Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-20 / 226. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ

i" német 5Í2.2Q7

magyar 492.079

arnauía 483.871.

egyéb _ . 200.584

Mint látható,:a németek és magyarok száma erősen felülrmilja a szlovénekét.

Vallásfelekezetek szerint a népesség megoszlása-a következő: pravoszláv 5.529.261

rom. kát. 4,473.877 I

görög kát. 41.668 *

® a® snfc ©• é m ® & ©• ts>'® ® ® • © 9

1922 augusztus 20.

muzulmán J,379.687

protestáns 216.769

izraelita 64.098

egyéb vallást! 47.531

felekezet nélküli •_ 2024

Nemek szerint yan 5,741.527 férfi és 5,983.388 nő.

Állampolgárság szerint az összeírás idején:

SHS állampolgár 11,277.749

idegen állampolgár, 111.338

még rendezetlen 335.828

Alsóvá Appoisyi maga viszi az autogrammját

— Budapesti munkatársunktól —

, Budapesti imnkatársimk írja: Egy Baross-utcai polgári lakásban a minap délben látogató csengetett be. öszszakállu, magas elegáns úriember colt a látogató. A ház asszonya abban a hiszemben, hogy férjének valamely ügyfele, udvariasan bekíséri íö Vendégszobába.

~ B. kisasszony nincs idehaza? - kérdezte az ismeretlen vendég.

Az tiriasszony az udvarias kérdésre azt feleli, hogy nemsokára a leányának is haza kell jönnie. Ezután, amig férje megjön, ö, próbálja szóval tartani a vendéget, aki végignézte & szoba falán függő festményeket, elbeszélgetett erről, arról, közben az egyik negyedóra kergette a másikat, végül a vendég nevetve mondja:

— Látszik, hogy a nagyságos aszszony bécsi, mert ily kedvesen és kedélyesen elfutott az idő. Sajnos azonban, tovább már nem várhatok. Mondja meg kérem B. kisasszonynak, sajnálom, hogy vele nem találkozhattam, hanem talán kéznél yan áz autogrammgyüteménye?

Az uriasszony elhozza leányának féltett kincsét. A titokzatos kedves látogató olvassa Jeritza, Piccaver, Dolmány? Blaha Lujza neveit, aztán halkan és mosolyogva megjegyzi:

— Ide Apponyi tiak is be kell kerülnie- — s mielőtt vendéglátója felocsúdott a csodálkozástól, kezébe veszi a tollat és beírja a könyvbe:

Gróf Apponyi Albert, 1922. augusztus 1.

; Apponyi látogatásának — mert ő volt a látogató — persze az egész Józsefvárosban hamarosan hire ment, hiszen mindenki ismeri őt Budapesten és látták, amint befordul az •egyszerű, régi Baross-utcai házba. Meg is rohanták a szomszédok S-ésenki se sejtette, hogy a daliás kor•/ófigurából Magyarország rekordminiszterelnöke lesz (ötször vagy hatszor bízta meg a király kabinetalakítással), aki korszakos törvényeket teremt, aki könnyen bukik meg, de épp oly könnyen reaktiválja magát megint, s aki a Habsburgoknak valószínűleg utolsó alkotmányos magyar konnányelnöke lesz..'.

' A Váci-utcának rendes vendégei között naponta lehetett találkozni akkortájt Acsády Ignáccal, aki minden délután bentült egy-két óra hoszszat a Korona-kávéház egyik ablakában, s azután megtette obiigát sér -táját a Váci- és Dorottya-utcán. O akkor a Pesti Napló belső dolgozótársa volt, ahol a külügyi rovatot vezette s a szépirodalmi író pályájára készült: vígjátékot és regényeket irt. Senki se gondolta, s ö maga lcgkevésbbc. hogy valamikor igen becsült historikusa lesz a nemzetének. Ezen a változáson rövid másfél év alatt ment keresztül a Szorgalmas és talentumos ember. Gondos levéltári kutatások, becsületes történelmi felfogás és gördülékeny, kellemes stíl hamarosan a leghivatottabb történetírók között jelöltek ki számára helyet. Kicsi alakját, amelyet ó-lábak és nagyon is feiekezeticsen hajlott hegyes orr és rája csiptetett evikker nem tettek kiválóan vonzóvá, sokan megmosolyogták, de akik közelről ismerték, megszerették az önzetlenségéért s a hasznos munkájáért, amelynél lelkiismeretesebbet magyar toljál falán még nem produkált senki.

két, úgy, hogy alig győzték .visszaverni a kiváncsiak ostromát.

Felkerestem én is S. B. kisaszszonyt, hogy megtudjam Apponyi Albert látogatásának történetét. A kisasszony még nincs odahaza, édesanyja fogad, valóságos kis múzeumba vezet be, nagyértékü hozzáértő müértőrc valló képek a falon, drága régiségek a vitrinben. Nagy. lelkesedéssel beszél á látogatóról:

— Én nem ismertem meg á kegyelmes urat, úgy beszéltem vale, mint most önnel. Azt hittem, hogy az uramnak, aki festő, egyik ügyfele. Nagyon kedves, elragadóan közvetlen volt. Már nem is tudom, mi mindentől beszélgettünk, mindenféle szóbakerült, több mint egy órahoszszat maradt itt. Akkor azt mondta, sajnálja, hogy el kell mennie, ha tudná, hogy leányom nemsokára jön. megvárná. Persze akkor sem tudtam, hogy Apponyi az illető', csak amikor beírta nevét a könyvbe. Ege szén elcsodálkoztam, nem tudtam elképzelni, miért és hogyan jött hozzánk, hiszen leányom semmit sem említett nékem. Buc.suzás közben sajnálkoztam, hogy leányom személyesen nem köszönheti meg ezt a páratlan figyelmet és akkor a kegyelmes ur azt mondta, hogy másnap "szívesen látja leányomat a budai palotában.

Eközben megérkezik B. kisaszszony, aki úgy tiltakozik az ellen, hogy újságírónak nyilatkozzon, mint a legtapasztaltabb diplomata. Fél attól, hogy szerénytelenségnek mondhatják majd, ha újságban megjelenik a neve, hogy a kegyelmes ur megharagszik stb. stb. Végre, amikor megfogadtam, hogy a nevét nem

Jele, hogy az izraelita vallásu és felekezeti külsejű tudóst Nagy Iván ajánlotta tagnak az akadémián, ahol természetesen — mert akkor ott se volt numerus clausus — szívesen megválasztották. Az ő eleven temperamentuma és vitázókedve vitte ki akkor a tudományt az utcára, s nem ritkán láttunk akkor a nevezett utcákon valóságos csoportosulást: öthat akadémikust és irót, akik élénken tárgyaltak valami aktuális kérdést vagy éppen egy históriai vagy filozófiai témát. Az ember biztos lehetett benne, hogy Acsády Náci is e peripatetikus társalgók kpzt van, — sőt az is valószínű volt, hogy ő a szóvivő köztük. Mert nagyon szerette a vitatkozást, s bár mód felett érzékeny volt s könnyén sértődött ineg, mégis kereste a disputát. Ez az »utcai harc« a legelevenebb akkor volt, amikor Fraknói Vilmos lemondása folytán megürült a főtitkári állás, s arra két igazán egyaránt kitűnő tudós pályázott: Beöthy Zsolt és Szily Kálmán. Az utóbbit választották meg, amit Acsády nemcsak azért sajnált, mert az ő jelöltje bukott, de azért is, mert egy érdekes témával immár kevesebb yolt, amiről tárgyalni lehetett.

