Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-21 / 227. szám

Ära 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokoS SOI!, évfolyam Sübotica, 1322. a&gisszfus 21. 227. szám1 Síogjaleiiik BsindcB reggel, ünnep titán és héifSa délben ÍEJLEFOI,' EZÁBlj KladéMvntal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90' —dinár S&EBXESZTŐSÉGs Kralja Aicxandra-Eiica ő szája alatt' Kiadőbivatal: Kralja Aiexandra-nKca 1 (EclbaA-páíota)”' A Vatikán terve A palesztinai mandátum, a Szentfölden lakó keresztények vé­delme és azok a tanácskozások, amelyek juiius havában Lloyd George és Schanzer között, vala­mint a népszövetségi tanács leg­utóbbi londoni ülésezése alkalma ból lefolytak, ez érdeklődést rá­irányították a Vatikán politikai törekvéseire és azokra a szálakra, amelyek a Vatikán és ez olasz, valamint a francia kormány kö­zött szövődnek. Ezeknél a kérdé­seknél is fontosabb azonban az a grandiózus terv, amellyel a Va­tikán el akarja érni azt, amire a pápáknak hosszú sora évszáza­dokon át hiába törekedett: a nyu­gati és a keleti egyháznak egye­sítését. Ez a terv, ha megvaló­sulna, egy lépéssel közelebb vinné a katholikus egyházat az sgy e.kol és egy pásztor néven Ismert régi eszméjének megvalósításához. Poljakov Vladimír, egy emigrált orosz publicista, a napokban a Daily Telegraphban beszámolt azokról a benyomásokról és In­formációkról, amelyeket ezeknek é kérdéseknek tanulmányozására tett római utazása alatt szerzett. Az orosz publicista cikke élénken megvilágítja a Vatikán legújabb terveinek olyan részleteit is, a melyekről a közvélemény eddig még alig volt tájékoztatva. Poljakov Vladimir felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a palesztinjai mandátum tárgyalásánál az a tör­ténelmi fontosságú esemény adó­dott elő, hogy a Kvirinál, az olasz királyi udvar és kormány határo­zottan támogatta a Vatikánt, a meiylyei Olaszország megalaku­lása óta állandóan ellenséges vi­szonyban állott. Ez annak a bi­zonyítéka, hogy a Vatikán immár hatalmas befolyást tud gyakorolni az olasz királyság politikájára. A Vatikán céltudatosan halad azon az utón, amelyet a nagy pápa: IX. Plusz egy tervezetében kijelölt és amelyet hathatósan elő­mozdított XV. Benedek is, ami­dőn a keleti egyházak kongregá­cióját létesítette. E tervnek, ame­lyet a francia köztársaságnak va­tikáni nagykövete a modern pápa­ság magnakartajdnak nevezett, ma Vanutelli bíboros a legfőbb pro­pagálója, aki a májusi eukarisztr kus kongresszuson fejtette ki ezt a tervet, amely azt célozza, hogy a keleti ortodox egyház isméi egyesüljön a katolikus egyházzal. A katholikus egyház ugyanis azóta, mióta leghatalmasabb vé­­đ je Középeurópaban : az osztrák­­magyar monarchia összeomlott, a kőzépeurópai államokban súlyos napokra virradt. Csehszlovákiában, hol a keleti egyházzal, hói pedig mér jelentkező Csehszlovákiába. A csehszlovák köztársaság kor­mányzó köreinek egyházellenes fölfogása közismert. Jugoszláviá­ban még rosszabbak a viszonyok. Románia megnagyobbodása sem volt kedvező jelenség a Vatikánra nézve. A Vatikán a szláv államok ezt az ellenséges magatartását kerülő utón igyekszik legyőzni és ezért Oroszországban nagyszabású ak­cióba fogott. A katolikus misszio­náriusok, akiknek a cárizmus ide­jén nem engedték meg azt, hogy Oroszországban működjenek, most szabadon terjeszthetik a katolikus