Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-18 / 136. szám
4. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ 1922. májas 18. A monarchia összeomlásának napjaiból Art és Linder beszélgetése — A Károlyi vagyonelkobzási pör tárgyalása az érdeklődés homlokterébe tolta azokat az eseményeket, amelyek a monarchia összeomlásánál döntő jelen'őségüek voltak. A magyar hadügyminisztérium feljegyzéseiből közöljük most ezt a drámai ütemü beszélgetést, aminek hitelességéért azonban a felelősséget el kell hárítani magunktól. Ezek a följegyzések is, amennyiben azok hiteleseknek bizonyulnak, bizonyítják azt, hogy a vagyonelkobzási por mennyire meghamisított tényeken nyugszik. Itt következnek Arz és Linder Béla telefonbeszélgetésének részletei. Arz és Linder Linder: Kötelességemnek tartom kegyelmes uramnak egész nyíltan megmondani, hogy sorsdöntő órákat élünk át. A békén való öröm most az egyetlen, amellyel a teljes átalakulást fenntartani lehet. Az egyedüli kivezető ut a feltétel nélküli béke elfogadása. Arz: Egy ilyen békének azonnali elfogadása elé a technikai akadályokon kívül katonai és imperialisztikus aggályok merülnek fel. Ki vállalja majd ezért a felelősséget? Linder: Mit számítanak itt a technikainehézségek? Le vagyunk győzve! Itt nincsen sem militarizmus, sem imperializmus! Erről a lemondás a legyőzött legkisebb büntetése. Ha Dtazhoz a béke elfogadásáról szóló hir nem jut el, úgy csak napok kérdése egy általános káosz bekövetkezése. Arz: Nem követtek el elővigyázati óvóiütézkedéseket, hogy a káosz kitörésének lehetőségét megakadályozzák ? Linder : Mi csak azonnali békekötésről beszélünk és a rendet csak a pacifizmus hangsúlyozásával biztosítjuk. Mi azon az utón, melyen megindultunk, tovább fogunk menni. Kitartunk eredeti programmunk mellett és reméljük, hogy ezáltal a rendet fenn fogjuk tudni tartani, azonban azt hiszem, hogy Ausztriában már késő lesz és a békehírek nem fognak sokat használni. Arz: Sajnos, én is azt hiszem, hogy Ausztriában az ügy már tel jesen elveszett. Linder : Örülök, hogy kegyelmes uram is igazat ad nekem. Arz: Remél m, hogy a felajánlott fegyverszüneti szerződés elfogadd sáról szóló válasz hamarosan meg érkezik, vagy talán már meg is jött. Linder: Én is remélem, hogy ez már megérkezett, de hangsúlyoz nőm kell, hogy nekem a magyar népet elő kell készítenem arra, hogy a fegyverszüneti szerződést ezideig csak a közös kormány hibájából nem kölötték meg. Hogy aztán Bécs hogy fogja magát kihúzni az ügyből, azt nem tudom. Arz: Tegnap éjjel kiadták a parancsot az ellenségeskedés beszüntetésére. Linder: Értesítették Kövess csapatait ? Arz: Ő is megkapta a parancsot. Linder: A mi parancsunk kiadá sát a fegyverek letételére vonatkozólag az AOK. késleltette. Meg fogunk győződni arról, hogv milyen a helyzet a frontokon. Ha még mindig nem találunk ott csendet, akkor kénytelen leszek ezt a vétket az AOK. terhére írni. Waldstätten és Linder beszélgetése Linder: Beszéltem Arzzal, aki közölte velem, hogy Weber választávirata a fegyverszüneti feltételekre vonatkozólag még nem érkezett meg. Az AOK. kiadta a fegyverletételére vonatkozó parancsot ? Waldsiötten: Igen. Linder; Kérem, ezen parancsot sürgönyileg azonnal el kell juttatni Miért nem történt ez mindezideig meg? Waldstätten: Ameddig a front áll a csapatok fölött az AOK. rendelkezik és más utasítást nem tart magára érvényesnek. Linder: Az én szememben m AOK megszűnt, mióta átvettem a magyar hadügyminrszteri rendelkezési jogot a magyar csapatok fölött. Waldstätten: Az ellenségeskedést az AOK utasításai alapján ma délelőtt beszüntették, mindennek dacára az olaszok a mi vonalainkon tut előnyomulnak. Linder: Kénytelen vagyok felháborodásomat kifejezni az AOK eljárása felett. Waldstätten: Nem volt kegyehnes uramnak tudomása arról, hogy az olaszok előnyomultak a mi vonalainkon túl, mindannak dacára, hogy csapataink semmi ellenállást nem tanúsítottak és a fegyvert letették. Az éjjel kiadott, s az ellenségeskedések megszüntetéséről szóló parancsot Kövessnek és Goldbachtnak továbbítottuk. Megállapították a román-magyar határt Kolozsvár. Bukaresti jelentés szerint a román-magyar határmegállapitó bizottság, amely Leunier francia tábornok vezetése alatt dolgozik, véglegesen megállapította a román-magyar határt. A határkiigazitás folyamán nagyobb változások nem történtek, csupán egyes községek birtokviszonyainak megfelelően változtatták meg erdők, legelők és szántók elosztását. A határköveket ünnepségek keretében szándékoznak elhelyezni az uj határ mentén. Az ünnepségek előkészületei már folynak és hir szerint azokon a kormány hivatalos képviselői fognak beszédeket mondani. Leszavazták az angol kormányt — A munkáspárt Lloyd George kabinetje ellen — Londonból jelentik: A kormány ma az alsóházban vereséget szenvedett, amennyiben 151 szavazattal 148 ellenében elvetették azt a törvényjavaslatot, amellyel életbe akarták léptetni a Geddes-féle takarékossági bizottságnak a tanítói nyugdijakra vonatkozó javaslatait. A kormány ellen szavaztak a munkáspártiak, a független szabadelvűek, akik határozatot fogadtak el, amellyel a vitát elhalasztották. A leszavaztatás politikai követ kezményei még bizonytalanok. Lloyc Georget a szavazás eredményéről táv iratilag értesítették. Azt hiszik, hog; a premier legrövidebb időn belü hazaérkezik Londonba. Lloyd Georg« kormányának leszavazását sokan kül politikai okokkal magyarázzák. A mun káspárt szerint Lloyd George nem tudott megbirkózni Génuában a francia reakcióval. Kik kapnak amnesztiát? — Az amnesztia rendelet tervezete — Markovics igazságügyminiszter tegnap a király elé terjesztette aláírás végett azt az amnesztia-rendeletet, amelyet a király esküvője napján fognak kibocsájtani. Az amnesztia-rendelet — mint Beogradból jelentik — nagyon széleskörű. A rendelet szerint királyi kegyelemben részesülnek elsősorban mindazok a katonai és polgári személyek, akik a szerbiai bünietötörvénykönyv szerint királysértést követtek ei. Amnesztiát kapnak azok. akik 1922 január 9-ig bezárólag sajtóvétségért lettek elitélve. Érvényes a rendelet ugyanerre a határidőre azokra a katonai bűncselekményekre, amelyek az 1901. évi január 31-iki katonai büntetőtörvénykönyv 32., 69., 70. és 71. parag afusaiba ütköznek, úgyszintén a montenegrói és pedgoricai törvényszék területén 1918. október 29-ike előtt elkövetett valamennyi politikai és katonai természetű bűncselekményre. Ugyanígy amnesztiát ad a rendelet a novisadi törvényszék területén izgatás (1878/V. t.-cikk 173—74. paragrafus), katonai behívás iránti engedetlenség, fegyveres erő elleni bűncselekményekre és királyság intézménye elleni bűntettekre. Nem részesülnek amnesztiába azok, akik a délszerbiai államellenes moz galmakban vettek részt. Feltétel nélkül amesztiát kapnak a közönséges bűncselekmények elkövetői közül mindazok, akik két hónapnál kevesebb szabadságvesz tésre, vagy ezer dinárig terjedő pénzbírságra vannak ítélve. A két hónaptól hat hónapig terjedő időre elitéltek feltételesen csak abban az esetbejf része? ül nek királyi kegyelemben, ha három éven belül nem követnek el újabb bűncselekményt. Azokra pedig, akik hat hónaptól egy esztendőig terjedő szabadságvesztésre vannak ítélve, csak abban az esetben érvényes az amnesztia-rendelet, ha büntetésük egy negyed részét már kitöltötték. Leszállítják egy ötödére a rendelet értelmében mindazoknak a büntetését, akik tizenkét hónapnál kisebb büntetéssel vannak sújtva. Ha a bűncselekményt nyereségvágyból követte el az elitéit, akkor a leszállítás egy negyedére történik csupán. Az amnesztia rendelet a magánszemélyek kártérítési igényeit nem érinti. Nem terjed ki azonkívül azokra sem, akik feltételes szabadságot élveznek, akik szökésben vannak és akiket in contumaciam ítél tek el. Tauaszi őialog Egy öreg kofaasszony wk a part-' a erem ebben a dialógban, egy öreg kofaaaszony, akitől én cseresnyést akartam vásárolni, amely kis csomókban, cérnával átkötve ott vizite# a cukrok tetején. } Én: De szép pirosak ezek a cseres-,4 nyék , . . Hogy ez a kis csomó? A kofaaaszony: Egy. dinár, kérem. Én: (bólogatok, nem tetszik az egy dinár.) De drága! A kofaanzouy: Istenem, nem ad-l hatom ingyen * , , Nekem is annyiba;' van. i Én: Hat szem az egész, néni. A kofaasszony: Hat szem . . . Háti mennyit adjak egy dinárért? Hát — mondja — mit adnak máma négy fco-» rónáért? Mit? ! Én: Ne haragudjon, ném, tavas zszal nem illik haragudni. < A kofaasszony: (megvetően.) Tavasz , „ . Én: Tavasz van bizony, néni, at cseresnye is lám már megpirult. A kofaasszony: (látja, hogy nem' számíthat rám, leül.) Nekem mind-i, egy: tavasz vagy tél. Én nem érékig rá sopánkodni. Tavasz! , . . Én szegény vagyok kérem és az is mara-i dók. Nekem nem számit a tavasz. Én: Nem örül, néni, ennek a szép' időnek? ' ) A kofaaaszony: Minek örüljek? .. * Annak örülnék kérem, ha megszűnne! ez a roppant drágaság yf, Ha az era-( bér olcsóbban adhatná a portékáját,-. Én: Bizony jó lenne az is. A kofaasszony: Az lenne az igazig ta,vasz. Én: (célozva.) Valakinek meg kel-* lene kezdeni az olcsóságot, néni. Meg! kellene kezdeni — mondjuk magának! itt ebben a bódéban . . . A koíaasszony: (hümmög). Én: (mint aki rátaláltam.) Mertj nézze, néni, valakinek egyszer úgyis muszáj lesz elkezdeni az olcsóságot! — az bizonyos. Például ha maga most elkezdené ezzel a cseresnyérol és egy dinár helyett egy koronáért árai-*} ná, a pék, aki a fiának venne majrá-j tói öt fürtöt, aíábhszál 1 itaná a kenyér1 árát. És ha a kenyér olcsóbb lenne, kevesebbért dolgoznának a munkások; a gyárakban, leesne sorba mindennek az ára, a cipőé, a ruháé és mindené... A kofaasszony: (nem hisz, a kezdői vei legyint — reménytelenül.) Megverte az isten ezt a világot , , . Nemlehet itt már segíteni. En: Dehogy nem lehet! . . . A kofaasszony: Én nem kezdhetem, Én: Miért ne? A kofaasszony: (valami eszébe jut.) Jól van, isten neki: én megkezdem.] Húsz dinár helyett csak ötért adom a cseresnyét, meg az egrest és egyi koronáért ezt a hat szemet. Mindent olcsóbban adok, de honnan tudjam,, hogy a pék, a boltos is velem tartanak. Hátha azok . , , Én: Bízni kell az emberekben. Higyje el néni, maga után csinálnák. A kofaasszony: (sóhajt.) Ejh, — nem lehet ezt megcsinálni . , . Én: (hirtelen nekirontok ebben az alkalmas pszichológiai pillanatban.) Adja ezt a csómot fél dinárért, néni! , , A kofaasszony: (tehetetlenül.) Hát vigye, nem bánom... Én: No, lássa — A kofaasszony: (mosolyogva, csak úgy a levegőbe. Na, a maga kedvéért egy féldinárral megkezdem az olcsósági hullámot . . .
