Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-17 / 223. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ W22. augusztus 17. A pápai nuncius meglátogatta a temjiloa^okat Csütörtökön utazikvíssza Beográdha 'ALszent-terézi plébánia illusztris .vendége, Monsignore PeHegrinetti, a Leogradi pápai nuncius, a szerdai na­pon látogatást tett a suboticaj templo­mokban, ■‘A Vatikán beogradi követe délelőtt tizenegy órakor autón, előbb a szent- Tókusi templom elé hajtatott. A tem­plom bejáratánál Rajics Balázs plébá­nos fogadta, majd a jelenlevő papság 'kíséretében szemlélte meg a templo­­mr/t. “Ezután a hajtatott a GR oldal.______________ szent-györgyi templomhoz nuncius, a,hot Hegedős Benjámin plébános fogadta és kalau­zolta a templomban. Innen délután egy órakor a szent Ferenc-rendi teinplomot látogatta meg, ahol a rend szerzeteseinek, élén Bu­kovina József páter Icvardián fogadta. A nuncius előbb a rendházat láto­gatta meg, majd a kvardián és a szer­zetesek kíséretében megtekintette a templomot. Innen a nuncius visszatért a szeut­­terézi plébániára, ahol ebéd volt, amelyen a vendégül jelen levő idegen plébánosok vettek részt. Délután 5 órakor a nuncius autón Palicsra ment. ahová a papság kö­vette. A nuncius estig maradt Pali­­eson, ahonnan visszatért a szent­­íerézi plébánián levő szállására. Monsignore PeHegrinetti rendkívül "elismerőleg nyilatkozott az itt látottak­ról és különösen arról, hogy két egé­szen uj templomot tekinthetett meg. A: nuncius csütörtökön reggel a nyolc órai gyorsvonattal utazott vissza Beo­­gradba. <»«[•© «'® a®®«** *»*»*••»*'►•»••• A londoni sakkverseny — A tizennegyedik forduló után — 'A londoni sakkverseny befejeződé­séhez közeledik, A versenyzők jelen­legi állása nagyjából megfelel a vára­kozásnak, legfeljebb Bogoljubov gyen­ge szereplése ős Vidmar dr. mesés for­mája kelthet meglepetést. Capablanea, Aljechin, Rubinstein múltjukhoz mél­tóan szerepelnek. Maróczy frissen és kitünően tartja magát a nagyszerű társaságban. A tizennegyedik forduló nem hozott meglepetést. A favoritok' nyerlek, csak Capablanea partieja maradt függőben az öreg angol baj­nokkal, Aikins-szal szemben. Aljechin megverte Morrisont, Vid­­már győzött Wahltuch-kal szemben, Rubinstein a fiatal hollandust, Füvét verte meg. Maróczy legyőzte az ausztráliai Watsont, Tartakover dr. a. szimpatikus bécsi mester Yates^szat szemben ara­tott. diadalt. Győzött végül, először, az olasz Marotti is az .orosz Sznoszkoborovszki­­val szemben. Remis-vei csak egy partié'1 végződött, Réti és Bogoljubov között. Az Atkins1—Capablanea partién kí­vül függőben vannak most a Rubin­stein—Vidmár, Rubinstein—Bogolju­bov, Réti—Watson és a Sznoszkobo­­rovszki—Morrison játszmák. A versenyzők állása a tizenegyedik forduló után: Aljechin 9; Capablanea, Vidmár 8 és fél (1); Rubinstein 7 (2); Tartako­ver dr. 7: Réti 5 és fél (1): Maróczy 5 és fél; Bogoljubov 5 (1); Euwe, Ya­tes 4 és fél; Atkins í (1); Wahltuch H; Sznoszkoborpvszki 3 és fél (1); Morrison 3 (!>: Watsoar 2 és fél (U; Marotti %. Az ötsefik ffSanlón Capablanea Sznoszkohorovszkít a következő játsz­mába« győzi? lie ; Világos: GapabJai&ca, Sötét:' S*nosz­­koborov3z>a 1.. tß—ttf. d7—d5. 2. Hgl—Í3, Hg8—16.. 8. c2—cd, e7—e8. Fel—aö. S. e2—«3, jc7—c6. 8. Vdí—c2, b7 c6X'd5. 10. Fii—dd, 0—0, h7—h6. 12. Fgő—h4, Hf6—h5. 