Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-10 / 157. szám
1922, foams tO. BACSMEGYEf NAPLÓ 5. oldal. A kutyaember Budapesten a Hmnma-ut egyik mellékutcájában, egy olyan telken, ahol Molnár Ferenc Lilioma él és csifcészkedik, ott találtam rá Löblre, a kntyaidomitóra. Háza, telke, kerítése olyan, mint egy kis színpad, ő itnaga is, mintha színész lenne. A kerítéshez mindenfelé kis kutyák vannak odakötözve, vékony spárgákon Ugrálnak, izgatódnak a kis és nagyobb kutyák. — Ezen a területen tanítom én a kutyákat! — szólt Lobi ur s úgy nézett végig a kis, szegény udvaron, mintha ezer hold lett volna. Elfogad kutyákat tanításra, könynyebb dresszurára, de megtanítja őket, ha kell, a felsőbb tudományokra is. 0 a kutyaember. — Ez itt egy patkányfogó kutya! — szólt s elövezetett egy kis vadállatot, kötélen tartotta. A kutya liheg, toporzékol, ugrál és ugat, alig lehetett tartani. ................ — Pfuj! — mondta a kütyaember. i*— Nem szégyenled magad. Vendégek vannak s te ugatsz! . A kutya, úgy látszik, nem ült fel a sablónoknok , még jobban dühöngött, fnajd széttépte a levegőt. —; Ez direkt általam lett betanítva patkányfogásra. Ö a Tabarin patkányfogója. Itt megállt s váíla a hatást, Gondolta, enné! nagyobb dicséretet nem mondhat a kutyájára. — Ahová én egy patkányíogö kutyát szállítok, — folytatta a kutyáéra, bér — ott ki van zárva a patkány. Ezt a. kutyát Bobinak hivják, de hogy ez mit müvei, ha patkányt Iát, hát arról sokát lehetne mondani. ( Bobi teljes erőből ugatott. Láts.zolt; hogy nem is mérges, mégis».üvöltött, szuszogott, lihegett. Ijesztgetett engem. — Cisak annyit kel! neki mondani: >hol a patkány« s kiássa a földet s átrágja a deszkát, úgy keresi. meg a patkányokat. Mikor Lobi ur a patkány szót kiejtette, az okos Bobi, a kutya, ránézett á gazdájára. A kütyaember intett, hogy nincs semmi baj, csak beszélgetünk a patkányokról, mire Bobi megnyugodott és csöndben dohogva viszszament a helyére. Párat prüsszentett előbb, ebből is láttam, hogy ingerült, ~ Lobi ur kosztba- is vállal kutyákat? ... — Kérem, innen a Járdáiból kapnak á kutyáim enni, — mondta.. Bement a szobába, kihozott egy tányéron mindenféle csontot, liba- és tsirkemaradékckat. A legfinomabb Jardin-hulíadék! •— mondta kéjes arccal. Majdnem megkínált vele. LöM' mester ezután egy kis farkaskutyát mutatott be. — Ez a kutya támad és védi — mondta. — Donellónak hivják. Tessék csak hozzámnyulni Donelló a védelmemre fog kelni. Ráütöttem. Donelló egyáltalán nem felt izgatott. — Tessék nagyokat rámütni! —■ szólt a kutyaember s és. jól fejbevágtam. — Donelló! — szólt, — Donelló, bánatának engem! Donelló! Ne hagyjál bántani. Donelló ásított. Aztán hátat for, •diíott. Magában biztosan röhögött. . Kutyái közt az idomító úgy járt, •mint egy Napoleon. Elmondta, hogy nemcsak idomít, hanem diszkrétebb esetekben szülésre is elvállal kutyaanyákat. Meg is mutatott egy elegáns fehér spic-kutyát, három kis fiacskája született, Megkérdeztem az anya nevét. Az idomító nem akarta megmondani. Nem firtattam a dolgot, láttam, hogy diszkrét ügy, a fiatal mama elvonulva az emberek szeme elölt, itt akart szülni a Városliget végén. A kis Újszülöttek, mintha porceliánból lettek volna, olyan üdén és édesen aludtak, az idomító egyik kezében elfért mind a három. Később kijött az anyjuk is, kereste a kicsinyeket. Mikor meglátott, gyorsan visszavonult a szobába. Pechje van, éppen most kellett nekem kimenni oda, a világ végére. Van itt disznó is. Egy nagy állat, tepsiből eszik moslékot, olyan nagy és kövér, mint egy mosónő. Körülötte apró malackák. — Egy anya tiz álattal 1 — möndta az idomító. — -Mind most születtek! By ere ide, öreg.