Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-01 / 177. szám
X XIII. évfolyam Subotsca, szombat 192^. jisliiis 1. 177. szám. t£egjel*fiik mirćen reggel, Ctutep után és hétfőn délben Í'£LÍ.FGN SZÁM: KiatínSiSvafnl 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 9&* —dinár EZEKKESZTÓSÉG: Kralja Alexaadra-ulica 4 szám alatt Kiadőhivatal: Kralja Alexandra-ulisa 1 (Le5bacb.-j»alota) A drága igazság A novisedi Ítélőtábla elnöke, mint ahogy mai számában a „Bácsmegyei Napló" megírta, felügyeleti jogkörében a törvényszékek elnökeivel és járásbíróságok vezetőivel közölte a novisadi pénzügyigazgatóság egy legutóbbi elvi jelentőségű határozatát, amely szerint a szerbiai pénzügyi törvények értelmében ezentúl a Vajda ság területén és a kereset benyújtásakor kell leróni az Ítéleti illetéket. Ez a törvénymagyarázat ellentétben lévőnek iáísrik az általános jogelvekkel, sőt az alkotmány rendelkezéseivel is. Ez idő szerint *tt a régi illetéktörvény van életben, melynek tarifái is részét a változott viszonyokhoz képest ugyan felemelték mór több ízben is, egyéb rendelkezése azonban változatlanul maradt érvényben. Az alkotmány rendelkezései szerint a királyság különböző terű létéin éiő jogrendszerek csak a jogegységesités utján olvaszthatok össze egy egységes jogrendszerbe. Ez a rendelkezés pedig kizárja azt, hogy az itt hatályban lev illetéktörvény a régi szerbiai illetéktörvény rendelkezéseivel inéidentaliier egészittessék ki. Nem any nyira a törvénymagyarázatok helyességén, mint inkább jogpolitikai meggondolásokon múlik az, hogy a törvényegységesités korszakos munkája milyen mértékben és milyen szempontok érvényesítése mellett haladjon előre. Éppen azért a jogalkotás általa nos követelményei is tiltakoznak az ellen, hogy egy pénzügyi hatóság incidentaliter hozott határozata, melyet a felügyeleti joggal rendelkező bíróság adminisztratív intézkedése folytán kapnak meg az elsőfokon eljáró bíróságok, ilyen döntő módon nyúljon bele a jogegységesités menetébe. Az igazságügyi kormányzatnak kellene beavatkoznia a legfőbb jogpolitikai szempontok érvényesítése mellett abba a jogszolgáltatási abuzusba, melyben a jogegységesitést pénzügyi hatóságok vállalják magukra. Az ily módon indikált jogszabály annál veszedelmesebb, mert nincs alkalmazása ellen jogorvoslatnak helye. Az iktató nem fogadja el a keresetet, amig az Ítéleti illeték nincs leróva. Csak birtokon kívül, az illeték lerovása utón lehet ez ellen jogorvoslathoz jutni. A jogszolgáltatás példátlan mértékben drágul meg ezáltal. A fölfordult állapotok között, amikor az egész világon csak az anarchia konszolidálódik s mindenütt a jogbizonytalanság jogrendje uralkodik, túlságosan platoniszíikus lenne azt hirdetni, hogy az igazságszolgáltatásnak ingyenesnek kell lenni, De ha ez az állapot nem is valósítható meg, ha ez államkincstár továbbra is keresni akar az igazságszolgáltatáson, — mert most azt teszi, amihez mér a múltból hozzá vagyunk szokva, az igazságszolgáltatás bevételei nagyon tekintélyes módon meghaladják a kiadásokat — legalább ne keltse az árdrágítás látszatát olyan szabályok alkalmazásával, melyeknek jogszerűségét, jogpolitikai helyességét és gyaikorlati célszerűségét komoly megfontolással lehet kétségbevonni. A mai adópolitika mellett még csak az hiányzik a kereskedelmi forgalom tökéletes megbénulásához, hogy az igazságszolgáltatást a hozzáférhetetlenségig megdrágítsák. Az adó,- vám,- és forgalmi intézkedések már úgyis majdnem a teljes mozdulatlanságig merevi-A belügyminisztérium BBB ügyosztálya »bizalmas« rendeletét küldött a Vajdaság valamennyi főispánjának, amely a közigazgatási hatóságoknak »a zsidókkal« szemben követendő »különleges« eljárást volna hivatva szabályozni. A rendelet az alkotmány rendelkezéseinek olyan súlyos megsértését jelenti, hogy a felett egy pár soros elitélő kommentárral napirendre térni nem lehet. A rendelet alkotmányellenes. Már egymagában az a tény, hogy a belügyminisztérium egyik ügyosztálya az ország egyes részére nézve, az állampolgárok egy bizonyos kategóriájának közjogi viszonyait »bizalmas rendelettel« szabályozza, súlyosan sérti az alkotmány 94-ik szakaszának minden rendelkezését, — nem — minden betűjét! Az alkotmány 94-ik szakaszának rendelkezései szerint a végrehajtó hatalom a törvények végrehajtásához szükséges rendeleteket adhat ki. Kérdezzük mindenekelőtt, hogy a »zsidókról« szóló rendelet kiadását milyen törvény végrehajtása tette szükségessé? A rendelet kiadója erre a kérdésre csak egy választ adhatn — hallgatna. »Jogviszonyokat szabályozós rendelet kiadására a végrehajtó hatalom csak a törvényhozásnak esetről-esetre kiadandó felhatalmazása alapján van jogosítva. Kérdezem, az brszág nemzetgyűlése milyen törvénnyel vagy milyen határozattal hatalmazta fel a királyi kormányt arra, hogy a Mózes-hitii