vallást Oroszországban. A dél vidékeken tömegesen térnek át az emberek a görög keleti vallás­ról a katolikus hitre. Katholikus papok hatalmas munkát fejtenek ki az éhínség sújtotta vidékeken. A bolsevikok között is egyre több hive akad a katholikus vallásnak. De az egyház Szibériára és a távol Keletre is gondol és ezért Vlödivosztokben apostoli legációt állítottak föl. Poljakov úgy véli, hogy Vati­kán eme grandiózus tervét éppen a katholikus Lengyelország föllá­­madása keresztezi egy kevéssé. A katholikus lengyelek és az óhitii oroszok között fönnálló po­litikai ellentét mellett ugyanis ne­hezebb az oroszokat a katholikus egyházba áttériieni. Éppen ezért Poljakov úgy véli, hogy bizonyos vatikáni körökben nem szívesen látják azt, hogy Lengyelország teljes függetlenségre tett szert. Ausztria egyesülni akar Csehszlovákiával Seypel kancellár tárgyalásai Benes cseh külügyminiszterről A magyar kormány az antantnál tiltakozik a cseh-jugoszláv korridor megvalósulása ellen az anglikánokkal római szemináriu kacérkodnak. A nb ’'<? akad Becsből jelenük: Az a tegnapi je­lentés, hogy Ausztria a külpolitikában ezentúl nagyobb aktivitásra törek­szik, ma már láthatóvá vált. Az osz­trák kormány ugyanis uj utat keres arra, hogy az államot borzalmas helyzetéből megszabadítsa és a népet az elsülyedéstől megmentse. A kor­mány tisztában van azzal, hogy Ausztria exisztenciájárói van szó. A kancellár — amint a hivatalos kom­müniké bejelenti fogadta az antant hatalmak kép­viselőit és fölhívta figyelmüket a londoni konferencia határozatai által teremtett súlyos helyzetre. Az általános világhelyzettel kap­csolatban az osztrák probléma nem látszik többé tisztán pénzügyi, ha­nem inkább és túlnyomóan politikai ügynek. Minthogy az osztrák kor­mány véleménye szerint a közel jövőben felszínre kerül az egész középeurópai kérdés, a kormány lónak látta, hogy sze­mélyes érintkezést keressen a középeurópai kérdés alakulásá­ban legjobban érdekelt három szomszédos állam vezetöféríiai­­val, Berlinnel, Rómával és Prá­­val. Seypel kancellár ezért már vasárnap este Prágába utazott, hogy Benes miniszterelnökkel találkozzék, hétfőn este pedig tovább utazik Berlinbe Wirth kancellárral való értekezésre. Ezt az elhatározó lépést siettette az osztrák kormánynak az antant képviselőivel folytatott tárgyalásai. Ez alkalommal kitűnt, hogy diplo­máciai körökben Ausztriának és kü­lönösen Becsnek helyzetét fenyege­tőnek tartják. Tekintettel a deviza­piacon az utóbbi napokban bekövet­kezett újabb viharos haussera, vala­mint a piacokon különösen az élelmi­szerpiacon történt bevásárlások [ijesztő alakulására Becsben vagy aggodalommal néznek a dolgok lefo­lyása été. Minderről a bécsi külföldi képviseleteket is felvilágosították. Bécs. Reggel közzétették, hogy Seypel dr. szövetségi kancellár Prá­gába és Berlinbe utazik. Ez a közlés Bécsben a képzelhető legnagyobb mértékben feltűnést keltett. A kor­mánykörök nlély hallgatásba burko­lóznak az utazás voltaképpeni cél­ját illetőleg és megelégszenek annak kijelentésével, hogy a londoni kon­ferencia döntése, amely semmivé tette Ausztriának a nagyhatalmak ál­tal garantált nemzetközi kölcsönre való reményét, felszínre vetette a kö­zépeurópai problémát. A nagyhatalmak döntése arra kényszeríti Ausztriái, hogy fel­hagyjon eddigi semleges politi­kájával és annál a szomszédjá­nál keressen