Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-07 / 125. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 7. alapszükséglete, a kenyér és a hús, nincsenek azok az extrém gazdasági bajok, amik a tuberkulózis elterjedő sét az ország más részein annyira elősegítik. Ennél sokkal jelentéke nyebb szerepet játszik a kulturffelvi­­lágosodottság. Hogy ez igy van leg­jobban a bácskai irni-olvasni tudás statisztikájából láthatjuk. Százalék­ban kifejezve a legtöbben tudnak Ír­ni: a zsidók(95%), azután a németek (82%), magyarok (73%) és csak utol­jára a szerbek (61 %). A tuberkulózis elterjedtségének számaránya pont a megfordított sorrendben következik: és pedig: szerbek, magyarok, néme­tek és legkevésbé a zsidók. A magyar rezsim alatt a szerb nép zöme, a szerb parasztság közoktatása nagyon el volt hanyagolva. Ezek a körülmények a szerb paraszt, különösen pedig a szerb parasztasszony kulturális visszama­radottsága egyik legfontosabb inditó­­.okai a tuberkulózis pusztításának. A higiénia legelemibb szabályainak tu­datlansága folytán itt a szerb paraszt lakása és élelmezése a legrosszabb, azonkívül tudatlansága folytán kép­telen a fertőzés ellen kellő képp vé­dekezni. Ezenkívül még egy tisztán psziho­­lógiai momentum is fontos szerepet játszik a tüdőbaj terjedésénél- A szer­­bek családi érintkezése intenzivebb, mint a többi nemzetiségeknél. Ez az érintkezés veszélyes terjesztője a kü­lönböző ragályos betegségeknek. A közismert szláv érzékenység, különö­sen a súlyos betegek iránt, jobban van kifejlődve, mint más nemzetisé­geknél. Ez a körülmény természete sen magával hozta, hogy a ragályos betegségek — elsősorban a tüdövész — főleg a szerbek között terjedt el. A hivatalos körök felismerték a közegészségi mai tarthatatlan állapo tát, minden erejükkel harcba szálltak a tuberkulózissal és a többi ragályos betegségekkel szemben. Hogy mi minden folyik és mi min den van tervbe véve a tuberkulózis ellen, arról majd a kővetkező alka­lommal fogok beszélni. Ennyit mondott Jojkič Vladan dr. Az eddig elmondottak nagy voná­sokban tárják föl előttünk azt a bor­zalmas színjátékot, amit a tuberkuló­­zis-bacillusok milliárdjai rendeznek és aminek azután egy végnélküli há­ború az eredménye az ember és a ba­­cillusok között. «««>♦»»««•♦•♦»—»•«»***** Öt és fél kilogramm gazdátlan arany Kincsek, melyek senkinek sem kellenek Budapestről jelentik: A múlt év februárjában, amint a buda­­pest—bécsi gyorsvonatot beállí­tották a keleti pályaudvarra, be­szállt az egyik első osztályú fül­kébe Kelemen Alfréd budapesti kereskedő. Kelemen Alfréd után felszállott Buttykay Ákos zene­szerző, valamint felesége, Kosáry Emmy és Király Ernő, akiket Kelemen figyelmeztetett, hogy a 36-os számú ülőhely el van fog­lalva. Buttykayék beszálltak a fülkébe, majd utánuk még két utas szállott be, akiket a folyosón álló Kelemen szintén figyelmez­tetett, hogy a 36-os számú hely az övé. Mielőtt a vonat elindult volna, hirtelen detektívek jelentek meg a kocsiban, akik bizalmas följe­lentés alapján kutatni kezdtek. Felszólítottak mindenkit, hogy menjen ki a folyosóra, mert csem­pészárut keresnek. Értékes leletre is bukkantak a detektívek, mert a 36 os számú ülőhely alatt talál­tak két aranyrudat, amelynek súlya öt és fél kilogramm volt. Az utasok közül a detektívek felszólítására senki sem jelentke­zett és senki sem akarta magáé­cseket. Buttykaiék, de meg a többi utasok is kijelentették a detek­tívek nek, hogy Kelemen mondotta magáénak a 36-os helyet, a ke reskedö azonban szabadkozott, hogy a hely ugyan az övé, de az aranyhoz semmi köze sincs. Kelemen Alfréd ellen megin dúlt az eljárás, az ügyészség vád iratot is adott ki ellene és ügyét nak vallani a milliókat érő kin- most tárgyalja a törvényszék. Jugoszlávia emigránsai Jugoszláv politikai menekültek Becsben, Budapesten Szófiában és Rómában Az emigráció fogalmán, amelyet különösen a magyar köztudatban bizonyos nimbusz övezett, az utóbbi évek eseményei után erős változás eseti. Hogy mi ez a változás, azt talán legjobban karakterizálja a legutóbbi időben két különböző helyről el­hangzott vélemény. A Novosti és a Novi List című beográdi lapok, nindkettő kormánypárti — pár nap ülőt: erélyes hangon követelték a kormánytól, hogy hagyjon fel a kt’­­önböző emigráns-frakciók favorizá ásával. A másik vitatható helyes­­«iégü vélemény Rddics Istváné, aki i Bdcsmegyei Napló hasábjain igy nyilatkozott az emigráns pockáról: — Az emigráns politika, nonsens. Csak azok a politikusok kénytelenek migrálni, akiknek vagy nincsenek ömegeik, vagy nincs eiég erejük, hoey a maguk politikai hitvallásának odahaza hangot adjanak. Mindkét eset Elmenekült pártvezérek Rádiósnak ez a nyilatkozata, mennyire szól Beográdnak, éppúgy vonatkozik Budapest, Bécs, Róma, Szófia vagy Amerika hivatalos köreire s. Ezeken a helyeken mindenüt v nnak kisebb nagyobb jugoszláv : migrációs csoportok. Az ujonan negszerzett területrészek mindegyi­­én voltak politikai pártok, amelyek jlesen szembehelyezkedtek a dél­­zláv egyesülés eszméjével, ezen pártok vezéreinek az egyesülés meg­­örténte után menekülni kellett. így vannak emigránsai a Vajdaságnak, Horvátországnak, Montenegrónak, a engerpartnak és Macedóniának. De vannak emigránsai az osztályharcnak is, sőt az egyik emigrációs csoport e.y trónkövetelő család köré cso­portosul. A jugoszláv emigráció propaganda a unkájában nem egységes, mert hisz vajmi kevés az érdekközösség például a macedón komité és a Nyegusz-dinasztia római emigráns politikusai között. A jugoszláv emig­rációé csoportok külföldi munkája azonban távolról sem olyan jelentős hogy az akár az ország belpoliti­kájára, akár valamely külföldi állam­nak az SHS. királysággal szemben folytatott külpolitikájára befolyással lenne. Igaz ugyan hogy minden or­­zágban vannak egyes politikai pár­tok, amelyek az emigrációs politikát legal bb erkölcsileg támogatják, de az emigráció mégis megelégszik a legtöbb esetben puszta demonstráció­­val. Ebből a szempontból a sek külföldi jugoszláv emigráns csoport közül csupán a római vehető ki, mert az észrevehető diplomáciai te­vékenységei is fejt kt a maga céljai érdekeben. A bécsiek Bécsberu az emigránsok városá­ban két jugoszláv emigráns csoport is van. Az egyik a kommunistáké, akik Pavlovics Pál, Novákovics Kosta és Markovics Szimó dr. köré cso­portosulva, Bécsböl igyekeznek az SHS. állam munkáscsoportjait a III Internacionálé eszméjének megnyerni Ezekről azt tartják, hogy moszkvai pénzből tartják fenn magukat és annak a segítségével folytatják agf tációs munkájukat. A másik bécsi emigrációs csoport élén volt honát katonatisztek álla nak. Ezek a honát separatizmus szélsőséges hirdetői, nem minden habsburgianus simpátia nélkül. Ez az emigráns csoport volt azt amely Rádicsék ismert génuai me­morandumát elferdítve és meghami sitva terjesztette a világsajtóba, hogy ezzel demonstrálja azt a széles űrt, amely B ograd és Zagreb között fennáll. Ezekről mondta a horvát blokk vezére, hogy „Gute Menschen, aber schlechte Musikanten ." A budapesti kolónia A horvát szeparatizmus, sőt az önálló horvát királyság eszméjét hir­deti a budapesti jut uszláv emirjrán sok csopurtja. Sachs, a fiatal Frank, Gagliardi állanak ennek a mozga lomnak az élén. Ehhez a csoport hoz tartoznak egyes horvát mávná sok, mint Skerlec és a többiek. Ez: a csoportot a budapesti kormány félhivatalosan támogatja, amit nem­csak Beogradban, de Zagrebben is rossz néven vesznek. Ez az emig ráns csoport szervezte meg a ma­gyar kormány által támogatva a Zalaegerszegen állomásozó horvát légiót, amely nagyobbrészt a volt sztrák-magyar hadseregbe szolgál? szláv nemzetiségű tisztekből áll. Ide sorozzák a Délvidéki Liga néven szereplő szervezetet is, amelynek élén a Vajdaságból eltávozott, vagy eltávolított politikai menekültek ál­lanak. A beográdi sajtó Frankókkal foglalkozik legtöbbet, ami érthető is, mert amig a többti emigrációs szervezetek élén ismeretlen nevű politikusok állanak, addig Sachs, Frank, Gagliardi közismert nevek Horvátországban. Ez az emigrációs csoport különben egy szerb nyelvű hetilapot is ad ki, amelyben termé­szetesen élesen támadja a beográdi politikát. A macedón-stvujuscsi Szófiában székel a macedón-ko­­mité. A török uralom idején Mace­dóniának déli részében a bolgár 'akosság iskolaügyeit önállóan in­tézhette, éppúgy, mint Macedónia északi részein, A bolgár kormány nagy súlyt helyezett ezekre a bol­gár iskolákra, megtette azt is, hogy a legjobb növendékeket elvitte Szó­fiába, ahol államköltségen tovább taníttatta őket. Ezek a macedóniai bolgárok alakitották a macedón­komitét, amely Macedónia egy ré­szének Bulgáriához való csatolását követeli. A macedón irredenta, a macedón-stvujuscsi a maga céljai dérésere a legkülönbözőbb eszkö­zökkel dolgozik. A szóbeli és irás­­oeli propagandán kivül sűrűn al­kalmazzák a „direkt akciót" is. Fölfegyverzett bolgár bandák átlé­pik a határt és mindenre elszánva megtámadják a határőrséget. Azon­ban nem minden ilyen garázdái« kodó banda áll a macedón komité szolgálatába. Közönséges gonosz­tevők igen sűrűn törnek be SHS. területre és a helyi hatóságok ilyen­kor mindig a macedón-komité üzel­­meiről tesznek jelentést. A macedón komiténak különben van egy „ex­­poziturja" Budapesten is, ahol egy macedóniai tábornok köré csopor­tosulnak a magyarországi kevés­számú macedónok. A beográdi sajtóban erős a haj­landóság, hogy a komité működése és a bolgár kormány intenciói kö­zött összhangot találjon. Nikita hívei Olaszországban a volt montenegrói dinasztia a Petrovics-Njegas-cstíid köré csoportosul a jugoszláv emig­ráció. A montenegróiaknak, akiknek törekvései egyáltalán nincsenek el­lentétben az olasz külpolitika cél­jaival, hadsereget — persze kisszá­mút — tartanak fenn, kormányuk, sőt diplomáciai szolgálatuk is van. A jelenlegi „miniszterelnök“, Popo­­vics, hívatlanul bár, de elment a génuai konferenciára is, ahol al­kalmat szerzett, hogy külföldi dip­lomatákkal érintkezésbe lépjen. Pet­­rovics információját Csicserin is föl­használta a jugoszlávok ellen, amire Kumanudi levélben válaszolt. Ezenkívül van . még egy kisebb dalmáciai olaszokból álló emigrációs kolónia Fiúméban, valamint vannak migránsok Amerikában is, akik az Amerikában levő délszlávok között folytatnak separatista agitációt. Az emigránsok ősi fészkében Svájcban1 is tartózkodik néhány horvát emig­ráns, akik a Népliga körül szeretné­nek befolyáshoz és érvényesüléshez ütni. A suhoticai városi könyvtár elhelyezése — Rendezik a könyvtárat — Sok panaszra adott már alkalmat a városi könyvtár rendezésének kér­dése. A városnak csak nemrég tete­mesen kibővült értékes könyvtára lá­dákba csomagolva fekszik már évek ’óta és bár nagyon sokan lennének olyanok, akik ezt a könyvtárat igény­be szeretnék venni, mégsem férhet hozzá senki. Több ízben elhangzott már az a kívánság, hogy a város ren­dezze végre a könyvtár ügyét és adja azt át hivatásának, azonban mindez­­ideig nem sikerült a kérdést rendez­ni elsősorban a könyvtár céljaira szükséges megfelelő hely hiánya miatt, másrészt talán azért is, mert az illetékes körök nem kezelték ezt a kérdést úgy, ahogyan a fontos kul­turális érdek jogosan megkövetelte volna. A városi tanács végre elhatározta, hogy rendezi a könyvtár ügyét. Ta­­a k o v i c s Miklós alpolgármester már hetek óta foglalkozik a könyvtár kérdésével, mert most az a helyzet, hogy a város azt sem tudja, hány könyv van birtokában. J a b a k o-

Next

/
Oldalképek
Tartalom