- Na. Gyere! Meg akartam kérdezni, hogy ez is diszkrét ügy-e, de az idomító beszélt: — Nincs szerencsém, uram, — szólt — nerri vagyok felkarolva. El- vagyok nyomva. Uram, nem vagyok összeköttetésben. Senkitől nem leszek pártolva. Megkérdeztem, hogy mindig idomító volt-e, ezt felelte: — Dehogy is. Fényképész voltam. Vasárnapon pedig ruhatáros-vagyok a -Zöld vadász«-ban. Na, ezért igazán nem lehet irigyelni a kutya-embert. Habár a »Zöld vadász«-ban a pedáns emberek a kést is ruhatárba teszik. Nádat Sándor. Az önkormányzati törvény kritikája írta: GRÄBER LÁSZLÓ dr. A kerületi és járási önkormányzatot szabályozó szentesített törvény, az országnál^ kerületi felosztásáról szóló sziikségrendelettel és az általános (állami) igazgatást rendező törvénnyel egyidejűleg április hó 28-ik napján jelent meg a hivatalos lapban és a kihirdetés napján éleibe is lépett. Ettől e naptól számitott három hónapon belül kell megválasztani a kerületi gyűlés és a kerületi gyűlés megválasztásának napjától számitott további öt hónapon belül a járási gyűlés tagjait. A városi és községi képviseletek megválasztására vonatkozó törvény még nem lépett életbe és igy nálunk a helyi önkormányzat szerveinek létesítése furcsa és természetellenes sorrendben fog megtörténni. Előbb a legmaga-sabb önkormányzati egység fogja megkezdeni a funkcióját, azután középfokú és csak a legvégém az elsőfokú. Hogy eme természetellenesség zavarok kutforrása lesz, és az eddigi érvényben yolt ön-! kormányzati rendszerről az újra való áttérést meg fogja nehezíteni, az kétségtelen. .: Hogy azonban a kerületi gyű-, lések tagjainak megválasztása a törvényes határidő lejártáig valóban megejthető lesz-e, az e pillanatban fölötte kétséges. A választói névjegyzék A választásokat ugyanis az azon évre jogérvényesen megállapított képviselőválasztási névjegyzék alapján kellene megejtett? és ennek a jogerős névjegyzéknek a választások kiírásának időpontjában kellene lennie. Ez‘ a névjegyzék nemhogy nincs meg, de az állandó választói névjegyzékekről szóló törvény sincs még publikálva. Miután pedig a kerületi választásokat a választás határnapját megelőzőleg legalább egy hónappal kell királyi rendelettel kiírni, junius hó 28-ig el kellene készülnie a jogérvényes képviselő választási névjegyzéknek. Hacsak valamely csuda nem történik, ez aligha lesz lehetséges, ebben az esetben pedig a kerületi választások határnapját csak törvénnyel lehet elhalasztani. A kerületi■ választásokon fogja a magyarság és a többi nemzeti kissebbség első Ízben gyakorolni politikai jogait. Az elkészítendő választói névjegyzékek érvényesek lesznek a néfttzetgyüléli választásokra és ha a'okra ez évben még sor kerül. Törvényhozás és sajtó A magyarság politikai szerveiéinek elsőrendű kötelessége megtenni minden intézkedést, hogy minden 21 éves. magyar- nemzetiségű SHS. állampolgár felvétessék a választói névjegyzékbe, mert az ájlampol gárság és ez az életkor a választói, jogosultság egyedüli fókritériuma'. A parlamentben nem képviselt magyarság a készülő törvényjavaslatokkal szemben aggáfyait és észrevételeit eddig egységes politikai szervezet híján, csak a magyar sajtó utján juttathatja kifejezésre. A magyar sajtó eme kötelességének teljesítése azonban a jelenlegi törvényelőkészités és törvényhozási módozatok mellett, majdnem lehetetlen. A kormány a nemzetgyűléshez benyújtott javaslatokat nem nyomatja ki és nem küldi meg a szakköröknek véleményezésre. Sokszor alig áll annyi sokszo-. rositott példány a nemzetgyűlés irodájának rendelkezésére, amenynyi nem a képviselők, hanem csak a törvényelőkészitő bizottság tagjai részére szükséges volna. Vannak javaslatok, melyek szövegét csak a parlamenti klubok vezetőségével közük. A törvényelőkészítő bizottság ülései, ahol az érdemleges tárgyalás végbemegy, a sajtó részére nem hozzáférőéfők. A hivatalos lap a bizottság tárgyalásairól készitelt gyorsírói feljegyzéseket nem hozza. A bizottság tárgyalásairól a sajtónak kiadott hivatalos értesítések olyan rövidek, hogy abból pontos és tiszta képet nyerni arról, mi történik ebben a bizottságban, igazán lehetetlen. A nemzetgyűlés minden pártnak egy-egy képviselője indokolja meg a klub magatartását és azután szavaznak. Ilyen körülmányek között a magyar nemzetiségű jogászok egy törvény tartalmát a legtöbb esetben csak akkor ismerhetik meg, ha az a hivatalos lapban publikáltatok. Ez az oka annak, hogy a kerületi és járási önkormányzati törvénnyel is, mely pedig a nemzeti kisebbségeknek igen fontos érdekeit érinti, csak, most hatálybalépte után foglalkozhatunk. A választójog terjedelme A legelső kérdés, ami a nemzeti kisebbségek nézőpontjából figyelembe jöhet az, hogy a választói 1ogosultság kikét illet meg és a magválaszthatő-Ságnak mik az előfeltételei? A törvény szerint agy a kerületi mint a járási önkormányzati testületek tagjainak megválasztásánál, az aktiv és passzív választói jog ugyanaz, mint a nemzetgyűlési választásoknál. Áz alkotmány rendelkezései szerint választói joggal bir minden 21 éves született és honosított állampolgár, aki nem teljesít tényleges katonai szolgálatot, nem tölti ki jogérvényesen reá kiszabott fegyház vagy börtönbüntetését, bírói ítélettel nincs megfosztva polgári jogainak élvezetétől és nem áll csőd vágy gondnokság alatt. Megválasztható pedig minden született és szerb-horvát-szlovén nemzetiségre honosított állampolgár, nem ilyen nemzetiségű honosított állampolgár pedig csak 10 évvel a honosítás után, akinek aktiv választói jogosultsága van, ha nincs is a választói jog névjegyzékbe felvéve, ha 30-ik életévét betöltötte és az állam nyelvén ir és beszél és legalább 3 év óta a kerület, illetve 2 év óta a járás területén lakik. A kerületi gyűlések tagjai nem lehetnek egyúttal nemzetgyűlési képviselők, kerületi, illetve járási szállítók, vállalkozók, rendőrségi, pénzügyi, agrárügyi és erdészeti tisztviselők, birák és önkormányt zati hivatalnokok. Az alkotmány az önkormányzati testületek választási rendszerét nem határozza meg és igy semmi akadálya nem volt annak, hogy amikor a törvényhozás elfogadja az aktiv -választói jogosultság mértékéül a nemzetgyűlési választói jogot, egyúttal ki ne mondja, hogy a kerületi és önkormányzati testületekbe beválasztható mindenki, akinek aktiv választói joga van és ezzel ne zárja ki az önkormányzati életből azokat az állampolgárokat, akik áz állam nyelvét nem tudják. Példátlan jogfosztás A magyar kormányzatnak legnagyobb hibája és végzetes tévedése az a politika volt, amelyet nemzeti kisebbségeivel szemben követett, t nemzetiségi törvény rendelkezés seinek végre nem hajtása súlyosan megbosszulta magát. Elismerté azt a „magyar supremacia" elvének olyan reprezentatív marmje is, mint Apponyi Albert, amikor már késő volt. De még ennek a hibás politikának sem jutott soha de so ha eszébe, hogy lávoliartsa az önkormányzati testületekből azokat, akik az államnyelvet nem bírják és az államnyelvnek ismeretét csak a közvetlenül megválasztott országgyűlési képviselőktől követelte meg. A uajdasági képviselőknek eszébe juthatott volna, hogy a megyei és városi törvényhatósági bizottságok tagjai között nemcsak hogy helyet foglaltak . olyanok is, akik egy szót sem tudtak magyarul, de voltak olyan riörvényhaióságok is (Turóc, Árva, Trencsén, Torontói, Hunyod, Pancsevo, Vrsac stb.) ahol az ilyen magyarul nem tudó bizottsági tagok többségben voltak a törvényhatóság. bizottságban
