Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-31 / 148. szám

rm. m#i3 n

5. ofaal

BACSMEGm íf&PLö

Az ősijeid kasbzafarok bnnlajstroma

— Két millió koronát lopott össze a feiraszovctkwzet —

'A »Bácsmegyei Napló« adott hirt legelőször annak az osijeki kasszaíü ró-baiidának a letartóztatásáról, amely közel másfél esztendeig garázdálkodott Osijeken és környékén és amelyet csak hosszai hajsza után sikerült kézrekeriteni, olymódon, hogy egy véletlen folytán letartóztatott vezérénél sok pénM találtak a megmotozás alkalmával.

A hosszas nyomozás során aztán kémei érült a kasszafuró társaság valamennyi tagja. És pedig: Fick István, a bandarezér, aki 38 éves lakatossegéd, továbbá: Jarous Iván 34 éves kereskedelmi utazód Roder Károly 22 éves lakatossegéd, Röder Iván Ö4 éves szobafestősegéd, Jarous Ágnes 32 éves háztartásbeli, Jarous Vale u Lm 20 éves szövősegéd, Kersting Matild ?3 éves háztartásbeli (a bandavezér szere'öje), Rőder Mária 49 éves háztartásbeli,- Veter Antal 40 éves kereskedelmi utazó és Kralj Mária 27 éves háztartásbeli (Veter Antal szeretője). Az' utóbbi kettőt már szökés közben fogta el a Zágrebi rendőrség, abban a pillanatban, amikor vonatra akartak szállni,

. A letartóztatás . alkalmával rendki- Jvül érdekes adatok derültek ki. Többek között bevallották, hogy a-bandavezér 45.000 koronáért fogatot vá,sárolt magának, kitűnő lovakat hozzá és állandóan a saját fogatán járt. Ruhára nem kevesebb, mint 80:000 koronát költött, mindig elegáns ruhák-1 ban járt. A szeretőjénél >■ házkutatást tartó detektívek több százezer korona értéket kitevő, csupa elsőrangú toalettcikket, ruhákat, cipőket és egyéb holmit találtak. Öt se lehetett soha órásként látni, mint íiákkeron.

Érdekes leleplezési tettek egyébként a letartóztatottak arról, milyen körültekintéssel jártak el' a kasszafúrások kivitele körül. Szigorúan ♦keztyüs kézzel« dolgoztak minden alkalommal: gummikeztyüt húztak

valamennyien, nehogy a ' Wertheimkassza falán áruló ujjlenyomat maradjon. A pénzszekrény belsejébe ugyancsak keztyüs kézzel nyúltak s1 a munka befejezése után a kassza, falát kívülről és belülről gondosan iétörölgették a magukkal hozott rongyokkal.

Magát a pénzszekrényt úgy nyitották föl, hogy a zár körül tenyérnyi területet megolvasztottak. A kocka,alakú lyukasztásból kiemelték ezután a páncéllemezt és a szabaddá vált zárat kézzel fölnyitották, mire az ajtó magától kinyílott.

Fick és társai egyébként a szerezett zsákmányról pontos. följegyzése-1 két vezettek egy rendes üzleti könyvben, ami most a rendőrség kezére került. Ebben a könyvben olyan pontosan, jegyezték be a kasszafurások eredményeit, hogy a károsultak adataival összehasonlítva, az összegek . mindenütt pontosan megegyeztek.

Ezek szerint' Fickék a kővetkező zsákmányokat szerezték:

1921 október 25-én az osijeki. izraelita hitközség Wertheimjéböl 14 ezer 363 koronát;

November 5-én az osijeki >Mira«; cigarettapapirgyárban 24.066 koronát, nát.

November 27-én az osijeki Haastestvérek rövidáru nagykereskedöcégnél 77.000 koronái, 8110 szokolt és áruban 76.000 koronát.

December 87-én a vinkovei-i Engel-íéle gőzmalomban 67.000 koronát.

1922 január 12-én a pakráci takarékpénztárnál 883.000 koronát.

Március 1-én az osijeki »Energos« villamosfölszerelési vállalatnál 35.000 koronát.

Április l én a belistyei Guttmannvasuti igazgatóságnál 604.362 koronát.

Április 5-én a vinkovei-í Weinberger és Ogujenovics divatárukereskedőcégnél 58.000 koronát és áruban 46

ezer 500 korona értékűt.

Ezenkívül jelentős mennyiségű dollárt, svájci frankot, szokolt, német ma átkisérték márkát és egyéb idegen valutát szed- zaba,

f

tek Össze, amebyefenek értéke szintén meghaladja a 100.000 koronát.

A rablott pénzből mindössze 10.655 dinár, 600 dollár és 1000 német márka korúit meg, amelyet a bandavezérnél találtak meg letartóztatása alkalmával.

Érdeikes még az is, hogy a két kereskedelmi utazót — Veter Antalt és Jaorus Ivánt — mindig előbb kémszemlére küldték ki az illető helyre, ahol a Werlheim-szekrényt kirabolni szándékoztak, mert ezek foglalkozásuk következtében könnyű szerrel és föltűnés nélkül férkőzhettek be mindenüvé, hogy terepszemlét tartsanak.

A tíztagú veszedelmes kasszafurőtársaságot egyébként a rendőrségről az ügyészség foghá-A suboticai zsidó hitközség belső harca

Feltűnést keltő hőfer a zsidó frontról, melyben a cikkíró plutarchosi párhuzamossággal elmondja, kegy milyen háborúság veri fel a suboticai zsidó hitközség csöndjét. A cikkíró — mint alább látni méltóztatik — szigorú objektivitásra törekszik s emiatt kénytelen elhallgatni a neveket is, ami pedig egyedüli érdekessége lenne ennek a hadijelentésnek

A subotjcai zsidó hitközségben, amely egyike az ország legnagyobb és legtekintélyesebb hitközségeinek

állandó pártharcok dúlnak.

Ezekbe a pártharcokba lassan bele-' sodródott az egész hitközség, úgy, hogy olyan emberek, akik a hitélettel vajmi keveset törődnek, a szokottnál túlmenő érdeklődéssel, sőt szenvedéllyel foglalkoznak a hitközségi pártpolitikával. A zsidó hitközségi pártpolitika Suboticának egy olyan közéleti témája, hogy azzal kénytey len-kelletlen foglalkozik Suboticá'ní nemcsak minden zsidó, hanem sokan nemzsidók is. A hitközségi gyűlésre pedig Suboticán kezdenek úgy járni] á hallgatók, mint a parlamenti ülésre járnak heves pártharcok idején. Aj hitközségi ülésteremben viták hömpölyögnek, obstrukció folyik, heves] támadások hangzanak el és mindebbe; a suboticai zsidó közélet szellemi elitje is részi vesz, barcoskodó dobat-; terek, a szónokok. Suboticán néhány hitközségi politikus, a jogászi kar néhány kiválósága, már-már zsidó köz-; jogásszá, zsidóügyi tekintéllyé nőtte ki magát. *

Hogy a parlamenti stilus mennyire meghonosodott a zsidó hitközség-! ben, legjobban mutatja, hogy az ellenzéki körökben, a kulisszák mögött panamákról beszélnek, a többséget diktatórikus hajlamokkal vádolják és a kisebbségi akciók legyűrését min-: dig törvénysértéssel magyarázzák.

Ä viszonyok jellemzésére hadd szolgáljon az alábbi megtörtént kis eset. ,

Megjelent pár hét előtt Suboticán. egy nemzetgyűlési képviselő, ralikálispárti és pénzügyi kérdésekben tár-] gyalt bankokkal, nagytőkésekkel. Egy általa ismeretlen úrhoz készült; éppen, amikor e sorok Írójával találkozott. , ,

— Ide megyek X. úrhoz, mondotta, van vele egy kis megbeszélésem. De mondja kérem, milyen párti az illető ur.

— ügy tudom — feleltem —*- egyáltalán nem politizál, egyik párthoz sem tartozik,

— Én nem országos politikát értek — mondotta a képviselő — suboticai hitközségi politikát, nem szeretném, ha valamilyen kérdésben ön

kéntelen és tapintatlan lennék vele szemben.

A Beogradból jövő képviselő is tudott: már a‘suboticai hitközségi pártviszályokról.

Ezek után nem lehel kétséges, hogy a suboticai hitközség ügyei a; nyilvánosságot is érdeklik. Erre való! tétintettel felkerestük a két szembenálló párt egy-egy vezérét, hogy tólük a pártharcok okairól és a pártok .törekvéseiről információkat szerezzünk.

Az ellenzéki vezér íróasztalán egész szakirodalom hever. Eongreszszusi határozatok, ez a zsidó bitköz-, ségek . Corpus Jurisa, alapszabályok, miniszteri döntvények egymás hegyén-hátán. A kormányzópárt tekintélye viszont nyugodt flegmával válaszol a vádakra, amelyeknek egyik másika, ha beigazolódnék, bizony kellemetlen volna.

— Itt

a költségvetés

ügye — hangzik el a vád ellenzéki; részről. Senki nem ismeri a hitközség pénzügyeit. Az elnök diktatórikus hatalommal, mindenről maga rendelkezik. 1918-ban az akkori paktumtárgyalások folyamán megegyeztünk,' hogy a könyveket egy hozzáértő párthivünk átvizsgálja. Két napja folyt már a könyvvizsgálat, harmadik napon aztán nem adták ki neki a könyveket. így most félmilliós budgettel gazdálkodnak, alapokat, alapítványokat, kezelnek és mi nem tudjuk, hogy hogyan állnak a pénzügyek. Ha ezt a kérdést .feszegetjük, a mérlegre hivatkoznak, de hisz nagyon jó! tudjuk, hogy a papír mennyit elbír. Mire költik, a félmilliót? Az iskolát az állam, látja el, a jótékonysági intézmények maguk fedezik kiadásaikat, marad a templom. A templomra, csal; nem kell évi félmillió korona? Valami nincs rendben a budget körül.

A kormánypárti vezér. ezekre a vádaknak beillő kifogásokra igy válaszol:-TT A drágaság állandóan nő, ügy, hogy az előirányzott összegek nem mindig fedezik a kiadásokat, ez néha kellemetlen helyzeteket teremt, liar- • mine alkalmazott áll a, hitközség szolgálatában, azokat fizetni kel!, sőt állandóan emelni kell a fizetéseket. Miből? Ha nem hisznek, nekünk az urak, ott a mérleg. Hisz az egyik elleazé&i szónok épp a legutolsó köz«

gyűlésen azt mondotta, hogy a költségvetés ellen csakis alaki kifogásaik vannak.- ''"4?K$P" A zsidó Méla

ügye az ellenzék másik füvádpofttja.

— A hitközség jelenlegi vezetősége, mondják ellenzéki részről, a Z3idó iskolák ügyét elhanyagolta, nem törekedett azoknak felekezeti jellegét megőrizni, szükkebiüségböl átadta őket az államnak. A közoktatásügyi minisztériumtól leirat érkezett a hitközséghez, amelyben utasították azt, hogy hivyon össze közgyűlést és határozzon, hogy megtartja-e az iskolát,, amely esetben maga fedezi a költségeket, vagy átadják-e az államnak. A hitközség elnöke nem hivott öaeze közgyűlést, hanem válasziratában, amelyet ö és az akkori iskolaügyi elöljáró intak alá, bejelentette, bogy átadják az iskolát. Csak kilenc hónap múlva hozott a közgyűlés egy ezzel megegyező határozatot. Ez a lelkiismeretlenség eléggé el nem Ítélhető foka. A zsidó iskolák a zsidóságnak mindig legféltettebb értékei voltak.

Mit mond erre a hitközségpárti politikus?

— Nézzük meg, mi történt azokban a hitközségekben, ahol nem úgy jártak el, mint mi. Mi történt Novisadon? Ott a hitközség fizette a tanítókat, tartotta fenn az iskolát és az mégis elvesztette hitközségi jellegét. A »tanítók egy részét áthelyezték más iskolákba, igazgatónak kineveztek egy nem zsidó tanítót és ezt mind azután, hogy a hitközség kijelentette, hogy maga tartja fenn az iskolát. A suboticai iskola mostig érintetlen, tanítóink tanítanak, megy minden a ma-» ga utján. Az fáj azoknak az uraknak, hogy megtakarítottunk nejeik másfélmillió koronát?

A vezetőség megválasztása.

Az ellenzék harmadik vádpontját igy ismerteti egy ellenzéki vezér:

— A hitközség jelenlegi vezetősége —, törvénytelen utón szerzett mandátumot. A hitközségek igazgatására vonatkozó, most is érvényben levő kongresszusi határozatok ugyanis kimondják, hogy a választások kiírásától, azoknak megtörténtéig, legalább 14 napnak kell elmúlni. Ugyanitt van meghatározva az is, hogy a hitközségi képviselők mandátuma három évre szól. Igaz ugyan, hogy a suboticai hitközség módosított alapszabályai a választások kiírásánál nem ismerik a 14 napos határidőt és a képviselői mandátum tartamát öt évben állapítja meg, de viszont a kongreszszusi határozatok szövegéből kitünőleg azokkal ellentétes határozatokat hozni nem lehet. Suboticán pedig az túriént, hogy 1918 december 31-én. kiírták a választásokat azzal, hogy azokat január 5-én kell megtartani. Közben elsején újév volt, harmadikén szombat, úgy, hogy az ellenzéknek a választói listák átnézésére, a kimaradottak. ügyében beadandó felebbezé sek elintézésére és az agitációra alig állt rendelkezésére 48 óra. A hitközség jelenlegi vezetősége törvénytelen úton lopta be magát a hatalomba.

Mindezeket elmondottuk a kormánypárti vezérnek, azzal á kéréssel, hogy. reflektáljon rá.

— A kongresszusi határozat, amelyre hivatkoznak, egyáltalán nem bir kötelező erővel. Az csak irányvonalul szolgálhat, amely a helyi viszonyokhoz képest megváltoztatható. Hisz vannak hitközségek, ahol minden évben választanak, azok mind