Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-15 / 221. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. augusztus 15. Hol lesz a fő vámhivatal?! Hangok a suboticai fővámhivaialnak Kelebiára való helyezése ellen Amipt ismeretes már, az illetékes Köröket az a terv foglalkoztatja, hogy a fővámhivatalt a közeljövőben Su­­boticáról közvetlenül a határállomás­ra, Kelebiára helyezzék át. A tervet .«z indokolná, liogy igy egyrészt az amugyis szűk suboticai pályaudvaron sok helyiség felszabadulna, másrészt pedig a f&vámhivatal, amelyben min­den Magyarországról vagy azon ke­resztül érkező áru elvámolás alá ke­rül, követlenül a határra kerülne. A íövámhivatal áthelyezéséig azonban Kelebián megfelelő vámraktárakat és épületeket kellene emelni, aminek munkáját meg is akarják kezdeni. Ez­zel függ össze az a terv is, hogy a suboticai villamosvasutat kiépítsék egész Kelebiáig és teherszállításra is berendezzék. Bár a terv végleges, keresztülvite­le még hosszabb időt vesz igénybe, azért a suboticai kereskedők köré­ből már sok hang hallható' a fővátn­­h ivarul áthelyezése dien. Az érdekeit kereskedők rámutat­nak arra, hogy Subotica kereskedel­mének és iparának nagy kárára lesz a íövámhivatal elhelyezése. A vám­eljárás most is igen nehézkes és a kereskedőknek néha temérdek sür­getésre és utánjárásra van szüksé­gük, amig a legsürgősebb árut is megkaphatják és gyakran önhibáju­kon kívül meg kell fizetniük a ma­gas vasúti fekbért a még elvámolat­­lan áruért. Ha a vámeljárás már most is olyan 'temérdek nehézséggel és akadállyal jár és a kereskedő drága idejéből annyit elrabol, mi lesz — kérdik a suboticai kereskedők — akkor, ha a fővámhivatal Kelebián fog működ­ni. A suboticai kereskedők nem minden alap nélkül félnek attól, hogy ebben az esetben még több nehéz­séggel, még nagyobb késedelemmel fog járni az áruk elvámolása és rá­mutatnak arra is, hogy milyen su­­lyos költséget és időveszteséget okoz a kereskedőknek, ha minden esetben ki keLl utazniok Kelebiára árujuk elvámoltatása céljából. Lé­nyegesen emelné is azonban a be­­fuvarozás árát, ha a megérkezett árukat Kelcbiáról kellene beszállíta­ni a városba, ami igy a drágaság emelkedését vonná maga után. A kereskedők véleménye szerint olyan fontos határmenti kereske­delmi gócpont, amilyen Subotica, megérdemelné azt a kivételes elbá­nást, hogy itt hagynák meg a fő­vámhivatalt. Az utódállamokban má­sutt sincsenek a határvámok közvet­lenül a határállomáson, hanem a ha­tárhoz legközelebbi eső nagyobb vá­rosban. Ami pedig a suboticai pálya­udvar tehermentesítését illeti, az ér­dekeltek álláspontja szerint, itt ugyanolyan költséggel volnának a vámhivatal raktárai és irodái fel­építhetők, mint Kelebián. Értesülésünk szerint a suboticai kereskedők ebben az értelemben legközelebb interveniálni is készül­nek illetékes helyen, a fővámhivatal­nak Suboticán való meghagyása ér­dekében. Benes a TotfSM autonómiája mellett Nyilatkozott a nemzetiségi kisebbségekről, az utódállamok gazdasági közeledéséről és a kisantant feladatairól Az Economist itgatóbbi száma köz­li Benes nyilatkozatát a középeurópai állapotokról. A leghíresebb angol szaklap munkatársa előtt Benes elő­ször a szlovák autonómia problémá­járól