Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-07 / 183. szám
T922. július 7. BACSMÉGYEI NAPLÓ 5. oldal. Újabb irredenta per, újabb felmentések ítélet a nagyváradi összeesküvés! perben , Szerda reggel fejezte be a had J>iróság a nagyváradi összeeskü- Vési per főtárgyalását. Az agentprovokatörök ellen A tárgyalás megnyitásakor az ügyész őrnagy tartott jogi szem pontból is igen érdekes beszédet, amelyben a három denunciánsra, névszerint Köhler Károlyra, Schell Henrikre és Rosner Valterre a legsúlyosabb fegyházbüntetést kéri, mert dezertáltak a romén hadseregbői és Magyarország számára végeztek kémszolgálatokat. Későbbi ügynöki szerepüket nem tekinti enyhítő körülménynek. Le* hoczkyt, Pintért és Keresztest amnesztiára ajánlja, Farsch Jánosra halálbüntetést kér. A védőbeszédek A főügyész vádbeszéde után dr. German Traján, Farsch, Keresztes és Pintér védője emelkedik szólásra és Lehoczky és Pintér nevében kijelenti, hogy nem reflektálnak az amnesztiára, meri ártatlannak érzik magukat. Dr. Román Valér Borgos és Lehoczky felmentését kéri. Hangsúlyozza, hogy azt a mozgósítási tervet és hadparancsot, amelyet Nováknái találtak, nem Lehoczky adta át, csak Novak titkolódzása miatt került Lehoczky a pör vádlottjai közé. Dr. Oprea a denunciéns Köhler Károly, Schell Henrik és Rosnei Valter védője védencei felmentését, illetve a 97. szakasz alkalmazását kéri. A bíróság azután tanácskozásra és ítélethozatalra vonul vissza. Az ítélet Déli két órakor hirdeti ki az elnök az ítéletet. A hadbíróság a szökésben lévő Kotz Friedrichet, Frank Józsefet és Röminger Ist-Fiuale * Irta: Moly Tamás — Kis fiam, — mondotta Gáspárdy Dénes,' fölnézett az üres kottalapról és fájdalmas pillantást vetett az aszszonykára, — nagyon kérlek, ne mászkálj- most ki-be a szobában, ha nem muszáj! Az asszonyka, vékony, kecses teremtmény, nagy barna szemmel villant az urára s az ajtót betette maga után nesztelenül. . Gáspárdy utána nézett egy ideig, lassan elmosolyodott s a tehetetlenség egy mozdulatával dobta a hosszú ceruzát az asztalon előtte fekvő kottalapra. melynek vonalrendszerét tele akarta írni hangjegyekkel. Igaz, együtt volt már jóformán minden motívum ahhoz az öt részből álló zongora-darabhoz, melyen most dolgozik, de azért mégis szüksége van csendre és nyugalomra, mert az irás nagyon felizgatja. S éppen most, amikor az utolsó tétel befejező taktusain dolgozik... a finale megoldása különben sem áll még tisztán elképzelése előtt. Veronnak ajánlja ezt a kis zongoradarabot, bátor kte feleségének, ki elszántan szegődött melléje, hogy együtt vigyék tovább a mai nagyon is nehéz élet súlyos terhét. Holnapután készen akar lenni a munkájával annyira, hogy eljálszhassa a feleségének. Pontosan erre a napra kell ezzel elkészülnie, ebben most vánt szökésért és kémkedésért in contuméliam 10—10 évi kényszermunkára, a szökésben lévő Witz Imrét és Kádár Istvánt kémkedésért in contumatiem 5—5 évi kényszermunkára, Farsch János szakaszvezetőt fölmentette, az igentprovakateuri funkciót teljesítő Köhler Károly és Scher Henriket 6—6 hónapi fogházra ítélte szökésért, valamint Rosier Valter hadnagyot sikkasztásért 4 hónapi börtönre és az elsikkasztott húszezer lei megtérítésére Ítélte, Pintér Rémuszt, Keresztes Lajost és Lehoczky Rudolfot nem bűnösnek nyilvánította a bíróság és fölmentette, Soós Józsefet szökésért 4 hónapi fogházra Ítélte. A fölmentett vádlottakat a hadbíróság azon nal szabadlábra helyezte. A kolozsvári, marosvásárheíyi, aradi, temesvári, kassai irredenta pörök után most a nagyváradi összeesküvési pör is sorozatos fölmentésekkel végződött. Csak a jelen nem lévő vádlottakat és a? agantprovakateuröket ítélték el. Búcsú a röuió szoknyától R triuiális nyíltság fölött győzött a titokzatos sejtelmesség Csodálatos módon — de be van bizonyítva, hogy a női mentalitás sokkal alkalmazkodóképesebb a férfiénál. A nő minden változást, mely belevág a megszokott életbe, . sokkal nagyobb könnyedséggel bir el, sőt a legrövidebb időn belül már el is felejtette a múltat, övé a jelen és ha a férfi megtörik az élet küzdelmében, rendesen a nő az, aki talpra állítja. Miért kerteljünk, úgyis a divatról lesz szó ezután a megállapítás után. A divatról, mely a dolgozó emberi társadalmat nagyrészt a nő szeszélyes és mindig újat és mást óhajtó önékiíési vágyának rabszolgaiáncára fűzi és egyúttal eldönti az ipar és kereskedelem mindig más és uj irányban való fejlődését. A férfi ámulva és tétlenül nézi a nő kaméleonszerú átváltozásait s végül belenyugszik, hogy ez mind ő miatta történik. Pedig a divat bizonyos tekintetben mindig visszatükrözi azt a kort, melynek vágya, ízlése és életfelfogása desztillálódik a női öltözködés furfangjaiban. A Renaissance súlyos pazar brokátjaiba. vérgőzben izzó fantáziájú démonok öltözködtek. A francia Lafosok udvarának mouche-vai, fehér parókával felszerelt mozgatható bábjai törékeny játékszerei voltak koruk férfiainak. A Bastille lerombolóinak női, az ősi ösztönök stilizált meztelenségét valósitották meg lenge fátylaik alatt nem tágit, nem mozdul el az asztala mellől és ha itt kell ülnie éjjel is. lev ült most a muzsikus az Íróasztala mellett, előtte az-üres lap papír, melyre rá kell írnia a hangjegyeket s ott hever a ceruza; ö meg a nadrágja üres zsebébe sülyesztett kézzel ül és rábámul az előtte álló virágokra, hallgatja a most lassan, de egyre érthetőbben felcsendülő muzsikát a lelkében. Ekkor nyílik az ajtó hirtelen rántással és belép az asszonyka. — Nem dolgozol! Pedig azt mondtad, hogy okvetlenül el kell készítened azt a muzsikát, mert terminusod van. Most ott ülsz és nem dolgozol! — Kisfiam, — mondta erre szelíden a komponista, belül pedig ugyancsak melege lett, mert elöntötte a hirtelen harag, — a magamfajta ember mindig dolgozik. Megmagyaráztam már ezt neked sokszor. Akkor is dolgozom, amikor látszatra tétlenül a pamlagon heverek és fölbámulok a menyezetre. — Valóban azt kívánod, hogy ezt elhigyjem? — szólt erre nyájasan, de gúnyosan mosolyogva az asszonyka. __ Nem szép. hogy ilyen bárgyúnak hiszel. — Elég!'— dőrqgte most a máskor mindig szelíd Gáspárdy s öklével nagyot iit az asztalra. Hogy ezt nem akarja megérteni! Azt már a munka' kisebbik része, amikor leül az asztalhoz és formába gyúrja a gondolatait; az már a .ven sződségnek; vergődésnek egy embe-és az abroncsszoknya, a iournure, a biedermeyer mind külön-külön kifejezői annak a lelki presszódnak, mely melynek nyomása alatt alakult ki a női divat. Ki ne emlékeznék vissza íogvacogtató borzalommal a nyolc év előtti világkatasztrófa első jelentéseire ? A kultúra védősáncai ropogva dőltek össze és temették maguk alá a dermedt emberiséget. És ime a törmelékek véres káoszából kilibben a rövidszoknyás no. Va.ami olyan uj és szokatlan a harminc évvel visszamenőleg deconsül eltakart lábszára hölgy megjelenésével szemben, hogy a harctérről sebülten. vagy szabadságra visszaözönlő férfihad eikábuiva dörzsöli a szemét. Felesége, testvére, leánya, barátnője, akinek decens ízlése légmentesen elkülönítette őt a női társadalom egy másik rétegétől, most utcán, társa Ságban szemérmetlen módon áralja el lábainak ívelő vonalát, melynek édes titka a magántulajdon szentségének jellegével birt. A háborús évek brutális életigazságai egy-kettőre szövetkeztek a rövid szoknya uralmával. A rövid szoknya a nők minden napjának kifejezőjévé vált. Megszokták a mondénéit meztelen fényű láb szárainak izgató játékát, mert a vastag pamutharisnyákkal takart vádlik a sort állá kis polgárnők között; kiegyenlítette rendkivüliségük-jí. Az egész világon mindenki rövidszoknyát viselt ekkor, a kalandokravágyó nő éppen úgy, mint a háztartásbeli, a bakfis éppen úgy, mint a Salzac-korabeli, a zergeiábu, a BÖ- sendorfer- lábú, — este, reggel, sportra, sétára, táncra, mind, mind rövid szoknyá a mutatkozott. A férfiak viszont megszokták és beletörődtek, hogy minden láb az ő tekintetük prédája. A hercegnőé éppen úgy, mint a kofáé és lassanként beteltek vele, a máskor, az úgynevezett régi jói dókén divatos hosszú szoknya, csak rövid időre lett száműzve. A formás, zgató vádlik karcsú formája hatástalan maradt immár a férfi szemei előtt. A rövid szoknyás nőket a férfiak megszokták. — megunták ' A nők egy napon megiiletődve konstatálták, hogy lábkirakatuk megbukott. Nem kell. Hiába szebb az' egyiké mint a másiké, a férfi szeme egyformán közömbösen siklik le róla. Láb csak láb és nem kábításra, de járásra van predesztinálva. Ezen a ponton bukott meg aztán a rövid szoknya — végérvényesen, örökre í Tíz évre ! Húsz évre ! Mindsürübben tűnnek fe! korzóinkon a párisi szabók által öltöztetett dámák bokáig érő hossza szoknyában. Sziluettjük merőben uj. Valami titokzatos pikantéria, valami izgató, rejtelmes sejtelem van a megjelenésükben. A selymek, gázok, organdik esése a boka körül tekergőzik, de áttetsző anyaguk elárul valamit, ha a féri szeme kutatva fordul meg utána. Ez a hosszú szoknya győzelme édes titkával a rövid szoknya triviális nyíltsága felett. QDODCDÜDDODCHXJODODQDDDDDDC3 3 i SS PHIL ATELI A LiÉLYEGKERESKEDÉS — SZÉCSI E. S lí BŐI ICA, FÖ FOSTA FELLETT VETEL - ELADÁS -CSEKE íeresekmegvételrehas náltjugoszláv bélve^ftet : ok intetnélkfil akiad«sokra bármi! vmennvi«é>>ben 3ü-i jDnmnnoopnnnononnonnnao ribb mozzanata. Az alkotó elme mindig dolgozik, nem pihen; fölszed mindenféle anyagot, táplálkozik, megőriz benyomásokat és felejt fölösleges részleteket. Foglalkozik kapott feladatokkal és keres megoldásokat anélkül, hogy ezt tudtára adná a gazdájának. De működik lázasan akkor is, amikor a gazdája künn jár a szabadban, sétál, látszatra munkátlanul, villamoson szorong vagy siet az utcán utálatos elintézni való ügyekben, vagy amikor könyv van a kezében, melynek lapjaira rámered ugyan, de nem olvas, hanem beléje figyel, mert az agyvelő máris megkezdte néki is észrevehetően, titokzatos munkáját és dolgozik. Fölcsendülnek lelkében a soha nem hallott melódiák és jelentkeznek formák, hogy megőrizzék a drága zenei gondolatokat. Nagyszerű pillanatok ezek, meg se magyarázható folyamatok, amikor néki olyan lelki szenzájciói vannak, mint kevés embernek, j Nagyszerű láthatatlan emberi kórusok dalolnak. megszólalnak gyönyörű hangszerek s a művészet rejtelmes örökkön élő világa megnyílik előtte s ő részese lehet... S amikor eltelve ezzel a lenyűgöző élménnyel, áhitatosan fogadja a menyei ajándékot s a lelke belső lázban ég s az agyveleje forr a nagy fölindulástól, amikor a fogantatás, a megismerés nagy misztériuma megy végbe nyomoruságos halandó énjében s ö meghatva érzi. hogy. ime. paránya, lett a diadalmas halhatatlanságnak és győztesen zugnak fel a harsonák s a • lelke Mzovn? i'. p'le-ó boldogságában: —- — akkor beleszól ez a kis nő, az élete párja, segítőtársa, egyetlen résztvevő hallgatója s buta, tudatlanságával belehasit ebbe a szent lelki szövődésbe, mire szerterebben, minden, hasznavehetetlen rongyokká foszlik, s az az érzés borzong rajta végig, mintha könyörtelen kézzel gyilkos acél pengéjét döfnék a szivébe s: nézik hideg értelmetlen szemmel ssi, halódását... Ezt nem lehet tűrni... Most, amE kor a finale utolsó, döntő ütemeit keresi ... két keze ökölbe szorul.. „ Amikor befelé hallgat, az agyvelejébe és lesi szorongó szívvel a megoldást, hogy itt most mi csendüljön fel . . ,. két keze injai kinyílnak és nyúlni készülnek ... Hiszen ezzel a pár utolsótaktussal működik már csak, ezt már; elhessegette az asszony néhányszor... S most a két marok vad erővel megragadja az asszonyka vékony nyakát és összeszoritja! A finale a fontos, érv; led?', Ez a pár taktus itt a fontos, amiért már napok óta gyötrődöm é$ nem tudom meghallani, mert hasztalan játszod évek óta a halhatatlan mesterek darabjait, mégsem tudod, hogy mi az: kifejezni egy gondolatot! Hasztalan vagy asszony, mégsem tudod, hogy mi az: megtermékenyülni s világra hozni egy müvet és nem tudod. hogy milyen nagyszerű csoda, megy ilyenkor végbei -( A muzsikus keze vadul szorult őszsze s ekkor halk zokogás csendült föl1 benne s egész egyszerű akkordokban! hallotta, mint peregnek: az elmúlás