állampolgárok közjogi vívmányait (letelepülését, állampolgárságot) a Vajdaság területére különleges módon, külön rendelettel szabályozza? Ugyebár, sehol és soha! A rendeleteket közhírré kell tenni tették meg a kereskedelmet, melynek egyetlen éltető eleme van : a szabadság. Most a teljes bénu láshoz még csak az kell, hogy kötelezzék azt, akt igényét a bíróság előtt kénytelen érvényesíteni nagyobb bírói illeték lerovására, mint amennyit a pör alapjául szolgáló ügyleten kereshet. A mai árak mellett a kereskedő úgyis ez egész vagyonát kockáztatja minden nagyobb ügyleten, az egész nyereségét meg kockáztatja a bírói illetéken — kinek lesz kedve eztán folytatni az üzletét? De nem szabad megjeledkezni a pénzügyi szempontokról sem. A perek meg fognak ritkulni és az Ítéleti illeték címén befolyó jövedelem meg fog csappanj. Ez a financiális eredmény. és minden rendeletben hivatkozni kell arra a törvényre, amelynek alapján kiadatott. A »bizalmas«,, a hivatalos lap nyomdafestékét meg nem tűrő rendeletekkel való kormányzás alkotmányellenes. Hiszen ez természetes. A parlamentáris kormányzás alapelvét a végrehajtó hatalomnak a törvényhozás által való ellenőrzését tenné lehetetlenné az, ha a végrehajtó hatalom törvényes felhatalmazás nélkül, titokban adhatná ki a rendeleteket, amelyekről a közzététel elmaradása folytán a nemzetgyűlés nem szerezhet tudomást. Hiszen ha a »bizalmas rendeletek« kiadása kormányzati rendszerré válik, illuzóriussá válik s törvényhozásnak az a joga, hogy a kormány rendeletéit »egészben vagy részben határozatilag hatályon kivill helyezhessen«. Lett volna-e bátorsága?... Kérdezem: a hivatalos lap melyik számában jelent meg ez a famózus rendelet »a zsidókról«? és kérdezem, lett volna-e bátorsága a rendeletet kiadó hatóságnak ezt a rendeletet a hivatalos lapban az ország színe előtt, az ország részére és a törvényhozás ellenőrzési jogára való figyelemmel közhírré tenni? Aligha, mert a rendelet ellenkezik az alkotmánynak azzal a parancsával, hogy a végrehajtó hatalom rendeletéi »nem lehetnek ellentmondásban sem az alkotmánnyal, sem a törvénnyel, melynek végrehajtása tárgyában kiadattak«. Olyan tőrvény, amelynek végrehajtásához ennek a »bizalmas« rendeletnek kiadása szükséges volna, természetesen nincs; de ahelyett van az alkotmánynak olyan rendelkezése, amelynek minden szava tiltakozik az ellen, hpgy a kormány akár bizalmasan, akár nyilvánosan ilyeu rendeletet kiadhasson. »Minden állampolgár egyforma a törvény előtt és egyformán élvezi a a hatóságok védelmét« — mondja az alkotmány 4-ik szakasza; az alkotmány 12-ik szakasza pedig félreértések elkerülése okából hozzá teszi, hogy »a polgári és politikai jogok élvezete a vallásfelekezettől független«. A rendelet és az alkotmány alaptételei. Nos hát, nézzük, hogyan respektálja a »bizalmas« rendelet ezeket az alkotmányos alaptételeket és hogyan respektálja a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi szerződés ama rendelkezéseit, hogy azok az állampolgárok, akik faji, nyelvi vagy felekezeti kissebbséghez tartoznak, jogilag és tényleg ugyanazt a bánásmódot élvezik, mint a többi SHS állampolgárok. A rendelet intézkedő részéből, illetve annak első pontjából mindenekelőtt kiderül az az édes titok, hogy a »Vajdaság zsidóiról van egy külön »összeírás«; hogy vannak »Összeírt zsidóki, hogy tehát az állampolgári jogegyenlőség nagyobb dicsőségére ezek a zsidók »fekete listán« vezettetnek, vagy ha jobban méltóztatik visszamenni a középkorba, a Vajdaság közigazgatási hatóságai részéről eszmény sárga folttal tüntetteínek ki. összeirt görögkeleti, szerb, katholikas vagy protestáns nincs, de »ősz• szeirt zsidói az van a Vajdaságban. Aminthogy a rendelet befejező része szerint azok a Mózes-hitü állampolgárok, akik a területátcsatolás ténye folytán a békeszerződés 61-ik cikke értelmében teljes joga állampolgárokká váltak, egyszerűen »ittrekedt zsidók«, akiknek »üldözésére« ez a rendelet fel nem használható. Kérdések. Kérdezzük, kinek a rendeletére, milyen célból, ki, mikor és milyen alapon irta össze a Vajdaságban a zsidókat? Ki osztotta föl őket itt rekedt, nem üldözhető és nem itt rekedt üldözhető kategóriába? Hogyan kozható ez a rendelkezés összhangzásba az állampolgári jogegyenlőséggel? A felekezeti egyenlőséggel? Hogyan lehet az »összeirt zsidókat« 30 nap alatt illetőségi bizonyítványaik bemutatására kötelezni csak zsidókat, csak a Vajdaságban és csak azért, mert »zsidók«. Miért szükséges a zsidók részére lakhatási engedély, mikor a költözködés az alkotmány 10 szakasza szerint szabad és az alkotmány 127-ik szakasza értelmében csakis bábom vagy fegyveres felkelés esetére korlátozható kizárólag országos törvénnyel? Miért kell a lakhatási fingedéi# A zsidókról szóló kormányrendelet as alkotmány megvilágításában Irta: GRÁBER LÁSZLÓ dr.
