Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-09 / 127. szám
4. oMsrf. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 9. Szemérmes szegények — ‘Síró özvegye1', éhező árvák — Bergó könnyek, az alamizsnáért titokban összekuicsolódó kezek, jaj, eines telenség, csúnya emberi tragédiák. Egy darab élet. Kint minden Znssolyog, a májusi napnak aranyeső'je hangosabbá teszi az életet. De itt ■«Bekben a szobákban, a nyomor rettenetes tanyáin minden fekete. A tüdő baj, a bűn, minden ott csillog konyán vekben, a szavak szeges korbács totése. Az elcsukló sírásban évek őta ugyanazt hajtó tragédiák ölik bele magukat és az élet itt csak vérfa' gyasztó könyörgésekben él. Azután, amikor arról van szó, hogy a rettenetes sebekkel ki kell állni az utcára, a jajokat oda ólmositani a hallani nem akaró dobhártyákra, újra összekulcsolják könyörgő kezüket és azt mondják, hogy inkább éhen halnak, de a nevüket nem akarják nyomtatásban látni. — Oh istenem, hogy tetszik olyat gondolni, mondják mindenütt. Egyiknek az ura vasutas volt, a másiknak hivatalnok, nem szabad. A régi rang tiltja. Mert kérem büszke volt, jómódúak voltunk, hát nem lehet a világ minden kincséért sem. Fájdalmasan elfőj* tódnak a szavak, csak a könnyeknek van sürü útja és a titokban érkező adományok után nyomorult, letaposott élatüket odatartsák a mosolygó nap elé Az özvegy vasutasad S. K.-né, a férje vasúti hivatalnok volt. Egy csúnya sötét éjszakán, amikor a hivatali szoba táviró apparátusa kattogott, a telefon folytonos berregése, a vasmasinák dübörgése vadul zúgott bele az éjszakába, valami öszszekavarta egy pillanatra az agyát. Attól a pillanattól hosszú tehervonatok, tanyák, városok mellett elfutó gyorsvonatok űzték benne borzasztó tivornyájukat. Az embereket, a házakat szaladó vonatoknak látta, a zsebébe kis dobozokat hordott, telefon szekrényt. Megőrült S. K.-né férje- Semmi sem segített rajta, a vonatok («•ökre elfutottak tisztánlátásával. Két év múlva meghalt. Négy gyerek meg egy asszony maradt utána. A nyugdíj is. Az utolsó gyereknek melléből már csak vért tudott adni. A legnagyobb ma már tizenhatéves, Összeszoritva, tépett rongyokba burkolva öten laknak egy kis szobába. Az asszony szikár magas. A szemében a sírással eltöltött éjszakák vérmezőket hagytak. — Nem tudom őket felnevelni. Mit csináljak velük. A tizenkét esztendős már lop, ami a kezetigyébe kerül, órát, pénzt, mindent. Agyon nem üthetem, nem vigyázhatok rá. Nekem munkába kell mennem. Hát mit csináljak vele? 'Ruházni sem tudom őket. Mi lesz velünk. Már nem bírom tovább. __ Oh én nem tudok kérni. Nem vagyok büszke, de a világért sem jönne a számra, hogy »adjanak*. Nem, inkább mindannyian éhenhalunk. Egy kis morcos képű, rongyos ruhájú mezítlábas lány jön. Két kezében két fej salátát lóbál. Fut az anyja felé. Vékony kis bokája futás közben kjcsuklik " Pihegő kis tüdeje csak fulladozva bája. — Anyám, salátát kaptam. Mari* néni adta. Búcsúzóul még megkérnek bennünket, hogy a világért sem Írjunk ró- Iué, Mart gazdag rokonaik vannak, rácsonykor, meg husvétkor küld egy kis húst. K. I. né ki akar bennünket a kaakik restelnék magukat, azt pedig £?ig ,kisérni-..Két h^eKttesiti ‘J* nem akarják bá,nak a Hiába mondu . . . juk, hogy ne fáradjon. Nem lehet meg* u ar“°ny °r’ győzni, ö tudja az illemet, jól nevelme® n8T® *°r ’ * * fék, uriasszony volt. Éppen azért A ílsonova- utcán megyünk. A még sohasem kért, nem is merészkefelsö részén, amely a piacba torkollik, (Jik arra gondolni, roskad a jólét. Gyékényes bódékban A mćm5k Bzvegye. piros friss hús csábiíja a vevőket. Le., .. jebb krumplit áruinak. A boltokban, bal “ “Yomor^an, fehér zsákokban liszt, paszuly, len- *ég “Za 1SÄ SUjt°^ a SOTS’ b°?y • uiniKAL ^ i a 1 *i i niegsukettilt. Az arcában van valami cse kínálják magukat, akiknek pén- ^ * .A . , .... ... . , di j . .. . nemes jóság es amint örökre hangtazuk van. Bekanyarodunk egy kis ut- . • ., ,. ,r’ ,. , lan fülét hallásra akarja erőltettn, cába. A gyalogjáróig süppedt az ablak. - . . ,. :, , ,' v-.. ; úgy néz mint egy kis pólyás gyerek; Kék vászon takarja a mögötte levő , • , , , , , , , . ’ „áo„l _„*•,, «11-1 a csak a mozdulatokat tudja felreszt. Azt mondják, ott lakik az udvar {o . hátulján. iW' S *,»• ... .. ... , „ _ . . — Mi törten]ek velem? Semmi sem I, mar Dem *Fen bb?a a S.ZÓb történhetik. Megöregedtem, a ayomo- Leültet bennünket Három-négy pilla- romért sekit sem okolok. A világért nat is eltelik, amíg egy szótagot be- sem akarok senkinek sem a terhére ‘ejez* • lenni. A bútoraimat, ruhámat már el— A gyengeség, semmi egyéb — adtam. Ez van, ami rajtam van. Mi gondja akadozva. Amíg ő meg volt, bői élek, azt magam sem tudnám minden jól ment. Azóta nagy a nyo- megmondani, azt, hogy hogyan, arra moruságom. Mig a bátyám is itt volt, könnyen tudok felelni. A szomszédok még ment valahogyan. Egy asszony segítenek rajtam, csábította el, itt hagyott az is. Nem is Egy ügyvéd özvegye hatvan maharagszom rá, igaza volt. Hozzá volt gyár koronát, azaz hat dinárt kap a szokva az úri élethez, mikor elvesz- budapesti ügyvédi kamarától egyhavi tette az őrnagyi rangját, nem volt nyugdíj fejében. Két fekete kávéra semmiök. Jött az asszony, elcsábította, való. elvitte tőlem. Mikor visszafelé jövünk a városba., Már harmadik napja nem ettem, Közel a városházához egy asszony ujnincs jártányi erőm. Ha elsején meg- ságot ajánl megvételre. A ruhájáról "kapom a nyugdijat, egy nap alatt el- látszik, Hogy valamikor jobb világot megy. Mi az, semmi. Azután csak úgy látott. Most rikkancsnő. Bátrabb, mint élek, ahogyan megszánnak. A mészá- 'a többi. Szegénységével kimerészkeros, akinél régebben vásároltunk, ka-jdett az utcára. (gyi.) Az elkeseredett bírák A kikindai bírák lemondással fenyegetődznek, ha nem kapják meg illetményüket A vajdasági törvényszéki és járásbírósági bírák és az ügyészi testület körében jogos elégületienség nyilvánul meg annak kapcsán, hogy az állami szolgálat fontos ágában működő tisztviselők fizetésrendezésének: ügye még mindig nincs végrehajtva. A törvényhozás már megszavazta a javaslatot, mely szerint — hasonlóan a többi állami tisztviselőkhöz — a vajdasági törvényszéki, járásbirósági bírák és ügyészek alapfizetése január 1-től dinár alapon fizettessék ki. *Ugvancsak törvényhozási intézkedés történt, hogy a birák és ügyészek megkapják a fölemelt drágasági pótlékot. Azóta már négy és* fél hónap múlt el, de a birák sem az egyiket, sem a másikat nem kapták meg és még mai napig is a régi, a fizetésrendezés előtti javadalmazást kapják, ami oly csekély, hogy a jelenlegi óriási drágaság mellett a puszta megélhetéshez is kevés, nem is szólva arról, hogy ruházkodásra és egyéb beszerzésekre semmi sem marad. A helyzet különösségét és visszásságát fokozza az, hogy a kezelőszemélyzet már a dinár fizetést és a felemelt pótlékot kapja, de a birák nem, úgy, hogy a tényleges heiyzet ma az, hogy a kezelőtisztviselők ma nagyobb fizetést kapnak, mint a birák, ami ugyan bőven ráfér a kezelőtisztekre, mert ők is nyögnek a roppant drágaság súlya alatt, de a birák helyzete még nehezebb, mint a övéké. A birák körében észlelhető elégedetlenség abban a memorandumban nyilvánul meg, amelyet a velikikikindai törvényszék bírái küldtek meg a vajdasági bíróságoknak, azzal, hogy csatlakozzanak hozzá es terjeszszék fel a minisztériumhoz. A nagyon erélyes hangú memorandum felpanaszolja a sérelmeket, nevezetesen azt, hogy midőn más állami szolgálati ágazat tisztviselői már régen dinárban kapják alapfizetésüket és élvezik a fölemelt drágasági pótlékot, éppen csak a vajdasági birák és ügyészeknél késik ez, holott már a törvényhozás megszavazta azt és József csakis kezelési okok miatt van a késedelem. A birák nem tudnak megélni jelenlegi javadalmazásukból. Az a fontos és felelősségteljes funkció, amelyet végeznek, megköveteli, hogy a birák anyagilag teljesen függetlenek ‘legyenek és ne legyenek adósság csi'nálásra kényszerítve. A kikindai memorandum felszólítja a vajdasági bírákat és ftgyésreket, hogy e hó 12-ig jelentsék be csatlakozásukat azzal,hogy amennyiben június hó 1-ig nem folyósittatik részükre az őket megillető fizetés és pótlék, ezen a napon valamennyien lemondanak állásukról. „ A suboticai törvényszék és járásbíróság bírói és ügyészi testületé hétfőn délben 12 órakor értekezletet tartott ebben az ügyben. A birák megvitatták az ügyet és bár súlyosan érzik annak hátrányát, 'hogy még most sem kapták meg a dinár fizetést, kimondották, hogy nem csatlakoznak a kikindai memorandumhoz, hanem jogos sérelmeik orvoslása végett a novisadi bírói és ügyészi egyesülethez fordulnak. Debrecenben megzavarták Nagyatádi beszédét Az elmúlt vasárnap Magyarországon a politikáé volt. Majd minden városban, községben szószékek emelkedtek, ahonnan mandátumra vágyó képviselőjelöltek hirdették az igét. Bethlen miniszterelnök a Tiszántúlon járt Vele volt Nagyatádi, Gömbös Gyula és számtalan kép* viselőjelölt. Derecskén tartott rövid programmbeszéd után a miniszterelnök és kísérete Debreczenbe érkezett s a Bika-szállóban tartott gyűlésen felszól ít. A magyar külpolitikáról szólva annak céljait Bethlen a következőkben összegezte : Az első, a gazdasági egyenjogúság helyreállítása az egész vonalon és a gazdasági érintkezés fölvétele, az utódállamokkal. A második a reparációs kérdés elodázása, mert ' Magyarország reparációt fizetni nem képes. A harmadik a magyar kisebbségek megvédése azokon a területeken, amelyek nem tartoznak Magyarországhoz. A negyedik a beavatkozást politika megszüntetése az általános európai lefegyverzés által. Utána Nagyatádi emelkedett szólásra, beszédét azonban nem mondhatta el simán. A tömeg egy része nem akarta meghallgatni, botrányt rendeztek, úgy, hogy rendőri beavatkozásra ts sor került. — Mi van a monitorokkal ? — Hogy van Angélát Ilyen és hasonló közbekiáltások hangzottak el, végre Nagyatádi nagy üggyel-bajjal be tadta fejami beszédét. Debreczenböl Hajdúszoboszlóra, majd onnan Püspökladányba matek Bethienék. Püspökladányba Gömbös Gyula is fölszólalt, beszédében Szilágyi Lajossal, a kerület ellenzéki vezérével szállt vitába. Az ellenzéki politikusok is agitá* dóval töltötték a vasárnapot. Nagy érdeklődés előzte meg Bárczy István szegedi programmbeszédét. Bárczy, Ugrón Gábor és Szterényi báró kíséretében ment le Szegedre. Pmgrambeszédében a társadalmi% egység, a megértés szükségességéről beszélt. Beszélt a nemzeti demokrációról, a polgári rendről és a teljes egyenjogúságról is. Ezzel szemben mondotta Bárczy a miniszterelnök háta megeit /dijuk mindazokat, akik a társadalmi harcot, felekezeti türelmetlenséget az antiszemitizmust, az *gyolaalu osztályuralmat nyíltan hirdetik és eddig következetesen gyakorolták. Vázsonyi Vilmos vasárnap Újpesten szólalt fel, Fábián Béla dr. érdekében. Elmondotta, hogy az egységes párt kifelé, amikor célszerű, továbbra is kurzust hirdet, másfelöl ezalatt titkos ígéreteket tesz, hogy a párt a választások után a liberalizmus irányában haled tovább. Hatvanban Búza Barnát, a Károlyi kormány volt földművelési miniszterét jelölték függetlenségi programmal. Vasárnap a hatvani rendőrség Czikcra János volt államtitkárral együtt az ottani Katolikus Körben letartóztatta.
