Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-04 / 211. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. augusztus 4. Magyar kabaré St&oticán A hüatiilos álláspont a inajryar kabaré torvével szemben A suboticai magyar közönség már évek óta meg van fosztva legnépszerűbb kultúrintézményétől: a színháztól. Pedig nincs az a közepes vagy rossz magyar műkedvelő-előadás, amit nem zsúfolt nézőtér tapsolna végig, hálásan azért, hogy némi pótlást kap a színházért. Időközben voltak már próbálkozások magyar kabarééiöadá sok állandósítására, ideig-óráig működött is Suboticán egv magyar kabaré, de ezek a gyönge kísérletek mind csődöt mondtak ezeknek a vállalatoknak hozzáértő művészi vezetése és a megfelelő tőke híján. Most újra felvetődött az a terv, mely az őszre állandó magyar kabarét akar létesíteni Suboticán. A vállalkozóknak az a véleményük, hogy Színház hiányában a magyar közönség szívesen támogatná ezt a vállalkozást és a helyi hatóságoktól is könnyebben meg lehetne szerezni a kabaré részére szükséges játszási engedélyt, mint a kormánytól a magyar színház engedélyezését. Még csak kezdő stádiumban levő tervek szerint a magyar kabaré az ének és táncszámokon kívül, a kabarék stílusához híven játékrendjébe illesztene minden műsoron egy-két egyfdvonásost is. Egyelőre csak a vállalat anyagi része okoz gondokat, mive! a szórakozóhelyekre kivetett hatalmas uj adók erősen veszélyeztetik ma minden ilyenfajta vállalkozás anyagi prosperálását. A hivatalos álláspont nem biztosítja kellőképpen a magyar kabaré megszületését. Sem a szinügyi bizottság, sem a város tanácsa nem gördítene nagyobb akadályokat egy magyar kabaré létesítése elé, különösen abban az esetben, ha a vállalkozók köteleznék magukat arra, hogy egy-két szláv számot is felvesznek műsorukba, azonban a hatóságnak mégis aggodalmai vannak bizonyos’ oldatról várható támadások lehetősége miatt, amelyekkel szemben esetleg eredménytelen volna minden óvintézkedés. Mindezek a körülmények kérdésessé teszik, hogy az ősszel valóban raegnyilhatik-e a tervezett magyar kabaré. A drágaság ellen fegyverkeaik a ettboficai városi tanács A folyton fokozódó drágaság mind elviselhetetlenebb arányokat ölt és ha most, nyár derekán, már olyan magas árnivón alakulnak ki a gabonaárak, hogy szinte kétségbeejtő a télre vagy a kora tavaszra gondolni. A kenyér árának újabb emelkedéséről csak a napokban számoltunk be és úgy a piaci árak, mint általában a legfontosabb közszükségleti cikkek ára is szinte óráról-órára emelkedik. A dinár mai értéke nem lehet az oka ennek a folyton fokozódó drágaságnak, hanem az egészen más okokban keresendő. Minden áremelésnek a közönség védelem nélkül van kiszolgáltatva. Egyik oldalról sem éri a közönséget haiósági védelem, úgy, hogy a termelőtől kezdve egészen a kereskedőig mindenki szabadon emelheti az árakat. De hogy a drágaság letörésére valamit okvetlenül tenni kell, azzal tisztában vannak maguk a hatóságok is. A suboticai rendőrség az utóbbi időben többször ár-razziákat tartott a piacokon, azonban minden különösebb eredmény nélkül, mert hiszen nines egy olyan maximális ár nugállapitva, amelynek túllépését a hatóság büntethetné. Az árdrágítás fogalma nagyon tág és így a rendőrség alig téliét valamit. A városi tisztviselők újabb bérkapcsólatban a városi tanács most | tani, mert ennek rendszere ellen szól folytat tárgyalásokat arról, hogy milyen eszközökkel kezdje meg a drágaság elleni harcot. Szó van arról, hogy a város állapítsa meg kötelezőnek legfontosabb élelmicikkek árát, azonban ez aligha lesz megvalósithatö, mert az ármaximáláshoz a szó ciálpolitikai minisztérium jóváhagyása szükséges. A városi hatóság nem is akar maximális árakat inegállapimaga a gyakorlati tapasztalat, csak olyan áralapot kiván megáilapittatni, amelynek túllépése már jogosulttá tenné a hatósági beavatkozást. Hogy a városi tanács fog-e eredményt elérni, az nagyon kétséges. A drágaság állandó fokozódásának sokkal mélyebben fekvő okai vannak, semhogy azt lokális intézkedésekkel hathatósan orvosolni