Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-04 / 152. szám
4. oRJal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. jttnius 4. tási eredmények a kövefsezők voltak: Kormánypárti és kormán ytájnogató biztos mandátum 123 Ellenzéki 37 Párton kívüli 7 Pótválasztás kormánypárti és ellenzéki jelöltek között 35 Ismeretlen eredmény A vidéki titkos kerületekben vasárnap, illetve hétfőn hirdetik ki az eredményt. 'Az nj nemzetgyűlés borclnöks Apponyi lesz. Budapest. A junius 16-án Összeülő |Uj nemzetgyűlés korelnöke Apponyi Albert gróf lesz. Az ellenzéki pártok a koalíció tervével foglalkoznak, hogy a kormány ellen egységesem vehessék föl a harcot. A terv azonban eddig még csak a puhatolódzás stádiumában van. A szociáldemokrata képviselők a pótválasztások lezajlása után megalakítják a szociáldemokrata képviselők parlamenti pártját. Elnökül Peidl Gyulát választják meg. A választások után 1—2 hónapra a szociáldemokrata párt országos kongresszust tart. Az égig nőnek a fák Ugrásszerűen emelkednek az árak Bár a drágaság állandóan aktuális kérdés, a legutóbbi napokban olyan váratlan áremelkedéseket lehet ész lelni különösen az élelmiszerek -körül, melyek a középosztály részére megdöbbentő arányokat öltenek. A piaci árak a tavasz beálltával, amikor pedig a józan értelem szerint olcsóbbodás volt várható, napról-napia emelkednek. A iőzelékf lék, zöldség és az első idei gyümölcs ára hallatlanul magas, nem is szólva a zöld borsóról és fiatal krumpliról, aminek az ára egyenesen mtgfizetheteíien. A legszembetűnőbb mégis a drágulás a húsban. Az a szerencsétlen gazdasági politika, amety minden élőállatot ki enged vinni az országból, elsősorban a jó valutájú Olaszor zágba és amely a dalináciai éhínséget eredményezte, már itt is tűrhetetlen állapotokat teremt. A legtöbb hús ára az utolsó héten húszharminc koronával drágult kilónkint, úgy, hogy ma a sertéshús ára például már 95 — 100 korona közt mozog. Amig Romániában az élőállatok kiviteli tilalma folytán az árak már-már a békebelihez közeledő olcsóságuak, addig nálunk katasztrófád méreteket öli már a drágaság. A piaci árak állandó emelkedése minden háztartást egyformán sújt, de kétszeresen érzik annak halasát azok, akik a vendéglőkben és éttermekben kénytelenek étkezni. A vendéglők ugyanis hihetetlen érzékkel tartanak lépést a drágasággal. Amig egy félévvel ezelőtt a legelső suboticai étté mekben még 1200 korona v'lt a lr*vi abonnoment, addig ma 2600 • 2800 koronát kell ebédért és vacsoráért fizetni. Hogy az emelkedés milyen gyors, arra jeliemzó, hogy amig áprilisban még 1600 korona volt a havi é kezés az elsőrendű éttermekben, addig május l-én már 2400 és junius elsején 2600— 2800 koronára emelték az árakat. Természetes, hogy ezzel az abnormis áremelkedéssel ma senkinek * jövedelme nem emelkedik arányosan és igy valóságos hurcolkodás tapasztalható a vendéglői törzsvendégek között. Az elsőrendű vendéglők legutóbbi havi abonnensei másodrendű vendéglőkbe költöztek át elsején, viszont a másodrendű éttermekből a harmadrendűkbe, onnan pedig a kiskocsmákba gravitáliak kénytelen-kelletlen a vendéglői íőrzsvendégek, így most már előáll az a helyzet, hogy az elsőrendű éttermekből ma-holnap már teljesen száműzve lesznek a suboticatak és ott csak az átutazó idegenek étkezhetnek majd. c Ezen az anomálián csak kormányintézkedéssel lehet segíteni. Korlátozzák a kivitelt, mindjárt vége szakad az égető drágulás folyamatának. Ne vessék ezzel szembe azt, hogy a valutapolitika megköveteli a szabad exportot. Inkább éljünk Jól rosszvalutáju országban, mint haljunk éhen jó valuta mellett. Revolverlövésekkel fogadták Moszkvában az orosz