13. FMXe7.. Vd8Xe7. 14. Bíl—el, Ve7— dő. 15. Vc2—a4. a7~~a6. J6. Fd3—!5, g7—go. 17. FÍ5Xd7, Vd8Xd7. 18. Vad— b3, b6—b5. 19. Hf3—a4, Vd7—d6. 20. Hc3—a4, Ba8—e8. 21. Illái—c5, Fb7—c8. 22. Hc5—d3?, Fc8—b7. 23. Hd3—c5, Fb7—c8. 24. líc5X’a6, Fc8—d7. 25. Ea6—c5, Fb7—c8. 26. Hc5—d3. Fc8—b?. 27. Bel—c2, Ba8—c8. 28. Bel—el, Bf8—c8. (Jobb Kg7 és azután {7—16, de világos arra is nyer. 29. a2—aí, f7—Í6. 30. He5Xg6. Kg8—f7. 31. Hg6—Í4, HböXM. 32. IId3—fi, Fb7—a6. 33. aiX'bö, Fa6Xb5. 31. H£4Xd5, Vd6—e6. 35. Bc2—c3, c6Xdő. 36. Vb3Xb5, Bc8—b8. 37. Bc3—cT.-c:, KÍ7—28. 38. Vb5—d3, fel­adta. A koldus Ausztria Londoni csavargók — ausztriai nya­ralók — Megbukott pénzhamisítók Az utolsó hetekben a legelőkelőbb salzkammergtiíi fürdők: Isclrl, Salz­burg, Berchtesgaden, Gmunden leg­előkelőbb szállodáiba rengeteg angol érkezett, akik ott igen költekező élet­módot folytatnak. Bár senki sem tudta kicsodák, mindamellett, mert ngoiok voltak s mert igen elegáns inbereknek látszottak, csakhamar belekerültek a salzkaimnerguti elő­kelőségek érdeklődésének közép­pontjába. Egy szép napon azonban kipattant a titok: ezek az angolok, akik oly elökeíöen költekező életet folytatnak, akik mindenütt ott van­nak, ahol a salzkaimnerguti nyaraló előkelőség csillái valamit — angol munkanélküli emberek. Otthon 6—8 font havi segélyt kapnak, amiből ott­hon, Londonban, alig lehet megélniük, ezért azután csoportokban lerándul­­nak Salzkamm ergutba, ahol a nyolc fontból kapott cgymillióhétszázezer koronából fényűző életet tudnak foly­tatni. Minden hónapban haza utaz­nak, hogy Liverpoolban vagy Man­chesterben újra levessék a legújabb szabású ruhájukat és a munkanélküli segélyt kifizető pénztárak előtt a ré-Qeorge Cirósz Berlin, augusztus 13. A nagybeteg Németország pulzusán tartja egyik kezét, a másik kezébbn pedig ceruzával vagy ecsettel papírra veti diagnózisát a legnagyobb német művész: George Grosz. Az őszintén látni tudó intellektus forrongó lelki­­ismeretének évtizedes bensöbeszoritá­­sa eruptív erővel tör ki belőle valami félelmetesen merész művészi igazság­szolgáltatásban. Soha német ember nem látta úgy Németországot, mint. George Grosz és a Malifc-Verlágnál megjelent gyűjteménye: »Das Gesicht des faerrscheiđen klassec 57 rajziján elmondja a militarista Németország történetét máig. Véresen borzalmas kritika ez a grószi történelem, mely­ben a történést a vonalak között meg­­rázóan érezzük. Néhány primitívnek látszó vonás és először látjuk képben megeleveníteni a német junkert, aki­nek az ostztálygög évszázadok óta any­­nyi fenhéjázást szántott az arcába, a porosz őrmester bestiális alakját, az iszonyat-emlékű »Schutzmann<-t és a porosz militarizmus idilliében, háláira kikészített milliók hóhérait, a Wii­­helni-generálisokat. Hű fotográfiák ezek, melyeknek képe, minden német­nek legtitkosabb bensőjében izzotí. GrÖSK látta meg legjobban, legigazab­­ban az arcukat. Minden képe valami fájdalmasan nagyszerű átélés, hatal­mas feissabadolfe évszázadok súlyos, swritö bilincsei *HR, hazugság sallan­gok, giccms szenthnentálizmusok le­rombolása s egy szent művész merész ki&í&ae.: tíhredjeleki jßpfcre két rétogl>en PQ^ia be Né­b6. 9. cíXd5, gr, kopott', pecsétes munkaruhában Fc8—b7. 