Azt hiszem, azok közül, akik e disputa-sétákban resztvettek (az akkori Városháztértől a Váci- és Dorottyautcákon keresztül az akadémia palotájáig), már csak az egy Pauer Imre él, s bizonyára nem örül azon, hagy c csoportból csak ű yan még életben.,, - ’ — - " -írom ki, elmeséli kedves kalandját gróf Apponyi Alber ttel.-- Egy éve gyűjtök autogrammot, előbb könyvet, képet és még sok mindent gyűjtöttem, ami szép. lia Budapestre jött egy-egy hires művész, megkértem, hogy fogadjon és autograrnmot szereztem tőle. Csak írók és művészek aláírása kellett, politikus csak egy volt a könyvben: Giessweiti Sándor. Nagyon szerettem volna Appouyi aláírását, de mivel nem ismertem, nem tudtam, hogy juthatnék hozzá. Egy ismerősöm azt a tanácsot adta, levélben forduljak hozzá. és kérjem meg, hogy fogadjon. Meg is irtain a levelei, megírtam, hogy autograrnmot szeretnék, megírtam azt is, hogy kiknek az autógrammja van meg már a könyvemben, nehogy azt brgyje, méltatlan környezetbe kerül a neve.

A levelemre nem jött válasz, én érdeklődtem az Apponyi-palotában is, ahol azt mondták, hogy a kegyelmes ur külföldre utazott. Képzelheti, milyen nagyot néztem, amikor egy napon édesanyám azzal a hittel fogadott, hogy ki látogatott meg. El sem akartam hinni, de ott láttam az aláirását a könyvben. S azt is képzelheti, hogy milyen boldog voltam, amikor hallottam, hogy; a kegyelmés ur másnapra vár.

A kisasszony itt elhallgatott.

— És volt-e másnap a kegyelmes urnái? — kérdezzük.

Hát.,, másnap.,,, nem voltam, — feleli. — Hiszen olyan hihetetlen volt a látogatása, hogy nem mertem elhinni, hogy csakugyan ő volt nálunk. Hátha valaki megtréfált bennünket és milyen blamázs volna! Másnap nnokafívéremmel felmentünk Az Est szerkesztőségébe és ott egy ur telefonált az Apponyi-palotába, csakugyan odahaza van-e már gróf Apponyi Albert. A következő nap azután piros rózsacsokorral a kezemben .elmentem a kegyelmes ur palotájához, de sajnos, nem volt odahaza. A virágot és a névjegyemet otthagytam. Azt mondták, hogy telefonon érdeklődjem, mikor fogad. Másnap délelőtt csakugyan fogadott is. A Dunára néző terraszra vezetett s nagyon kedves volt a kegyelmes ur. Mindenféle szép dologról beszélgettünk. Bejött a fia is. akinek igy mutatott be:

— A kisasszony a tegnapi csokor kedves küldője.

— Tiz-tizenöt percig lehettem a kegyelmes urnái és feledhetetlen lesz nékem ez a negyedóra.

S. B. kisasszony boldogan mutatja meg nékünk autogrammos könyvét, melynek egyik sarkában szerényen húzódik meg Apponyi Albert neve. Bucsuzás közben is egyre azt mondja:

— Nagyon kedves, nagyon aranyos .elragadó ember a kegyelmes ur! . . 4

nája. Ez a kápolna valaha ebédlő volt. Az oltárral szemközt hatalmas bíborral kárpitozott karosszék, háta mögött két gazdagon gobelinozott másik szék. Az egyik ajtó felpattan és sok ember, nagyobbrészt nők tódulnak a terembe, akik most a császári háztartásához tartoznak

— Belépett a pap. A csend, mintha

még mélyebb volna, mint előbb. Egyszerre azonban valami halk mozgás! keletkezik, léptek zaját halljuk, felpattannak az ajtószárnyak, két szolga áll az ajtó mellett Gyors léptek mély meghajlás, acsászár megjelenik. Kezet fog a pappal, üdvözli a megjelenteket és leül a bíboros karosszékbe. Láttam oldalról dús ősz haját, lát-: tarn lágy, majdnem egészen fehért; szakállát, melyet száműzetése óta; növesztett. Egyszerű, sötétkék pof-, gári ruhában volt s az, amire gondol-; tam, ez volt:— Mily kicsinynek látszik, —milyen boldognak. ■

• A császár felállóit, imádkozott'. Fejét mélyen lehajtotta. Rövid ének! után elkezdődött a prédikáció. A pap! Éliásróf beszél, arról az Éliásról, aki-! nek menekülnie kellett, aki soha vé'-i get nem érő szenvedését, panasz néf-1 küi viselte eí. s az isteni megpróbáltatás ellen soha nem lázadozott. A! gondolataim sebesen szárnyalták ál! pap és a császár között »Megpróbál-, tatás« és ismét csak azt hallottuk, > hogy »megpróbáltatás«. »Mindent tü-í relemmel elviselni«. »Isten, aki a ne-? héz szenvedést küldte, véget is fog! vetni neki, csak hinni, Csak várni,; csak kitartani!« Amikor a császárrá!' néztem, arra kellett gondolnom, mi-! nek ez, minek, a sebeket felszaki tani? Isten szavával miért nem veze-d tik inkább messzire a gyászos jelentől;', - I

— A császár egész csendben ült. Kezében imádságos könyvet tartott,; s buzgón imába merült. Az áldási után felállott helyéről, odament a pap-' hoz, kezét nyújtotta neki és beszélgetett vele. Azután, kinyitottak az aj-' tók, valahonnan a konyhák illata terjengett szét és arra emlékeztetett, hogy lakóházban vagyunk.

«***«•««

A kalkuttái telefon és az osztrák korona

Becsből jelenti tudósítónk: Kalkuttái telefon és az' osztrák korona — hogyan lehet két ennyire egymástól; elütő fogalmat, mely csaknem olyan messzi esik egymástól, mint Bécs Indiától, egymással összefüggésbe hoz-! ni? Lehet, Az angol külügyminiszter' rium az indus ügyek főmegbizottjá-, val, William Meyerrel folytatott táv-; gyalusai kapcsán arra az elhatározásra jutott, hogy minden körűimé-: nyelt között ki kell építeni brit India-: ban a nagyon is hiányos telefon- ésj távirdahálózatot. Indiában tudvalévőén az adminisztratív angol hivatalnoki kar és a rendet fenntartó katonaság létszáma nem nagy. Ezt a létszámot a mai körülmények között tetemesen fokozni csaknem lehetetlen. Az egyedüli módszer tehát a forradalmat ellensúlyozó angol munkának intenzivebbé tétele. Ezt pedig csak olyan módon lehetséges, ha az egymástól sok száz kilométerre távol eső hivatalos tényezők s állomásközi csapattestek állandó közvetlen kapcsolatban állanak egyrészt egymással, másrészt a központi indus angol kormánnyal. E célra kell a telefon és táviró, amelyet jó időkben, mikor még olcsó pénzzel ki lehetett volttá építeni, az angol kormány elhanyagolt. Körülbelül két hónappal ezelőtt William Meyer kiíratta az angol külügyminisztériummal a pályázatot a telefonhálózat és a táviró vonalak kiépítésére. Newyorktól Berlinig, Londontól Budapestig mindenhonnan özönével érkeztek a nagy iparvállalatok ajánlatai, amelyben igyekeztek a legkedvezőbb feltételeket szabni a százmilliárdos megbízónak. A világ legolcsóbb pénze ma a bécsi korona s igy történt meg azután az a külöiv.

Vilmos császár imádkozik

Könyv a volt német császár dcorni száműzetéséről

Lipcsében a napokban »A császár Doornban« címmel könyv jelent meg Vilmos császár életéről a doorni számkivetésben. A könyv leghangulatosab brészé az. amelyik leírja az istentiszteletet, melyet a doorni házban a német császár részére tartottak. Ragyogó színekkel festi le azt a csodálatos pompát, amellyel a száműzött császár körül’ van véve. Nagyszerű park közepében áll a kastély. Drága, válogatott bútorzat és művészi berendezés ad méltó keretet a koronás számüzöttnek.

— Hatalmas terembe lépünk először, — írja a szerző, — ahol azon nal szembeötlik egy csodálatos szél selyemszőnyeg, mely a perzsa sál ajándéka. Ebben a teremben van elhelyezve Nagy Frigyes szobra, egy porosz hercegnőnek Tischbein által festett arcképe széles aranykeretben _ és csodálatosan szép bútordarabok, Megkapóan szép a kastély kis kápoi-