szociálforradalmárok védőit Hirt adtunk már róla, hogy junius l-én kezdődött meg Moszkvában annak a 22 szociálforradal márnák a. bünpöre, akik hónapokon át megakarták szervezni a munkásság ellenforradalmát a szovjetek ellen. Oroszországban érthető okokból nem akadt senki, aki a vádlottak védelmét a szovjetügyésszel szemben el merte volna vállalni. Ezért a szocialista pártok nemzetközi szervezete a pártok nevében négy védőt küldött ki, négy országból Moszkvába, és pedig Belgiumból Vanderveldet, Angliából Wauterst, Franciaországból Rosenfeldet, Németországból pedig Teodor Liebknechtet, így a védelem szinte nemzetközi jelleget öltött. A szovjetkormány hozzájárult a külföldi védők megbízásához, annál is inkább, mert a most kezdődött ellenforradalmi port a szovjetpropaganda céljaira akarja felhasználni úgy Oroszországban, mint a külföldön. Moszkvai jelentés szerint a négy védő május 30-ikán érkezett meg Moszkvába. A forradalmi szocialistákat Oroszországban a legélesebb ellentüntetéssel fogadták. Sebez határvárosnál nagy bolsevista tömeg támadt rájuk, szidalmakkal illették, gyilkosoknak és Kolcsak-katonáknak nevezték őket. Webki-Luki városban hasonló támadásoknak « voltak kitéve, sőt itt több revolverlövést is adtak le rájuk. A tüntetések Moszkvában is megismétlődtek, a védőket mindenütt vörösőrségnek kellett megvédeimezni a tömegek indulatai ellen. A tárgyalások idejére a szovjetkormány rendkívüli óvóintézkedéseket foganatosított a négy szocialista megbízott védelmére. Ultimátum Közös vizsgáló-bizottság kiküldését javasolja a kormány A »Bácsmegvei Napló« megírta, hogy a beogradi kormány erélyes akcióra határozta el magát a bolgár határon megismétlődő bandaharcok ügyében. A minisztertanács már a Bulgáriának elküldendő ultimátum szövegében is megegyezett, melyet a közel napokban továbbítás végett át fognak adni Todorov beogTadi bolgár követnek. Az ultimátumban a kormány ismertetni fogja az egyre 3ürübben megismétlődő betöréseket, amelyek úgy jöhetnek létre, hogy a bolgár határőrség módot ad a fegyveres bandáknak a határ átlépésére és határozott hangon azt fogja követelni, hogy Bulgária és az S. H. S. királyság egy közös bizottságot alakítsanak, amely megvizsgálja a történteket és javaslatot tesz a további bandaharcok meggátlására. A közös bizottság Dzsüsztendilben, Pemikben és Dzsumajiban tartana vizsgálatot, ezek a helyek ugyanis a betörőbandák főfészkei. A minisztertanács előtt már régebben hevert a hadügyminiszternek egy javaslata, amely azt javasolta, hogy a bolgár határon egy párhuzamos sávot jelöljenek ki, amely körülbelül a határtól a Vardarig terjedhet és ezen a területen ostromállapotot hirdessenek. A minisztertanács azonban a hadügyminiszter javaslatát, az alkotmányra való hivatkozással, visszautasította. Kormánykörökben remélik, hogy az átadandó jegyzéknek meg lesz a kívánt hatása, még akkor is, ha Bulgária húzódozna a vegyes bizottság tervétől. Ez ugyanis döntő bizonyité kul szolgálna arra nézve, hogy a betöröbandákat a bolgár kormány, ha nem is nyíltan, de titokban támogatja. Beograd. A bulgár távirati ügynökség a következő hivatalos kommüni két közli: »A bulgár kormány ismételten kijelenti, amit már több ízben világosan be is bizonyított, hogy nem akar tűrni bulgár földön semmiféle akciót, amely amaz országok ellen irányulna, amelyekkel Bulgária őszintén jó és normális szomszédi viszonyban óhajt élni. Ha mégis előfordul, hogy egyesek áttörnek a határon, ennek az az oka, hogy nem áll a kormánynak rendelkezésére kellő számú határőrség. Ezeknek a száma azért kevés, mert nem jelentkezeti megfelelő számú önkéntes a határöri szolgálatra. A bulgár kormny tehát ankét-bizottság felállítását kéri, mely meg fogja állapítani Bulgária jószándéku törekvésének őszinteségét.« Beogradi politikai körökben ebből a kommünikéből arra következtetnek, hogy Bulgária ezt a nyilatkozatot válasznak szánta az S. H. S. királyság jegyzékére, amely tehát nem fog jegyzékkel felelni. Beogradban érdeklődéssel tekintenek a bulgár affér további fejlődése elé. A hadügyminisztérium máris erélyes rendszabályokat léptetett életbe a határoknak a bandák betöréseitől való megvédelmezésére. Bulgáriának átadták az ultimátumát. Beogradból jelentik- A Bulgáriának szóló ultimátumot átadták Todoroff beogradi bolgár követnek. Jól értesült körökben azt beszélik, hogy egy vegyes bizottságot alakítanak, amely megvizsgálja, hogy milyen módon történtek az eddigi atrocitások. A bizottság bulgár és jugoszláv delegáltakból áll és ott fog székelni, ahol a bandamozgalmak a főfészke van. A »Politika« értesülése szerint a hadügyminiszter már egy hónappal ezelőtt körötte a kormánnyal a bekövetkezendő két és kérte, hogy a Vardar balpartját helyezze ostromállapot alá. A kormány az alkotmányra való hb valkozással nem teljesítette a hadügyminiszter kérését. Užcai affértői — a járásbíróságig „Én keresztény vagyok, 6 pedig zsidó ez a magyarázat.“ A tyukpőrök és szokvány becsű 1 et - sértések szürke tömegében ma olyan ügyet tárgyalt a subotieai járásbíróság, mely napokat foglalkoztatja a suboticai társaságot. A vádlott: Silbe rieitner Ferenc gyógyszerész, magas, szikár ember, pikáns, fekete francia bajusszal, mint egy Krúdy-gavallér! Elmondja az esetet, amivel vádolva van: A múlt hónap egyik napján az Alexandrova-ulicán találkozott Ney László doktorral, aki egy nő társaságában sétált a korzón. Az Alexandrova-ulica teli volt emberekkel; a jár-> dán alig lehetett mozogni a nagy tömegtől. Amint keresztülvágta magát a szembejövőkön, ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebben előrejuthasson, miközben Neu doktor mellé került, aki valami sértő megjegyzést tett rá. Erre visszafordult: — Mi az ? ... mit mondott? .. / Az orvos, aki n<&i amúgy se szimpatikus, olyan kiÜMfóan viselkedett, hogy nem tudta magát türtőztetni — nekitámadt. Pár pillanatig tartott csak az incidens, mert közbe ott termett egy ügyvéd, aki szétválasztotta őket. A nagy lármában, a heves tumultusban nem tudja pontosan mi történt. Az inzultus után a megjelent rendőrök fölkisérték őket kihallgatásra Vuics kapitányhoz, ahol Neu doktor újból sértően viselkedett vele szemben. — Milyen kijelentést tett ön a rendőrségen? — kérdezi tőle a járás-* bíró. — Azt mondtam: Én keresztény vagyok, ő pedig zsidó: ez a magyarázata az afférnak. Neu doktort hallgatja ki ezután a járásbiró. Röviden előadja az egész affért. A vádlott —. akire ő nem tett semmiféle sértő megjegyzést — amikor az Alexandrova-ulicán ehneníj mellette — az öklével az arca előtt fenyegetően hadonázott, mire ö csodálkozva azt mondta a vele sétálónak: > — Mi lelte ezt az embert!.. * Bejön az első tanú, aki szemtanúja volt a jelenetnek. A járásbiró helyett a közvádló kérdezi magyarul. — Silberleitner gyógyszerész ur —* mondja — az öklével az orvos nr arca előtt hadonázott. Az orvos ur erre csak annyit mondott, hogy mi lelte* ezt az embert. Semmi mást nem mondott ... A kőzvádló megkérdezi a tanút, hogy tettlegesség volt-e Silberleitner részéről ennél a jelenetnél. A tamj nem érti a kérdést. Zavartan körülnéz. Az orvos ügyvédje föláll, odamegy hozzá és kéri, mutassa meg, hogy történt a dolog. Mondjuk ő, Neu orvos, ö pedig a gyógyszertáros. A tanú és az ügyvéd eljátszik a jelenetet. A gyógyszerész az orvost nem ütötte meg, csak fenyegette. Tettlegesség