11. ácsorogjíusak a maguk néhány font­jaiért, mellyel rögtön hajóra, illctá­­ieg Calais's an expressre ülnek és ro­bognak a legelőkelőbb .osztrák furdei­­irelyckre. Linzben nemrégiben letartóztattak egy tolvaj bandát, amely a városban és környékén rengeteg betörést kö­vetett el.' A banda egyik tagja a rendőrség előtt érdekes vallomást tett. Arra a kérdéssé, hogy miért ve­temedett betörésekre, igy válaszolt; — Pénzt kelleti kerítenem a válla­latunk tízemének fentar basához. biagynehezen bevallotta, hogy pénzímmisiió vállalatba kezdtek bele. — Pecbünk veit — mondotta. — Eleinte nem vett csak a tizkoronások csinál ásóhoz való kfisénk. Hozzá­­kczd&ink tehát fekoronásokat csi­nálni. Egy fízkoronás azonban már akkor 12 koronába került. Nagynehe­­zen, igen súlyos áldozatok árán — mert dollárban kellett megfizetnünk ■— szereztünk egy klisét, amellyel százkoronásokat lehet csinálni. Köz­be» azonban a nyersanyag: papír, festék egyre drágult s mi nemsokára egy darab százkoronás, amelyet vál­lalatunk előállított, 1(14 koronába volt nekünk. — A .kormány — mondotta — egész nyugodtan tűrhette volna üze­münket, hiszen voltaképpen javítot­tuk az osztrák koronát. Minthogy,, azonban sokat ráfizettünk az üzlet­re, olyan készüléket akartunk besze­rezni, amivel 50,000 koronásokat le­het gyártani. Volt is rá ajánlatunk'­­Londonból, de sok pénzt kellett ősz* szeszedmink. amíg a szükséges gé­pek és rajzok árát sterlingben meg­fizethettük volna. Egyre drágult a! sterling. — Nem is bánom, hogy letartózíaf­­tak bennünket. Mert ahogy az osz­trák korona romlik, nemsokára az5 50,000 koronásokat se lett volna 'qr-í deines csinálni, 60,000 koronába ke-: rüít volna rövidesen nekünk egy. C><* •<*«««:»«>«» »««>«> Szigorban büntetik a forgalmi a síé hátralékosai^ —Nyolc-naf on belül meg- kell fizetni az adóhátralékokat — A forgalmi adónak a második év­negyedekre való befizetési’ terminusa július végén lejárt már, mindezideig azonban csak kevesen, tettek eleget az adókötelezettségüknek. Hiábavalónak bizonyult ismét a pénzügyigazgatósá­gok minden fe!hívása, az adókötelesek nem fizetnek. Nnes talán egyetlen más adónem sem, amelyben annyi volna a hátralékos, mint a forgalmi adónál. Az első évnegyedre szóló forgalmi adót is csat kevesen fizették meg és ez akkori adófizetések ellenőrzése most van folvamatban. A második ne­gyedévre szóló forgalmi adó-befizeté­seket most már gyorsabban fogja! a pénzttgvfgazgaíóság ellenőrizni és te­kintettel arra, hogy az adókötelesek olyan nagyfokú nemtörődömséget, ta­núsítanak. eme legújabb adóval szem ben, a pénzügyigazgatóság felsőbb utasításra a legszigorúbb rendszabá­lyokat fogja alkalmazni az' adóhátra­lékosokkal szemben. w.t vív.?.-.!* metországot. A felső réteg a kapita­lista — militarista' — junker típus és ezeknek uszályhordozői, az emberbőr be bujtatott bestiák. 3 hazug igék ter­jesztői, a mérhetetlen rabszolga had — akiket Grósz, mint ál lat-embereket szokott rajzolni, — a másik réteg az elnyomottak tömege. A kontrasztok, bár sohasem túlzottak, mégis forradal­­rnilag hatnak, nem ismernek kegyel­met. Grósz lerántja la régi bűnök lep­leit s a maguk lelki meztelenségében dobja elénk a ledöntött nagyságokat. A politikai rajzait egész Németor­szág ismeri, minden becsületes német intellektus mea culpai azok. Ezek a rajzok a szunnyadókat, óvatos-kitérő­ket és kregyezóket is tettre ingerük; minden vonás akció,' — hatalmas