Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-19 / 195. szám

4. oldal. BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1922. julhis 19. Az SHS királyság ipa* rosaiitak szervezkedése — Gazdasági blokkba tömörülnek — A gazdasági élet ziláltsága, a ter­meléshez szükséges nyersanyagok­nak a nehéz beszerzése, az élet min­den vonatkozásában éreztetik hatá­sukat. Az SHS királyság iparosai és kézművesei különösen súlyos hely­zetben vannak, mert a nyersanyag beszerzése napról-napra rosszabbo­dik, annyira, hogy egzisztenciájukat látják veszélybe forogni. Egyné hány kisiparos kezdeményezésére már régebben akció indult meg, a melynek az volt a célja, hogy az iparosokat szervezetbe tömöritsék. A szervezet, amely az ország min­den városában szekciót állított vol­na fel, nyersanyagok beszerzésével, az iparosok gazdasági érdekeinek védelmével és hitelügyletek lebonyo­lításával foglalkozott volna. A felve­tett eszme visszhangra talált az ipa­rosok körében. A kezdeményezők nem elégedtek meg csupán az esz­me felvetésével, hanem tovább pro­pagálták azt. A megvalósítás érdeké­ben azután Sarajevóban kongresszust hívtak össze. A kongresszus most folyt le, amelyen az SHS királyság összes iparosainak és kézművesei­nek képviselői megjelentek. Az egy­begyűltek Miszalovi^s Demeter elnök indítványára elhatározták, hogy egy országos szervezetet állítanak fel, amely központilag végzi a különbö­ző iparágaknak szükséges nyers­anyagok beszerzését. A szervezet keretén belül egy bizottság is alakul, amely a tagok hitelügyleteinek le­bonyolításával és kölcsönök szerzé­sével fog foglalkozni. A kongresszus határozatát meg­küldte az összes ipartestületeknek és felszólította azokat a csatlakozásra és azután a helyi csoport felállításá­ra. A terv szerint a szervezet köz­pontja Beográdban lenne. A Vajdaságban 15 helyi csoport felállítását tervezik. A kongresszu­son a suboticai iparosokat Miszalo­­vics Demeter és Beszédes József képviselték. alkonya Otveu diíiár egy pakli kártya adója A néhány kabaré és bar, amely az országban működik, többnyire csak nehezen tengődik. Most egy uj rende­lettel végképpen a tönk szélére kerül­nek ezek a vállalkozások. A pénzügyminisztérium rendélete szerint ugyanis szeptember elsejétől kezdve a bárok, kabarék, orfeumok, varieték és hasonló vállalkozások ál­lami illeték fejében bruttó bevételük íhusz százalékát tartoznak lefizetni. A bevétel alatt értendő: a belépőjegyek, eladott műsorok, ruhatár, étel és ital­­fogyasztás jövedelme és minden más jövedelem. A szórakozóhelyek tulaj­donosai kötelesek hitelesített könyve­ket vezetni mindennapi bruttó-bevé­telükről és ha a hatósági ellenőrzés fölvamán beigazolást nyer, hogy eze­két a könyveket egyáltalán nem, vagy rendetlenül vezetik, vagy pedig a tu­lajdonos valótlan jövedelmet tüntet ki, úgy a szórakozóhely tulajdonosát 1000 dinártól 10.000 dinárig terjedő büntetéssel sújtják. Hasonlóan bünte­tik azokat a szórakozóhely-tulajdono­sokat, akik megtagadják könyveiknek a hatósági közegek részére való ren­delkezésre bocsátását és ha az elmúlt tíz napra szóló illetéket a következő pt napon belül nem fizetik be. A kabarékhoz és bárokhoz hasonló­képpen megrendszabály0Z7á a kártyá­sokat is. Ügy a kártvá-csomagok, mint a dominó-játszmák után ugyanis augusztus elsejétől kezdve az eddigi |30 dinár helyett 50 dinár illetéket kell fizetni és a rendelet értelmében az uj lebélyegzésnek szigorú büntetés terhe mellett még julius Végéig meg kell történni. Igaz, hogy a bárok és orfeumok lá­togatása nem közszükségiet és a leg­szolidabb kártyaparti is legfeljebb csak szórakozás. A kevés vagy még inkább semmi művészi értéket nem Jnvujtó bárokat sem siratja más, mint méhánv belőlük élő ember, mindazon­által gondoskodni lehet afölött, vájjon méltányos dolog-e lehetetlenné tenni ebben a szomorú világban még azt a kevés szórakozást is, amit napi gon­dokkal küzdő ember eddig megenged­hetett magának. Öngyilkosság félelemből — Egy suboticai urinő a vonat elé vetette magát — Hétfőn este tizenegy órakor a vasúti sinek között, a pálya sombori­­uti részén, Krsztics Vladimir csend­őrkáplár egy jól öltözött nő össze­roncsolt holttestére bukkant. A csendőr jelentésére a helyszínén azonnal megjelent Bácsevics rendőr­­kapitány és dr. Pritic városi tiszti orvos, akik a jelekből azonnal ön­­gyilkosságra következtettek, ami ké­sőbb kétségtelenül be is bizonyult. Az öngyilkos tettének elkövetése előtt kalapját és pénztárcáját a sinek mellett elhelyzte; a pénztárcában ta­lált igazolványból azonnal megálla­pították, hogy az öngyilkos Konyo­­vics Danica 48 éves suboticai urinő. A helyszíni vizsgálat után a holttes­tet Zinaj Jovana utcai lakására szál­lították, ahol ideiglenesen felrava­talozták. Üldözési mánia. Az öngyilkos Konyovtcs Danica igen előkelő és ismert suboticai csa­ládból származott. Teljesen egyedül ás elzárkózva élt Zmaj Jovana-utcá­­ban levő házában és gazdálkodással foglalkozott. A Halasi-uti szőlőknél volt a földbirtoka, melynek megmun­kálását egyedül vezette. A nagy­­műveltségű, több nyelven beszélő, zeneértő urinőt az egyedüllét és az életben előforduló kisebb-nagyobb kellemetlenségek idegessé és elkese­redetté tették. Idegességében mind­jobban elzárkózott az emberektől, a legutóbbi hetekben pedig egyre gyakrabban azt hangoztatta, hogy szerelméért és vagyonáért meg lógják gyilkolni. A merénylettől való félelem ember­­gyűlölővé és idegbeteggé tette és Látogatás a Villa 5tuck-ban — tlát Benciir meghalt? — kérde­zi tőlem a bajor mester, miután elő­zékenyen bevezet a fogadó műter­mébe. Hirtelen alig tudok válaszolni, mert a fogadóterem nagyon meglep. Mekkora méretek! ívben »stafelá­­jok« sorakoznak és mindeniken egy­­egy Stuck. A boltozaton modern freskók, megannyi a házigazda keze­­vonása, a falakon antik gobeline-ok, kincsei a régmúlt, de örökkön élő művészetnek. A hatalmas ablaknál remek kandalló, előtte pár szobor. Az is, ez is Franz Stuck alkotása. — Hát Rónáj-Rippl, Csók, meg a többi barátom, megvannak-e? —■ kérdezi kedves müncheni dialektus­ban. Hamarosan elmondom, hogy Benczúr Gyula dolányi birtokán, hunyt el, szintúgy Szinyei-Merse is, akit Leiblhez való barátságáról em­legetnek ma is Münchenben. Rippl és Csók, meg a többi barátai éppen most aratnak nagy sikert Velencé­ben,. aminek nagyon örül és meg­jegyzi, hogy a magyarok robusztus erővel vonultak föl annak idején Münchenben. — Egy nagyon elegáns úri fiú is volt közöttük, nagy tehetség volt, de a nevét elvesztettem. — Talán Ferenczy Károly? — Ja, ja, richtig, der Karl von Fe­renczy, — hagyja helyben és rop­pant meglepődik, hogy biz’ az sze­gény jóval előbb meghalt Benczúr­nál es Szinyeinél. — Régi szép idők, — mondja el­mélázva. — Szebb az emlékük, mint a mai nagy idők terhes és fárasztó tartalma. Oly szegény voltam, mint a templom egere, A művészet melleti első sorban a kenyér érdekelt. A gond elvont az Akadémiától és Ben­czúr, Gyula mesteremet is csak egy. minden valszinüség szerint az állan­dó rettegés miatt határozta el ma­gát az öngyilkosságra. Az utolsó nap. Konyovics Danica hétfőn — isme­rőseinek nagy meglepetésére — sza­kított zárkózott magányával és reg­gel kiindult Palicsra, ahol az egész napot özvegy Milekics Jánosnénál töltötte. Feltűnő módon vidám volt és csak az esti vonattal tért vissza Su­­boticára. Megérkezése után nem ment haza lakására, hanem gyalog elindult a szerb temető mellett a vasúti sínek mentén. Itt a sinek közt bevárta a tiz órakor Suboticáról Somborba menő gyorsvonatot és a mozdony elé vetette magát. A gép az öngyilkos fejét teljesen összerou­­csolta, arcát letépte, úgy bogy a ha­lál kétségtelenül azonnal bekövetke­zett. A búcsúlevél. Az öngyilkosság felfedezése után a rendőrség az elhunyt lakásán vizs­gálatot tartott, hogy Konyovics Da­nica tettének okát megállapíthassa. Ez alkalommal az ebédlő-asztalon dr. Manojlovics János országgyűlési képviselőhöz intézett levelet találtak, amely igy kezdődik: »íme, magam választottam meg halálomat!« Konyovics Danica a levélben fel­kéri dr. Manojlovics képviselőt nála levő végrendeletének végrehajtására. A búcsúlevél kétségtelen bizonyí­tékát szolgáltatta az öngyilkosság­nak. Az is kiderült, hogy az urinő már reggel öngyilkossági szándék­kal hagyta el lakását, akkor irta a búcsúlevelet és az utolsó, szokatla­nul vidám nap már ennek a végze­tes elhatározásnak a hatása alatt szinte az éllet árnyoldalaitól való lel­ki felszabadulást jelentette számára. Kétmillió jótékony célra. Dr. Manojlovics képviselő közlése szerint az elhunyt nála levő végren­deletében kétmillió koronára becsült vagyonát jótékony célra hagyomá­nyozta. Konyovics Danica vagyoná­nak örököseivé a suboticai szerb egyházat és a zagrebi »Privrednik«. iparos - tanonciskolát tette meg, egyenlő részben. Mindkét intézmény] egyenlő arányban részesül a hagya­tékban. kv. »**.. ... 4-. m A temetés. A tragikus véget ért urinő holttes­tét kedden délután felboncolták. A halál okának megállapítása után is­mét fel ravatalozták az elhunyt laká-1 kán. Temetése szerdán délután 4fi órakor a szerb templomból fényes! egyházi szertartások mellett fog1 végbemenni. Megdrágult a strandfürdő Megírtuk már, hogy a paKcsI strandfürdő uj bérlője az eszközölt beruházásokra és nagy költségekre való hivatkozással a fürdő jegyek* árának felemelésére kért a városi ta­nácstól engedélyt. A tanács most foglalkozott a strandfürdő igazgató­ságának kérelmével és méltányolva az indokokat, hozzájárult az árak' emeléséhez. Ennélfogva a strandfürdő árai á mai naptól kezdve a következőkép­pen alakulnak: A fürdőjegyek árát két dinárról három dinárra, a gyer­­megjegyeket 1.50 dinárról két dinár­ra emelték föl. A fürdőruha bérlésé­nek ára marad a jelenlegi három di­nár, a törülköző egy dinárról 1.50-re, a lepedő 1.50-ről két dinárra és a; fürdőköppeny ára öt dinárról tiz di­nárra emelkedik. A nagy hőségben üdülést kereső közönség ezeket a fölemelt árakat is, meg fogja fizetni, hogy a strandfür­dőt élvezhesse, azonban remélhető­leg ezt a drágulást most hosszú ideig nem fogja újabb áremelés követni. szemeszteren át hallgathattam. Biz’ én autodidakta vagyok s bár szíve­sen vallom magamat Benczúr tanít­ványának, a legtöbbet a magam ere­jéből tanultam ... De talán átsé­tálnánk a műterembe . . . Azzal már megy is előre. Vájjon hova? Ilyen hatalmas műteremben én még sohasem voltam s most de­rül ki, hogy ez nem is műterem. Ez a fogadóterem! Impozáns folyosón át szárnyasajtó nyílik és belépün ... Hova is? A budapesti Vigadó nagy­terme kisebb, alacsonyabb és söté­­tebb ennél a teremnél. Az öreg Pina­­kotéka hires Rubens-terme sincs ek­kora! (Mikor kijöttem az Aussere Prinzregentenstrasse 4. szám alatt le­vő villába — »Villa Stuck«, igy isme­ri egész München — folyton RippI­­Rónai mester kaposvári Róma-villá­­jára gondoltam s mikor a villamos­­kalauz megmutatta a villát, a kapos­vári rezidenciát ideképzeltem a sil­­bak esőköpönyegének.) Világítását fe­lülről és oldalt nyeri. — Ez a dimenzió arányban áll a ta­nár ur művészetével, — mondtam, hogy mondjak valamit. Munkában levő képek es szobrok, sok megkezdett stúdium, szines ken­dők a falakon és régebbről való Stuck-képek. A mester megy előre. Kivezet a terraszra; akkora, mint a Hangii-kert a Dunaparton. Itt szo­kott, mondja, aktokat festeni. Azután a nagy műteremből levezet az alsó műterembe. Ez a szobor-terem. Ak­kora, mint a felső, csak némileg ala­csonyabb. Itt a szobrok épülnek. A terem közepén áll a »Harcoló ama­zon« nevű lovasszobor, melynek na­gyobbik mása mostanában kerül le­leplezésre Kölnben, az ottani művé­szeti egyesület palotája előtt. A Villa Stuck tna München fejedel­mi rezidenciája. A király meghalt, uj király nincs, itt most Ritter von Stuck a fejedelem. A villa külsőleg is fejedellmi. Előkelő vasrács, a kocsik­nak be- és kijáró kapu, impozáns terrasz, komoly hall, lépcsősor jobb­ra és balra föl-föl, a művészet tem­plomába. A névtelen bajor molnár fia ma fejedelem a bajor fővárosban. önarcképe a firenzei Uffiziben függ, reája pedig a müncheni fiatal mü­­vésznemzedék szeme irányul. Szor­galmasan eljár az Akadémiára, a honnan valamikor elvonta a gond lés tanítja až ifjúságot. A müncheni Staatsgalerie őrzi Stuck régi képét, a Hdboru-t. A mes­ter huszonhatéves ’korában festette, ezelőtt harminchárom évvel álmodta! ezt a képet. A poéta-festő álma éve­ken át ontotta a vérzivatart s a vi­lághírű képhez valósággal zarándo­kol ma, a háború után, a közönség. — Ez, ez a háború! — mondják á férfiak, akik a falon függő allegóriát az Argonnesokban és még ki tudjá merre, valóságban látták. A szalon-atelierbe térünk vissza, A kandalló felett lóg »A bűn«. A csá­bos szem, a dús kebel, már nem hat a művészre. Régi álom. Csak éppen hogy még egyszer megfestette, hogy, ne csak a múzeumé legyen, hanem az, övé magáé is. Ennek örülök — monoja és egy, rajzra mutat. — Negyven éve rajzol­tam s mostanában vettem meg. Ak­kor eladtam egy vacsoráért, most nagy pénzt adtam érte. Es látszik, hogy örül neki, meri; szeretettel simogatja a szemével. Üdvözlöm Ripliéket, majd egy szén ellátogatok Budapestre A komornyik kikisér s kívülről jó darabig nézem a palotát. íme, mit terein a zseni, különösen ha admi­nisztrálni is tudja magát. A molnár fia jó adminisztrátor. R. P,

Next

/
Oldalképek
Tartalom