lehetne. »«»•«e*««*«**<«*»*«*e*»* Londonban izgatott érdeklődéssel várják Poincare és Lloyá George találkozását A ssjtí helyesli ex angol jegyzéket, amely a szövetségesektől adósságaik törlesztését kívánja Londonból jelentik: Diplomáciai körökben azt mondják, hogy Poincarét londoni utján a pénzügyminiszter és hét titkára fogja elkísérni. Az olasz érdekeket a londoni olasz nagykövet és egy pénzügyi delegátus fogja képviselni. Kétségtelen, hogy politikai és gazdasági körökben államférfiak találkozását még nem várták oly izgalommal, mint ezúttal. Az itteni sajtó sokat elmélkedik Angliának arról a kör jegyzékéről, amelyben szövetségeseit adósságai nak megfizetésére figyelmezteti. A apók nagyjában élénk megelégedéssel fogadják ezt a jegyzéket. A Ciíyen úgy vélekednek, hogy a kornánynak mindenesetre nyomós oka ^ehetett arra, hogy éppen a mostani pillanatban tegye közzé ezt a jegyzéket. Ez a nyomós ok pedig az, hogy a jelenlegi bonyolult helyzet közepette minden államnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is, hogy őszintén tisztázza az elintézetlen kérdéseket. Ezek közé a kérdések közé tartozik a jóvátétel és a nemzetközi adósságok dolga is, amelyek most már a tárgyalások homloktéré be kerültek. Az angol kormány úgy érzi, hogy minden államnak határozottan állást kell foglalnia és további kerítésnek nincs helye. A politikumok helyeslik, hogy az alsóház holnapi ülésén a jóvátétel kérdése szóba fog kerülni, minthogy Asquith ezzel a problémával szándékozik foglalkozni és Lloyd George is az angol jegyzékkel kapcsolatban erről a kérdésről fog nyilatkozni. Á fakereskedelem anarchiája Tizennyolcezer korona a tűzifa — D' ígább a fa, mint a szén Még nincs egy hónapja sem, hogy zóvátettük a tizenháromezer koonás tüzifaárakat és most azt kell apasztalnunk, hogy azóta ezt az árat is messze túlhaladta a spekuláció és az áruuzsora. Az utolsó napokban ugyanis már tizennyolc-húszezer koronás árban árusították a üzifát, olyan árban tehát, amit sem a szállítási, sem a termelési viszoíyok változása nem tesz indokolttá. Ez egyszer e fontos és közérdekű kérdés tárgyalásánál el akarunk hallgatni minden kommentárt és szó szerint közölni fogjuk égjük legnagyobb helyi tűzifa - kereskedő cég vezetőjének a tüzifaárak merész ugrásáról tett nyilatkozatát, amely beszédesebb minden elkeseredés-szülte kijelentésnél, ami a fogyasztók részéről egyre sűrűbben és valljuk be, joggal, elhangzik. Az utóbbi hetekben — mondotta informátorunk munkatársunknak rohamosan emelkedik a tűzifa ára. Julius elsején a fuvardijak ötven százalékos emelésének hatása alatt az akkori tizezerkoronás faárak vaggononként 12; sőt 13.000 koronára emelkedtek fel, annak dacára, hogy a szállítási díj különbözeié a legtávolabbi termelő-állomásokról Suboíig mindössze 800—1500 koronát tesz ki. A mértéken felüli drágulást akkor az okozta, hogy a fuvardijemeléssel egyidőben a zagrebi vasút igazgatóság korlátozta a forgalmat és igy a horvát-szlavonországi erdőkből nem jöhetett fa. Az áruhiány hatása alatt tehát a kereskedők, mihelyt élénkebb lett a kereslet, az árakat egy-kétezer koronával felemelték. Azóta azonban egyes vonalakon megindult a forgalom, úgy hogy a normális napi szükségletet fedezni lehetne a beérkező kvantumokból, azonban a fogyasztóközönség körében ideges vételkedv mutatkozik. A fogyasztók ugyanis, látva a tűzifa árának ugrásszerű emelkedését, sietneka téli szükségletet jó előre beszerezni, aki csak teheti, akár egyéb szükségleteinek háttérbe szorításával is, fát akar vásárolni. Megállapított tény, hogy olyanok akik máskor az ősz és tél folyamán részletekben fedezték tüzelőanyagszükségletüket. A közönség részéről valóságos roham indult meg a fáért, amit a kereskedők mértéken felül kihasználnak. Ezt annál könnyebben megtehetik, mert a vásárlók maguk hajtják fel az árakat és maguk kínálnak a normális áron felül két, sőt háromezer koronával is többet vargononként, csak hogy elsősorban ők juthassanak a fához. Ennek tulajdonítható, hogy alig három hét alatt 13,000 koronáról 16—18,000 koronára ment fel a fa ára, sőt voltak