nyilatkozott. Szerinte a szlovák nép meglehető­sen tájékozatlan ebben a kérdésben. Benes a maga személyét illetőleg nem kifogásolja Szlovákia auto­nómiáját és ennek a kérdésnek eldöntését a szlovákokra bízza. Egy autonóm Szlovákiának azonban magának kellene politikai és admi­nisztratív hivatalairól gondoskodni, ami jelenleg a régi rezsim elhanyagolt nevelése folytán lehetetlen. Egy auto­nóm Szlovákia kényszerülve volna közigazgatásának költségeit maga fe­dezni. E költségekre Prága ma ötmil­lió fontot ad évenkint. A szlovák autonómiát e szempontból nézve az iránta való lelkesedés bizonyos kö­rökben némileg megcsappant. Benes beismeri, hogy a Szlovákiába küldött cseh hivatalnokok egy része tapintat­lanul viselkedett a nép vallásosságá­val szemben. Ezeken az állapotokon azonban már szigorú rendeletek vál­toztattak, amelyek a tanítók és hiva­talnokok részére a szlovák nép vallá­sos érzelmeinek tiszteletben tartását írják elő. Ha a politikai autonómiát nem is tartja a jelen problémájának, az adminisztratív értelemben vett autonómia tárgyalás alatt áll, melynek lényege az, hogy a különbö-R titkár Irta rSZIW GYUlfl Andrea súlyos, nehéz szőnyegek, fojtó illatú virágok közt élt. Bánatos szempillája, halk, kétségbeesett lépé­sei, undora a férfiaktól, az élettől, múlt nélkül való múltja, idegessége, csalódottsága;, mindez valami bóditón szomorú légkörrel vette körül Andreát. A férjét csak nemrég küldte el közöm­bösen, mint egy, cselédet: »egészsége­sen csalódott.« Andrea előkelő ételfájdalmával csak megnövekedett szépsége. Csak görög vázákon lehet látnj hozzá ’hasonló ter­metet. Szemöldöke büszke ivét mintha művészi rajzolta volna. Kékes szem­pillája mintha titkot rejtegetne, mint felhő a -hold előtt. Orrcimpája finom, érzékeny volt. Es úgy unatkozott, mint valami királyné. Sohase nézett ki az ablakon. A kisváros álmos, egy­hangú élete is bántotta. Férjétől való elválása után vagyoni üés egyéb ügyeinek intézése szakadt a nyakába és titkárt keresett. Egy nap beállított hozzá ajánló levéllel egy si­ma arcú, szőke hajú fiatal ember. Vá­lasztékosán vol öltözve, angolosan lyolt fésülve. — ön túlságosan fiatal . . , titkár­nak — mondta neki Andrea. r-1 Nagyságos asszonyom, sokkal fcregebb vagyai mint amhaőnek lát­­■szom — mondta Vándor Job, a jelent­kező fiatalember. — Három évig. ha­difogoly voíram Oroszországban Igaz, bogy ott épp leányos kSlsöm miatt mükedveitö előadásokon . „ s női sze-j jrepeket játaztam. ! Valami szokattam: 1 megnyerő volt »h&e seinü hangjában. Andrea elhatározta, hogy kísérletet tesz vele, próbaidőre alkal­mazza. * Jób már két hét óta volt állásban Andrea házában. Az asszony egy nap becsöngette a szobájába: — Uram szólt hozzá — ma egy de­tektív kereste önt. Jób arca meg se rezzent. —, A detektivből — folytatta az asz­­szony — nagynehezen kiszedtem, hogy önt azért keresik, mert a háború alatt nem jelent meg egy sorozáson se. — Félreértésen alapszik az egész _ mondta Jób. — Elmegyek a rendőr­ségre és ott be fogom bizonyítani a följelentés alaptalanságát. Addig, ké­rem, függessze föl rólam való véle­ményét. — Kétségtelen, hogy ön egyre titok­zatosabb színben tűnik fel előttem — szólt Andrea enyhe mosollyal, amely sokat elvont kijelentése szigorúságá­ból. A szobaleányom például azt mondja, hogy még ne mlátott olyan fiatal embert, mint ön. Mások, köztük a volt férjem is, meg-megcsipkedték a Rózsi gödrös átlát, ön pedig . . . — Ennek az oka egyszerű — szólt Jób. _ Soha a közönséges nem von­zott, ellenben némán tudtam csodál­ni minden előkelő és mély szépségét. ön a szavaiba sok mindenfélét burkol — jegyezte meg Andrea. Re­­széljen világosabban . . . Szerelmes? A szerelem 'helyett — felelte a titkár — valami egészen más kifeje­zést fceflene találni olyan érzés szá­mára, amelynek minden gyönyörűsé­ge a reménytelenségben, a teljesülhe­­tetienségben van. Úgy vagyok ezzel, at §zép virággá!, Ha Ittom, nem zö zsupánok szorosabb együttműkö­désbe kerülnek egymással, ami hivat­va van egy helyi kormányzat alapjai­nak a megvetésére. Az utódállamok közti vámunió lehetőségéről Benesnek az a meg­győződése, hogy a régi Ausztria-Ma­­.gyarország helyét uj rendszernek kell helyettesítenie, de azért vala­mely állandó szerv létesitését ma nem tartja lehetségesnek. Ha a vám­unióra irányuló javaslatok népsze rück is Angliában és Franciaország­ban. Benes számára nélkülözik a gya­korlati értéket. Ha ugyanis le is le hetne győzni az ennek útjában álló gazdasági nehézségeket, századok pszichológiai örökségétől nem egy­könnyen lehet eltekinteni. Benes sze­rint az uj rendszert lépésről-lépésre kellene kidolgozni, mivel minden erő­szakos reformnak ellenkező hatása volna. Legfontosabb elvként a külön­böző államok politikai szuverenitásá­nak érintetlenül való hagyását han­goztatja. Szükségesnek tartja, hogy gazdasági tekintetben tovább kiépít­sék a kis-ántántot, mely Középeurópa életének ma egyetlen szilárd eleme. Ezért az időközi megegyezéseket rendes kereskedelmi szerződéseknek kell pótolniok. Viszont a kereskedel­mi szerződések c rendszerének nem­csak a kis-ántánt államaira kell szo­rítkozni. Tény, — folytatja Benes — hogy inár háromszor kísérelte meg, hogy gazdasági megegyezésre jusson Magyarországgal, de ez egyszer sem sikerült. A kis-ántánt politikai kibő­vítését illetőleg a következőképpen nyilatko­jut eszembe, hogy letépjem. Úgy szép, ott a.maga helyén! — És ha valaki letépi? kérdezte Andrea. Jób nem tudott mit felelni. Lehaj­totta a fejét. — Vagy azt hiszi — kérdezte az asszony, hogy más nem veszi észre azt a virágot? Gondolkodjék csak ezen a kérdésen l ! ! Hl Jób távozott. Andrea ekkor igy szólt magában. — Túlságosan kacér voltam vele szemben. Még úgy is magyarázhatná a szavaimat, hogy egyenes felszólítás volt árrá, hogy letépje »azt a virá­got .. .* * * I— Tudnám-e titkár urat szeret­ni? Nem tudom. Talán.., És ha egy asszony »talán c-t mondj i„ H Néhány nap vulva a detektív újra beállított Andreához: — Engedje meg, nagyságos asszo­nyom — szólt —i 'hogy nyugalmában megzavarjuk. De megígérem, hogy diszkréten, feltűnés nélkül fogunk el­járni. Valakit le kell a házában tar­tóztatnunk w . . — De hát kit? ,—-Az a parancsom van, hogy, Ván­dor Jób urat elővezessem. Andrea meghökkent és nagy zava­rában csak ennyit mondott:. — Nincs otthon. — Bocsásson meg, nagyságos as­szonyom, mi desktivek lesben álltunk a kapu alatt és láttuk, hogy zz, akit keresünk, bejött a házba. Átkutattuk a