Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-26 / 202. szám
Ára 1 dinár, 2 lei, 4 márka, I sokol BACSMEGYEI napló XXIII, évfolyam Suboiica, szerda 1922. július 26« 202. szám Megjelenik minden reggél, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ir: negyedévre 90’ —dinár MERKtSZlöSEGs Kralja Alexandra-nlica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lelbach-palot«) Választójog nélkül A választási lajstromokat, me lyeket a közigazgatási hatóságok összeállítottak, most terjesztették be a bíróságokhoz. A bíróságok közszemlére teszik ki a lajstromokat, mindenki felszólalhat, akinek választói jogosultsága van s még sincs fölvéve a lajstromba. A felszólamlások félett a bíróságok döntenek. A Magyar Párt teljes joggal sérelmezi, hogy miniszteri utasítások álltak útjába annak, amit az alkotmány parancsol. Ez idő szerint—; bizonyára csak átmenetileg — a miniszteri rendelet erősebbnek bizonyult, mint az alkot inány. Azon csudálkozni se lehet, hogy a mai közszellem mellett a közigazgatási tisztviselők inkább a jogfosztő rendeletnek, mint a jogot konstruáló alkotmánynak fengedelmeskedtek. A magyarok tehát kimaradtak (« választók névjegyzékéből. A 'magyaroknak csak az alkotmány adott választójogot, de a szolgabírák nem. Azt mondhatják majd, a választójogról szóló törvény megadta az orvoslás módját, amikor elrendelte, hogy független bíróságok ítélkezzenek a választói jogosultság, respektive a választói névjegyzékbe való felvétel kérdésé ben. De most az a kérdés, meg tett-e a Magyar Párt mindent annak dokumentálására, hogy ez a törvényben biztosított jogorvoslat tiefacío nem jogorvoslat s hogy he a végrehajtó közegek felsőbb utasításra a választók egy bő kategóriáját kihagyták a választól névjegyzékéből, a felszólamlás nem alkalmas arra, hogy a kihagyottak százezreit választójoghoz juttassa. A passzivitás lehet rendkívüli erő, a rémaség lehet harsogó tiltako zás, a visszavonulás lehet győzel mes támadás, de csak, ha azt nagyobb erő, ellenállhatatlan hatalom, vis major kényszeri'ik ki. Ha a passzivitás nem a tétlenségnek az óvatosságnak, a kezdeményező erő hiányának következménye, ha se bátor helytállással, se rendelkezésre álló eszközök igénybevételével nem lehetett jobb helyzetet teremteni. Jól tudjuk, hogy a kényszer valóban elháríthatatlan. A Magyar Párt azt nemcsak a tömegmunka mi$tt nem tehette meg, hogy négyszázezer felebbezéssel, melyhez vagy másfél millió hatósági okiratot kellett volna mellékelni, kísérelje meg az alkotmány ellenére kihagyottakat a választók névjegyzékébe felvétetni. Erre se idő nem volt, se eszközök, se olyan közállapot, mely az ilyen tömeg jogorvoslatra való előkészületben nem látott volna mást, csak a törvényben biztosított jogorvoslattal élést. Eddig a pontig egyezik fölfogásunk a Magyar Párt vezetőinek álláspontjával. Itt azonban eltér. Mert mi azt tartjuk, mégis meg kellett volna kísérelni elvégezni azokat az előmunkálatokat, melyek az ilyen tömegjogorvoslathoz szükségesek. Ha ezt megakadályozták volna, ha betiltották volna, ha megnehezítették volna, akkor kétféle értelmezést meg nem tűrő bizonyítéka lett volna annak a kényszerhelyzetnek, melynek csak egyféleképpen lehet logikusan engedelmeskedni a passzivitással. De amig ott áll a törvényre való hivatkozás, mely formailag a jogorvoslatot lehetővé teszi, addig e joggal való élést meg is kellett volna kísérelni. Ha nem lett volna akadálya: választójoghoz lehetett volna juttatni mindenkit, akinek a törvény szerint ehhez jogosultsága van, ha lett volna akadálya, sokkal erőteljesebb érv, sokkal hozzáférhetetlenebb álláspont, sokkal kilátásosabb visszavonulás lett volna a passzivitás. Még azoknak is, akik passzivh tás helyett a küzdelmet választ jak s a történelem nélküli élet helyett a blokkhoz való csatlakozást tartják kívánatosnak, be kell látniok, hogy a magyarságnak még a blokkban is csak annyi becsülete lesz, mint amennyi választójoga van. A politikai súlynak a választók száma az egy sége. Választójog nélkül csak a Lumpenproletariat, vagy a Lum penburzsoasie szerepét töltheti be a magyarság, ehhez pedig — úgy véljük — túlsók a tanultséga, készsége és képessége. Kibontakozási kísérletek Elénk mozgolódás a belpolitika kulisszái mögött — A kormánypártok átcsoportosítása — Lemond a szkupstina elnöke ? Szinte naponként írnunk kell a koalíció válságáról, mindennap újabb és újabb ütközőpontok keletkeznek az egyes kormánypártok között, melyek csak ideiglenes elintézést nyernek vagy egyáltalában nyitott sebek maradnak a koalíció testén. Tegnap emlékez tünk meg az újabb dátumról — a költségvetési vita befejezése — melyen a. sok régi adósság leszámítolása el fog kezdődni. De hogy miképen képzelik el a jövő kialakulását a vezető államférfiak arról nagyon kevés és nagyon megbízhatatlan hirek látnak csak napvilágot. Maga a kormánypárti sajtó is egyre sürgeti a mai helyzet liquidálását, minduntalan felhangzik az uj választások kiírásának követelése. Talán igazuk is van azoknak, akik azt hiszik, hogy ilyen elmérgesedett viszonyok mellett az egyetlen egészséges megoldást a nép akarata, a választók szavazatai fogják megszüntetni. De a mostani pártok is érzik, hogy a mai parlamenti helyzetből nem léphetnek ki egyszerűen a nép elé, ítéletét kérve. A választásokig még történni kell valaminek, szükség van bizonyos átcsoportosításokra, el kell tüntetni némely ellentéteket, másokat talán még jobban ki kell élezni. Át kell revidiálni a programmokat, a hangsúlyokat tatán máshova kell helyezni, bizonyos személyeket előtérbe kell tolni, másokat, akik nagyon az élen vannak vissza kell vonni a háttérbe, esetleg végleg elejteni. A kulisszák mögött megkezdődött ez a keserves munka, ma már két ebbe a gomolyagba bevilágító hirt registrálhatunk el és bizonyosak lehetünk benne, hogy a szemfüles parlamenti riporterek ügyessége, vagy még inkább a honatyák obligát indiszkréciója révén ezentúl naponként szaporodni fognak az erők átcsoportosításáról szóló hirek és kombinációk. Az egyik ilyen kombinációt a „Videlo“ pattantotta ki. Eszerint Pastes és Pribicsevics a radikális és demokrata pártoknak egy pártba való egyesítésén fáradoznak. Ez ez alakulás a legs'orosabb nemzeti egységet és természetesen a centralizmust írná zászlajára és gyors megvalósulása esetén sok régi ellentétet unu icter eliminálna. A „Videlo" kárörvendve Protics Sztoján ellen élezi ki ezt a hirt, akinek alkotmány revíziós akciója alól, melynek a radikális pártban hite szerint sok hive van, egyszerre kirántaná a talajt. Pozitív adatokkal egyelőre dfem erősiti meg a „Videlo“ ezt ez értesítést. A másik hirt az „Epocha" hozza. Ez arról számol be, hogy a demokrata párt bizonyos elemei Állami Párt néven uj párt alakításán fáradoznak, mely a horvátok kibékitésének programjával lépne ki a po rondra. A mozgalom kezdeményezői különösen Pribicsevics horvát politikáját kárhoztatják és támogatná! őket azok is, akik mint balszárny a választói törvény ellen is opponáltak. Az „Epocha“ egy vasárnap délelőtt megtartott titkos ülésről is tudni vél, melyen a balszárnyiakon kívül az összes horvát demokraták is részt vettek volna. Hogy személy szerint kik azt titokban tartják, csak Rojecs és Tomljenovics jelenléte biztos. Az uj párt szeptember havában alakulna meg. A demokrata pártban a horvátok közül csak Pribicsevics személyes hívei, Lukinics Eckó és dr. Wilder maradnának bent. Ezzel a hírrel összefüggésben látszik áliani Ribar hézelnök lemondási szándékának hire is, melyet a zagrebi Obzor és a beogradi Epocha portéinak. Ribar álutólag a Benin-Szávics-üggyel kapcsolatban a kölcsönjavaslat tárgyalásának elhalasztása kérdésében került ellentétbe a kormánynyál. Ribar azon a véleményen volt, hogy a vesztegetési affér tisztázásáig a javaslat tárgyalását föl kel! függeszteni, de a kormánypártok másképp határoztak. Emiatt össze is szólalkozott Pribicseviccsel, akinek gúnyosan azt mondotta, hogy lemondásával megürül az elnöki szék Lukinics Ede számára. Autentikus helyről még nem erősítették meg Ribar lemondási szándékát. Megszigorítják a házszabályokat Beogradból jelentik: A jelenlegi házszabály nem tartalmaz megfelelő szigorú intézkedéseket az olyan jelenetek megtorlására, mint amilyenek a demokraták és iöldmivespártiak legutóbbi parlamenti verekedése alkalmával előfordultak. Ezért a szkupstina legutóbbi ülésén elhatározták, hogy kilenctagú bizottságot küldenek ki, amely a házszabály megfelelő módosítására javas atot fog kidolgozni. Megegyezés az ellenzékkel a hudgeivita befejezőre Megemlékeztünk arról, hogy a kormány mindenáron siettetni akarja a költségvetés vitáját. Az ellenzéknél folytatott tapogatódzások úgy látszik eredménnyel jártak és az ellenzék hajfandósájgot mutat arra, hogy a költségvetés vitáját, amelyet ha nem is az obstrukció eszközével, de n normálisnál sűrűbb felszólalásaival elnyújtott, rövidesen befejezze. Mint Beogradból jelentik, ma az parlamenti pártok vezetői közös értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy a költségvetést minél előbb tető alá hozzák. Ebben a tanácskozásban ez ellenzéki csoportok vezetői is részt vettek, akik pártjaik agresszivitásának feladásáért a hivatalnok kérdés sürgős lelárgyalását kérték a többség részéről. A többségi vezérek az obstrukció ebbanhagyásáért honorálták az ellenzék álláspontját és így a költségvetés vitája hamarosan befejeződik. A tisztviselő-törvény tárgyalása A kormánypárti klubbokban hétfőn este a tisztviselő kérdésről tárgyaltak. Az az általános nézet alakult ki, e törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt kell a szkupstinénak letárgyalni. Csak Pasies miniszterelnök hazatérését várják mielőtt határoznának ebben a nagyfontosságu kérdésben.
