Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-26 / 173. szám

2. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ ÍVT2. junrns 26. ségre intenek. A helyzet rendkívül komoly. A munkásságnak mindenre elő kell készülnie. A merénylet kö­vetkezményei egyelőre belátha­­tatlanok. Németországnak úgy bel politikai, mint külpolitikai tekin­tetben súlyos kárára lesznek. A köztársaságot egy fejjel, még pe­dig igen jelentékeny fejjel meg­rövidítették. Rathenau oly méretű személyiség volt, amilyent Né­metországban csak keveset mu­tathatnak föl. Jutalomdij a tettesek kézrekerítőjének A tettesek kézrekeritésére egy­millió márka dijat tűztek ki. Helffericknek menekülnie kellett a német birodalmi gyűlésről Berlin. A birodalmi gyűlés ülé­sének megnyitása előtt Unterleit­­ner (független) egy oldalajtón bejött rózsákból iés tölgylevelek­­bŐl összeállított nagy csokorral, amelyen fekete-fehér-vörös szalag volt. Amikor belépett a terembe, harsányan est kiáltotta: — Ezt éppen most hozták Helfferichnek ajándékba I Balról ezt kiáltják: — Pfuj! Gyilkosok bandája, ti! Unterleitner meg ezt mondja: — A csokrot egy tizennyolc éves ifjú hozta a folyosóra. Többen Unterleitnernek estek, kitépték kezéből a csokrot és át adták a Házban jelenlévő rendőr közegeknek, akik azután kihall gatták a képviselőt. Helfferich a nagy izgalom lát tára sietve eltávozott a birodalm gyűléstől. Gyászülés Rathenau emlékére Berlin. A birodalmi gyűlés dél­után Rathenau emlékére gyász ülést tartóit. A meggyilkolt mi­niszter helyén gyászfátyollal be vont csokor feküdt. A miniszter székét is gyászfátyol takarta. A kabinet valamennyi tagja jelen volt. Amikor Helfferich helyére megy, balról ilyen kiáltások hang zanak fel: — Gyilkos! Ki vele! A képvise­lők a jobboldali csoporthoz köze­lednek. Több jobbpárti képviselő oltalmazóan körülfogja Helfferichet A zaj meglehetősen sokáig tar tott. Löbe elnöknek és a biro­dalmi kancellárnak csak hosszabb idő múltán sikerült az izgalmat lecsillapítani. Az elnök beszélni kezd. A kép viselők és a karzati közönség felemelkednek helyükről. Löbe elnök ezeket mondja töb­bek között: A gyilkos fegyver most olyan férfiút ért, aki nagy tehetségű volt és alkalmasnak látszott arra, hogy ismét össze fűzze azokat a kapcsokat, ame­lyeket a háború széjjeltépett és a ki ebben a tekintetben az első sikereket érte el. Az elnök szavai után a balol­dalon felhangzik ez a kiáltás : Éljen a köztársaság I Ezt a kiál­tást az egész baloldal ismételte. A szélső baloldalon ezt kiáltották: Le a gyilkosokkal I Ezután dr. Wirth birodalmi kan­cellár beszélt. — Rathenaunak attól a pilla­nattól kezdve, hogy a nemzet szolgálatába állt, halálos ellensé gei voltak. (Felkiáltások: Helffe­­fich!) A német nép és a német köztársaság megmentésének ezzel • a gyilkossággal nem szabad fél­beszakadnia. Németország minden igazi republikánusa és azok, akik a haza javát akarják, Rathenau halálából a legnagyobb erőt fog­ják menteni, hogy leszámoljanak azokkal, akik nemzetük halálát akarják. Ami eddig volt, nem tarthat tovább. Ezt a köztársaságot, mi­helyt a külföldi nyomás rólunk elmúlik, szociális szellemben fog­juk kifejleszteni. Mindazokat, akik. az igazi szabadság védelmére készek, fölhívom a köztársaság s drága német hazánk védelmére. (Hosszantartó viharos helyeslés a baloldalon, a centrumban és a karzatokon.) A birodalmi gyűlés elhatározta, hogy a kancellár beszédét az egész országban kiplakatirozzák. Ostromállapot Német­országban A Prager Abendzeitung a követ­kezőket jelenti Berlinből: A kor­mány Rathenau külügyminiszter meggyilkolásával kapcsolatosan a következő óvintézkedésekre hatá­rozta el magát: 1. Még a mai nap folyamán kihirdetik az ostromállapotot; 2. a köztársaság ellen irányuló vétségek megtorlására külön bíró­ságokat állítanak fel; 3. a kormány a birodalmi al­kotmány 48. cikkelye alapján további intézkedésig eltiltott minden monarchista és naciona­lista gyűlést és tüntetést. Ez alá a tilalom alá esnek az ezred­­napok és a Szent János-napi ünnep is. Az említett lap hirt ad arról is, hogy a berlini pápai nuncius volt az első, aki megjelent a birodalmi gyűlés épületében, hogy a biro­dalmi gyűlés épületében, hogy a birodalmi kancellár előtt részvétét kifejezze. Az amerikai követség 12 órakor tűzette ki a gyászlobogói. A birodalmi elnök a köztársaság védelmére rendeletet bocsátott ki, amely kimondja, hogy gyűlések, felvonulások, tüntetések betiltha tók, ha alapos az a gyanú, hogy azokon oly beszédek hangtanuk el, amelyek a köztársasági állam­forma törvényellenes megszünte­­lésére, vagy a birodalom, vagy a kormány jelenlegi vagy volt tag­jai ellen irányuló erőszakos csele kedetekre izgatnak, ily cselekede­teket helyeselnek, dicsérnek, vagy pedig a köztársasági intézményt lealacsonyítják. Ily tüntetések ren­dezőit 3 hónaptól 5 évig terjed­hető fogsággal és 500.000 márka pénzbírsággal sújthatják. Ugyan­ezen rendelet szól a sajtó utján elkövetett hasonló cselekedetekre is, valamint hasonló büntetés vár azokra is, kik a köztársasági kor­mány vezetőit rágalmazzák vagy gyalázzák, a köztársasági állam­formát vagy a birodalmi országos cimeket gyalázzák. dolgozik a hágai konferencia? Zavarok a delegátusok körül — A nyilvánosság kizárá­sával folynak a tárgyalások A hágai békepalota meredt, ásító unalmát nyüzsgő élet, diplomaták sür­gés-forgása váltotta fel. Abban a ha­talmas ülésteremben, melynek faláról II. Miklósnak, a felbér békecárnak és Garnegienek, a bőkezű békeálmodó­­nalc képe tekint alá, — a hatalmak képviselői tárgyaltak a vajúdó világ problémáiról, hétéves háború és négy­éves békenélküliség romjainak újjá­építéséről. A konferencia előzményei meglehe­tősen zavarosak voltak. Génuában voltak. Génuában maguk a franciák jelölték meg Hágát a legközelebbi konferencia színhelyévé és amikor ez a kívánságuk teljesült, — a franciák gondolkodóba estek, hogy elmenje­­nek-e, vagy sem, a konferenciára. En­nek okát mindenesetre a nagy orosz­iszonyban kell keresni. Maga Orosz­ország is furcsa helyzetben van. Hi­vatalos képviselőit csak nehezen akar­ták elfogadni a franciák miatt, akik irtóznak a velük való tárgyalástól. Mivel azonban az oroszok kizárásuk esetén nem akarták elismerni kötele­zőnek a konferencia határozatait, en­gedni kellett. Egy millió orosz rubel Hágában ma negyedfél hollandi fo­rintért kapható, nagy sor tehát Orosz­országból delegációt küldeni Hágába. Viszont az orosz nagykövetről kide­rült, hogy jogosulatlan a képviseletre, mert megbízatását még Kerenszkitől kapta és ezt a szovjetkormány nem erősítette meg. Az angol delegáció megérkezése után azonnal összeült Scheweningen­­ben, tisztára az orosz kérdés megnyitására. És Greame angol szak­értő máris kijelentette, bogy a konfe­rencia sikere tisztán attól függ, vájjon az orosz képviselőkkel megegyezés jö­het-e létre. Az orosz képviselők még nem jöttek meg. Lenin és Csicserin beteg, tehát ők nem jönnek el. Ellen­ben a holland kommunisták junius 25-ikére internacionális gyűlést hív­tak össze Amsterdamban, miután már egy a munkássághoz intézett fölhívás­ban tiltakoztak a »kapitalista« színe­zetű konferencia ellen. Ausztria is csak nehezen vett részt, de itt anyagi ok volt az akadály. Két nappal ezelőtt kijelentették Bécsben, hogy nincs pénzük delegációt küldeni Hollandiába, hiszen tízezer osztrák korona ma másfél holland forintba kerül. De ma mégis van bejelentett képviselőjük. A delegációban képviselve vannak Anglia-, Francia-, Spanyol-, Görög-, finn- és Magyarország, Belgium, Dá­nia, Norvégia, Japán, Portugália, Lit