Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-30 / 206. szám
1922. julius 30. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. dot, mig végje 1913-ban megalakult az árvizlecsapoló társulat ogy millió korona hitellel. Ugyanekkor megkezdődött a tervezett két szivattyútelep épitése is. Áz egész árterület vizét két csatorna-rendszer vezeti le a szivatvtyuk átemelésével a Kralja Petra-csatornába. A nagyobbik csatorna-rendszer vízgyűjtő területe 300 km“ és másodpercenkint 3000 liter vizet tud átemelni a szivattyú, mig a másik különálló vízgyűjtő terület nagysága 30 km“. — A társulat árterületébe mintegy 19.000 katasztráüs’ hold tartozik. A tervek szerint az építendő csatornák összhosszusága 132 km, av kiemelendő földterület pedig összesen 523.611 m*. A háború közbejötté miatt azonban nem lehetett a lecsapoló munkát eredményesen végezni és 1918. év végéig mindössze 160.000 in3 földet sikerült kiemelni. 1919-ben azonban dr. Radisics Lázár sombori polgármester került a társulat élére és ettől kezdve megindult a gyors és eredményes munka. — Ennek tulajdonítható, hogy a munkálatok most már befejezésükhöz közelednek és Ridjica, község kivételével már valamennyi többi község határa csatornázva van; remélhetőleg azonban még az idén ez az utolsó község is belekerül a csatornahálózatba. Az idei nagy csapadék, a tavaszi hatalmas hóolvadások idején, alapos próbára tette a csatornát. De ez a próbát kiállta kitűnő eredménnyel. _ A munkálatok befejezésének úgy országos mezőgazdasági, mint a közegészség szempontokból való óriási hasznát felesleges bővebben részleteznem. Renoválni kel! a középületeket 'A suboticai építkezések minden kísérlet és jóakaratu támogatás mellett Bem indulnak meg olyan mértékben, amint az a város fejlődése és a lakáshiány enyhítése érdekében kívánatos volna. Egyelőre még a közgyűlés által megszavazott háztelkeket sem adták el, miután a különböző minisztériumok még nem hagyták jóvá a közgyűlés határozatát. Ami építkezés tehát Suboticán történik, az mind csak a feltétlenül szükséges és halaszthatatlan renoválásokban merül ki. A szombati tanácsülés több ilyen esedékessé vált javítás ügyével foglalkozott. Ebből tűnik ki legjobban, milyen elhanyagolt rossz állapotban van a legtöbb középület Suboticán. A legfontosabb renoválási munkálatok közül, amelyeket a városi tanács Szombati ülésén elhatározott, csak néhányat elég felemlíteni ahhoz, hogy fogalmat lehessen alkotni, mennyi építeni való akadna még Suboticán. így elhatározta a város, hogy az iskolák közül a zeneiskolát, a polgári iskolát és a gimnázium épületét hozatja még á nyári szünet alatt rendbe. A gimnázium javításáról, amiről az állam nem akar gondoskodni, holott az Ő hatáskörébe tartozna, már irtunk. A zeneiskolán tulajdonképpen nagyobb változtatásokat kellene eszközölni és szükség volna az épület kibővítésére, miután az állandóan fokozódó növendék-létszám mellett a városi zeneiskola már nem egészen alkalmas a zavartalan tanitás céljaira és az épület kibővítése esetén több eshetősége volna a ládákba csomagolt városi könyvtár megfelelő elhelyezésének is, azonban a város mai an vagi helyzete nem engedi meg az épület kibővítését és így csak a legszükségesebb renováiásró1 lehet szó. Hasonló az eset a polgári iskolánál is és mindkét iskolaépület javításéi már a napokban megkezdik. Ezenkívül elhatározta még a tanács a Rókus-templom tornyának javítását is és sok kisebb építkezést. Ugyancsak a szombati tanácsülés foglalkozott a városi csatorna tisztításának kérdésével, amelyre haladéktalanul kiírja a város a pályázatot. A csalorna tisztítására és szabályozására egyrészt közegészségügyi szempontokból van szükség, másrészt igy akarja a város megakadályozni azt, hogy nagyobb eső alkalmával az eldugult csatorna olyan mértékben kiöntsön. mint ahogy az legutóbb is megtörtént. Egyébként az alacsonyan fekvő és ••••••••••••••••••••••••••I f * I i könnyen viz alá kerülő városrészekben esőzések idején könnyebb közlekedésről is gondoskodni kíván a város és ezért a szombati tanácsülés elhatározta, hogy tiz nagyobb betonhidat építtet ezekben a városrészekben levő utcakeresztezödésekhez. Ezeken a he- i lyeken eddig fahidakat használtak, [amelyek azonban már használhatatlan .állapotban vannak és ezeket helyette• siti most a város megfelelőbb betonhidakkal. »••»»•«•»•••••«•••••••••••ft Nem fizetik a — Ötszörös pénzbüntetéssel Hétfőn, julius 31-én lejár a forgalmi adó harmadik évnegyedének határideje. Ez időpontig az adókötelezetteknek le kellene fizetniök az április, május és június hónapra járó forgalmi adót, — azonban eddig kötelezettségüknek az adózóknak alig harmadrésze tett eleget. A suboticai adóhivatalnál a forgalmi adóosztály egész junius hónapban az adókötelezettek nyilvántartásának rendezésén és a felszólítások szétküldésén dolgozott. A felszólításoknak azonban mindeddig csekély eredményük volt. Az utolsó napokban ugyan megszaporodott az adófizetők száma, azonban még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik a forgalmi adónak még az első részletét sem fizették be. A pénzügyigazgatóságnál nyert értesüléseink szerint mindazokkal szemben, akik a julis 31-iki határidőig kötelezettségüknek nem tettek eleget, a forgalmi adó rendelet alapján a legszigorúbban ognak eljárni. Akik nem jelentették be a forgalmi adót, .azoknál az adóalapot a pénzügyi közegek a 111. ö. kereseti adó alapján, saját hatáskörükben fogják megállapítani és a forgalmi adó hivata'os kivetésével egyidöben ennek ötszörösét fogják kiróni büntetésül. Tekintettel arra, hogy még mindig több mint kétezerre tehető csupán Suboticán a késedelmeskcdőknek a száma z adóhivatali közegek teljesítőképességét ;s*ee9»9e»****«*t*»«*»«*>*< A föur neve íróknak a kávéházi asztaltársaságában a számolópincért a legfantasztikusabb elnevezésekkel szokták megtisztelni és inzultálni. Elhatározták egyszer, hogy azt ültetik a hosz-t szu asztal elnöki trónusára s arról nevezik el az asztalt, aki a iöurtiak a legfeltűnőbb és egyszersmind a legjellemzőbb titulust adja. A verseny megindult. — Elnök ur, űzetni! — Főtisztelendő ur, küldje áz újságos fiút! — Ezredes ur! Csukják be az ablakokat! — Kegyelmes ur, jön-e már a kávé? — Vezérigazgató ur! — Tanácsos ur! — Eminenciád! — Tanár ur! — Fenség! — Szent atyám! — Kormányzó ur! S ez igy ment félóránál tovább. A leglehetetlenebb megszólítások röpködtek a sűrű levegőben. Az irodalmi asztalt körülállók a többi törzsvendégek és lélekzetüket elfojtva lesték a verseny eredményét. Végre végigsüvitett a kávéháztermen egy harsány hang, egy jeles novellairónké, amely ezt kiáltotta: Pőnincér! A meglepetés moraja zúgott löl az asztaltársaság köréből s a »karzat« is mozgolódott, a törzsvendégek is hangosan adtak kifejezést a tetszésüknek. Ha lett volna már elnök, bizonyára megfenyegette volna a karzatot, hogy kiüríti éti. De már volt is. A leleményes novellista megnyerte a fogadást és a vezért tisztséget, — az asztalt az ő jólhangzó nevére keresztelték. forgalmi adói sújtják a késedelmezőket — messze felülmúlja ennyi hátralékos forgalmi-adóügy elintézése, az adó kirovása és annak hehajtása. A kereskedőknek a nagy része azért nem fizette ki a forgalmi adót, mert bízik a novisadi ipari- és kereskedelmi kamara és közgazdasági faktorok ez ügyben tett akciójának sikerében. A nehézkes forgalom-nyilvántartás és a forgalom kényszerű bevallása helyett, remélik sikerülni fog megoldani úgy a forgalmi adó kérdését, hogy a Vajdaságra egy összegben róják ki a forgalmi adót és azt a kereskedelmi kamara javaslata szerint, a kereskedők, egymás között arányosan fogják felosztani. Ma már a kereskedők nem akarják kivonni magukat a forgalmi adó alól, de a fizetéssel addig várnak, amíg eldől a novisadi akció sikere. Az eddigi tapasztalatok, a késedelmeskedők nagy száma és az a tény, hogy minden évnegyedben csökken azoknak a száma, akik forgalmi adójukat megfizetik, a kereskedők kívánságát figyelmen kívül hagyva, már gyakorlati szempontból is kívánatossá teszik, hogy az adó befizetésének és bejelen Lésének módját a kormány megváltoztassa. Az adóhivataloknak és pénzügyőrségeknek nem áll akkora hivatali apparátus rendelkezésükre, hogy több ezer cégnél végre tudják hajtani az adóbehajtást és a büntetést. Mert a »főpincér« szó igazán feltűnő volt, amelyet évek óta nem hallottak ebben a kávéházban. És nem lehetett tagadni , hogy eléggé jellemző is. B—r. Vőlegény, aki bacillusokkal pusztította el a menyasszonya családját Rendkívül érdekes bűntényt tárgyalt hétfőn a müncheni törvényszék. A vádlott egy Huber nevezetű volt kereskedő, aki állását elveszítve, egy laboratóriumba szegődött szolgának. Mint ilyen, kémiai előadásokat hallgatott és mikor később megismerkedett egy vagyonos müncheni háztulajdonos családjával, orvosnak adta ki magát és megkérte a gazdag házaspár leányának a kezét. Ettől a perctől kezdve a Reindl csalá dot, amelybe a laboráns be akart házasodni, mintha a végzet üldözte volna. Előbb meghalt az állítólagos orvos menyasszonyának fiatalabbik húga, aki nővérének örökös társa élt volna, nemsokára az apa, majd pedig az anya rendkívül gyanús tünetek között. Az apánál sikerül' megállapítani, hogy Orbánéban halt meg és ez az orbánc a lábán akkor támadt, amidőn Huber egy este megmasszirozta. Minden jel arra mutatott, hogy Huber keze benne volt a borzalmas szerencsétlenségben, mert hiszen az utolsó családtagnak halála után két nappal sietett a házasságot sürgetni a milliomos örökösnővel. Ettői kezdve detektívek figyelték Huber magaviseletét. Kiderült, hogy bacillusokat tenyésztett, amelyeket mesterségesen oltott bele a család tagjaiba, hogy egyedüli birökosa legyen a nagy vagyonnak. 3 ««■< ® »ős ír »•»••••••••• Petőfi »Rómában Cassius voltam, Helvéciában Teli Vilmos, Parisban DeS- moulins Camille s itt is csak leszeli valaki« — irta naplójegyzetei között Petőfi. Itt is lett valaki. Ez a próféciája id beteljesedett, mint ahogy minden jövőbelátására rátévedt a véletlen idő. A fújó paripáktól, melyek átrohantak rajta a fejfájára a kasztott özvegyi fátyolig, a szivárványos dicsőségtől a hősi halálig — minden. És mi minden még! — amit Petőfi előre látott. És mi minden még! — amit még az ö váteszi szeme sem vett észre. Mi minden történt azóta, mi minden történt Segesvár után! A magyar Desmoulins Camille meghalt, a szerény és nyurga kis honvédőrnagy — generálissá lépett elő, a költők-generülissává és a jobbágyok nem fizetnek már dézsmál és nem verejtékeznek robotot. Magyarországon győzött 48, győzött Petőfi és győzött a polgári rend, amiért véreztek és hullottak az ö idejében. A inegpróbáltatások, bebörtönzések, honvédhalottak és eszmék gyümölcsöztek Magyarországon. Az idő beteljesedett — és rohant. Eljutott a háború romlásáig, milliók vesztéig, forradalmak bekövetkeztéig és — a békéig. Eljutott a magyar ellenforradalom diadaláig, a keresztény-kurzusig: a demokrácia rabságáig. Fordult a kerék és Petőfi, ki győzött, újra pirossipkás kis honvédörnagy lett, lázadó, aki régen volt. És Magyarországon az ő hitével dacolnak megint magyar rebellisek és az ő útjaira törekszenek újra — a hatalom ellen. Az ö szelleme tüzel újra Magyarország fölött, mini 48-ban, amikor láncravert parasztok, éhes munkások és lelkes diákok szavallak harci riadóit. Ma ünnepük Fehéregyházún az erdélyi magyarok. Ma ünnepük őt, aki most is vezeti magyarok háborúját — Magyarországért, szabadért, boldogért és beteljesedőért. Ma ünnepük Petőfit, aki magyart tesvérnek, jónak, igaznak akarta. Az erdélyi magyarok Fehéregyházán közésereglenek ma és találkoznak, egymásra lelnek benne. De nemcsak az erdélyiek — minden magyar ott lesz azon ünnepen, ahol lerójják érte a kegyelet és emlékezés hódolatát. Minden magyar, aki remél és jobbat remél, bárhol van is, bármerre szétszórva is a világban. Mint mikor a testvérek, kik messzire kerültek, fölnéznek a csillagokra és egymásra gondolnak a nagy árvaságban: magyar, magyartól távol ezen a napon, halálának évfordulóján, Petőfire gondol és Segesvár felé fordulva összedobbanó szívvel meghajtja fejét a szabadsági költője .előtt . . . — A kumanovi csata emlékére. Beogradból jelentik: A kormány elhatározta, hogy a Kumanovi csata tiz éves évfordulóját országosan megünnepelteti. A csata színhelyén egy mauzóleumot épittett. A mauzóleum tervének elkészítésével Mastrovics Iván országos nevű szobrászt bízzák meg. — Uj szoigabiró. Somborból jelentik, hogy Jankovics Szlavko volt staribecseji szolgabirót sombori szolgabiróvá nevezték ki.
