Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-01 / 177. szám
Í922. július 1. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Románia visszafogadja a repatrláltakat — Összeírják a jelentkezőket — Kolozsi'árról jelentik : A legsötétebb nyomorról beszélnek azok a panaszos kérvények, melyekben a repatriáltak szülőföldjükre való visszafogadásukat kérik. Emberek százai, akik a tragikus bukás után elvesztvén a talajt lábuk alól, tisztviselők, akik nem ösmerték az uj államhatalom hivatalos nyelvét, féltve kenyerüket, rémeket látva és a rosszakaratú biztatásoktól ösztökélve elhagyták szülőföldjüket, hogy a régi centrumokban találják meg mindennapi kenyerüket. A repatriáitakat a legszomorubb csalódás érte, amikor arra számítottak, hogy régi hazájukban elhelyezkedést találnak s a legborzasztóbb megpróbáltatások után visszavágynak szülőföldjükre. A román hatóságok azonban mind eddig mereven elzárkóztak a viszszafogadási kérések elől, hónapokig hevertették a könyörgő pana szokat a poros irattárakban, amíg végre mégis valaki elővette és olvasgatni kezdte a szomorú aktákat. Elkerültek a repatriáltak kérvényei Bukarestbe. Úgy látszik nem hiába, mert a legutóbbi minisztertanács határozata alapján a belügyminiszter rendeletet adott ki a repatriáltak visszafogadására. amelyet már megküldték a központi repatriáló hivatalnak is. A rendelet teljes szövegében a következőképen szól: Mindazok a tornán állampolgárok, akik idegen állampolgárságot optáltak és szeretnének isméi román állampolgárokká tenni, külön névjegyzékbe vétessenek fel. A névjegyzékeket az illetékes hatóságok terjesszék legrövidebb időn belül a belügyminisztériumba, ahol egyénenként fogják elbírálni viszszafogadási kérvényüket. A kérvényeket a központi repatriáló hivak vendég Irta: Kosáryné Réz Lola Halkan kaparászó bogarak. Hintázó fűzfavesszők. A kerítés mögött egy aszszonyi hang: — Ha az uram maga főzi a kávét, az aztán a finom. Csönd lett megint. Margit újra kezébe vette a könyvet, de nem lehetett beleszédülni semmi idegen világba. Látta közeledni levéltépegetve, csizmanyikorgatva a gyakornokot. Nem mert egészen közel jönni, amig nem hívták, de ott volt. A bokrok között kószált. Mintha várta volna, hogy Margit megszólítsa és beszélgessen vele. Végre, a kocsis jött lihegve a füvön át és az udvarba hívta. Margit fellélekzett és hátradőlt. Hátradőlt a nedves, mohás kövekre. Messzibbről a ház felől hallatszott a dadának meg a gyerekeknek vidám éneke. 0: nem láthatta senki. Jól volt így. Az ebéd készen állt a nagy, falusi konyha széles tűzhelyén, csak Jóskára kellett várni. Es a vendégre . . . Margit éppen azért bujt ide, hogy előre összeszedje és idegen gondolatokkal elhódítsa és elfoglalja magát és idegen lovagok, — rég halott és veszélytelenné vált lovagok — után sóhajtozzon, a könyv fölé hajolva, — A vakmerő Amadé a férj elé állott . . . Feltekintett. Megrezzent. Oldalt, a kerítés kis ajtaját kívülről kinyitották. És bejött a vendég. Szó nélkül kapcsolta vissza az ajtót, aztán eléje jött. tat vegye át [továbbítás végett. A belügyminiszter egyben értesítette a kérvényezőket, hogy a beérkezett kérvényeket legrövidebb időn belül el fogják intézni. A kérvények elbírálásánál jogilag két szempont érvényesül : az egyik azokra vonatkozik, akik még a békeszerződés ratifikálása előtt optálták a magyar állampol gárságot és repatriáltatták magukat Magyarországba. Ezeknek a visszajövetelét minden bürokratikus eljárás mellőzésével akarja megkönnyíteni a kormány, arra való hivatkozással, hogy távozásuk még a békeszerződés érvénybelépése előtt történt. A kisebbségi jogok az uj román alkotmányban Dr, Hans Ottó Roth, a szász parlamenti csoport elnökének nyilatkozata az alkotmánytervezetet előkészítő bizottság munkájáról — A Bácsmegyei Napló bukaresti munkatársától — ja. Tőle kértem információi arra a munkára vonatkozólag, amelyet az alkotmány előkészítésére kiküldött bizottság végez. — Hogyan tagolódik szét a munkásságuk — kérdezem. — Három főkérdés körül csoportosul az egész munka. Az első a nemzetiségi kérdés, a második a korona előjogai, a harmadik pedig a tulajdon kérdése. A legsúlyosabb és legkomplikáltabb természetesen a nemzetiségi kérdés, mert mondhatjuk, hogy ennek a kérdésnek összes vonatkozásai alapját