Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-10 / 186. szám

1922. Julius 10.

BACSMEGYE1 NAPLÓ

5. oldal.

j

tártéinak a hazárdjátékok ellenőrzésére. Német-, Spanyolországban, Newvork államban, továbbá Ticino, Neuchatel és Genf kantonokban bűntettnek tekintik a hazárdjátékot, míg Hollandiában, Magyarországon, Bulgáriában, Görögországban és Freiburg svájci kantonban csak kihágásnak minősítik.

Chiesa felszólalása után az elnök szavazásra bocsátotta az indítványt, amelyet el is fogadtak.

Riport János bácsiról, aki iiiiszossötéve utcaseprő

— Fortéja van az uícaseprésnek —

Jókor reggel volt, amikor János bácsival találkoztunk. A városiban már a reggeliző vendégeket várták, az éjszakáról ottrekedteket pedig unalmasan iiazakivánták.

János bácsi ingben, mezítelen lábán fataipu szandállal, kezében a liosazunyelü füzfaseprüvel jelent meg a színen. Először kurtaszáru selmeei pipáját megtörnie szűz dohánnyal, a zsebéből kénes gyufát kotort elő és a nadrágja szárán tűzre csiholta, jóizüt szippantott a pipából és azután munkához fogott.

Figyeltem egy darabig János bácsit, meg a munkáját, amint a Városi előtt hosszú ivekben sepergette a szemetet. Előbb azt hittem, hogy könnyű munka, gyerekjáték az utcaseprés. Később azonban, amikor János bácsi kellőleg felvilágosított, beláttam, hogy eddigi életem folyamán nem méltányoltam eléggé az utcaseprő ipart.

ügy kezdődött, hogy én megszólítottam János bácsit. Kurtaszáru pipája alól fukarul eregette eleinte a válaszokat. Azt hiszem az nem tetszett neki, hogy zavarom pontosan leirt félköreit.

— Aggyon isten jó reggelt bátyám!

— Aggyon isten.

— Ilyen jókor kezdődik a munka?

—Hát biz’ igen. Nem várhatom

meg, amig az ágyba hasamra süt a nap.

— Pedig úgy jobb lenne.

— Az csak uraknak való, nem magamfajta szegény embernek. Ezzel János bácsi, mint akinek nincs kedvére a diskurálás, nagyot lendített a seprűn, olyan csalafintasággal, hogy a por ott fel felhösödött fel az arcom előtt. A következő félkör megint úgy esett, hogy a por mind felém szállt, dacára annak, hogy én hirtelen hátat fordítottam. János bácsi ritka őszes bajusza alatt huncut mosoly futott el. Nem szólt semmit sem, de látni lehetett az arcán, hogy rajtam nevet.

Azután igy folytattuk:

— Ilyen jókori időben egy féldeci pálinka nem rossz, ugy-e János bácsi?

— Hát az bizony nem rossz, de ritkán jut rá

— Az idejibül telne egy hajításra bemenni.

— Hogyne, hiszen nincs az én munkám idöhő kötve. Akkor csinálom, amikor akarom.

A Trisesira még nyitva volt, János bácsi vállára vetette a seprűt, a kiskocsit odaállította a gyalogjáró mellé, hogy útba ne legyen. Azután megindultunk a korcsma felé. János bácsi kijelentette, hogy ő legszívesebben rumot inna. Egy decit hozattam neki. Kiitta a rumot egyszerre.

így azután ivogatásközben elkezdtünk diskurálni.

_ Könnyű munka ez a. seprés, János bácsi?

— Csak annak látszik, de sok fortéja van ám annak.

— Milyen fortéja lehet. A seprűt csak egyféleképpen lehet megfogni.

— Nem is abba van fortéi, hogy hogy hogy fogja az ember a seprűt, hanem abba, hogy hogy tartja a derekát. Mer, de beléfájuj, ha rosszul tartja.

— Hát János bácsi, hogy tartja?

— Éppen ez a fortéj.

János bácsi itt makacsan megállt a beszéddel. Végig nézett gyanakvó szemmel, mint aki nem meri mesterségének titkait elárulni. Gondoltam, ilyen jókori időben még a második deci is jól esik, meg azután a nyelv-1 nek könnyebb mozdulatot ad.

— Hozzon még egy decivel.

Erre a kommandóra János bácsi megtömte újra a pipáját és folytatta, ahol elhagyta.

— így egyenesen, mer az ember, ha meghajlik a csigolya csontja, nem bírja sokáig.

Egy hosszú figurákkal bemutatott előadás kezdődött. A seprű velünk volt. A Trisesirát úgyis kiseperték volna, ezt azonban János bácsi szemléltető előadása közben megcsinálta.

— János bácsi, miuta csinálja mán ezt?

— Most Szent György-napkor vót

huszonöt éve.

