Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-15 / 221. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. augusztus 15. Hol lesz a fő vámhivatal?! Hangok a suboticai fővámhivaialnak Kelebiára való helyezése ellen Amipt ismeretes már, az illetékes Köröket az a terv foglalkoztatja, hogy a fővámhivatalt a közeljövőben Suboticáról közvetlenül a határállomásra, Kelebiára helyezzék át. A tervet .«z indokolná, liogy igy egyrészt az amugyis szűk suboticai pályaudvaron sok helyiség felszabadulna, másrészt pedig a f&vámhivatal, amelyben minden Magyarországról vagy azon keresztül érkező áru elvámolás alá kerül, követlenül a határra kerülne. A íövámhivatal áthelyezéséig azonban Kelebián megfelelő vámraktárakat és épületeket kellene emelni, aminek munkáját meg is akarják kezdeni. Ezzel függ össze az a terv is, hogy a suboticai villamosvasutat kiépítsék egész Kelebiáig és teherszállításra is berendezzék. Bár a terv végleges, keresztülvitele még hosszabb időt vesz igénybe, azért a suboticai kereskedők köréből már sok hang hallható' a fővátnh ivarul áthelyezése dien. Az érdekeit kereskedők rámutatnak arra, hogy Subotica kereskedelmének és iparának nagy kárára lesz a íövámhivatal elhelyezése. A vámeljárás most is igen nehézkes és a kereskedőknek néha temérdek sürgetésre és utánjárásra van szükségük, amig a legsürgősebb árut is megkaphatják és gyakran önhibájukon kívül meg kell fizetniük a magas vasúti fekbért a még elvámolatlan áruért. Ha a vámeljárás már most is olyan 'temérdek nehézséggel és akadállyal jár és a kereskedő drága idejéből annyit elrabol, mi lesz — kérdik a suboticai kereskedők — akkor, ha a fővámhivatal Kelebián fog működni. A suboticai kereskedők nem minden alap nélkül félnek attól, hogy ebben az esetben még több nehézséggel, még nagyobb késedelemmel fog járni az áruk elvámolása és rámutatnak arra is, hogy milyen sulyos költséget és időveszteséget okoz a kereskedőknek, ha minden esetben ki keLl utazniok Kelebiára árujuk elvámoltatása céljából. Lényegesen emelné is azonban a befuvarozás árát, ha a megérkezett árukat Kelcbiáról kellene beszállítani a városba, ami igy a drágaság emelkedését vonná maga után. A kereskedők véleménye szerint olyan fontos határmenti kereskedelmi gócpont, amilyen Subotica, megérdemelné azt a kivételes elbánást, hogy itt hagynák meg a fővámhivatalt. Az utódállamokban másutt sincsenek a határvámok közvetlenül a határállomáson, hanem a határhoz legközelebbi eső nagyobb városban. Ami pedig a suboticai pályaudvar tehermentesítését illeti, az érdekeltek álláspontja szerint, itt ugyanolyan költséggel volnának a vámhivatal raktárai és irodái felépíthetők, mint Kelebián. Értesülésünk szerint a suboticai kereskedők ebben az értelemben legközelebb interveniálni is készülnek illetékes helyen, a fővámhivatalnak Suboticán való meghagyása érdekében. Benes a TotfSM autonómiája mellett Nyilatkozott a nemzetiségi kisebbségekről, az utódállamok gazdasági közeledéséről és a kisantant feladatairól Az Economist itgatóbbi száma közli Benes nyilatkozatát a középeurópai állapotokról. A leghíresebb angol szaklap munkatársa előtt Benes először a szlovák autonómia problémájáról nyilatkozott. Szerinte a szlovák nép meglehetősen tájékozatlan ebben a kérdésben. Benes a maga személyét illetőleg nem kifogásolja Szlovákia autonómiáját és ennek a kérdésnek eldöntését a szlovákokra bízza. Egy autonóm Szlovákiának azonban magának kellene politikai és adminisztratív hivatalairól gondoskodni, ami jelenleg a régi rezsim elhanyagolt nevelése folytán lehetetlen. Egy autonóm Szlovákia kényszerülve volna közigazgatásának költségeit maga fedezni. E költségekre Prága ma ötmillió fontot ad évenkint. A szlovák autonómiát e szempontból nézve az iránta való lelkesedés bizonyos körökben némileg megcsappant. Benes beismeri, hogy a Szlovákiába küldött cseh hivatalnokok egy része tapintatlanul viselkedett a nép vallásosságával szemben. Ezeken az állapotokon azonban már szigorú rendeletek változtattak, amelyek a tanítók és hivatalnokok részére a szlovák nép vallásos érzelmeinek tiszteletben tartását írják elő. Ha a politikai autonómiát nem is tartja a jelen problémájának, az adminisztratív értelemben vett autonómia tárgyalás alatt áll, melynek lényege az, hogy a különbö-R titkár Irta rSZIW GYUlfl Andrea súlyos, nehéz szőnyegek, fojtó illatú virágok közt élt. Bánatos szempillája, halk, kétségbeesett lépései, undora a férfiaktól, az élettől, múlt nélkül való múltja, idegessége, csalódottsága;, mindez valami bóditón szomorú légkörrel vette körül Andreát. A férjét csak nemrég küldte el közömbösen, mint egy, cselédet: »egészségesen csalódott.