húszezer koronás faeladások is. — A nagyban történő vásárlások következtében egyébként az a különös helyzet állt elő, hogy akkor, amikor számosán vaggon-kvantumokban el tudják magukat látni tűzifával, a napi fogyasztás céljaira a kereskedőknek csak nagyon csekély mennyiségű fa áll rendelkezésükre, úgy hogy könnyen megtörténhet, hogy a kisebb vevőket nem tudjuk ellátni tüzelőanyaggal. Az itten erőszakos ári elhajt ás egyre súlyosabb következményeket von maga után. A termelők ugyanis értesültek a rohamos áremelkedésekről és annak hasznát ők is eszkomptálni akarják a saját javukra. Emiatt a termelők ma már a nagykereskedőknek sem adnak el 10—15 vaggonnál nagyobb tételeket a régi és olcsóbb kötésekre a fát, a szállítási nehézségek és vaggonhiány ismert kifogásai alapján nem szállítják le. Annak dacára, hogy a fát még az olcsóbb viszonyok mellett termelték ki, a termelők is napról-napra emelik az árakat. — Hogy mennyire nem indokoltak a mostani faárak, annak egyik bizonyítéka az, hogy addig, niig 18,000 korona egy vaggon fa, az aprított tűzifa métermázsánként még mindig 190—200 koronáért, a nagyobb haszonra dolgozó kereskedőknél pedig 220 koronáért kapható, ami 140, korona nagybani alapárnak felel meg. Ez a legkézzelfoghatóbb jele annak, hogy tényleg azok a fogyasztók drágítják a iát, akik vaggontételekben — A helyzet ma már oda fejlődött, hogy olcsóbb a szén, mint a tűzifa. Gyengébb minőségű boszniai szén még mindig 14—15,000 koronáért, szlovéniai szén pedig 16—17 ezer koronáért kapható. A szénnek pedig, mint ismeretes, a tüzelőértéke legalább 50—60 százalékkal nagyobb a fáénál. Ennek dacára a malmok és egyéb iparvállalatok, melyek szénnel is dolgozhatnak, szintén ok nélkül halmozzak fel fakészletüket, bár elegendő szenet lehet kapni. — Az az indokolás, — mondotta informátorunk — hogy a vaggonhiány okozza a fadrágulást, csak mese, annál is inkább, mert a mai forgalom mellett a napi szükségletet bőven el tudnók látni, ha a közönség, indokolatlan aggálytól vezetve, hogy nem lesz a télen fűtőanyaga, nem igyekezne minden áron szokatlanul nagy kvantumokat felhalmozni, A fölvilágositás után megkérdeztük informátorunkat, hogy erkölcsösnek tartja-e ezt a helyzetet? — El kell ismernem, — válaszolta — hogy a mostani faárakat erkölcstelennek tartom. A kereskedők ugyanis 13—14,000 koronánál is bőven megtalálnák a hasznukat. lyen elfogulatlan kritika mellett, ami egy nagy faüzlet vezetőjének’ szájából hangzott el, a közönség érdekében csak egy követelést lehet ismételten hangsúlyozni. — Uzsorabiróságot! Drákói rendszabályokat! Milyen a Vajdaság termése ? A fcldmivelésugyi miniszteriem juliuB bavi jelentése A földmivelésügyi minisztérium most adta ki folyó év júliusról szóló termés jelentését. A bulletin az ország összes tartományairól átlagosan közepes terméseredényeket jelent. A’ Vajdaságra vonatkozó adatokat egész terjedelmükben itt közöljük. A gabonát learatták és a csépléa megkezdődött. A Bácska összes járásaiban átlagosan közepes termést remélnek. Ugyanígy Torontói—Temesmegyében is. A kukorica korábban mindenütt a legjobb, később esőt várnak, mert a szárazság miatt visszamaradt a fejlődésben. Hüvelyes, kereskedelmi, kapás és szálas növények néhol a legjobbak, néhol közepesek, hol pedig gyöngébbek. A kerti vélemények kielégitőek. Takarmány-növények egyes járásokban a legjobbak, másokban közepesek. Átlagosan nagyon jó termést várnak. A réteket már lekaszálták, közepes termést adtak. A szőlők többsége jó állapotban van és jó szüretre van kilátás. Gyümölcsök közül alma jő, a többiekben közepes termés várható. A növénybetegségeket elfojtották, nem tudtak elharapózni. A jószág el van látva élelemmel és egészséges. Elemi károkat nem jelentettek. mozgalmával és szervezkedésével is akarnak vaggontételekct venni, minden áron vásárolni akarnak, RÖSSIJA—F0BICIÉRS biztosító- és viszontbiztosító társaság Az sas. állam legnagyobb nemzeti intézete. Ffókigazg&tőság: Subottea (Hitelbank ^alota) FőügynBkaég: Ssboticán: Közgazdasági Bank is Somborban: Báesmegyel Agrártakpénxtárnil.