Azóta mindig ezt csinálom. Még mikor én megkezdtem a mesterséget, nem volt ilyen kiskocsi. Fataligán vittük ki a szemetet. Eleinte nem kellett mindennap seperni. Elég vöt, ha

Ludason vasárnap este, amikor a tanyesorhen lévő korcsmában a bálra készültek, amikor a munkától meggörnyedő zsellérek kissé butfelejtőn hazafelé indultak, hogy hajnalban már újra sürü rendeket kaszáljanak, halálos végű esemény játszódott le. Márkó Vukodonics részeg csendőr a fél tanya szeme láttára agyonverte Alndics Lajos 40 esztendős napszámost, Dudics Mi húlyt megszurta, Tóth Rozáliát, Handle Mátét pedig megverte.

Az okot nem tudja senki

A falu alszik, néhány aprószemü ablakból gyér világosság szűrődik. Tizenkét óra, a hosszú, poros utón vágtató szekér zajára a kivilágított ablakok mögül kócos fejek riadnak ki. Néhány kései korcsmázó legény jön velünk szembe, kabátjuk panyókásan vállra vetve és amint beszédbe elegyedünk velük, önkéntelenül maguk terelik a Ludas csöndjét felvert eseményre a beszéd sorát. A bronzos arcokban üvegezett szemek csillognak és a véres korcsmái birkózásokhoz szokott duhajkodók sajnálkozva, sok részvéttel mondják ei Aladics Lajos halálát.

— Este nyolc órakor történt — mondja az egyik, — Lajos bátyám hazafelé ment a korcsmábul. Meg látszott rajta, hogy ivott, de mint rendesen, most is csöndbe lépkedett az uccán. Nem messzi lehetett a korcsmáiul, amikor egy tiszt ur jött vele szembe, meg a privadinerje. Mind a ketten lóháton voltak. Azt nem tudjuk, hogy szólt-e Lajos bátyám valamit a tiszt urnák, vagy nem, de a tiszt ur megfordult a vasút irányában a csendőrség felé. A vasúti sorompónál levő őrházban rrtegíanálta az egyik itteni csendőrt. Avval jött vissza. Akkor mán La* ios bátyám kocsin ült, mert időközbe erre jött kocsival az egyik fanycszomszédja, oszt avval akart hazamenni. A kocsma előtt érték el ükét. A tiszt ur még csak megmutatta a csendőrnek Lajos bácsit, osztán a privadinerjével tovább ment.

— Erre a csendőr, akinél e£y nagy kampós bot ..vót, nekiesett Lajos bátyámnak. Ütötte ám, akár

I csak a pejvét. Mink azt hittük előbb, hogy egy párat lesóz neki aztán engedi tovább, de nem úgy vót, hanem felugrott a kocsira, a

: kétszer-háromszor végig ment az ember a köves utón. A többit nem is lelhetett volna seperni, mert padló vót ; legtöbb helyen. Aztán jött csak a kö,

• meg a flaszter. Azóta sok minden ' megváltozott, még a mi mestersé: günk is.

j — Nagy időt töltött el János bácsi •ebbe a mesterségbe?

‘ — Hát bizony nagyot. De higgye í meg, nem rossz mesterség ez. Jó esik : az embernek látni a tisztaságot, j Már mondta volna János bácsi azt hiszem délig. A két deci gyors mezgásra ösztökélte a nyelvét. A sarokba állított seprű nagy zajjal ráesett egy székre, mintha figyelmeztetni akarta ; volna János bácsit, hogy munkára. És János bácsi elértette hű munkatársa í figyelmeztetését. Felállt, felemelte a seprűt, ingéről leverte a pipából ráhullott pernyét, bocsánatot kért tőlem, de ő nem maradhat tovább, mert neki ; munkába kell menni és ott hagyott a i korcsmában. (gyű

fejénél fogva lehúzta onnan. Mink csak néztük, amikor láttuk mán, hogy ha igy megy, akkor kiojtja belőle az életet, leekartuk fogni. De nem lehetett, mert az egyik kéziben revorver vót oszt azt kiabálta, aki idejön lelövöm. Hát nem mentünk oda. Ü csak ütötte taposta, gázolta Lajos bátyámat,

£> meg csak nyöszörgőit úgy, mint akibe mán alig van szusz.

— Azt nem tudom hogyan került elő Rozi néném, a felesége, de az oda ment, erre oszt neki esett a csendőr, tán azt is agyon verte vóna, ha el nem szalad.

— Dömötör csendőr tizedes, aki erre felé igyekezett látta, hogy mi történik, odament ü, de ütet is megütötte, mert leakarta csillapítani. Dudics Mihály, a meg mikor látta, hogy Rozi nénémet üti, oda ment, hogy kiszabadítsa azt meg hátba szúrta, Hanék Máté, Zvekányi Iván csak úgy kaptak ki, hogy erre jártak. Időközbe úgy látszik Dömötör csendőr jelentésére jött két szuronyos csendőr, azok oszt megfékezték. Akkor mán Lajos bátyám csak ippen hogy szuszogott, alig volt benne élet. Hogy ne hiszen majd két óra hosszat verte, még a hasán is táncolt. Akkor oszt feltették egy lovas kocsira Lajos bä" tyámat, oszt elvitték a laktanyába. Még mikor feltették a kocsira oda kijátott a csendőr az embernek:

— Úgy dobjátok, hogy a gerinccsontja eltörjön.

