Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-23 / 199. szám
2. oldal seiket a helyi szerb olvasóköröknek aril dk át ellenszolgáltatás nélkül. A suboticai magyar kaszinó a legutóbbi időkig mint ellenséges magántulajdon sekvesztrálva volt. A kaszinó helyiségeiben katonaság a belső berendezést ellenérték nélkül »elrekvirálta«. A topolai hadi beteggondozóintézet házát, valamint a sombori magyar párt helyiségét elrekvirálták. A topolai zsidó elemi iskolát, melybe kizárólag magyar tanulók jártak, a helyi hatóság nacionalizálta. Somborban a »Miasszonyunk« apácarend iskolájának egy részét elrekvirálták és átadták a szerb női tanítóképző iskolának. Az apácáknak, akiket pedig a közoktatásügyi minisztérium tanítónőknek ismert el, a tanítást eltiltották. Evvel a magyar leányok középfokú oktatását lehetetlenné tették. A magyar nyelv használata a közéletben A párisi szerződés rendelkezései szerint egyetlen SHS állampolgár sem korlátozható anyanyelvének használatában a magán- és üzleti forgalomban, sajtó utján vagy más módon történő vélemény nyilvánításánál, nyilvános gyűléseken és a kisebbségek intézményeinek működése körében. Ezeket a rendelkezéseket súlyosan sértik a helyi hatóságoknak az az intézkedése, mely magyarnyelvű cégtáblák alkalmazását megtiltja, Suboticán arra kötelezték a kereskedőket, hogy üzleti felírásaikat előzőleg mutassák be a rendőri hatóságnak. Ez alapjában nein egyéb, mint az alkotmány által eltiltott előzetes cenzúra. Felpanaszolja az emlékirat a suboticai rendőrhatóság ismert rendeletét az államnyelvet ismerő kávéházi és éttermi személyzet alkalmazásáról. A párisi szerződést sérti a kereskedelmi miniszter az a rendelete, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok könyveiket államnyelven kötelesek vezetni. A devizaellenőrző-bizottság is csak azoknak a cégeknek ad devizavásárlási engedélyt, melyeknek cége államnyelven is be van jegyezve. A párisi védelmi szerződés a bírói es közigazgatási hatóságok előtti anyanyelv használata tekintetében könnyítéseket engedélyez. Ezek a rendelkezések egyáltalában nncsenek végrehajtva. Egyik legfontosabb nyelvi sérelme a kisebbségeknek, hogy a kerületi és járási önkormányzatról szóló törvény az önkormányzati testületekben nem engedi meg a kisebbségek nyelvének használatát. Legalább is az a körülmény, hogy bizottsági taggá csak az választható, aki az állam nyelvén ir és beszél, arra enged következtetni. A régi Magyarországon sem volt ez a megyei passzív választójog előfeltétele. A magyar párt kéri a törvény novelláris megváltoztatását és a régi jogállapot helyreállítását. Addig is rendeleti utón kellene a községi képviselőtestületekben a kisebbségi nyelvek használatát megengedni. Kéri a magyar párt, hogy azokon a területeken, ahol magyar nyelvű lakosság lakik, a kisebbségek nyelvéi értő bírákat és közigazgatási tisztviselőket nevezzen ki. Suboticán és Somborban még a magyarul tudó tisztviselőknek is megtiltották, hogy a közönséggel magyarul érintkezzenek. A magyar iskolák Örömmel állapítja meg a magyar párt, hogy a közoktatásügyi kormány a magyar gyermekek anyanyelvű oktatását biztosította. Néhol a helyi hatóságok mégis akadályokat gördítenek a párhuzamos osztályok felállítása elé. Jogtalan eljárásnak tekinti azonban a párt, hogy a magyar anyanyelvű zsidó tanulókat nem akarják magyar nemzetiségűeknek elismerni. A tudomány álláspontja szerint a nemBACSMEGYEI NAPLÓ 1922. juRus 23. zetiségi hovatartozás ismérve az anyanyelv. Az alkotmány is igy rendelkezik. Somborban és Pancevon a német nevű magyar anyanyelvű gyermekeket nem akarják elismerni magyarnak és zárnak el a magyar oktatástól. Ilyen alapon Strossrnayer érseket, a délszláv egység apostolát is német nemzetiségűnek kellene osztályozni. Vallásszabadság Az alkotmány értelmében a vallásfelekezetek belügyeikbeti önállóan rendelkeznek. Somborban a polgármester mégis feloszlatta a r. k. kegyúri bizottságot és uj tagokból önkényesen kinevezte. Ilyen intézkedések az ország felekezeti békéjét veszélyeztetik. A magyar földmunkásság kirekesztése a földosztásból A ma érvényben lévő törvényerejű földreformrendelet szerint a kisajáfognak kapni azok az állampolgárok, titott földbirtokok területéből földet akik földműveléssel foglalkoznak és egyáltalában, vagy elegendő mértékben nincs földjük. Ez a rendelkezés tehát nemzetisége miatt senkit sem zár ki a földreform áldásaiból. Mégis a földosztásból eddig teljesen kirekesztették, a magyar földmivelö munkásokat. A kormány törvényileg akarja a magyarokat a földhöz való joguktól megfosztani. Az agrártörvény uj tervezete csak a szerb, horvát és szlovén földmiveseknek biztosit a földreform utján igényt a földre. A törvény előtti egyenlőség nevében tiltakozik ez ellen a magyar párt. Felsorolja az emlékirat az alaptörvények szakaszait, melyek a nemzetiségi állampolgárok teljes egyenjogúságát biztosítják. Hangsúlyozza, hogy az ország magyar népe úgy az ország, mint a saját érdekében az államalkotó néppel való testvéri megértéssel 'és összhanggal akarja egyenjogúságát megvédeni. Ezt a megértést és összhangot megzavarná, ha a békeszerződés 12. szakasza szerint a Népszövetség utján volna kénytelen a magyarság jogainak érvényt szerezni. Rámutat a memorandum, hogy a nagybirtokok felosztása után a mezőgazdasági proletárok elvesztették kereseti lehetőségüket. Ha nem kapnak földet, múlhatatlanul tönkremennek. Az aratás alatt a Vajdaságban 20,000 magyar földmunkás maradt munka nélkül. Igazságtalanságok az adózásban Az adóclőlegezési eljárás során is súlyos hátrányokat szenvedett a magyar lakosság. Az adökivető-bizottsdgokból a nemszlávokat kizárták. Hivatkozik a memorandum Pančevo város esetére, ahol a bizottság olyan aránytalanul sújtotta adóval a magyarokat és németeket, hogy még a józan szerb közönség is felháborodott ezen. Hasonló igazságtalanságok más városokban, különösen Somborban, Sentán, Topolyán is előfordultak. Az elbocsájtott magyar tisztviselők dolgával foglalkozik az emlékirat utolsó fejezete. A Vajdaságban a »politikai megbízhatatlanság« elve alapján csupa jól bevált, hűséges magyar tisztviselőt küldtek cl a redukció alkalmával. Sem végkielégítést, sem nyugdijat nem kaptak. Az államnak kétségtelen joga tisztviselőket fegyelmi eljárás nélkül is eibocsájtani. De a szerzett igényektől senkit sem lehet megfosztani. Kéri tehát a párt a kormányt, a végkielégitcsek, illetve nyugdijak kiutalására. A memorandum befejező soraiban a miniszterelnököt és a kormány tagjait a felsorolt panaszok és kérelmek tárgyilagos, igazságos és jóin,dulatu elbírására kérik fel. Hadinyereségadót vetnek ki az 1920. évi jövedelemre is — Megkezdjék az uj adó kivetésének előmunkálatait — Lassan olyan messze jutottunk 1 a háborútól, hogy a hadinyereségre már alig tudunk gondolni. A fiscus azonban nem felejt. Már rég elfelejtettük azokat az izgalmakat is, amelyek a hadinyereség megadóztatáséval jártak. S most arról értesülünk, hogy a pénzügyigazgatóságok előkészítik az 1920. évre szóló hadinyereségadó kivetését. Ez a híradás kétségtelenül és jogosultan kínosan fogja meglepni azokat, akik mér régen lezártnak tekintették a hadinyereségek mérlegét. Utánajártunk annak, hogy mi a törvényes alapja ezeknek az adóztatásoknak, amely a háború befejezése utáni második év jövedelmét is hadinyereségnek tekinti? Meg tudtuk a következőket : A hivatalos lap 1922. évi febr. 28-án megjelent száma közli a márciusi és áprilisi indemnitásról elfogadott törvényt. E törvény szakaszai közé rejtették el azt a rendelkezést, mely az 1920-as évi jövedelmet is hadinyereségadó aló vonja. E törvény 3. §-nak b) pontja ugyanis elrendeli, hogy az 1920. évre is ki kell vetni a hadinyereségadót, ha az adózó 1920-as jövedelme legalább ÍOO.OOQ koronával haladta meg a békebeli jövedelmet. Békebeli jövedelemnek pedig, ha az adózó vallomást nem tesz s a kivetett adó adatai másra nem mutatnak, 40.000 korona veendő alapul. Hadinyereségadót tehát csak az fog fizetni, akinek legalább 140 ezer korona jövedelme volt 1920 ban. Ez az indemnitásba elbújtatott uj adó természetesen kikerülte a szakkörök és az érdekeltek figyelmét. Ezért nem