Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-22 / 140. szám
6. o\M. BACSMEGYHI NAPLÓ 1922. május 22. Rovatvezető : Ma way Géza ■' ' 40, »lána feladvány, Erlist Kom é diói. Setéi; Köb, Fh8, Hcl gy: bő, jb6, c2, cd, db' és h7 (ÖX -VBá»es: Kf3, Vei, Hb8; gy: dl és e- (5). Matt három lépésben, iß. dáma iátsssna. ' Játszották Wesíon-Super Marében 1922. év április hó 21-én. Világos; Sötét: Maráczy R. Price H, E, 1. e2—e4 e7—eS 2. Hgl—-f3 Hb8—c6 3. Fii—b5 a7—aö 4. Fb5—a4 Hg8— Í6 5. Vdl—c2 * • , . . . . iá világos bábok vezetője a szokásos lépésektől iparkodott eltérni, hogy jgy mindennemű esetleges könyvváltozatnak elejét vegye, b. ..... . Ff8—c5 6. c2—c3 Fc5—a7 d2—d.3 ..... A királygyalog itt. FalXc6-tal megnyerhető, világos azonban nem jut d2—d-í-hez s . a d3 pont gyengesége ellenjátékra adna alkalmat. 7................ d7—dtí 8. Fel—e3 elsáncol 9. h2—h3 ..... Nagyon kockázatos lépés s ha a vezér már e2-ön áll,éppen nem ajánlható. 9. ..... , Fa7Xe3 10. f2Xe3 Hf6—h5 11. Bhl—gl ..... Az egyedüli mód kijönni a. csávából, .de ez azután teljesen kielégítő is. 11...... Í7—í5 12. elXfő FcSXffí Nem kielégítő Hlx5—g3 sem, 13. Ve2 f—f2, HgSXfö, 14. FaíXcO, b7Xc6, 15. g2—g4 stb. miatt. 13. g2—gí eő—e-íf (Aki »á«-t mondott, annak »b«-t is kell mondania.. Rossz volt Ff5Xd3. 14. Fa4XcG! ............. A párád, minden egyéb lépésre sötét maradna előnyben. b7Xc6 e4Xf3 Vd8—hkT. 14.......... 15. "4Xf5 LG. Ve2Xf3 17. Kel—dl ............. .Az eredmény azt mutatja, hogy vilá gos számítása volt a korrektabb 17................ IS. Kdl—Ć2 19.. e3—e4 20. Hbl—d2 21. d3Xe4 Ba8—b8 BbS—bő d6—dó d5Xe4 Bf8—b8 31. Kc2—b2 Fenyeget e4—e5. 31. ...... 32. - bSXc-í 33. Kb2—aj .34. Bg4—g3 BcöXcl ,VÍ6—b6+, I Vb6—e3 Ve3—e2 Teljesen elhibázott terv,, a »b«-vonaion a 'támadás néni elég hatályos, jobb volt az »e4« gyalogos ellen fölvonultatni a haderőket. A nyílt >g«vonal kitűnő bázis a világos bástyák érvényesítésére. 22. b2—1>3 Hh5—ffí 23. Bgl—gS Bb8—e8 Most már késő. 24. Bal—gl Öe8—e7 25. VÍ3—d3i Hf6—e8 Nincs más lépés, Be?—d7-re, Bg2X g7+ nyerne.' 26. Vd3—e4—. Kg8—h8 27. Vc4Xc6 Bb5—e5 28. Bg7—gl Vb 4—f6 29. Vc6--a8 Be5—c5 30. Hd2—cl A bástya;'1« volt oif5-5n .szintén nem Ha a vezér ütné az »el« gyalogost, úgy Bg3Xg71 döntene. 35. f5—16! sötét föladta, a sző veglépés erélyesebb mint Bg3Xg7, ' REGÉNY & •» Az ezerarcú ember MÁSODIK FEJEZET. — Most elvesztem, — gondolta Péter, de azért megvető arcot vágott, — Na, ön ezt bizton még jobban tudja, — szólt a kapitány Péterhez. —' Természetes, — válaszolta —■ de nem csinálom. A kapitány visszahökkent, mintha valaki erősen mellbevágta volna. Gyanúja növekedett. Az igazi Murrel diadalmasan mosolygott. — Ez nagyon gyanús, — jegyezte meg a kapitány s a papírokban lapozott. _ Mikor született az anyja? Voss Péter megmondta a helyes dátumot, melyet jól megjegyzett magának, mikor Murrel az adatokat bemondta. A kapitány nagyon furcsán nézett rá és igy szólt; — ön azt mondta, hogy édesanyja Hamburgban született s most azt állítja, hogy Bostonban. Azt hiszem felhagy a komcdiázással és bezáratja magát! Péter intett a a kapitány megnyomott egy gombot, — A lopott milliók az Angol Bankban vannak letéve, — szólt Murrel. — Ahhoz semmi közöm, — utasította ' vissza a kapitány s a belépő pincérnek szólt, hogy hívja fel az el ső hajóst. Michel Mohr megjelent és szemügyre vette a két Murrelt. — Itt áll a sikkasztó, csukd le, — szólt a kapitány Midiéihez. — Jöjjön velem, — förmedt legjobb barátjára Michel s karon ragadta. — A stuókingom! — jajgatott Murrel. A kjs kabinba vezették s ott ismét régi kék öltönyébe kellett bújnia. Michel ismét megfogta és két pincér segítségével á hajó kórházának egy különálló magányos cellájába vezették. — Takarodj be, átkozott betörő! — ordított Michel és belerúgott, de úgy, hogy ne nagyon fájjon. Az egyik pincér röhögött, de a másiknak remegtek térdei. Leosont Murrel kabinjába és könyörgött, hogy ne jelentse fel. — Adja vissza a. busz dolláromat, — párancsolá Murrel és visszavette a pénzt'.— Ezzel a dolog el van intéz ve, legalább nem hagyott éhezni! Voss Péter pedig be volt zárva. — Egész kényelmes lyuk, — gondolta, — csak kissé zord. Persze este tíz óra volt.' A nagy vihar miatt a »Pennsylvania« nagyon megkésett, úgy ogy éjfél előtt nem érhetett Plymouthba és a kapitány oda sürgőnyözteteü, hogy a milliós tolvajt e! fogta. Éjfél volt, mikor a hajó közvetlen Cowsand mellett haladt el. Michel, mikor meggyőződött róla, hogy senki sincs közelben, kinyitotta Péter celláját és besurrant. — El kell tűnnöd, — suttogta Pé temek. — A parttól alig vagyunk egy raérföldnyirn a »aszni tudsz. - Ez: kinyitotta a cella ablakát, mely elég nagy volt, hogy egy ember kimászhasson rajta. Péter hálásan szorította meg Michel kezét, kabátját ledobta és kinézett. — Itt rossz lejutni, engedj inkább a fedélzetre. — De ott nagyot kell ugornod, — figyelmeztette Michel. — Légy nyugodt, én szokva vagyok nagyokat ugorni, — — biztosította Péter és kabátja zsebéből egy tárcát vett elő. — Itt van a pénzem, csinálj belőle egy csomagot, tedd le a Plymouthi ügynökségnél s ha tiszta lesz a levegő, elviszem onnan. És elegáns, rugalmas' ugrással , leugrott a fedélzetről. Michel eltette a tárcát én a hidra ment, — A sikkasztó vízbe ugrott, — mondta, — a zár érintetlen, az ablak zárva! — Ezer ördög és pokol! — átkozódott az első tiszt. — Igen, — szólt Miche!, — vannak emberek, akik inkább meghalnak, mintsem hogy börtönbe kerüijenec A kapitányt [elköltötték s megkérdezték, küidjenek-e csónakot utána. — Ugyan, hagyjátok futni, — morogta és a másik oldalára fordult, — legalább nem lesz kellemetlenségünk. Reggel hatkor vetett horgonyt a »Pennsylvania« Píymouíhban, ahol csak háromnegyed órai tartózkodási ideje volt. Dodd Pollyvai már előtte való nap oda érkezett, miután a londoni amerikai követség legitimálta. A plymouthi rendőrség tőle telhetöleg segítségére volt. Még éjjel kézbesítették neki a sürgönyt, melyet ő nyitva az asztalon hagyott, hogy Polly megtalálja és egv csónakon a »Pennsylvania «-hoz sietett. Siems kapitány csak vállál vouogatta és Mididhez utasította, aki öt az elhagyott cellába vezette. — Itt ült, — mondá teljes lelkinyugalommal, — még itt fekszik a kabátja. Dodd átkutatta a cellát és a kabátot, anélkül, hogy valami támpontot talált volna. Most aztán elkezdte Mi chelt faggatni. — Azt 'hiszem, a partra úszott, — Mondá. Michel. — Cowsgndnál egész közel voltunk a parthoz, de annak már hat órája. Ezalatt az egészségügyi tisztviselők elvégezték dolgukat a »Pennsylvanian« és Polly a fedélzetre sietett s csaknem Dodd karjaiba rohant. — Hol van ö? — kiáltott magánkívül az izgalomtól. — A vizbe ugrott, — felelt Dodd letörve. — Megfulladt, — sikolfotta s ájultan összesett. > Dodd a pincér segélyével lefektette, néhány csöpp rummot töltött a szájába, amitől Polly magához tért. — Asszonyom, — nyugtatta meg Dodd, — ön téved, ö a part közelében ugrott a vízbe s egész biztosan á szárazon van. Egy milliós sikkasztó nem lesz öngyilkos. — De ő, szegény, örült, — nyögte bánatosan. — Persze, persze, — sietett ráhagyni Dodd. — Rögeszméje van, még pedig az, hogy az ellopott milliókat elölünk biztonságba helyezze. Csak türelem, majd megfogjuk valahol. j Aztán elővette Frank Murrelt, hogy uj, alapos leírást kapjon a szökevényről s egy uj-köröző-levelet küldött a lapoknak, de ezúttal arckép nélkül, Murrel arra is figyelmeztette, hogy a pénz az Angol Bankban van letéve, Egy rendörgőzössel, merni yet Dodd rendelkezésére bocsátottak, kiment Poily Cowsandba. Michel Péter tárcáját vastag papírba csomagolta s felkereste az ügynököt. Sok sürgető, türelmetlen ember közt találta.-- Rt van egy csomag, — nyújtotta át neki Michel az emberek feje fölött a csomagot, — majd érte jönnek. . És már. eltűnt. Neki is tele volt a keze dologgá*. Egy negyed óra múlva elhagyta a ^Pennsylvania« a partot, utolérte a kis gőzöst, melyen Polly és Dodd álltak, Mitíhel felismerte az amerikai detektívet. Az ügynök átadta, a csomagot egy fiatal embernek, aki s.z expedícióban foglalatoskodott. Dodd a nap folyamán Pollvval átkutatta Cowsandot s mindenütt egy hajótörött után kérdezősködött. A féliziget összes rendőreit mozgósította. Kitartása csodálatraméltó volt s nem maradt a legkisebb jel sem rejtve kutató szemei előtt. De hiába, senki sem látta az idegent, seholsem hiányzott egy csónak. — Látja, szólt Polly teljesen kimerültén, — mégis megfuliádt vagy egy cápa elnyelte! — És kétségbeesetten sírni kezdett. — Itt nincsenek cápák, asszonyom, nyugtatta meg. — Egy milliós sikkasztó nem ugrik a vizbe, ha nem tud úszni. És két mértföld csendes vi- • zen igazán nem nagy teljesítmény. Egy csónak bizonyára felvette. Visszamentek Plvmouthba. Eközben megjelent az újságokban a körözőlevél és az ügynök tekintete a Voss Péter nevén megakadt. —'Ahá, — kiáltá s a nála levő csomagról jelentést tett a rendőrségen. Azonnal elhozták és Doddnak kiszol-' gáltatták, aki -mindjárt felkereste az ügynököt s kikérdezte, hogy nézett ki, aki a csomagot leadta. — Nagyon sajnálom, — szólt az ügynök, —• azt sem tudom, hogy a személyzet vagy az utasok közül volt-e az illető, talán nem is tudja miről van szó, mert különben lepecsételeílenül nem adta volna ál a csomagot. Pénz van benne. — Tudom, — felelte Dodd, — ha valaki jön érte, tartsa itt és értesítse a rendőrséget. —- Csak bízza rám, — szólt az ügynök, —- szívesen keresek kétezer dollárt, (Folyt, köv.) rckxaaxrLUJ!.oxrriiTT rar tt» Férfi és női ruhákat too év óta Jest is tisztit IUSVETH ISTVÁN keimefestő s vegytisítitégyár SOMBOR kékfestő gyárától ki jen min'íi és ajánlatot.