pö­rölycsapás a tettek izzó műhelyében. Nagy meglepetés vér azokra, akik Grósz művészetét eddig egyoldaliinak hitték. A legközelebbi jövőben egy uj mappa jelenik meg, Grósz egyéb, nem politikai rajzaival és aquarelljeivel. Grósz híveinek és barátainak meghitt társaságában láttam ezeket a rajzokat. Felejthetetlen művészi esemény volt számomra az a két ára, mialatt végig­lapoztuk mint száz eddig még ■isin iscnurk rajzát. Ezekből abbén tö­kéletesen megtamsrjufc Gross egyéni­ségét, mindent átfogó koncepcióját, egészen uj színeit, ow£y«fc még har­cosabban hatnak, mini a jeUegzetc* grószi vonatai;. K témája legtöbbször: nyástsjaoigár meBinismü) _ és akkor a iegmüvésíribb, npjfee® east a mezte­lenséget fizšksilag fe érzékelteti. A testnek ezek a meztaíeoságal, & fájdal­masan rut vonások gyakori vissza térései, az■ ef.Uirag.ilt- rosíjstt As ,kj Mint most ugyanis a pénzügy.gaz-! gatóság közli, az adófizetéseknek éyi különösen a forgalmi adó befizetésé-1 nek késedelmessége érzékeny kárt* okoz az államkincstárnak és a hiva-f taloknak is sok fölösleges munkát sze-j réz. Ennek megakadályozása céljából: a pénzügyigazgatóság hivatalos közié-.’ mányiján íelhivja az adófizető1 polgá-j rókát, hogy adófizetési kötelezettsé-i giiknek nyolc napon belül tegyenek^ eleget és ezen határidőn belül fizes-j sék be ai pénzügyigazgatóságnak &ZÍ 1921. év utolsó negyedére és az 1922-; év első és második negyedére esedékes forgalmi adót. ; Ha ezt az adóhátralékosok elmuy Iasztanák, úgy a pénzügyigazgatósá^ ingóságaikra végrehajtást rendel el éa| adótartozásaikat a legkíméletlenebbül! I behajtja. Ezenkívül az adófizetéssel késedelmeskedöket a forgalmi adórólj szóló törvény 12—13. szakasza alap-, ján az adó öttöl-huszezorosig terjedő; összegére rugó pénzbírsággal sújtja. 1 medencecsontok, megtört derekak ési ja degenerációba görbült, valamikor; l merész ivü hátak, — szomorú igaz-.: •ságok. Egy uj világot tár föl előttünk^ |A ímeztelen valóság«, amit eddig ai íruha eltakart, felénk kiált a képekből.' Ritkán adatott meg művésznek igyj látni és igy meglátni mindent. Ésj |amit Grósz meglátott, azt mi csak hal-, ványait,, nagyon mélyen az öntudat; alatt, valahogy csak sejtettük —. s; finost a sejtelmek egyre-másra féléi-, mes valósággá válnak. j Megdöbbenve állottam a képek előtt, de fölujjongott bennem valami uj ésj [átfogóan nagy művészi lehetőség !ö!-i ismerése. Mennyi mindent kell más , képp látnunk! Mennyi hazugságot kelli lerombolnunk, hogy a régi művésziét-’ ienség apokalipszisén át a művészet, a grószi hiszekegyet vallja! i Néhány expresszionista rajzának; dinamikus hatását csodáltam. Nála az; expresszionizmus technikai kérdési Az ötlet' ideges vibrációi, a gondola-' tok, a. ki nem élt vágyak, a visszafojt tott akarások szerte cikkáznak a tér­ben, mint apró láthatatlan porszemek^ melyek az emberből szakadtak ki azj aeliterbe s az emberhez térnek vissza, ogy örökké tartó körforgásban. Grósz, ezeket az élet-atomokat mozgásukban: érzékelteti s ezért az expresszionizmus; technikája. j Grósz fejlődése a művészi lehetősé­gek olyan skáláját ígéri, amely fölötte; áll minden iránynak, minden eddigi; művészi dogmának s amelyből a jövő' művészete: a grőszizmus fog kiala-j kulni. ,.;v , : Bakonyi György. .1 yry'f-«•’ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom