Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-12 / 159. szám
t‘6. oiđaf BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. junhis 12, REGENY »mm Az azerarcu ember 10. FEJEZET. Egy időre • Falmouthbau muraiil, Inert a »Queem eisüiyedésében nesrn »hitt. Kg y s zér -égy s zer meglátogatta l'oljtyt, kinek állapota szemlátomást jasrátt. A fentek 'klíma igen jót tett neki. Sót már Péterre is tudott- gonöoíüii anélkül, hogy szemei könnyel teltek volna meg. Dodd. sohasem jött anélkül, hogy ÍPoilyt valami figyelemben ne része- Kitette volna, s ő elismerte, hogy Dodd valódi geutlepian. Mikor Ötödször téri vissza ’ Falmouthha. értesüli, hogy, a »Queen« matróza visszatért a, fogságból. Ezúttal nem vette igénybe a. rendőrség segítségét, felvette matrózruhá,]át, léült a legénnyel egy asztalhoz és -egy üveg whyskit fizetett neki. És ekkor kiderült, hogy Voss Pétert mint hajótöröttet felvette a >Quenn- és velük.elfogták. Dodd eleget tudott. Most St, Maióban kellett nyomait felkutatni, Mert hogy Yoss, aki a csempészésben ár‘tattan volt, még mindég a. fogházban üljön,- arra Dodd. nem is gondolt. Anélkül hogy- Pollyt értesítette vól,na, ismét St. Malóba utazott és egyenesen a íogházigazgatóhoz ment. . vTM, Mivei szolgálhatok. — kérdezte jez túlzott nyájassággal. .—. Cl itt fogságban egy Pónfoíd, nevű hajós batmouthhol ? — Igen, hat hónapra vau elitélv .yseuipészé.sért. Akar ön beszélni vele — Nem, felelte, nem ö érdekkel, hanem a másik ember, akit ö Plymouthban a tengerből .kihalászott’.. Alrá, — kiáltott örvendezve az igazgató, -—• bizonyosan azt a tanulmányt olvasta, melyet orvos barátom róla irt! Dodd szokott udvariasságával elővette a szaklapot g átfutotta az említett cikket. —- fgen érdekes eset, — monda végre, — vsak az- a kár, hogy ez az ember már nincs itt. — De itt van, — felelt a direktor diadalmasan. — Akarja látni? Doddnak egy arcizma sem randiét meg, bár biztosan tudta, hogy az illető Vdss Péter. De nem állott módjában. bizonyítani. Pollyra nem számúhatott, ö bizonyá ra lo tagad la volna ,n szeméi yazonosságul — Térni észetesen, — - telelte gondolkozva. - De szeretném, ha o enr géni nem tála*, nem akarnám nyttg• lalaiütani'. Ö, bizonnyal beteg s inkább szanatóriumba való lenne. — Jöjjön, szélt az igazgató, —. vám egy figyelő -lyuk az ajtaján. Különben nagyon jól érzi itt magát és én büszke vagyok, hogy ilyen érd<>•fces esettel foglalkozhatom. —- Dn tehát9 csak tudományos okokból tartja öl itt? — érdékiődcjtt (lődd, —• lehetetlen öt súlyosabban büntetni, mint a matrózt. —* 0 még egylálaíán nincs elitéivé, ptói'yará zta. az igazgató. -- A törvényszék azt tartja, hogy .súlyos toftnfc követed, cl, azért, szimulálja, -hogy emlékezőtehetségét elvesztette. Szörnyű jogászi butaság! Már rég el hocs&jtották volna, tor ki tudott vol n» valami, mentséget találni. Én magáin nem teszek semmit elbocsájtása érdekében, mert a tudományt nem szeretne! , egy ilyen érdekes tanul - Bfeyt- ' •etfoszianí. Ember3üerete: tem is> gátol ebben, mert mit kezd a világban egy ilyen szerencsétlen ember emlékezés nélkül. Én philantrop vagyok. A .19- es cellához értek. Az igazgató mulatta a figyelő nyílást Doddnak, aki hosszú idei?: feszült figyelemmel vizsgálódott. Benn egy ember feküdt nyugodtan szenderégve. Ez csak Voss Péter lehetett, dacára a korszakán nak, amit eiíogatása óta, növesztett. Most ki keli őt hozni a fogságból. Ez sokkal nehezebb volt, mint első pillanatra látszott. Dodd visszalépett —- Szóval, nem teliét tőle a nevét megtudni? — suttogta, az igazgatónak. — Teljesen kilátástalan. — És ha elbocsátását kérném? — Mivel akarja e kérést indokolni? — szólt az igazgató —, Talán tudja ön a nevét. •— Sejteni —. felelt Dodd kitérőié?, — és remélem, hogy egy kísérlettel emlékezéséhez segítem a foglyot. Feltéve, ha ön ebben segédkezik. — Kémkedik benne? — kérdé' az igazgató felvillanyozva. — Hiszen csak arra várok, hogy szegény visszanyerje emlékezését. Milyen kísérletet tervez? — Azon a napon, mikor ezt az embert kihalászták, Plymouthban egy hajóügynökségnél leadtak egy tárcát, mely, azt hiszem, az ö tulajdona. Én e tárcát az ab!fkon bedobnám neki és ugyanakkor titokban megfigyelném. — Nagyszerű, - kiáltott fel az igazgató, igazi francia élénkséggel. — Ez pompás fogás. Ha elteszi a. tárcát, akkor visszanyerte einlékjt-zéséi. Haolt hagyja, akkor a kísérlet nem sikerült. önnél van a társa?-- Sajnos , nincs, — válaszolt Dodd, — de azonnal elutazom érte ós elhozom. Áthajózott Southamptonba és másnap reggel Brightonba. „érkezzett. Polly a térzenénént ült, éppen Lo hengrin« hászidulójál játszották. — Megtaláltam, — súgta neki. —• Hol van ö?l Hol van ÖVI — kiáitá magánkívül s Doddot a part felé vonszolta. Dodd híven elbeszélt mindent neki. — A börtönben, — sóhajtotta, — mint csempész! Milyen szörnyű! Ki kell szabadítania! Az a szándékom, — monda komolyan. — A tárcára van szükségem, abba helyezem e! a szükséges szerszámokat. A tárcát az igazgató segítségéve! kezeihez juttatom. Mi aztán a St. Malói, kikötőben egy kis gőzösön lesbe állunk. Ú ki fog törni, én az őr figyelmét majd elterelem Ezek csekélységek. Ö szerencsései) megszabadul s önhöz menekül a gőzösre, akkor aztán a mienk! De szükséges, hogy ön iléháuy magyarázó sort tegyen a tárcába. A gőzös a fogház közelben fog horgonyozni, nappal Amerika zászlaját tűzzük ki. éjjel két piros jelző lámpát. Most kezdte Polly a dolgot érteni. Sietve vette elő a. tárcát s egy papírlapra irta, amit Dodd diktált neki. Miután nevét aláírta, Dodd macához vette a lapot és a tárcát. . — És ha Péter a -hajón tesz? kérdezte Polly feszülten. Akkor majd megértetjük vele a helyzetet, — szólt Dodd diadalmasan,- azaz ha er Italában lehetsé ges. He remélem, hogy az ön jelen lógja a léte befolyásolni előadja. '— És ha mégis vonakodik0 főtt, Polly és felugrott milliót KIH — Akkor elhelyezzük egy szanatóriumban, ahol elég ideje lesz gondolkodni, — nyugtatta meg Dodd. — Tervemből láthatja, milyen komolyan veszem szerződésünket. Most megyek néhány ráspolyt és fúrót vásárolni, miket e papírba csavarva h tárcába teszek. — Da ha. történik vele valami? Ha az őr rálő? — nyugtalankodott Polly. — Az ö élete nekem megér 25 millió dollárt, —- felelte Dodd. — Én az őr mellett - fogok állni 9 w- lőni akar, nem engedem. Erre -Polly fellélegezve készéi- nyejtette A fogházigazgato kitörő örömmel fogadta Doddot s azonnal hivatta az orvost, hogy a kísérletnél ö is jelen legyen. Estefelé az örf teltem tolták, hogyan viselkedjék. Dodd szorongatta a tárcát s nem adta ki kézből. Könnyűszerrel hozzá lehetett férni a cella-ablakhoz. — ügy kell intézni a dolgot, hogy olyan színezete tegyen, mintha baráti kéz dobta volna be a tárcát. Szert az éjszakát be kell várni. — "Pompás, pompás, — kiáltott az igazgató 3 boldogan dörzsölte kezeit. Ezen az estén Voss Péter csendesén ült zsámolyán és unatkozott. Már régen nem volt olyan jókedvű. Kihúzta a falból a dugót és Smith Wii liamot szólította: — Hej, öreg bajtárs, hogy vagy? — Köszönöm, — mormogta, -— ma éjjel megszököm. — Sok szerencséi. — Nem kell, — mondta Smith, hidegvérrel, — uj hold van s a »Margarettaic ismét a Idkötőben áll.- Holnap -hajnalban indul Jerseybe. Már hetek óta figyelem. — De az őr, — figyelmeztette Voss Péter. —- Az kap egyet az orrára, — felelte. Smith határozottan. — Taknyos kölyök! — Csak ne nagyott üss, — mondta Voss, ö szegény- nem lehet róla, hogy betörtél. — Légy nyugodt, — nevetett Smith. —- Gyilkos nem vagyok, ehhez hiányzik a. tehetség, de botolni igen jól tudók. Akarsz velem jönni? Voss Péter gondolkodott. Utóbbi időben megjött a kedve a kitöréshez. A. szökés terve iš {tetszett neki, de amit William Smith tudott, 0 is bid ta. Egy sötét, esős éjszakán még az őrt sem kell megtámadni. Ráspolya jó volt s az ö ablakvasai sem voltak erősebbek a szomszédénál. így hát szerencsés utat kívánt szomszédjának és a jobb fülére feküdt. Valami gyönge zörejre ébredt, koromsötét volt a cellában. Meglepetten keresgélt a földön s végre összekötözött tárcára bukkant, — az ő tárcája, az érintésnél felismerte, — megriadt, mintha villámütés érte volna. — Ez Dodd! Megtalált! S most bedobta a tárcát, hogy megállapítsa személy azonossá gomat. Apes Péter a lyukhoz ugrót*, kirántotta a dugót. —- William Smith, veted tartok. — Do akkor a legfőbb ideje, —- főlelte ez «« hozzáfogott a A! bontásához. E pillanatban m -gzörrenfek kívülről a kulcsok. . — Az őr. k_ suttogta Voss Péter, bedugta a lyukat, a tárcát félredobta, ő maga pedig lefeküdt az ágyra. Már he is lépett az őr egy szokatlanul vitáin*, lámpával,. Erről meg-" tudta Voss, hogy -valami rendkivü; történik. Az; őr bevilágította a cellái a tárcát a főidőn hagyta, mintha nem látná'és Voss Péternek az arcába világított, kinek egy arcizma sem mozdult, csak horkolt tovább. A cella ajtaja újból bezárult. Künn a folyosón állottak Dodd, az igazgató é? az idegorvos. — Alszik, — jelentette az ör, : A tárca ott. fekszik, ahova esett —- Akkor holnapig várnunk keli, — . mondta Dodd és visszalépett, — Legjobb ha nem zavarjuk a foglyot* Az eset nagyon komplikált. Az idegorvos beleegyezően intett. SAKK • 8* Rovatvezető: Maróezy Géza 43. számú föladván?, Knotek te-tol. Sötét: Kclöó gy: e6, g5 és h6 (4). Világos; KbS, Vg 3, Fb5 és e3; Hd-Í (5). Matt három lépésben. 43. srémn játasm*. Játszották Amsterdamban. Világos: Bnwe t. c2—él 2. d2—dl 3. efXdő ■í. Ffl—d3 5. Hgl—e2 Szokásosabb Hgl—fo. Mieses hozta divatba Sötét; MarehasíI e/ —e6 d7—dó e6><d5 Hg8—Í6 szöveglépést; FÍ8—d6 Hb8—c6 Hc6—bá c7—c6, 6. Fel—g5 7. Hbl—c3 8. elsáncot Jobbnak tartjuk HbíXd3-at, minthogy a ezöveglépésre világos He2—cl 1-eí folytathatná. 9. He2—g3 HMXdd 10. VdlXdS eisáncol 11. fŽ-M Világos huszárjával h5-re törekszik, egyelőre azonban a fenyegető Fd6X h2+ miatt ez nem történhetik, a. szöveglépés nem kielégítő, jobb volt Hc3—:-2. .11............... h7—h6 12. Fg5—hl Bf8—e8 .13. Bal—el Be8Xel 14. Bfl—eí Fc8—d7 Támadja az :>f-I gyalogost. 15. Hg3—hő - ............ sötét Hiba, amire lő.............. 16. HhöXfG 1.7. ílXg5 18. Bel—fi 19. Fli-f—el számított. ?7 go Vd8Xf6 h6Xg5 VÍ6—g7 Ba8—eS Sötét hadállása sokkal előnyösebb. 20. Hc3—e2 Fd7-g4 21. He2—gS Fd6—f4 22. c2—c3 BeS—e3 23. Vd3—c2 Vg7—h6 Sötét kitünően vezeti a támadást * nem engedi szóhoz jutni ellenfelét. 24. Fel—d2 ............ Világosnak aligha van kielégítő' lépése. 24. Fel— f2-re Be3—e2! 25. Vc2— b3, b7—b6. 26. Bfl—el, Be2Xf2t következnek A szöveglépés rohamosan vészit. 24............... Re8Xg3 25. Fd2Xfs' ............ Nem ment BflXfk sem Bf'3Xg24- miatt. 26. . . . . «5Xf4 26. Vc2—d2 ............ A bástya nem volt üthető. 26. .... . B<?3—e3 Viláoos fői ad te.
