Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-10 / 128. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ WŽ2. májas 10. át mentesek minden áHami, megyei és' járási adó alól. Végül megkönnyítik a telépeseknek azt, hogy a földműves-szövetkezetekről szóló törvény alapján telepes-szövetkezeteket alapítsanak. A töivénytervezet — eddig még minden agrárminiszter készített legalább egy törvénytervezetet — ebben ,a, formájában aligha lesz törvény.’ Ha másért nem, azért, mert ezen tervezet szerint nem kapnának földet az ország területén lakó magyarok, németek, bolgárok, románok, törökök, albánok, tótok, olaszok, görögök és zsidók, akik vannak egypár milliónyian. És -akik viszont egyenrangúak; voltak a szerbekkel, horvátokkal és szlovénekkel akkor, amikor oda kéllett adni a földet. Bauer Ottó lesz az osztrák pénzügyminiszter ? ' Bécsből jelentik: Joung angol pénzügyi ellenőr, akit sürgősen Londonba hívtak pénzügyi tárgyalások folytatása végett, kijelentette egy újságírónak, hogy az Ausztriának szánt angol hitel nagy részére a legutóbbi valutahausse alkalmával az osztrák korona árfolyamának megszilárdítása végett volt szükség . Schober kancellár kijelentette, hogy meg kell kérdezni a jugo.szláv és román parlamenteket is, milyen feltételek mellett nyerheti vissza Ausztria az ideiglenes Szabad rendelkezést azokkal a javakkal, amelyeket a külföldi kölcsönök fedezésére lekötött. A mai tőzsdén tudvalévőén zárlat félé erős realizálások hatása alatt hagy hausse után meglehetős árha'nyatlás következett be. Ez pedig a többi közt arra a hirre is visszavezethető, hogy Gürtler pénzügyminiszter lemondása néhány napon belül megtörténik. Gürtler utódjául dr. Bauer -Ottó szociáldemokrata pártvezért emlegetik, akinek esetleges kinevezése meglehetősen nyugtalanítja a tőzsdét. A városi tisztviselők •;'fizeSésr8«de?.ési mozgalma A városi tisztviselők helyzete sohasem volt rózsás és legkevésbé ma, amikor a megélhetésért folytatott küzdelem napról-napra súlyosabb 'lesz. Nem jelentett előnyt az sem, •hogy a városi tisztviselőket ugyanabban a mértékben fizették, mint az ■államiakat, mert hiszen az állami M- vatalnokök nyomorúságos helyzete is ' közismert. Most azonban az a súlyos ’ sérelem érte a városi tisztviselőket, hogy az állami tisztviselők fizetésének rendelkezésekor megfeledkeztek arról, hogy a városi alkalmazottak fizetését is ugyanilyen arányban ren. dezzék. A városi tisztviselők legújabb sé! relmének érdekes okai vannak. A kormány annak idején megszavazott ! a törvényhatóságok részére fiz százá; lékot a törvényhatóságok által besze[ dett állami adók összegéből, hogy ezt ! a tisztviselők drágasági pótlékának j céljára fordítsák. Legutóbb aztán ezt ! a tiz százalékot megvonták a vá. rosi törvényhatóságoktól. Bár egyes I helyeken a beszedett adóból azonnal ! levonták a tiz százaléknak megfelelő í Összeget, azonban ehhez nincs joga ; semmiféle törvényhatóságnak és igy . az illetékes minisztérium kívánságára ezt ig vissza kell szolgáltatni. Ez az ok azonban semmiesetre se vonhatja maga után azt, hogy. az amugyis rosszul díjazott városi tisztviselők ne részesüljenek jogos illet ményeikben és éppen ezért a suboticai városi tisztviselők mozgalmat indítottak elmaradt fizetésrendezésük érdekében. A városi tisztviselők kedden kérvényt nyújtottak be a városi tanácshoz, amelyben hivatkoznak arra, hogy az állami tisztviselők fizetését és drágasági pótlékait január 1-ig visszamenőleg rendezték és kérik ugyanebben az arányban saját fizetéseik rendezését is. A különbség a kétféle fizetés között elég lényeges, igy a dijnokoknál napi tiz dinár, a XI. fizetési osztályban napi 7 dinár és ilyen arányban tovább, úgy, hogy főképpen a fizetésrendezés elsősorban a kishivaialno kok helyzetén javítana. A városi alkalmazottak remélik hogy a tanács belátással lesz jogos kérelmük iránt és rövidesen rendezni fogja a kérdést. Francia válveregetés a kisántántnak kisánidnt újságíróit — lommal többek között ezeket mondotta : — A francia diplomácia érdeme Uraim, hogy a kisantant képviselői is bejuthattak a politikai bizottságokba. Sokra értékeljük a kisantant érdemeit és jól tudjuk, hogy a mai közép európai helyzet csak a kisantant segítségével tartható fenn. — Kellemes kötelességet teljesítek, amikor kijelentem, hogy a kisantant diplomatái europérek, akik rögtön szolidárisaknak mutatkoztak a többi európai államokkal a béke kérdésében. A kisantant dip'omatáival való érintkezés közben különösen Benes rátermettségét, őszinteségét és diszkrécióját, valamint Skirmunt és Bratianu kiváló képességeit volt alkalmam megismerni. Nincsicset nem volt alkalmam megismerni, igy nem mondhatók róla véleményt. — Ami azt a kérdést illeti, hogy bekerül-e a kisantant a legfelsőbb haditanácsba, nem lehet határozott választ adni, csak annyit mondhatok, hogy ez az akarata a francia kormánynak és azt hisszük, az angolnak is. Ezek a feltűnőbb részletei Barthou beszédének, amelyből csak az látszik, hqgy Napoleon nemzete nem felejtette még el a napóleoni pózokat. Harc a temetőért A városi hatóság közvetíti a békét a katholikus és református egyházak köpött — Barthou fogadta a A francia külpolitika jelenleg tagadhatatlan ellenszenvvel találkozik a világ minden részében. Nemcsak a leayőzöttek, hanem az antantállamok is, elsősorban Anglia és Olaszország Franciaországot tekintik a világbéke megrontójának, az építő munka megakádályozójának. A génuai konferencia folyamán is az a helyzet, hogy Franciaország akarata szemben áll majdnem az egész világ akaratával-Egyetlen segítőtársa, egyetlen helyeslője van ma a franciák külpolitikájának és ez a kisantant. Az uj országok: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Nagyrománia és Lengyelország követi Franciaországot azon az utón, amelyet a nyugati köztársaságnak az imperializmus és a sovinizmus diktál. Ilyen körülmények között egyáltalán nem csodálható, hogy Franciaország féltékeny gondossággal őrködik a kisantantra, mint amely ínég most is kitart az impeualizmus-militarizrrius sülyedő hajóján. A génuai konferenciának egyik nem jelentős, de annál jellemzőbb epizódja, hogy., a francia külügyminiszter, Barthou külön fogadta a kisantant újságíróit, akiknek ez alkalommal módjukban állott, hogy végighallgassák Franciaország bókjait. Barthou ez alka-Emlékezetes még az a kellemetlen affér, amely a helyi római katholikus és református egyházak* között történt néhány héttel ezelőtt. Amikor B a rs y László református lelkész meghalt és a bajai-uti temető egyik sírboltjában akarták eltemetni, tiltakozott ez ellen a Szent Teréz-plóbánia vezetője, Budanovics Lajos plébános. A temetést akkor csak a hatóság közbejöttével lehetett megtartani és a kínos affér nyomán napokig tartó sajtópolémia támadt a katholikus és evangélikus egyházak képviselői között. A Szent Teréz-plébánia, mint a bajaiuti temető gondnoka, azt vitatta, hogy a temetőnek a plébánia nevére telekjfönyvezett részén csak római katholikus hívőket lehet eltemetni és mereven ragaszkodott mindvégig ehhez az állásponthoz, azzal hogy más keresztények csak a bajai-uti temetőnek köztemető részére kisajátított részén temetkezhetnek. A temetőért megindult harc, amely már a múltban is több kínos incidensnek volt az okozója, igy legutóbb erősen kiélesedett és világossá lett, hogy a vitás ügyet végre rendezni kell, mert máskülönben ez a jövőben állandó súrlódásokra vezetne. A békés elintézés érdekében az ügy rendezését a város nevében Tabakovics Miklós alpolgármester vette a kezébe, aki tárgyalásokat kezdett mindkét egyház vezetőivel és úgy a római katholikus, mint a református és evangélikus egyházak képviselőinek meghallgatásával igyekszik a vitás ügyben békés megegyezést teremteni. Erre már meg is van a remény, amennyiben ezideig sikerült már a feleket közeledésre birni 'és kilátás van az ügynek oly módon való elintézésére, hogy a temetőnek a római katholikus templomalap nevére telekkönyvezett parcellájában is minden akadály nélkül temetkezhetnek továbbra is azoknak a református és evangélikus családoknak tagjai, akiknek a temető ezen részében sírboltjuk van. Megállapítást nyert az eddigi tárgyalások során, hogy annak idején, mikor a bajai-uti temetőnek ezt a részét telekkönyvezték, még 1885-ben, az akkori városi vezetőség mulasztá sából a telékkőnyvezés csakugyan a római katholikus templomalap nevére történt, holott a bajai-uti temető köztemetőnek készült és igy a város nevére kellett volna az egész területet telekkönyvezni. A telekkönyv I kiigazítása azonban ma már évekig I is elhúzódható pörrel járna és éppen ezért célszerűbb az ügy békés meg oldása. A teljes megegyezésnek ma -még csak egy lényegtelennek látszó oka van: Budanovics plébános, a te-» mető ügyének intézője ugyanis ra^ gaszkodik ahhoz, hogy a sírbolttal, rendelkező evangélikus és református családoknak csak egyenes ágon leszármazott tagjai temetkezhessenek a katholikus parcellában, mig az evangélikus és református' egyházak az oldalági rokonok részére is követelik ugyanezt a jogot* A Szent Teréz-plébániának ezzel a, korlátozással az a célja, hogy igy az egyenes ágon való leszármazottak kihalásával minél előbb megszűnjön ft mai helyzet, hogy más keresztény ffe íekezethez tartozók is temetkezhessenek a katholikus temetőben. j A város a keddi tanácsülés határozata alapján most még kérdést fog intézni a református és evangélikus egyházakhoz, hogy jelentsék be névle g a sírboltok tulajdonosait és igy próbálják majd végleg rendezni az ügyet. Mindenesetre kívánatos volna a békés megegyezés, amely már igazán nem múlhat azon a túlzott korlátozáson, amely keresztény családok oldalági rokonait ki akarja tiltani a keresztény temetőből, 4 Sikkasztó kereskedő1 Egy évi börtön; százezer korona kártérítés' Marinkov Radó novtsadi kereskedő 1920. év november havában Gr á II Tibor szeghegyi kereskedőtől vett tiz, métermázsa zsírt és előlegképpen átadott Gráfnak 40.000 koronát. Ezenkívül Marinkov beraktározott Gráfnál, 1061 kilogramm zsírt és 18 üres hordót zsirszállitási célokra. Gráf Marinkov számtalan sürgetésére sem szállította a zsirt és mtatáit az átvett pénzt sem adta vissza, sőt az 1061 kilogramm zsirt és a hordókat megtartotta, Marinkov Gráf eilen bűnvádi felejelentést tett sikkasztás miatt. I Ezt a bűnügyet tárgyalta kedden a suboticai törvényszék büntető tanácsa Pavlovics István dr, elnöklete mellett. A vádat Vaszilievics Ljuba dr. államügyész képviselte. Vádlott, Gráf Tibor, szeghegyi kereskedő, az általános kérdésekre elmondja, hogy büntetve volt magánokirathamisitásért hathavi fogházra.; Nem érzi magát bűnösnek. Beismeri, hogy a Marinkov által előadottak megfelelnek a valóságnak, de mert Marinkovnak kellett volna szállítani két vaggon káposztát és mert. nem szállított, tőle a hadseregszállító, akinek a káposztát továbbadta, 148.000 korona kártérítést követel, visszatartotta a pénzt és a zsirt. Ebben az ügyben —. jegyzi meg a vádlott — polgári per is van folyamatban, Marinkov perelt és ő viszonkeretet adott be a szállított káposzta következtében előállott 148.000 koronás kára miatt. A vádlott ’ védője előterjesztést tesz, hogy amig a polgári per eldöntve nincs, addig ezt a bünpert sem tárgyalják. Kéri tehát a tárgyalás elhalasztását. A bíróság az ügyész, felszólalása után határozathozatalra vonul vissza és rövid tanácskozás után kihirdeti határozatát, mely szerint nem ad helyt a védő előterjesztésének. A védő semmiséget jelent be. Ezután folytatják a tárgyalást. Marinkov Radó sértett elmondja, hogy 1920 novemberében kötötte meg