támogatást, amely képes és hajlandó megmenteni a gazdasági összeomlástól A bécsi politikai köröknek az a né­zetük, hogy a német birodalom poli­tikailag és gazdaságilag szorongatott helyzetében aligha tud Ausztriának segítséget nyújtani. Éppen ezért ki­sebb jelentőséget tulajdonítanak Seypel dr. berlini utazásának és lá­togatását inkább a német birodalom­mal szemben való taktikai koncesz­­sziónak fogják fel. Viszont úgy tud­ják a jól értesült körök, hogy Sey­pel dr. kancellárnak Benes cseh kül­ügyminiszterrel való konferenciája Ausztriának Csehországhoz való közeledését jelenti, mind gazda­sági, mind pedig politikai tekin­tetben. Rámutatnak arra is, hogy Csehor­szág gazdasági érdekei sok tekintet­ben azonosak Ausztria érdekeivel. A cseh valutának a szomszéd államok valutája, főként bedig a már-már megsemmisülő osztrák korona főié való emelkedése legfontosabb’ piacai­tól fosztotta meg a cseh ipart és a* cseh kormány kénytelen még pénz­ügyi áldozatok árán is megelőzni az* ipar válságát és a munkanélkülisé­get. Azt hiszik tehát, hogy Prágában kedvező a hangúim Ausztria nagy­szabású segélyezésére, de tisztában vannak azzal is, hogy Csehország ezt a segítséget olyan feltételekhez fogja fűzni, amelyek igen messzemenően lekötik Ausztriát Csehországgal, szemben mind gazdasági, mind pedig politikai tekintetben. Seypel az átalakulásról Seypel dr. osztrák szövetségi kan-; cellar Prágából hétfőn este tovább utazik Berlinbe, hói Wirth dr. kan-* cellárral Ausztria helyzetéről fog ta­nácskozni. Az osztrák kormány Ró­mában is keresett már érintkezést. Mint a szövetségi kancellár az antant; bécsi képviselői előtt kijelentette, az Ausztriában beálló változás a szom­széd államokat is érintené. Seypel' dr. azt is kijelentette, hogy az osz­trák kérdést most már nem pénzügyi, 1 hanem a világhelyzettel való össze­függése miatt csak mint politikai problémát leket kezelni. Olaszország az osztrák tervek ellen London. Mint a Daily Telegraph’ jelenti, Schanzer a londoni konferen­cia záró ülésén kijelentette, hogy Olaszország sem Ausztriának Németországba való bekebelezé­sét, seem dunai föderációnak Ausztria részvételével való léte­sítését nem engedheti meg. Az olasz külügyminiszter könnyen érthetően utalt arra, hogy Ausztria számára kivezető ut az Olaszország­gal való vámunió volna, ami mellett Csehszlovákia, mint harmadik társ jöhetne még számba. Tiltakozik a magyar kormány Budapestről jelentik: A nagy gaz­dasági problémák mellett, amelyek az utóbbi hetekben teljességgel be­töltötték a magyar politikát, hirtelen előtérbe nyomul a külpolitikai orien­táció kérdése is, annak következté­ben, hogy Ausztria a győztes nagy­hatalmak rideg visszautasítása és: könyörtelen elzárkózása után nem iát más módot a végső katasztrófa el­­j hárítására, mint ha Csehszlovákiával egyesül. A külpolitikai helyzetnek ez a vá­ratlan fordulata nagy hatást keltett a mértékadó magyar politikai körök­ben és a kérdés komoly megvitatásra került a szombat esti miniszterta­nácsban. A magyar kormány attól tart, hogy Csehország és Ausztria szoros politikai és gazdasági kapcsolata révén Magyarorszá­got a szomszédos államok olyan gyűrűvel veszik körül, mely tel­jesen lehetetlenné teszi az or­szág gazdasági erőinek áldásos kifejtését és belpolitikái tekintet­ben is fenyegető veszedelmet je*

Next

/
Oldalképek
Tartalom