Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-27 / 144. szám
■1májra 27. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. (MAL Gorkij — Tolsztoj és Dosztojevszkij ellen ■bA demokráciához és tudáshoz kell visszatérni 1“ A genovai konferencia ismét az európai érdeklődés köspponijába venia Oroszországot és az orosz embert. Be ke'l vallanunk hogy még mindig nem ismerjük; teljesen ennek az óriásnak a lelkét; épp oly problematikuson állunk vele szemben, mint egy Tolsztojnak vagy Dosztojevszkijnek hatalmas irodalmával, amelyből pedig Oroszországról való tudásunkat voltaképpen merítjük. Nem tudjuk semmiképp ellenőrizni, hogy ezek a nagy írók mennyi tárgyilagossággal éji; mekkora egyoldalúsággal Írják le saját hazájukat, saját honfitársaikat. Érdeklődéssel fogadunk tehát, minden yj adatot, minden újonnan jelentkező iránytűt, mely az orosz tengerén van hivatva kalauzolni minket. Más* egy uj kalauz jelentkezik s nem kisebb jelentőségű ember, mint maga Gorkij, akinek most jeleni meg egy uj könyve Oroszországról, az Diósa, irodalomról, az orosz emberről. >Az . egyéniség ezétrombolása< — az uj könyv címe, amely helyenként valósággal szenzációs meglepetéseket hoz. így van egy fejezete, — illés, egyszer a karamazovi létekről« amelyben Gorkij — Dosztojevszkij és' Tolsztoj, sót Puskin ellen fordul c teszi ezt a demokráciára é3 tiszta tudísryí való hivatkozással. >Abbói indul ki a világhírű orosz író, hogy Dosztojevszkij regényeit nem szabad színpadra feldolgozni. Égé szén, más dolog, mondja, olvasni s egészen más színpadon látni Dosztojevszkijt. Könyvben tisztán meglátszanak Dosztojevszkij reakciós tendenciái; összes ellentétei, borzalmas túlzása, .amelyet minden más emberhéj rnegbocsájthatatlannak tartanánk. Ha például egy tizennégyéves leány azt njoydja: - s szeretném, ha valaki darabokra tépné engem«; sfelgyujtarjára a házat«; »valakit meg tudnék gyilkolni«, — akkor látja az olvasó, hogy ez talán valószere, dé mindenesetre beteges. Dosztojevszkijben sokszor nem az igazsággal, hanem csak a börtönőrök igazságával találkozunk. Ugyanez a tizennégyéves leány azt kérdezi a »Karamazov-testvérek« Aijosá-jaiól: »Igaz-e, hogy a zsidók gyermekeket lopnak és fojtanak meg husvétkor?« A jámbor Aljosa Karamazov azt feleli: oNcm tudómé. Az olvasó érzi, hogy Aljosa nem válaszolhatta ezt. Lehetetlen, hogy ő »nem tudja«. Az az Aljosa, akit Dosztojevszkij leír, még látszatra sem csatiakozhaiik ilyen undorító rémmeséhez. „Olvasás közben Dosztojevszkijnek ezeket z borzalmas túlzásait korrigálni lehet, a színpadi szuggesztivitás azonban nem engedi meg. Jó színészek játékában az emberek gyakran valóban olyan »vad, gonosz állatok«, aminőknek; egyik regény alakja jellemzi. , — Az emberek azonban nem ilyenek, én tudom, —• mondja Gorkij, •— Dosztojevszkij általánosítja az orosz ember jellemének negativ tulajdonságait. '.Károsnak tartom a társadalom szempontjából ogonosz, vad állatnak« feltüntetni az embert, aki mégis csak sokkal vonzóbb és együgyübb, mint ahogy az orosz bölcsek ’ beállítják. — Én ismerem az orosz jellem törékenységét, tudom, mily kevéssé állandó az orosz lélek s mily végzetein alkalmas ez a meggyötört. gyöngült, kiégett ezervezet mindenféle fertőzés befogadására. Figyeljenek csak korunk ifjúságának hangjaira: nem jól áll Oroszország szénája, uraim! Nem a Staorogin-féle alakokat kell most mutogatni, hanem valami egészen mást. Bátorságot kellene prédikálni nekünk. A morális egészség az, az aktivitás hiányzik belőlünk, nem pedig az önmegfigyelés. Amire sürgősen szükségünk van, az a visszatérés az energia forrásaihoz: a demokráciához, a néphez, az emberiességhez, a tudáshoz, —• Elég volt már az öntudatból, amely nálunk az .önkritikát pótolja. Elég volt a pofon-párbajokból, a lehetetlen anarchizmusból, mindenféle harcokból. Mindenesetre: Dosztojevszkij nagy. Tolsztoj zseniális s ők mindnyájan, uraim, ha már úgy kívánják, tehetségesek és szellemesek, — de Oroszország és népe sokkal jelentősebb, sokkal értékesebb Tolsztojnál, Dosztojevszkijnél, sőt Puskinnél, rólunk magunkról nem is szólva. Bécs várában sir a német Ahol már négyjegyű számok szerepelnek az étlapon Orosz számok Becsben — Egy kőnap alatt 25 százalékos drágulás — A 65 ezer koronás félcipő és a 'SO ezer koronás parfőm — A mulató Bécs —- Seknitcler ünnep. magyar művészek sikere Becsben Az elmúlt hónapok isgszomorubb heteiben, emíkor ufjylátszott, hogy a jobb jövő horizontja égé szén elsánilt, a hiteleket ígérgető antant kegyére utalt Ausztria előtt, Hz emberek azzal vigasztalták egymást, hogy min* dennek megvan a maga határa, és hogy nyorooraséguk csak enyhülhet. Erre az akasztóíaoptimizmusra is rácáfoltak azonban az utolsó napok. Az osztrák statisztikai hivatalnak, mely havonta kiadja a drágulást mutató index számot, legutolsó kimutatása alapján április 1-Q óta az élet Ausztriában 25 százalékkal drágult* meg. Ez a 25. százalékos áremelkedés most mér a végletek, fantasztikumok birodalmába, tolja a bécsi árviszonyokat. A műit év nyarán a katasztrofális valuta zuhanás előtt a bécsi vendéglők étlapjain a kétjegyű számjegyek domináltak, 70—80 koronáért a legjobb húsételt lehetett kapni és egy egész elsőrendű étel ára ICO korona körül mozgott. Akik tavaly a nyarat vidéken töltötték, őszkor kelletlenül vették tudomásul, hogy a kétjegyű Mérnök uralma megszűnt. A vendéglői étlapok számai, melyek a statisztikai hivatal indexénél hűbb képei az őszi rák nyomorúságnak, Gürtler financpolitikai .terveinek, megvalósításával párhuzamosan roha-Beszélget egy szegény ember meg egy gazdag ember A szegény. —*• Jaj'aj! Szomorú a soru .k és nehéz aj eleiünk 1 Olyan szörnyen bizonytalan és fenyegető a jövő.« Az ember nem tudja, mi lesz vele és örül. ha néhány napra biztosítva van a maga és családja ebéöje-vacsorája. De hogy lesz-e a jövő héten mit aprítani a tejbe, sőt lesz-e tej, emelybe aprítani lehet, azt csak a jóisten tudja! A gazdag. — Hm, hm ... . Bizony Íó! mondod, nehéz az élet . . . Hová éti a régi jó világ nyugalma, gondtalansága ? Minden olyan embertelenül drága ... És aztán: az agrárreform, a sok különféle adó! Az ember nem győzi fizetni. A szegény. — Az orvos azt ajánlotta, hogy a gyerekek jól táplálkozzanak, lehetőleg sok vajat egyenek és mentül több tejet igyanak. De hát hogyan? Mikor a tej többe kerül mint azelőtt a sampár.yer! A gazdag. —‘ Jól mondod ... A pezsgő most száz dinár. Az ember tízszer is meggondolja, mielőtt vesz néhány palackkal. A ssogény. Es a gyógyszerek; Reszketve megyek be a patikába, ahol egy kis orvosságért o'yan horribilis őszszeget kell. fizetném, amelyből a családommal .együtt kjtsapr-háremszor jól el-aatgebédeSheíaék. moaan ugrottak fel az ezres régió felé. A múlt héten ezután lekerültek a hárojnjegyszómok is a vendéglők étlapjairól. Mintha ezer korona lenne a kifosztott Ausztriában az a pénzegység, ahol a kalkuláció kezdődik. A Graben előkelő kirakataiban nem is Írják ki a zérusokat. Egy pár divatos férfi félcipő mellett egy kis cédula lakonikusan csak annyit mond, hogy 65 M.-mill. Ennyibe kerül ma egy valamire való férfi félcipő a hajdani császárvárosban. Valamikor régen, a műit esztendőkben a bécsi lapok hajszát indítottak egy előkelő illeíszerkereskedő ellen, mert egy gyüszünyi flakon illatszerért (francia gyártmányú) 6000 koronát mert kérni. Ugyanez ma 80.000 koro néha kerül, az illatszerkereskedó azonban csak kelletlenül adja osztrák koronáért és frankot, vagy esek koronát kivén árujáért. Ennek as eszeveszett drágu® lésnek megvan a maga komikuma. Bécsben a kenyér, hála Gürtler leépítő politikájának drágább mint a zsemle. A hatósági kenyér darabja 0 egynegyed kg.) 840 ke» róna. Ezért a pénzért csaknem 20 zsemlét lehet kapni, mert a zsemle ára csak 45 korona. Ugylátszik, mintha Bécset Ieakernák szoktatni a kenyérevésről. A drágasággal egy'Ht nő Becs* A gazdag. — A patika nagyon megdrágult. Elszörnyüköeraél. ha látnád a droguistám múlt havi számláját . . . Azelőtt a fürdővizembe palackszámra önthettem az otkolonyt, most bizony megvonom magamtól ezt az ártatlan fényűzést. Sokat kell mostanában nélkülözni az embernek! A szegény. — És a villamos ? Egyre emeli a tarifát. Nem bírjuk megfizetni s egy idő óta kénytelenek vagyunk olyan utakat is gyalog járni, amelyek messze esnek és félholtra fárasztanak. A gazdag. — igen, a közlekedési eszközöket maholnap nem lehet megfizetni. A soífőröi® minden fertálycsztendőben béremelési mozgalmat indít és a gummi napról-napra drágul. Ha igy megy, alighanem muszáj lesz visszatérnem a Jótálláshoz, aminek a költségei mégis csak elviselhetőbbek. A szegény. —- Az ember szeretne a gyerekeinek legalább karácsonykor és a születésük napján —r egy kis szórakozást nyújtani. De azt se lehet a nagy drágaságtól ... A legkevésbbé drága mulatság még a mezi volna, de ezt se engedhetjük meg magunknak, mert a legolcsóbb helyre nem mehetünk azért, mert ott jassz- és apacslársaság van, az e’őbbkelőekre pedig nem válthatunk jegyet, mert öten vagyunk, öten . . . A gazdag. — Teljesen igazad van. A szórakozási eszközök is megdrágultak. A múlt héten Bécsben meg akar-' ben a luxus. Soha a legfenylSbb pompa s a legtoprongyosabj? nyomor ellentéte nem volt enynyíre kiáltó, mint ma. Bécs belső kerületeinek — a Hotel Weisnek mulatóhelyei zsúfoltig tele vannak s a bárok a nyomorúsággal egyenes arányban gombamódre szaporodnak. Noha a kora nyár első meleg napjaival mér ráköszöntött Becsre, a színházak zsúfoltig tele vannak 3 a ÍO—-15 ezer korona körül mozgó földszinti jegyárak nein akadályai annak, hogy o nagyobb színpadok állandóan túlzsúfolt nézőtér előtt játszanak. Az idény előrehaladottsága nem érezhető, hisz csak az utolsó napok alatt egyszerre három szenzációja volt az. irodalmi és színházi Becsnek. A Reigen szerzője Schnitz er Arthur, a bécsi irodalom egyik legreprezentatívabb nagysága hétfőn un* nepelte 60 esztendős születés napját. Cask nem rég érkezett vissza Parisból, ahol sok vihart felkavart erotikus felenetsorozaíaí „La Ronde“ cím alatt mutatták b» e Theatre Lyrique színpadán. Itthon azután elmesélte barátainak, hogy Parisban a darabot még csak sikamlósnak sem találták és nemcsak, hogy rendőri fedezetről nem volt szó, a bemutatón, de s kritika csodálkozott, hogy ezt e darabot Bécsben túlzóan erotikusnak találták. Hiába Parisban erősebb fűszerezésekhez vannak szokva í Schnitzler születésnapját a színházak nagy fénnyel ünnepelték. A Burg legjobb erőinek bevonásával előadta. Schnitzler legújabb drámai alkotását „Az ifjú Medardus^-t, inig a Volksthoaíer több hétre tervezett ciklusban egymásután előadja valamennyi drámáját. Bécs Freudistái, akik Schnitzlerben a Freudizmus megalapítójának irodalmi prófétáját látják, külön ünnepélyben adóztak a nagynevű írónak. A Schnitzler ünnepélyek lezajlottak és most két operett ál! e színházi érdeklődés központjában — két operett, melyek magyar művészek sikerét jelentik az oss* írék fővárosban, LehárFrasquitája hetekkel előre kiárusított tülzsutűk hallgatni az operában a híres Jerifctét. Nem jöhettünk haza anélkül, hegy meghallgassuk. Nem illik Rómába zarándokolni és nem látni a pápát . . . Mit gondolsz, mibe került egy ülőhely? Húszezer koronába! Igaz, hogy mi csak hárman vagyunk . . . A szegény. — A lányom -— derék, müveit, szorgalmas teremtés — főihez menne, de a vőlegénye nem képes letelepedési engedélyt szerezni és lakásul sincs. A házasság valószínűleg füstbe megy', a szegény lány, aki nagyon szereti a jegyeset, pártában marad és talán egész életére boldogtalan lesz ... A gazdag. —- Mindenkinek meg van a maga baja a engem sem kiméi meg a gondviselés. Az én leányom is menyasszony s itt is merültek fel financiális nehézségek. A jegyese impertinensii! gazdag — s ha nem az én leányomra vetette volna a szeméi, megenne miatta a sárga irigység — s azt kívánja, hogy az ő töméntelen vagyonához méitó hozományt adjak. Barátom, sok mii Hóról van szó s mig én ezt kidrukkolom!... Baj, baj, mindenütt baj, ahová csak néz az ember! A szegény. —~ De lásd, neked é* * családodnak mégis meg van az úri kényelmed. Nemcsak az, hogy gondod nincs, de bőségben élsz, a spajrod tömve, autót is tarthatsz, tán szeretőt is. A gazdag- Még es se , legyen h szegény embernek? ßaeÄdker-