vánia, Észt- és Lengyelország, Svájc, Románia, Svédország, S. H. S. király ság, Csehszlovákia és Lettország. Hol­landia részéről J. Z. Patijus, Snonek Kurgunje és A. Z. Strujeken alkotják a delegációt. Van Karnebeck holland külügymi­niszter, a konferencia elnöke, nyitotta meg a tanácskozást. Az első napon jelentősebb munkát nem végzett a konferencia. Ez a nap a kölcsönös üd­vözlésnek és ismerkedésnek volt szán­va. A külügyminiszter röviden kifej­tette, hogy Hágában folytatni fogják a Génuában megkezdett tárgyaláso­kat. Főleg szakértői alapon tanulmá­nyozni fogják a Szovjetoroszország és más államok között fennálló ellen­téteket, Oroszország újjáépítését és Európa békéjének helyreállítását. Másnap, habár nem teljes számban, először ült össze a szakértők konferenciája a hágai békepalotában. Valójában nem egyéb ez a génuai konferencia folyta­tásánál, függelékénél. Csakhogy itt elmarad a politikai jelleg, mely Gé­­nuába.n előtérben állott. Hágában ez helyet adott a nemzetgazdászatnak. Ezért a konferencia jellege is teljesen megváltozott. Mert miig amott a nyil­vánosság teljes világosságában dol­goztak, itt kis komitékban elzárkóz­nak, — még a sajtótól is — és teljes csöndben dolgoznak, igyekszenek egy­mással megegyezni. Franciaország és Hága. A Quai d’Orsay egyik nagyrangu tisztviselője nyilatkozott a francia kormány állásfoglalásáról a hágai konferenciával szemben. A külügy­minisztérium ezen beavatottja többek között igy szólt: — Azok számára, akik Poincaré egyéniségével tisztában vannak, pilla­natig sem lehet kétséges, hogy Fran­ciaország magatartása logikus folyta­tása lesz génuai politikájának. A fran­ciák szerint az Egyesült Államok hű­vös tartózkodásának következtében az orosz probléma teljességgel megold­hatatlan. A jóvátételi kérdés a francia kor­mány szemében megelőz minden más kérdést. Miért nem jött létre a jagoszlávosztrák kereskedelmi szerződés? A jugoszláv-osztrák ideiglenes kereskedelmi szerződés határidejé­nek lejárta után mindkét szerződő állam közös megegyezéssel meg­hosszabbította a provizórium álla­potát. Ez a tény szakkörökben an­nál nagyobb feltűnést keltett, mert a dunai medence államainak gaz­dasági közeledése egy oly irány­zatot hozott létre, mely az egy­kor egységes közgazdasági te­rület liberális tervezető, a kölcsö­nös vám- és kereskedelempolitikai engedékenység jegyében alkotott szerződésekkel kívánta egyesíteni. A portorosei szerződés bukása a génuai konferencián természetesen némileg visszavetette ezt a fejlő­dést. Tagadhatatlan azonban, hogy a gazdasági relációk kiépítésének más akadályai is vannak. Az osz­trák külügyminisztérium kereskede­lempolitikai osztályához közelálló forrásból a jugoszláv-osztrák szer­ződés speciális és a dunai államok gazdasági közeledésének általános akadályairól a következő érdekes felvilágosítást szereztük : — Az az akadály, mely a jugo­szláv—osztrák kereskedelmi szer­ződés definitiv létesülése elé gördül, tulajdonképen az egész dunai me­dence gazdaságát, illetve gazdasági egységesülését akadályozó körül­mény. A helyzet ugyanis az, hogy a különböző országok valutájának folytonos hullámzása következtében egyik állam sem emelhet az állam­közi szerződések képében egy oly jogi épületet, melynek természetes talaja, alapja, csakis a gazdasági és pénzügyi viszonyok kifejezett állan­dósága lehet. Igaz, hogy Csehszlo­vákiának, minden látszat szerint, si­került állandó szintre hozni a cseh koronát. Azonban a többi országok valutája a cseh korona állandósága hoz képest is nagy hullámzásokat mutat. Még sokszorozódnak a ne­hézségek, mikor két olyan állam ke­rül egymással szembe, melyek közül egyik sem stabilizálta végleg pén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom