Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-15 / 191. szám

Ara 1 dinár, 2 lei, 4 márka, 1 sokol

XXIII. évfolyam

Subotica, szombat 1922. juMus 15.

szám

Hegjeleiük minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztésig 5—10

Előfizetési irt negyedévre 90* —dinár

SZLiíKESZTOSÉG: Kralja Alezandra-ulica 4 szám alett Kiadóhivatal: Kralja Aiezandra-uíica 1 (Lsllach-pateta)

Államok csődje

Foglalkozni kellene Nitti-nek, a volt olasz külügyminiszternek a könyvével, amelyben azt bizonyítja, hőgy a békeszerződések nem békét teremtenek, hanem tönkre teszik Európát. A győztesek lehetetlen feltételeket erőszakoltak a leayőzöt,'ekre s amikor gazdaságilag rabszolgává akarták tenni Németországot és hajdani szövetségeseit, maguk is véreznek és nyomorognak, rettegés az életük s utóvégre mégis csak kénytelenek lesznek a revizió gondolatával megbarátkozni.

A legyőzőit államok közül Németország, Ausztria és Magyarország elérkeztek már a csődhöz, Törökországnak papírpénze nincs forgalomban, az orosz pénzt s az Oroszország területén keletkezett utódállamok egy részének pénze már csak gyermekjátékszer, a lengyel valutáról sem lehet túlságosan komolyan beszélni, de a győző államok közül az SHS királyság és Románia valutája romlik — úgy látszik — feltartózhatatlanul.

A békeszerződések revízióját meg. adják a győzők, de az események revizió alá veszik azt a csoportosítást, amely győzőkké és legyőzőitekké osztotta szét a világ népeit. Az a koncepció, mely a versaillesi békeszerződést diktálta, hogy a győzőké legyen a hatalom, jólét és gazdagság s a legyőzőitekké a munka, szegénység és a fizetés, olyan akadályok, ^bukott föl, melyek a győzelem versaillesi építőinek providenciáját meghaladták. A világháború csak előcsa tarozás-, váltakozó szerencséjü csetepaté volt ama hosszú, véres, kenyérre és vérremenő küzdelem során, mely a világháború kitörése előtt már megkezdődött s melynek, ki tudja, mikor lesz vége. Zürich bevonult a csataterek sorába S több érték megy ott naponta veszendőbe, mint az egész verduni ostrom alatt, több élet pusztul el, több egzisztencia omlik össze egyetlen tőzsdei napon, mint amennyi Belgium megszállása alatt ment tönkre.

Abban a szédületben, melyben az események translatio- jában rohanunk, mikor érünk el odáig, hogy eldönthessük a kérdést, ki volt a háború igazi győztese? A tankok és gázbombák, tengeralattjárók és repülőgépek sorába lassan, de föltartóztathatlanul helyet követel magának a józan értelem is. S ez az uj hadieszköz — a római légiók harcában a harsona is fegyver volt — azt harsonázza, nem lehet győzelem az, mely gazdasági bukást készít elő. Gazdasági bukást nemcsak a legyőíött, hanem a győztes számára is.

A világ bámulva és kiábrándulva látja, hogy Németország, amelynek nagysága, szorgalma, munkabirása, ha nem is olyan, mint amilyennek mumusként lefestették és elképzelték, nem képes fizetni is, dolgozni is, amikor erőforrásaitól, szenétől, közlekedési eszközeitől, hajóitól meg

van fosztva. Ma még az európai közvéleményt a német márka leromlása

és Németország csődjének kérdése foglalkoztatja. A győztes államokat fenyegető pénzügyi romlással még az európai közvélemény nem igen foglalkozik s Jugoszlávián kívül alig törődik azzal valaki, hogy ez az uj királyság, amelynek a békeszerződés nagy és gazdag területeket juttatott, fennállása óta most éli legkritikusabb napjait. Az országban nincs pénz s mégis egyre nő a drágaság. A termés eredménye legalább is kielégítő s állandóan szaporodik azoknak a száma, akik hiába túrják a rögöt, hiába sorvasztják testüket és lelkűket munkában, mégsem tudnak kenyérhez jutni. Az SHS állam valutája még nemes valuta az osztrák, a magyar, a lengyel, vagy a német valutához képest, de egy év alatt százalékban annyit csökkent, mint a legkoldusabb legyőzött! államnak a pénze.

A terméseredmények nem befolyásolták lényegesen a dinár értékét, ellenben a nyugtalanságnak az a szelleme, amely ur az ország fölött, egyre sülyeszti az állam hitelét, a pénz értékét. Olasz és bolgár viszály, a horvátokk&l való ellentét, egészséges, törvényen és alkotmányon alapuló kormányzat hiánya a dinár értékének esésére s a drágaság emelkedésére olyan hatalmas tényezők, amelyet nem ellensúlyoz az, hogy ezt az országot a természet kincsekkel és lelkes férfiakkal áldotta meg. Az, hogy az alkotmány a gyakorlatban nem ad egyenjogúságot az állam minden fiának, hogy itt a nemzetiségi lakosok munkakedvét és szorgalmát az üldözések bénítják, hogy a panamák a közéletből kiírthatatlanok s hogy a szerencsétlen pénzügyi politika makacs elszántsággal ragaszkodik a legképtelenebb intézkedésekhez, — a dinár árfolyamán látszik meg s egyre közelebb sodorja az államot a csőd előtt álló országok szomorú légiója felé.

Mi okozta a kormány krízist ?

Nézeteltérések a király és a kormány közt — A koalíciós kormányzás valamennyi terminusa letelt ~ Bizalmatlanság alulról és felülről — Távozás vagy megerősödés?

— A pártok akciója a kormányválság elsimítására. —

mánytobbséget tudna összehozni.

Az utóbbi hetek eseményei bőséges magyarázatot adnak a beje íentett lemondásra. A Sztéics-ügy. amelynek folyamán kiderült a ki rály és a kormány intenciójának eltérő volta, az államtanács őszszeállitására, amikor a király másodszor helyezkedett szembe a kormánnyal, arra a következte tésre engednek, hogy a felülről megnyilvánuló bizalmatlanság késztette a kormányt a lemondásra, viszont a belügyminiszterválsággöl kapcsolatos radikális-demokrata ellentétek. Á kormánytöbbség liberálissá válása, a zagrebi politikának a beogradi parlament körül is mindjobban érezhető hatása, e kormánynak a bolgár kérdésben szenvedőit diplomáciai veresége, valamint azok az ellentétek, e melyek az olasz szerződés kapcsán a kormány és a kormányelnök között felmerültek, arra a következtetésre utalnak, hogy a parlamenti helyzet buktatta meg e Pasics kormányt.

Mindezek ellenére is kézenfekvő az a feltevés, hogy a kormány csak azért adta be lemondását, hogy azután állásában újra megerősítve, erkölcsi erőben megnövekedve, kevesebb nehézséggel láthasson hozzá a még függőben levő ügyek elintézéséhez. Természetes ugyanis az, hogy a kormány e özvéleményben mindjobban gyö eret verő ama hitnek a megdöntése, hogy

a király bizalmatlan vele szemben. A végső eszközhói, a tomoridághoa

Amire már hónapokkel ezelőt* biztosan számítottak a parlament körül, most prognózisszerüen be következett. Elmúlt az utolsó terminus, amely a beavatottak szerint a Pasics kormány további fennmaradását indokolta, elmúlt a királyi esküvő, megvan az uj válaszói törvény, a költségvetés megszavazása is csak napok kérdése, megszűntek tehát azok az okok, amelyek igazolták a kormánynak azt a törekvését, hogy hatalmon maradjon.

Pasics Nikola, még megerősítésre váró hirek szerint bejelentene a királynak a kormány lemondását. A kormányválság közvetlen okait nehéz lenne megállapítani, még az is bizonytalan, hogy felülről, vagy alulról buktatták-e mqg a kormányt és az sem egészen nyil vánvaló, hogy Pasics lemondását valóban kormanyváltozás fogja-e követni, vagy hogy az egész lemondási aktus csupán egy taktikai sakkhuzás a kormány, esetleg a radikális miniszterek részéről.

Azoknak a reménye, akik azt hiszik, hogy ez á kormánybukás a kormányzati rendszer bukását is jelenti, aligha fog még most beteljesedni. Áz a politikai irányzat, amely uj kormányzati rendszert, gyökeres reformokat, esetleg alkoímányreviziót jelentene, még csak most gyűjti erőit, még csak most van kialakulóban, még néni olyan er s, hogy a mai vi szonyok mellett vállalhatná az illám igazgatását. Mé1; időre van szükség, amíg az uj irányzat politikusai szilárd és kompakt kórós a király bizalmi gesztusát provokálják.

Minden ok megvan annak a feltételezésére, — itt csak a kölcsön ügyét idézzük — hogy a kormánynak nemhogy

komoly távozási szándékai nincsenek,

hanem ezzel a lemondással a maga pozícióját akarja megerősíteni.

Ami a radikális-demokrata ellentéteket illeti, azok most semmivel sem nagyobbak, mint a koalíció fennállása óta mindig ía voltak. Pecsics belügyminisztersége talán nem volna kellemes a radikálisoknak, de ez semmi esetre sem lenne olyan ok, ami miatt akár a radikálisok, akár a demokraták a koalíció felbontásának ódiumát magukra vállalnák. A lemondással egyidejűleg elterjedt azon hi-ek, melyek szerint Rátát házelnök választási kormányt fog alakítani, aligha egyebek, mint az ellenzék jámbor óhajtásai. A koalíció, könnyen érthető okokból nem szívesen menne a választásokba.

Bármennyire isigazolhatók azok, akik úgy vélik, hogy az országnak egy energikusabb, az ország minden rétegét képviselő, magasabb szempontú, az erkölcsi erők teljében levő kormányra van szüksége, ez a kormányválság aligha aiégiti ki a reménykedőket. A koalíció most nem bukott meg, a koalíció csak elfáradt és csak azért >vesztette el ■ kermánykereket

gy pillanatra, hogy erőt merítsen további útjára.

Beogrndböl jelentik : A pénteki nap folyamán a tegnap még elháríthatatlannak látszó kormányválság némiképen enyhült. Úgy a radikális-, mint a demokratapárt végleg elejtette Pecs.zs belügyminiszterségét, ami egyik fő ütközőpontja volt a két többségi párt kooperációjának. A közeledés folytán Pastes miniszterelnök csütörtök délutáni lemondási nyilatkozatat visszavonta.

Pénteken délelőtt a szkupstina-, ban Pasics miniszterelnök, dr. Ribar házelnök, Daviríovics Ljuba, a demokrarapárt vezetője és dr. Markovid Lázár igazságügyminiszter tanácskozást tartott a kabinetválságról. Á konferencián a miniszterelnök bejelentette, hogy tegnap mér megírta lemondását, azonban még csütörtökön Davidovicscsal és Ribarral folytatott tanácskozásai során sikerült a válságot elhárítani . A demokrata klub ugyanis, mint Davidovics neki jelentette, hajlandó Pecsics belügy. miniszterségét elejteni és a délutáni demokrata pértgyülés fog határozni az uj belügyminiszter személyéről.

Pénteken délután a radikális és demok a'a klubok ülést tartott lak. A radikális párt ezen sz üléséé bizalmát szavazott Pasics mj-