Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-04 / 122. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. május 4, Kik harcolnak Lloyd George újjáépítési terve ellen? — A Standard Oil Company és a Nortchliffe-sajtó szövetsége — Az angol közéletben a Génuában tartózkodó Lloyd George íeló az óriás] tömegeket irányitó Northcüffeeajtó villámai bulinak. Hiú erőlködés a génuai konferencia, elvtelen és tehetetlen ember Lloyd George és kormányzásra képtelen az angol koalíció — visszhangoznak egyre Lord Northcliffe reggeli, déli és esti lapjai a legkülönfélébb hangnemekben. A külföldi szemlélő ezek láttára azt az érdekes megfigyelést teheti, hogy Anglia nem áll zárt egységben a Génuában tárgyaló miniszterelnöke mögött. Egyebekben azonban érthetetlen marad számában a »Times« és a Daily Mail« által vezetett irgalmatlan sajtóhadjárat. Érthetetlen, mert igen nehéz konstruálni a Northcliffe-sajtó támadásainak politikai, elvi alapját. Éppoly kevéssé lehet kimutatni ilyesmit a francia kormányhoz közelálló orgánumok miatt, mint a »Tems« és a »Matin« éles kritikájáról, mely ugyancsak a génuai konferenciát és Lloyd George-ot, szellemi vezérét érinti. Hiszen a reparáció kezdése a francia kívánságokhoz híven ki van zárva Génua tárgyalásainak köréből. Ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen Franciaország legfontosabb pénzügyi érdekének hozott áldozatot Lloyd George. Hogy pedig a franciák Lloyd George-ellenes álláspontja sem egységes, arra nézve jellemző tény, hogy annak idején jelentős politikai erők és gazdasági hatalmak egyeztek meg Briand és Loucheur személye által a génuai konferencia irányvonalaira nézve az angol miniszterelnökkel. Mi az oka annak, hogy nem egységesen kialakult nemzeti érdekek, hanem a nemzeti határokra való tekintet nélkül gazdasági, illetve politikai csoportérdekek támogatják, vagy támadják Lloyd George-ot újjáépítési tervének keresztülvitelében ? Erre a kérdésre feleletet fog adni a génuai konferencia legnagyobb válságának, az orosz-német szerződés ügyének figyelmes megvizsgálása. Kevéssel azután, hogy a táviró hirül hozta az orosz-német szerződést és ennek nyomán beállott nemzetközi feszültséget, csakhamar egy kevésbé szenzációs és kevesek által figyelemre méltatott híradást hozott a génuai sajtószolgálat. Eszerint az orosz-német szerződés perfektuálása után Németország az orosz diplomácia közvetítésével fogja megkötni szerződéseit a kaukázusi szovje.tköztársaságokkal. Ebben a híradásban benne van az .egész génuai politikai válság kulcsa. A kaukázusi köztársaságok területén fekszik a világ leggazdagabb kőolajvidéke; a bakui petróleumvidék. A világ petróleumforrásainak birtokáért, illetve a bútok monopóliumáért pedig két nagy tröszt küzd egymással: az egyik az amerikai Standard Oil Company, a másik pedig a Shell Transport és a Royal nevű angol vállalatiig mögé csoportosuló koncéra. Mindesetté magának szeretné megszerezni a bakui olaj kitermelését. Lloyd George a Shell-Transport embere. Világpoli$kAja, a mezopotámiai, északper-, zalai és kásázstai kérdésben tanúsított magatartása nemcsak a legnagyobb angol petróleum-tröszt érdekének kedvezett, hanem ennek teljes organizáteafcps tevését vetői* maga gtSp. A Shell-Transportnak a német gazdasági körökkel is igen szoros viszonya van. A petróleum-piacok felosztásánál Németország a Shell-Transport szférájába került. Németország szerződése Oroszországgal és ennek közvetítése által a kaukázusi köztársaságokkal tehát nem egyéb, mint a Shell-Transport beérkezése az orosz újjáépítési üzletbe. Ezzel szemben a Standard Oil Company is óriási erőfeszítéseket tett, hogy a nemzetközi diplomácia nagy csatáiban neki jusson a győzelem. Amerika legnagyobb petróleumjtrösztjét igen szoros kötelék fűzi a világ legfélelmesebb sajtóinstrumához, az Tiz-tizenkét kilométerre lehet Prileptől, ahol a Peiagonia sikság nekifut a sziklás hegyeknek. Az egyik, szinte merőleges falu szikiahegy tetején otromba sziklakővek hevernek egymás mellett. A messzi alkonyatbán azt hiszi az utas, hogy valami régi vár porladozik ott fenn. Králjevity Márkénak az udvara volt ottan — mondja a népmonda. Králjevity Márkénak, ennek a félig történelmi, félig mondái alaknak a nép képviselete szerint nem is lehetett másforma udvara, mint amilyen az ott a macedón hegyekben. A természet Furcsa játéka, hogy a sziklahegyen, szabályos alakra formálódtak a kövek, a rettentő pzik lakó vek, amelyekkel emberi erő aligha tudott valaha is építeni. A hunyó nap sugára rá tűz a legendás sziklatetőre. — Azon a kiugró sziklacsucson állhatott a várta, az a szögletes bevágás a várkapu helye, a kerekforma szikla oszlop volt tán egykor — így képzelődhetik az áhitatos vándor. A sziklahegy tövében fekete, hatalmas sziklatömbök hevernek. Akkora mindegyik, mint egy vasúti kocsi. Gigászi harcosok harcolhattak ilyen kövekkel. A macedón juhász, ha elmegy mellettük, kalapját emeli. Hogyne, hisz Králjevity Márkénak parittyakövei. Órákig fut a vonat szűk sziklaszorosokban, vadul rohanó patakok mentén. Kiváncsi utasok állnak az ablakoknál és nézik a vad, a szűz természetet. Órákig embernek, emberi munkának, ekének,* baltának a nyomát sem látni. Mintha messze járó földre nem is lenne ember. Mi lehetett erre, amig vasút nem volt? Az államhatalom »reprezentánsai« közül azonban nem a vasútépítők léptek elsőknek erre a buja, vad főidre. (Az újkorban gondolom, mert ama Nagy Sándor, a macedóniai, járhatott már erre.) A vasútépítő csákányok z^ját megelőzte a tőrök katonák baltáinak zaja. Azoké, akik erre kiirtották az erdőket. Sok volt a szegénylegény, a bujdosó janicsár, az adószedő elől mentőid gjaar, tát kivágták az erdőt. angol Northcliffe-sajtóhoz. Ennek révén sikeres oppoziciót tud kifejteni minden olyan angol kormány, mely a Standard-del ellenséges politikát folytat. Franciaországban pedig egy »nemzeti petróleumtársaságot« alapított a mindenható amerikai olajtröszt, a Societe des Huils et Petróles-t, melynek igazgatóságába be van választva a francia államférfiak szinejava, közöttük Jules Cambon. A diplomáciai tárgyalások kuiiszszái mögött ilyenformán, mint minden alkalommal, úgy most is egy gigantikus trösztmarakodás arányai bontakoznak ki. Lloyd George újjáépítést akar — a Shell-Transporttal. Poincaré, Northcliffe Lord is ezt akarják, csakhogy a Standard Oil Companyval. A gyilkos harc áll és mert a törsztök háborúja nem ismer szentimentálizmust, egyiknek pusztulnia Trail, — legalább is az orosz piacról. Azért nincsenek fák a macedón hegyekben. '*■ Veles, Bitolj, Priiep... Városok benn, a görög gránicon. Bitolj nagyobb, modernebb, Veles, Priiep keletibb, karakterosabb. Régi török házak, magas ablakokkal, lefátyolozott, sárgára festett körmü asszonyok, piszkos utcák, telve kószáló kutyákkal, ezt látni Velesben, Prilepben. Külön utcában vannak a bazárok. »Bazár«, régi, tradíciókkal telített szó, az európai, hosszuszakállu törökre gondol, aki szőnyegeket, ezüstveretü keleti kardokat, vagy keleti ékszereket árul, keresztbetett lábain ülve. A prilepi bazárban igen csalatkoztam, piszkos lacikonyhákat, füszerboltokat, foltozó vargákat láttam — szőnyegárust egyet sem —, a hosszuszakállu fehérturbános törökök helyett pedig spanyolul beszélő, gesztikuláló és lármás zsidókat. Kora .reggel volt még, amikor a prilepi bazárok közt jártam. Söpörték a bazárokat, ősszehordták a szemetet és kirakta mindegyikük a bazár elé. »Keleti pompával berendezett« — szoktuk mondani és kerestem a pompát, se hire, sem hamva. * Prilepben át kellett éjszakáznom. Sorra jártam egy pár »hotelt«. Sötét, piszkos, alacsony szobákat mutattak, rozoga ágyakkal, mosdónak nyoma sincs. A »Hotel Solun«-t választottam. Nem 'mintha az tisztább lett volna, mint a többi, hanem mert már erősen esteledett. Itt történt a kővetkező eset. Késő este volt már, egyszerre ismerős hangzású női hangok ütik meg a fülemet. Mintha magyarul beszélnének a szomszéd szobában. Jobban figyelek és nagy csodálkozásomra most már tisztán hallom, hogy magyarul beszél két nő. — Nekem Gombaszőgi jobban tetszik — hallom. — Nekem Petráss — válaszol a másik. A két nő hangos vitája jó későig tartott. Reggel azután megtudtam, hegy kik voltak a szomszédaim. Lenn a »kávéházban« találkoztam velük. Két öregedő pesti nő volt, az éjszaka lányai, akiket szerencsétlen életük lesodort Macedóniáig. Kopott, sovány, szomorú éM* kW35lk, — Én a zsardenban voltam —. mondta az egyik — tudja, a Révayuteában. De az régem volt. * Azok, akik keservesen panaszolják, hogy elrekvirálták a »kisszalont« és akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy a villájukba lakást kell adniok valakinek, azok hallgassák meg, hogy mit mondott egy bitolji jómódú kereskedő, a bitolji lakásmizériákról. — Volt itt egy házam — mondja a kereskedő — hatalmas kétemeletes épület, ezerkilencszázban építettem. Szép üzletem is volt. Jött a háború, ideért a front és elkezdték lőni a várost. Az én házam ott volt a város közepén. Egyik gránát, a másik után vágódott le a városra, égtek a házak, jajgattak az emberek. Szétlőtték sorra a házakat. Az enyémet is. Ma ott csupán fekete falak meredeznek az égnek, ami fa volt benne, mind elégett. Ha pénzem lenne, újra felépíteném. De nincs pénzem, mert az üzletemet is tönkretették, menekülni kellett hónapokra, évekre. Most két kis szobában laktam, fabódéban volt az üzletem, de jött a robbanás, elvitte a fabódét, tönkretette a lakásomat. Most megint semmim sincs. v — Mi lesz, fejezte be szavait az öreg kereskedő és mereven bámult maga elé. .* Tíz esztendő előtt vonultak ki a törökök Macedóniából és az ott lakók, ha idegen kerül közéjük, még mindig a törökökről beszélnek. — Nem lehetett sem üzletet tartani, földje sem lehetett az embernek, keresztény ember igazságot sem ke< reshetett törökökkel szemben, pokol volt az akkor. — Rettentő adókat szedtek a törökök, a katonák verték-ütötték a népet, rabszolgáik voltunk. Amikor az ifjutörökök jöttek kormányra, mindez megváltozott. Addig katonák sem lehettünk, azontúl mát elvittek minket is, de nagyobb volt már a rend. • — És most hogy élnek a törökökkel? — kérdezem az egyiket — most rend van és béke? — Nem úgy uram, tudja meg most a pogány törökjei Lampel Béla. A száz millió dolláros kölcsön ügye — Hamarosan létrejön a megegyezés — A tegnapi minisztertanács a 100 milliódolláros kölcsön ügyet tárgyalta. Az ajánlattevők azt kívánták, hogy a szerződést legkésőbb április 29-én írják alá, de mégis hozzájárultak ahhoz, kogy Kum-nadi pénzügymiiszter hazatérését bevárják. A kölcsön föltételei még ismeretlenek, csupán annyi került nyilvánosságra, hogy a kölcsön egy részét, körülbelül 30 milliót készpénzben kap az állam, a többi 70 milliót pedig áruban. A szerződés szerint az árfolyam valamivel magasabb 80*nál és a kamatláb nem több, mint 8 százalék. Az árukat illetőleg az a megállapodás, hogy a kormány csak z esetben tartozik a vasúti árukat elfogadni, ha azok öt százaléknál nem drágábbak, mint itt Európában. Általában a kormánykörök meg vannak elégedve az ajánlattal és különösen azzal, hogy a Morgan pénzcsoport nem kíván ellenőrzési jogot az SHS. királyság pénzügyében. Krályevity Márkó udvara — Vázlatos utifeljegyzések Macedóniából —