« Andrea előkelő ételfájdalmával csak megnövekedett szépsége. Csak görög vázákon lehet látnj hozzá ’hasonló termetet. Szemöldöke büszke ivét mintha művészi rajzolta volna. Kékes szempillája mintha titkot rejtegetne, mint felhő a -hold előtt. Orrcimpája finom, érzékeny volt. Es úgy unatkozott, mint valami királyné. Sohase nézett ki az ablakon. A kisváros álmos, egyhangú élete is bántotta. Férjétől való elválása után vagyoni üés egyéb ügyeinek intézése szakadt a nyakába és titkárt keresett. Egy nap beállított hozzá ajánló levéllel egy sima arcú, szőke hajú fiatal ember. Választékosán vol öltözve, angolosan lyolt fésülve. — ön túlságosan fiatal . . , titkárnak — mondta neki Andrea. r-1 Nagyságos asszonyom, sokkal fcregebb vagyai mint amhaőnek lát■szom — mondta Vándor Job, a jelentkező fiatalember. — Három évig. hadifogoly voíram Oroszországban Igaz, bogy ott épp leányos kSlsöm miatt mükedveitö előadásokon . „ s női sze-j jrepeket játaztam. ! Valami szokattam: 1 megnyerő volt »h&e seinü hangjában. Andrea elhatározta, hogy kísérletet tesz vele, próbaidőre alkalmazza. * Jób már két hét óta volt állásban Andrea házában. Az asszony egy nap becsöngette a szobájába: — Uram szólt hozzá — ma egy detektív kereste önt. Jób arca meg se rezzent. —, A detektivből — folytatta az aszszony — nagynehezen kiszedtem, hogy önt azért keresik, mert a háború alatt nem jelent meg egy sorozáson se. — Félreértésen alapszik az egész _ mondta Jób. — Elmegyek a rendőrségre és ott be fogom bizonyítani a följelentés alaptalanságát. Addig, kérem, függessze föl rólam való véleményét. — Kétségtelen, hogy ön egyre titokzatosabb színben tűnik fel előttem — szólt Andrea enyhe mosollyal, amely sokat elvont kijelentése szigorúságából. A szobaleányom például azt mondja, hogy még ne mlátott olyan fiatal embert, mint ön. Mások, köztük a volt férjem is, meg-megcsipkedték a Rózsi gödrös átlát, ön pedig . . . — Ennek az oka egyszerű — szólt Jób. _ Soha a közönséges nem vonzott, ellenben némán tudtam csodálni minden előkelő és mély szépségét. ön a szavaiba sok mindenfélét burkol — jegyezte meg Andrea. Reszéljen világosabban . . . Szerelmes? A szerelem 'helyett — felelte a titkár — valami egészen más kifejezést fceflene találni olyan érzés számára, amelynek minden gyönyörűsége a reménytelenségben, a teljesülhetetienségben van. Úgy vagyok ezzel, at §zép virággá!, Ha Ittom, nem zö zsupánok szorosabb együttműködésbe kerülnek egymással, ami hivatva van egy helyi kormányzat alapjainak a megvetésére. Az utódállamok közti vámunió lehetőségéről Benesnek az a meggyőződése, hogy a régi Ausztria-Ma.gyarország helyét uj rendszernek kell helyettesítenie, de azért valamely állandó szerv létesitését ma nem tartja lehetségesnek. Ha a vámunióra irányuló javaslatok népsze rück is Angliában és Franciaországban. Benes számára nélkülözik a gyakorlati értéket. Ha ugyanis le is le hetne győzni az ennek útjában álló gazdasági nehézségeket, századok pszichológiai örökségétől nem egykönnyen lehet eltekinteni. Benes szerint az uj rendszert lépésről-lépésre kellene kidolgozni, mivel minden erőszakos reformnak ellenkező hatása volna. Legfontosabb elvként a különböző államok politikai szuverenitásának érintetlenül való hagyását hangoztatja. Szükségesnek tartja, hogy gazdasági tekintetben tovább kiépítsék a kis-ántántot, mely Középeurópa életének ma egyetlen szilárd eleme. Ezért az időközi megegyezéseket rendes kereskedelmi szerződéseknek kell pótolniok. Viszont a kereskedelmi szerződések c rendszerének nemcsak a kis-ántánt államaira kell szorítkozni. Tény, — folytatja Benes — hogy inár háromszor kísérelte meg, hogy gazdasági megegyezésre jusson Magyarországgal, de ez egyszer sem sikerült. A kis-ántánt politikai kibővítését illetőleg a következőképpen nyilatkojut eszembe, hogy letépjem. Úgy szép, ott a.maga helyén! — És ha valaki letépi? kérdezte Andrea. Jób nem tudott mit felelni. Lehajtotta a fejét. — Vagy azt hiszi — kérdezte az asszony, hogy más nem veszi észre azt a virágot? Gondolkodjék csak ezen a kérdésen l ! ! Hl Jób távozott. Andrea ekkor igy szólt magában. — Túlságosan kacér voltam vele szemben. Még úgy is magyarázhatná a szavaimat, hogy egyenes felszólítás volt árrá, hogy letépje »azt a virágot .. .* * * I— Tudnám-e titkár urat szeretni? Nem tudom. Talán.., És ha egy asszony »talán c-t mondj i„ H Néhány nap vulva a detektív újra beállított Andreához: — Engedje meg, nagyságos asszonyom — szólt —i 'hogy nyugalmában megzavarjuk. De megígérem, hogy diszkréten, feltűnés nélkül fogunk eljárni. Valakit le kell a házában tartóztatnunk w . . — De hát kit? ,—-Az a parancsom van, hogy, Vándor Jób urat elővezessem. Andrea meghökkent és nagy zavarában csak ennyit mondott:. — Nincs otthon. — Bocsásson meg, nagyságos asszonyom, mi desktivek lesben álltunk a kapu alatt és láttuk, hogy zz, akit keresünk, bejött a házba. Átkutattuk a házat, minden lakást, a padlást, a pincét. Nem találtuk. Most kénytelenek vagyunk a lakását átvizsgálni. Méttóz tessék ezt megengedni, Benes zott: — Úgy elvben, mint gyakorlatban ellensége a quid pro quo elvére fektetett szövetség elavult rendszerének. Semmi esetben sem hajlandó biztosítani oly elvet, mely nem érdeke egyszersmind saját államának is. Az ér-, deliek megegyezése és hasonlósága számára a szövetkezés egyedüli alapja. A kis-ántánt, mint politikai egység arra a tényre van felépítve, hogy » magába foglaló három állam életérdekeit egyformán súlyosan érintené egy I ffabsbnrg-restauráció, vagy Magyarországtól eredő aktiv irre- j denta politika. Ez az egyetlen casus foederis. Ha a magyar kormány Habsburg Ottót jelölné ki Magyarország jövendő királyának, bekövetkezne a casus foederis esete. Ha azonban más oldalról a kis-ántánt államainak bármelyike valamely más hatalommal keveredne bonyodalomba, a másik két állam csak barátságos semlegességre, de nem katonai segítségre van kötelezve. A német és a magyar ki~ sebbségeket illető kérdésről Benes a következőket mondta az Economist munkatársának: — A kisebbségek vezetőinek magatartásában bizonyos változást vesz? észre. Ami a német kisebbségeket il-i Ieti, legszélsőbb ellenzéki részük Je®-j alább elvben ellensége a csehszlováké állam eszméjének, másik részük pe- i dig céljait a cseh pártokkal való? együttműködést akarja elérni. Ami a magyarokat illeti, nagy tömegük élesen megkülönböztethetőt nemzeti blokkban él délkeleten s ezek ideális honpolgároknak bizonyultak a multévi mozgósítás folyamán. A Szlovákia északi és keleti részén lakói magyar inelligencia túlnyomókig szlovák vidékeken van elszórva, irredenta és elégedetlen a jelen rendszerre$ szemben. — Tessék — felelte Andrea, r—4 Mégis legyen szabad tudnom, mi ^ vád a titkárom ellen. —Egyelőre csak annyit mondhatok! — felelte a detektív —- hogy többf közt sikkasztás bűne is terheli. A detektívek átkutatták a lakást. Vándor Jóbot seholsem találták. Ekkor azonban jelentkezett egy detektív, aki. a kapu alatt állt őrt és jelentette, hogy) a kapu alatt elfogtak egy parasztra enyecskét, amint épp ki akart osonni a házból. A menyecskét most betuszkolták a detektívek és Varga, a, csoportvezető odaszölt a fiatal parasztasszonynak: ■ —, Hogy hívják? — Tóth Nagy Estványné — felelte a, menyecske alföldi tájszólással. I— Mit keres maga ebben a házban^? — Hát csak úgy betévedtem. Varga detektív odalépett a menyecskéhez és arcáról följebb húzta a virágos fejkendőt. Néma intésére a detektívek rögtön hozzáláttak és megmotozták a parasztasszonyt, hogy nincs-e nála . • . fegyver vagy más védőeszköz. Varga ekkor Andreához' fordult: — Nagyságos asszonyom — és a menyecskére mutatott — itt van a titkárja . . . Lekapta a menyecske fejéről a kendőt, a női parókát és ott állt szemét Lesütve, kínos zavarban Vándor Jőb, a titkár . . . Andrea úgy érezte, mintha kést forgattak volna meg a szivében. Érezte, hogy Jób közelebb férkőzött a szivéhez, mintsem hitte volna és a Ötkár borzasztó leálcázása a földig sújtotta. Varga detektív most arra kérte lAndreádéngedje meg, hogy a titkár