tiltakoztak ellene előzetesen, azt pedig a forgalmi adó példája megmutatta, hogy az utólagos demonstrációknak menynyi foganatja van. A korábbi évekre szóló hadi nyereség adókivetése ezzel szemben bizonyos könnyítéseket tartalmaz azért a mostani eljárás. Amig 1917-ig évi tíz, 1918-ban évi húsz és 1919-ben évi harmincezer koronát vettek alapul békebeli jövedelemnek, addig az 1920. évre az összehasonlítás alapjául 40.000 korona békebeli jövedelmet vesznek. S amig 1917- ben akkor került a hadinyereség adóztatás alá, ha legalább 3000 koronával, 1918-ban ha legalább 6000, 1919-ben ha legalább 9000 koronával volt nagyobb jövedelme az adózónak,' mint a békében, 1920-ra csak akkor kell hadinyereségadót fizetni, ha legalább 100.000 koronával volt nagyobb jövedelme, mint a békében s békebeli jövedelemnek is 40.000 koronát kell alapul venni. A magántisztviselők pedig csak akkor fizetnek hadinyereségadót az 1920. évre, ha legalább 160.000 korona jövedelmük volt. Ezt az adót is a fentebb közölt eltérésekkel, az adóelőlegekről szóló miniszteri rendelet alapján vetik ki és szedik be. Viharos földtagositás Apáimban — Apatini munkatársunktól —Még 18á8-ban hozták meg azt a törvényt, mely az egymástól távolesd egy tulajdonban levő földbirtokok egyesítését, a földtagositást életbeléptették. Gazdaságpolitikai előnye annak abban rejlik, hogy az egy kézben levő földbirtokot nem kell részletekben művelni s ez természetesen lényegesen egyszerűbbé tenné költségmegtakarítás szempontjából a birtokosok helyzetét. Ezt a rendeletet eddig csupán az apatini járásban nem hajtották végre. Ez a visszás állapot a háborút megelőző első két évben már sürgetően éreztette hátrányát. De kitartó sürgetésre elkészült végre a részletes és terjedelmes tervezet. Végrehajtását azonban a háború megakadályozta, Az ügy hónapokkal ezelőtt újra komoly formában foglalkoztatni kezdte az illetékes köröket. Az annak idején elkészített tervezet azonban a magyar; földmivelésügyi minisztériumban volt. Hosszú diplomáciai és közigazgatást bonyodalom kezdődött Budapest és Beograd között. A külügyminiszter; utasítására eljáró Manojloviics budapesti S. H. S. követ közbenjárására végre sikerült e terveket megkapni, ami minden formai akadályt elhárított a rendelet keresztülvitele utjából. A rendelet végrehajtására szolgáló utasítást közölték a lakossággal, ami azonban igen vegyes érzel" meket, a különböző pártfrakciókba!* pedig vihart is keltett. B r k i t y Vojir»1 szocialista képviselő a közelmúltban népgyülés keretében élesen támadta a rendéletet, azt S z t o j k o v alispán manőverének nevezte és többek közt kijelentette, hogy az semmiesetre sem lesz végrehajtható. A község lakossága nagy érdeklődéssel várja a fejleményeket és figyelemmel kiséri a nap-nap után ülésező birtokosok állásfoglalását. Felfüggesztették a novisádi Nacionalista Ifjúsági szervezet működését Az utóbbi időben sokat hallatott magáról a novisádi Nacionalista Ifjúsági Szervezet. A szervezet működése most hatósági, beavatkozást igényelt, Banyánin Jován rendőrkapitány belügyminiszteri rendeletre való hivatko-» zással felfüggesztette az egyesület működését. A felfüggesztés indokolása; szerint az egyesület tagjai a város nyugalmát és rendjét veszélyeztetik, ami úgy közbiztonsági, mint politikai okoknál fogva elítélendő. A szervezet felfüggesztésére a végső okot állítólag a novisádi német Kulturbund estélyén történtek szolgáltatták, akiknek a panaszára Szlepcsevics Milán főispán határozott Ígéretet tett, hogy a jövőben minden körülmények között megóvja a város rendjét és békéjét. A felfüggesztést a szervezet megfelebbezte a belügyminiszterhez. A' szervezet tagjai a felfüggesztést elrendelő végzés kézhezvétele után állítólag kijelentették a főkapitánynak, hogy nem veszik tudomásul és tovább fognak működni. Ezt az eljárásukat főleg azzal indokolják, hogy a főkapitány végzésében az 1508/1875. és 1136—1898. számú belügyminiszteri rendeletekre hivatkozik, amelyeket a magyar belügyminiszter adott ki, ők pedig ezeknek a rendelkezéseknek az érvényét nem ismerik el, u
