Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-04 / 122. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 4. 6. ctö&I. Ete legyünk őszinték: ezek a versek minden jó tulajdonságuk mellett is valami hijján vannak. Elismerjük, hogy esEfcétikailag kifogástalanok, jól szabottak — kulturált ember az Írójuk — de.. . Van a versekben valami, ami ha jó értelemben is, de modorosság. Lovász Pál az az ember, aki hisz a maga erejében és hisz a versírás esztétikájában, — szinte annyira hisz, hogy úgy gondolja, hogy ezekkel mindent meg lehet csinálni. Mi azt mondjuk, nem lehet. Mert bármilyen jól, bármilyen tudatosan lát hozzá valaki a verscsináláshoz, nem tudja elérni a „vérbelieket“. Lovász Pál kötetének .olvasásakor — például — mindenki rögtön észreveszi, hogy belőle, mint emberből kevés melegedett át a sorokba. A versek alatt nincs tempó, ami összefogja és suggesztivvé teszi az írásokat. Mert Lovász Pál mindig többre tartja az irodalmiságot a saját emberségénél, a formát,a mondanivaló gyökeres demonstrálásánál. Mindez azonban a legigényesebb kritika szempontja, s mivel a kritika is lira, semmivel sincs több jogcímük ahhoz, hogy az örökérvényüséget követeljék a maguk számára, mint azoknak az irodalmi esztétikai szempontoknak, melyek Lovász Pál mondanivalói számára szolgáltatták a formát s a kifejezési eszközöket. S a versek jóságát és szépségét ismerjük el azzal is, ha velők szemben a legmagasabb mértéket alkalmazzuk. Meghiúsul az utódállamok gazdasági közeledése ? „A-génnai viharban megfeneklett Portorose hajója" — Hennet dr., osztrák külügyminiszter a portorosei határozatok sorsáról Koaépe uróp i gazdasági koncén* ‘fnáeioja Poríoroseban lépett az első Komoly megvalósulás időszakába. A portorosei tanácskozás által létesített vasuíügyi egyezmény és általános irányelvül elfogadott gazdaságpolitikai és pénzei rezolució, épenugy, mint a vált monarchia vagonparkjának a méltányosság és a szükséghez képest való elosztása a portorosei konferenciát az első nagy iránymatatás jellegével ruházták fel. Ezek fölött a határozatok és irányelvek fölött azonban Damokles- Irmdként lebegett folyton a politikai bizalmatlanság fenyegetése, mely a gazdaságpolitikai liberálizmus jegyében született határozatokat a konferencia lezárulása óta lépten-nyomon megsemmisítéssel fenyegette. Nem lehet állítani, hogy az utódállamok gazdasági tanácskozásán elért eredményeket egyáltalában nem valósították volna meg. A különböző kereskedelmi és áruforgalmi szerződéseknek tekintélyes csoportja és a permanens, Becsben székelő közlekedési Bizottságok munkája (Comission de Repartition des Materiel Rou iants) egyenlően bizonyítják, hogy Portoiose kézzelfogható javulást idézett elő a Duna-medence gazdasági egységesítése érdekében. A génuei konferencia megnyitása óta azonban Portorose müve a legnagyobb veszedelemben fo rog. A génuai „gazdasági konferencián" ugyanis nem kis szerepet játszik a politike. Nemcsak a brit világbirodalom és Franciaország óriási méretű érdekösszeütközései mutatkoznak e tanácskozás keretein belül a legvégső éles ségben, hanem a dunai medence politikai ellentétei is. A portorose egyezmény szignatárius hatalmai közöl az idevonatkozó tárgyalások a kisantant és Lengyel» ország visszautasították, hogy formálisan kötelezettségeket vállaljanak arra, hogy ratifikálják a portorosei határozatokat kormányaik és az illetékes népképviseletek évén. A Magyarországgal szem ben tanúsított bizalmatlanság ismét a régi élességben mutatkozik. Nem fér kétség ahhoz, hogy a fennforgó körülmények között az utódállamok nem óhajtják a Magyarországgal való szabadforgalmat. A kisantant blokkja és a vele azonos külpolitikáju Lengyelország és Német-Ausztria a portorosei egyezmény határozatait maguk között végre akarják hajtani, de különféle politikai mérlegelések alapján idegenkednek attól a gondolattól, hogy Magyarországot is belevonják a tervezett gazdasági közösségbe. Világos, hogy ez az állapot tulajdonképen átmeneti természetű. Erre mutatott rá különösen Hennet dr. osztrák külügyminiszter, aki e tárgyban Génuából való hazatérése után a következő nyilatkozatot tette: — A génuai viharban megfeneklett Portorose hajója. Közép Európa gazdasági talpraállitásának szükségessége túléli a mai helyzet minden politikai jellemzőjét. Ebből viszont az következik, hogy bármily kedvezőtlen is látszólag a portorosei konferencia kilátása teljes programjának meg' valósítására, mégis végső soron egy elkerülhetetlen fejlődési irányzat iránymutatója marad Portorose munkája. Könnyebb lesz az utazás az utódállamok között A gráci utlevélkedvezményt ratifikálják Budapestről Írják: A monarhia összeomlása óta az azelőtt egysé' ges területen az utazás igen keserves lett. Roppant nehézségekbe és költségbe került az útlevelek és vízumok megszerzése. A há ború előtt csak Oroszország, Románia és Törökország követeltek beutazó engedélyeket. A háború után azonban mindenütt kémek töl és forradalmi agitátoroktól féltek és ezért minden ál’am behozta az engedélyrendszert. Ez azonban úgy a keres edelmet, mint a forgalmat nagyon megnehezítette és ezért a Népszövetség közlekedésügyi bizottsága 1Q20 októberében Parisban összeült, hogy bizonyos könnyítéseket határozzon meg. A párisi konferenciát 1921 őszén az utódállamok portorosei értekezlete követte, amely az útlevél- és vizumügyben csak elvi megállapításokat tett. Ezeknek az elvi megállapításoknak gyakorlati meg valósítására Csehszlovákia, Románia, Olaszország, Magyarország, Jugoszlávia és Aüsztria képviselői januárban külön értekezletet tartottak Gráczban és ott útlevélegyezményt fogadtak el. Eszerint egységes útlevelek lépnek életbe és egységesen szabályozzák az útlevelek érvényességének tartamát is, amennyiben egyszeri uta zásra, vagy pedig egy-két esztendőre szóló útleveleket adnak. A vizűm dolgát is egyszerüsi tették. Egy esztendőre adnak vízumot az egyes államok erre föl jogosított követségei és konzulá- i tusai. Egységesen-áilapitotíák meg a vízum diját is. Elhatározták azt is, hogy újságíróknak, köztisztviselőknek, katonáknak, ipari munkásoknak, közlekedésügyi alkalmazottaknak és általában vagyontalanoknak ingyen adnak vízumot. A gráci egyezményeket a csehszlovák, osztrák, olasz, román és magyar kormányok képviselői március 27-én ratifikálták és igy ezek a könnyítések elvben már életbe léptek. A gyakorlati életbeléptetések azonban még néhány napot igénybe vesznek az uj nyomtatványok és bélyegzők elkészítése miatt. Valószínűleg már május közepétől minden nehézség nélkül lehet ezek között az országok között utazni. Jugoszláviával azonban egy kis baj van. A jugoszláv kormány ugyanis a gráci egyezményt még nem ratifikálta, mert a gráci konferencián útlevél-szakértő nélkül jelent meg a beogradi megbízott s bár a határozatokat maga isj helyeselte, csak „ad referendum" vette a megállapodásokat és kijelentette, hogy kormánya az utlevélszakértők meghallgatása után fog dönteni. Ez azonban eddig nem történt meg és a budapesti jugoszláv követségen sem tudták még, hogy a beogradi kormány mikor fogja a ratifikálást végrehajtani. A budapesti csehszlovák követ-' ség Prágából még nem kapott értesítést, azonban ezt mindennap várják. A prágai külügyminisztérium már közölte, hogy magyar állampolgároknak, akik Magyarországból Csehszlovákiába utaznak, a jövőben nem kell beutazási engedély. A budapesti román követségen egyelőre a régi rend van érvényben. Az osztrák konzulátuson azonban máris az uj rend szerint állítják ki az útleveleket és a vízumot is mindenki megkaphatja, aki utazni szándékozik külföldre. A magyar színészet őskorából Az első magyar színész-szerződés — Kármán József készítette — Harminc forint fizetés a primadonnának Elsárgult lapok között megtaláltuk a legrégibb magyar szerződést, mely színészek és igazgatók viszonyát szabályozta. A szerződést, — a magyar játszótársaság alkotmányát — egy finomlelkű, titokzatos elmulásu, szomorú életű poéta: Kármán József készítette. Ez a fájdalmas szivü költő fiatalságának egész tüzével szolgálta a gyermekéveit élő magyar színészetet és sokféle munkája között, njelyet a magyar szinielőadások körül végzett, megcsinálta aljz első szinészszerződést. Játszott ugyan már Budán Kármán előtt is egy színtársulat, — Kelemen László társulata — ennek írott szerződését azonban nem ismerjük. Kármán a magyar játszótársaság első alkotmányát Pesten készítette karácsony havának 22-ik napján, az 1792. esztendőben. Ha átlapozzuk ezt a régi Írást, sok mosolyogni valót találunk benne az igaz, de sokszor érezzük azt is, Hogy a naivnak tetsző sorokat o'yan ember irta, aki olthatatlan szerelemmel ölelte át a magyar színészet akkor még kicsinyke fáját. A szerződés első fele az „igazgatás formáját“ állapítja meg, amely „többek között vagyon felosztva, mert több elméknek megegyezése nem oly hamar hibáztatja el a közcélt'“ Volt tehát egy főigazgató, egy igazgató (a gazdasági ügyek vezetésére), egy „férfi, aki a játszó személyeket a szükséges tudományra oktassa“ (a mai rendező) s végül a „tudomány igazgatója“, a mai dramaturg. A második fejezet a színészek „hópénzéről“, szóval a gázsiról szólt. Az akkori idők ünnepelt drámai művésznője, Moór Anna leányasszony havi 30 forintért szerződött á társulathoz. A fehér személyek között Kelemen Erzsébet leányasszonynak volt a legkisebb hópénze, ő csak havi 15 forintokat kapott. A férfiak — úgy látszik — kevesebb fizetést kaptak, mert a hősszerelmes, a ki a legnagyobb gázsista volt, mindössze 28 forintot kapott egy hónapra. A társulat legfiatalabb színésze, Pataki Benedek ur pedig csak 15 forintot kapott havonta. A karmester, vagy amint a szerződés mondja a muzsika direktora, Lovota János ur szintén 15 forintért dolgozott egy hónapig. A szerződés külön fejezetben szól „a játszó személyeknek törvényes cikkelyeiről“, ami azt jelenti, hogy egész csomó paragrafus mondja meg mit szabad és mit nem a színészeknek és színésznőknek. Hát mindenekelőtt nem volt szabad válogatni a „r o 11 o k b a n„. Nem volt szabad egymást rágalmazni, nem volt szabad a próbatételről elkésni. Az utóbbi hibáért bizony hét krajcár büntetést kellett fizetni. Ezen azonban ne tessék mosolyogni, mert hét krajcár akkoriban legalább is úgy érintette a színészt, mint a mai viszonyok között a százkoronások. De még egyéb is tilos volt. így például: „a szerzőnek tudósításán kívül nem szabad a csókolod ás“, valamint tilos volt a férfinak, „hogy a fehérszemélyek száját csókolj a“. A derék Kármán József, mint látható, igen szigorúan őrködött az erkölcsök felett s még egy ártatlan csókot is eltiltott a szegény tagoknak. Szigorúan megtiltotta Kármán a rögtönzést is vagy amint ő mondja „teljességgel tiltatik a kiadott rollokban változást tenni“. Mint körültekintő színpadi ember, a szerződésben gondoskodott Kármán arról is, hogy a műsor változatos legyen. A szerződés kötelességévé tette a tagoknak, hogy az uj szerepeket tizennégy nap alatt, sőt a kisebbeket nyolc nap alat tanulják meg. Külön fejezet szól a súgó kötelességéről, aki a pesti színházban annak idején pénztáros is volt, külön paragrafusok szabályozták a szinmester kötelességét és hosszú paragrafusok Írták elő a ruhatáros és a fodrász munkáját. Sajnos maga Kármán József nem volt az az erélyes férfi, aki az Írásos szerződés pontos betartására vigyázni tudott volna, a színész már akkor is szinészembér volt s a pesti színtársulatnál egyik baj a másikat követte úgy, hogy a gyöngédlelkü poéta elkeseredett, otthagyta a színtársulatot, amely azután 1795-ben három évi fenállás után szétoszlott. Pest jó időre magyar színtársulat nélkül maradt. onnr t finmmnr inra nnrnmm FŐZŐTEREM! Ajánlom elsőrendű selyem és drill anyagból készült Párisi melltartók. Orvosi haskötők. Régi fűzőket alakit javít és tisztit : Skotus Viatora ul. 10. A főpóstától 4-ik házban. V I ni