fogják szolgáltatni a bizottság egész tárgyalásának . — Nyilatkozott a kormány vagy a liberális pártnak a bizottságban levő tagja a nemzetiségi kérdésről? —Eddig erről semmi pozitív nyilatkozat nem történt. Első impreszszióm az, hogy a nemzetiségi kérdésről lehetőleg keveset akarnak befoglalni az alkotmányba, csak anynyit, amennyit a békeszerződések kötelezően előírnak. A zsidókérdésre vonatkozóan például az előadó, Dissescu tanár, máris kijelentette, hogy annak az alkotmányba való felvétele kötelező. Természetesen vitára van kilátás abban a kérdésben is, hogy azokat a pontokat, amelyeket feltétlenül be kell venni az alkotmányba, hogyan értelmezzék és hogy mennyit és hogyan iktassanak be ezek közül az állami alaptörvények közé. Természetesen nekünk, a kisebbségek képviselőinek, minél nagyobb munkát kell kifejtenün nemcsak a nagybizottságban, hanem az albizottságokban is, hogy a nemzetiségi kérdést az alkotmány minél A parlamenti szünet alatt a politikai faktorok minden érdeklődése ama bizottságok felé fordul, amelyek Nagyrománia alkotmányát készítik elő amely a parlament őszi ülésszakán tárgyalásra és megszavazásra kerül. A mostani akotmány nem egyéb, mint Románia régi alkotmánya, amelyet az a bizottság, amely néhány nappal ezelőtt alakult, fog átdolgozni, hogy a csatolt területek igényeinek és követelményeinek megfelelően átalakítva terjessze azt a parlament elé. A régi alkotmány természetesen nem ismeri a nemzetiségi kérdést — amely körül most a bizottság üléseiben a legérdekesebb vitákra van kilátás — a régi Románia nemzeti állam volt, amelyben a kisebbségek olyan elenyésző számban voltak, hogy a nemzetiségi kérdés alkotmányban való szabályozására szükség nem volt. Az uj alkotmány azonban erre nemcsak a legnagyobb figyelmet kell fordítani, hanem gon doskodni kell arról, hogy minden változtatás nélkül, csonkittatlanul az alkotmányba kerüljenek a békeszerződésnek mindama pontjai, amelyeknek az állami alaptörvények közé való felvételét maguk a békeszerződések előírják. Az alkotmányelőkészitő-bizottság érdemleges ülését most fogja megkezdeni. A tizenöttagu előkészítőbizottságban, amelyben a kormányon levő liberális párt legkiválóbb jogászai helyet foglalnak, a nemzetiségeket; egyetlen tag, a szász parlamenti csoport vezetője, dr. Hanz Otto Roth képviseli, aki egyúttal több albizottságnak is tag— Itt vagyok, — mondta. — Láttam, hogy egyedül van és bejöttem. Nem szabad hogy haragudjon. Hátrasimitotla a homlokát. — Leülhetek a padra ? — Kérdezte aztán. — Szeretném ha végighallgatná amit mondani szeretnék. Margit félve nézett körül. Ha valaki erre jön. ... De a vakmerő Amadé lovagra gondolt, aki szive tiszta erejével őszinte bátorsággal odaállt a férj elé. És méltó akart lenni hozzá. — Ha megérdemlem, hogy valaki erre jöjjön és baj legyen belőle, akkor erre fog valaki jönni. Legyen úgy. És a vendéghez fordult. — Üljön le. Beszéljen. A vendég ott állt és várta, hogy Margit egy kis helyet adjon neki a keskeny pádon. Aztán leült. Atkulcsolta az egyik térdét, mélyet sóhajtott és hallgatott. Margit végre ránézett oldalt. Ránézett sápadt arcára, amin valami fájdalmas vonást vett észre a szája mellett. A vendég megérezte. Visszatekintett reá kicsit kérdőn, kicsit szédülten. Margit mindent tagadni akart a szemével, a mozdulataival, minden szavával ijedtében. Még azt is, hogy várja, ami következni fog. — Miért is kellett megismerkednünk! Nézte öt Margit, íme, Amadé lovag, a vakmerő, aki nem fél semmi ellenségtől, de a szerelem fájdalmas gyönyörűségei alatt meghajtja a fejét . . . . Halkan, szólt: — Én is azt mondom. Jobb volt azelőtt. — Azelőtt ? — Igen. Mikor még nem ismertem. Nevetni kezdett, aztán hirtelen sirvafakadt. A vendég ijedten fordult hozzá, Megfogta a kezét. Mind a kettőt. Reá' hajtotta a homlokát. Aztán hirtelen a szemébe nézett és fölkiáltott . . . Most megértette az asszonyt. Most meglátta őt, meglátta a szivét. — Szegény fiú, — suttogta Margit. A vendég átakarta ölelni. Megakarta csókolni. De az asszony hátrahuzódoit. — Nem, — mondta és megrázta a fejét. A vendég beszélni kezdett izgatottan és lázasan. Hogy az ő alázatos szerelmüknek kell, hogy meglegyen a létjogosultsága. Hogy ő sohasem akart udvarolni. Hogy ő nem szokott forgolódni asszonyok körül. O komoly ember és sok a dolga. De, hogy most nem tudia a legegyszerűbb dolgokat sem elintézni és hogy ez elég szerencsétlenség reá nézve. Es hogy álmában sem képzelte annak a lehetőségét, hogy itt ülhet majd mellette és megcsókolhatja a kezét. Megcsókolta a kezét. Margit visszahúzta. — Szegény fiú! — mondta sóhajtva megint. A vendég tovább beszélt. Hogy végtére mi a bűn és mi az erény? Hogy van-e valami logikai alapja az egyéni szabadság gondolatának ? A nőemancipációt kezdte már szobahozm, de Margit közbevágott. — Gyönge vagyok mégis, igazán — mondta bágyadtan. — Különös. Most el kellene magát kergetnem innen, vagy nekem kellene tovább mennem és meg sem mozdulok . . . nem is haragszom. Olyan fáradt vagyok . . . olyan jó helyen vagyok . » . Pedig' tudom, hogy szélesebb' keretek között ölelje fel. .4 nemzetiségek és az állam közötti viszony alapjait feltétlenül az alkotmánynak kell szolgáltatni, mert mindazokat a kérdéseket, amelyeket az alkotmány nem szabályoz, speciális törvényekben keli rendezni, amelyek pedig már nem változtathatattanok. — Milyen az alkotmányt előkészítő bizottság összeállítása? Van remény arra, hogy a kisebbségi képviselők kívánságaiknak kellő módon érvényt is fognak szereni tudni? — A bizottság összeállítására vonatkozólag mindenek előtt azt kell kifogásolni, hogy háromnegyed részében ókirályságbeliekből áll. Ezeknek pedig éppen a legkomplikáltabb és legtöbb vitára alkalmat adó kérdésben, a nemzetiségi kérdésben, nincsen semmi tapasztalatuk és nem tudják megítélni azt, hogy a nemzetiségeknek az állami életben milyen nagy fontosságuk van. Vannak ugyan a bizottságnak erdélyi tagjai is, de nagyobb tapasztalatokkal ezek sem rerideleznek. A román ellenzéki pártoknak a bizottságban egyetlen tagjuk sincsen, mindenki liberális az alkotmányt előkészítő bizottságban. Szóval, itt a nemzeti kisebbségek képviselői tulajdonképpen a liberális pártpolitikával és liberális pártfegyelemniel állanak szemben. — Ami a kérdések másik részét illeti, arra azt válaszolhatom, hogy a kormánynak a mi kívánságainkat és véleményünket feltétlenül meg kell hallgatnia. Mi mindent el fogunk követni nemcsak a bizottságokban, ha nem a kormánnyal való közvetlen/ személyes tárgyalások során is, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag minél többet vegyenek fel az alkotmányba. Követelni fogjuk, hogy mindazokat a pontokat vegyék be, amelyek a gyulafehérvári határozatokban benne foglaltainak, annál is inkább, mert ezeket annakidején a király, mint az akkor egyetlen törvényhozó faktor is jóváhagyta. Ezek a határozatok az egyesülési törvény szentesítésével amugyis állami alaptörvény jelleget nyertek. — Van a szászoknak kész alkotmánytervezetük, amelyet a bizottságban képviselhetnek? — A szászok alkotmánytervezete azokban a politikai programmpontokban van, amelyeket az 1919 novemberében tartott ugynevezett menekülnöm kellene . . . — Nem kell, — mondta mély hangon, meggyőződéssel a vendég és mélyen az asszony szemeibe nézett. Hipnotikus érőt igyekezett gyűjteni magában. Margit észrevette, csöndesen fölnevetett és elforditotta a fejét. — Ide nézzen! — Parancsolta a vendég. Most hirtelen fölállt Margit és kezét a vendég sima-fényes hajára tette. Nem remegett a keze már. A szemén különös fény csillant meg. Lehajolt hozzá. — Erőszakoskodik ? Vakmerösködik ? Jól van. Lássuk. Hirtelenül futásnak eredt a ház felé. A vendég bolondul utána. De szerencsére jókor észrevette Jóskát az udvaron . . . Meglassítva a lépteit, megállt és gondolkozott. Aztán visszament, kinyitotta a kisajtót és a kapunak került, mintha most jött volna. Margit az ebédlőből nézte és sirt. — Gyáva! Gyáva 1 Nem szeretem . .. Este, mikor újra újra kiment a fűzfák alá, a kertsarokba, hogy visszahozza Amadé lovag történetét, egy régi vers jutott az eszébe. Az volt a versben, hogy idegen emberek jönnek-mennek az utcán és az árnyékuk az ablakon át a szobába is behull. De csak végigsikük a szobán és eltűnik . . . Egy sem marad ott , . . Mind csak vendég . . . — Vendég volt, — mondta az aszszony hangosan és bólintott a fejével, mintha elbúcsúzna valakitől. .Aztán viszszament a házba. Jóska megint nem volt otthon, nem maradt más, csak Amadé lovag .. . Azt is a könyvszekrény alsó fiókjába dobta ...