Egy halott, egy élő

Kis padolatlan szobában lent a földön, egy piszkos ponyvával leteritve, szúrt, zúzott, ütött sebekkel elboritott hulla fekszik. Alig van a testén hely, amelyet bajonett, bot vagy a csizmasarok rúgása nem ért volna. A szoba másik részében egy katonás vas- ' ágy áll, rajta arccal a halottnak j fordulva, egy tömpe orrú, zavart tekintetű ember fekszik : a csendőr. A homlokáról sürü izzadíság szemek patakzanak le. A szemében az ijedtség vibrál. Mozdulatlan merevséggel fekszik az ágyon és mozdulatlanságában van valami magát emésztő, a tett súlyosságának tudatára ébredő józanságból.

Akinek a háza előtt történt az eset.

Úgy jön ki, mint akit az álmából riasztottak fel, délután volt nála a

*>«<»«►• fent»

Egy csendőr agyonveri egy embert

— A ludasi véres vasárnap —

korcsmában Aladics Lajos.

— Egy kicsit pityókás is lehetett mondja Zvarinyi Dezső korcsmáros-, én nem tudom mit csinálhatott Aladics, annyit tudok, hogy istenes jó ember, még káromkodni se tud. Van egy szokása. Ha be van egy kicsit lugva, mindenkit köszönt az utcán. Lehet, hogy a tiszt urat is köszöntedé. Bot szokott mindég nála lenni, úgy emeli meg a kalapját, hogy a botot is oda fogja hozzá. Lehet, hogy a tiszt ur azt hitte, hogy rá fogja a botot, Nem tudom, csak a tiszt ur ide is bejött a csendőrre!, itt is kereste. Valamivel lejebb tanálta meg. Ü elment mingyá. A csendőr két óra hosszat verte. Még ilyet soha életembe se láttam, borzasztó vót az. Hogy azt a szeginy asszonyt mir bántotta, nem tudom. Meg nem foghattuk, azt mondta, hogy lelövi, aki oda megy. E mán nem első dóga ennek a csendőrnek. Ludas meg Királyhalma közt a télen hat embert vert meg, Turcsi is köztük vót.

A hatóság részéről a palicsi rendőrbiztos szállt ki a színhelyre a kér kíséretében, aki még az éjszaka folyamán kihallgatta Andaiics Lajosnál és Zvarényi Dezső korcsmárost. A csendőrőrsparancsnokság telefonon értesítette a suboticai csendőr szakaszparancsnokát.

— A királyi pár nyaralása. A király és a királynő csak augusztus elsejéig maradnak Blédben, a honnan Dubrovnikba utaznak. Itt meglátogatja őket a román királyi pár is. Egy hónapig maradnak Dubrovnikhan, ahonnan több kirándulást terveznek Dalmáciába és Bosznia-Hercegovinába.

— Uj rendőrkapitány Suboticán.

A belügyminiszter Miíadcnovics Szlobodán szuboticai csendörfőhadnagyot az itteni rendőrséghez elsőosztályu rendőrkapitánnyá nevezte ki. Az uj rendőrkapitány a bűnügyi osztálynál nyert beosztást.

— Szakszervezetek gyűlése. Beogradból jelentik: A jugoszláv nemzetközi szakszervezetek vezetősége gyűlést tartott, amelyen memorandumba foglalták a szakszervezetek követeléseit. Kívánják a gyülekezést jog visszaállítását, a , sztrájkokból kifolyólag elitéltek büntetésének felfüggesztését. Kérik továbbá Birosenics Gyúrónak, akit sztrájkból kifolyólag nalálra Ítéltek, kegyelmezzenek meg.

— Vasúti síneket rendelitek Németországból. A közlekedési minisztériumban szombaton nagyfontosságu konferenciát tartottak, melyen részt vettek az egyes osztályok kiküldöttei is. A vasúti közlekedés javításáról tárgyaltak és többek között elnatározták, hogy az állomások bővítésére és újabb sinpárak lefektetésére jóvátétel címen nagyobb mennyiségű sint rendelnek Németorszőágban.

— A siarakanizsai kiutasítások. Starakanizsáról jelentik, hogy onnan Losoncz Lajos földbirtokost, Kuthy Béla nyugalmazott tisztiorvost, Kaffga andor volt postamestert, Schuchmacher Antal nyugalmazott gazdasági tanácsnokot és Donauer füszernagykereskedőt utasították ki Magyarországra.