házat, minden lakást, a padlást, a pincét. Nem találtuk. Most kénytele­nek vagyunk a lakását átvizsgálni. Méttóz tessék ezt megengedni, Benes zott: — Úgy elvben, mint gyakorlatban ellensége a quid pro quo elvére fek­tetett szövetség elavult rendszerének. Semmi esetben sem hajlandó biztosí­tani oly elvet, mely nem érdeke egy­szersmind saját államának is. Az ér-, deliek megegyezése és hasonlósága számára a szövetkezés egyedüli alap­ja. A kis-ántánt, mint politikai egység arra a tényre van felépítve, hogy » magába foglaló három állam életérde­­keit egyformán súlyosan érintené egy I ffabsbnrg-restauráció, vagy Ma­gyarországtól eredő aktiv irre- j denta politika. Ez az egyetlen ca­sus foederis. Ha a magyar kor­mány Habsburg Ottót jelölné ki Magyarország jövendő királyá­nak, bekövetkezne a casus foede­ris esete. Ha azonban más oldalról a kis-ántánt államainak bármelyike valamely más hatalommal keveredne bonyodalom­ba, a másik két állam csak barátsá­gos semlegességre, de nem katonai segítségre van kötelezve. A német és a magyar ki~ sebbségeket illető kérdésről Benes a következőket mondta az Economist munkatársá­nak: — A kisebbségek vezetőinek maga­tartásában bizonyos változást vesz? észre. Ami a német kisebbségeket il-i Ieti, legszélsőbb ellenzéki részük Je®-j alább elvben ellensége a csehszlováké állam eszméjének, másik részük pe- i dig céljait a cseh pártokkal való? együttműködést akarja elérni. Ami a magyarokat illeti, nagy tö­megük élesen megkülönböztethetőt nemzeti blokkban él délkeleten s ezek ideális honpolgároknak bizonyultak a multévi mozgósítás folyamán. A Szlo­vákia északi és keleti részén lakói magyar inelligencia túlnyomókig szlo­vák vidékeken van elszórva, irreden­ta és elégedetlen a jelen rendszerre$ szemben. — Tessék — felelte Andrea, r—4 Mégis legyen szabad tudnom, mi ^ vád a titkárom ellen. —Egyelőre csak annyit mondhatok! — felelte a detektív —- hogy többf közt sikkasztás bűne is terheli. A detektívek átkutatták a lakást. Vándor Jóbot seholsem találták. Ekkor azonban jelentkezett egy detektív, aki. a kapu alatt állt őrt és jelentette, hogy) a kapu alatt elfogtak egy paraszt­ra enyecskét, amint épp ki akart oson­ni a házból. A menyecskét most be­tuszkolták a detektívek és Varga, a, csoportvezető odaszölt a fiatal paraszt­­asszonynak: ■ —, Hogy hívják? — Tóth Nagy Estványné — felelte a, menyecske alföldi tájszólással. I— Mit keres maga ebben a házban^? — Hát csak úgy betévedtem. Varga detektív odalépett a menyecs­kéhez és arcáról följebb húzta a vi­rágos fejkendőt. Néma intésére a de­tektívek rögtön hozzáláttak és meg­motozták a parasztasszonyt, hogy nincs-e nála . • . fegyver vagy más védőeszköz. Varga ekkor Andreához' fordult: — Nagyságos asszonyom — és a menyecskére mutatott — itt van a titkárja . . . Lekapta a menyecske fejéről a kendőt, a női parókát és ott állt sze­mét Lesütve, kínos zavarban Vándor Jőb, a titkár . . . Andrea úgy érezte, mintha kést for­gattak volna meg a szivében. Érezte, hogy Jób közelebb férkőzött a szivé­hez, mintsem hitte volna és a Ötkár borzasztó leálcázása a földig sújtotta. Varga detektív most arra kérte lAndreádéngedje meg, hogy a titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom