogy egyes bankok mily mértékben élhetnek az engedé­lyezés jogával. Amint ebből látható, a magyar de­vizaközpont sem az osztrák, sem pe­dig a német devizaközpont példáját nem követte vakon, hanem mindjárt kezdettől fogva számításba vette azokat a szomorú tapasztalatokat, a melyek különösen Bécsben a legitim szükséglet megtagadásából keletkéz-' delkezéseire nagy gondot fordítottak, delkezésein nagy gondot fordítottak, ami abból is látható, hogy az igaz­ságügyminiszter az ankét végső ré­szén személyesen vett részt s maga is aktive közreműködött a jogászi szerkesztésben. A bajor túlzók a Berlinnel való megegyezés ellen Azok, akik a bajor miniszterelnök berlini utazásától a krizis megoldá­sát várták csalódtak reményükben. A bajor túlzók álláspontja úgy lát­szik győzött, mert a miniszterelnök utazása most már teljesen kétséges. Ezzel azután végképen lehetetlenné válik a megegyezés, mert a berlini kormánykörökben úgy tudták, hogy gróf Leschenfeld eleget tesz a bi­rodalmi elnök és a kancellár meg­hívásának. Leschenfeld elutazásának megaka­dályozása azoknak a bajor politiku­soknak a győzelmét jelenti, akik a Berlin és München közötti karcot akarják minden áron kiforszirozni. Leschenfeld néhány hívével elkese­redett támadásoknak van kitéve, mert tudott dolog, hogy a béke és megegyezés céljából bizonyos ha­talmi poziciókat is hajlandó feladni. Ebben a pillanatban igen kétes és bizonytalan Leschenfeld gzőzelmé­­nek az esélye. A bajor közvélemény teljesen a túlzók befolyása alatt áll, aki rendületlen kitartással agitálnak a Berlinnel való szakítás mellett. A fellázított kedélyeket a szomszédos tartományok kormányainak München­től való elfordulása sem csiljapitja. Az utóbbi napokban úgy alakult ugyanis a helyzet, hogy egyedül München áll a Berlinnel való sza­kítás álláspontján. Még igy is sú­lyos küzdelmeket kell Leschenfeld­­nek a megegyezés érdekében foly­tatnia, amlyeknek kimenetele ezidő­­szerint még nagyon is bizonytalannak látszik 1922. augusztus 7 ............................ .......... 0 I! ■ ----—----­Letartóztatták a salgótarjáni sztrájk vezetőit A bányászok Csehszlovákiába me­nekülnek Budapestről jelentik: Kilenc nap óta tart már a salgótarjáni bányá­szok sztrájkja anélkül, hogy a bá-’ nyaigazgatóság és a munkásság kö­zött megegyezést sikerült volna létrehozni. A munkások a tizenháromórás munkaidő redukálását kérték az igazgatóságtól. A munkások kérel­mét a bányafelügyelőség a legride­gebben elutasította. A munkások sztrájkba léptek, mire az igazgató­ság a hatóságok közbelépéséi kérte. A bányatelepen megjelent a csend­őrkörlet parancsnoka a megye ügyé­szével és más hatósági közegekkel és megkezdték a munkavezetők ki­hallgatását. A munkások egyrésze átment a határon, másik része pe­dig a falvakban vállalt munkát. Semmi körülmények között senr akarnak addig munkába állni, migj az igazgatóság nem teljesíti kérel­müket. Mikor a hatóságok látták, hogy a munkások kitartanak követelésük mellett, még szigorúbb rendszabá­lyokat léptettek életbe. Szombaton reggel a csendőrség és államrend­őrség húsz munkásvezetőt letartóz-* látott, ezenkívül betiltott minden gyűlést, összejövetelt és csoporto­sulást. Ezek az intézkedések nagy elke­seredést keltettek a bányászok kö­zött úgy, hogy napról-napra mind többen hagyják el a bányatelepei és átmennek Csehszlovákiába. Sal­gótarjánban a csendőri készenlétet megerősítették. Polgárháború Olaszországba .n A fascisták megjelentek az A árián A Felsőolaszországban hónapok óta tartó kisebb-nagyobb összeütközések, amelyek egynéhány városban a mun­kásság és a fascisták között folytak., le, átterjedtek az egész országra. A kormányválság hozzájárult az ellenté­tek kiélesedéséhez. Ma már az a hely­zet, hogy mindenki világosan látja egy polgárháború fenyegető vesze­delmét. Véres harcok mindenfelé Anconában a fascisták Gaj és Rossi képviselő vezetése alatt össze­ütköztek a munkásság védelmi csapa­taival. Erős tűzharc fejlődött ki, amely huszonnégy óránál tovább tartott. A fascisták erősítést kaptak, s sikerült, nekik a munkásotthonba behatolniok, ahol tiz munkást megöltek. A harc befejezése után az épületet felgyújtot­ták és a munkások hulláját a lán­gokba vetették. — Genuában, ahová szintén bevonultak a fascisták tüzér­séggel és géppuskákkal ellátott oszta­gai, véres összetűzések játszódtak le. A kikötőmunkások tiltakoztak párt­­helyiségük megszállása ellen, mire a,\ fascisták a fegyvertelen tömegbe lőt­tek. Nyolc halott és harminc súlyos sebesült maradt az összeütközés szín­helyén. — Asíiban, Páviában és Pá­­duában áll a harc. Tivoliban a harcok alkalmával Cct­­podonato generális halálát lelte. Milanóban utcai harcok törtek ki. A fascisták több szociálista otthont; romboltak szét. Munkások és fascis­ták között bombaharcokra került a sor, amelyeknek sok halott és sebesült áldozata van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom