Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-14 / 132. szám
Ära 1 dinár BACSMEGYEI XXIII. évfolyam Snbotica, vasárnap 1922. május 14. • ii %$«£«. szám lejjelenik minden reggel, ünnep ötén és hétfőn délben TELEFON SZÁK: Eiadáhivatal 8-58, szerkesztőség 5-19 Előfizetési ár: negyedévre 99* —diait SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aicxendra-tdka 4 szám alatt Kiedékivatal: Kralja Alexantira-ulica 1 (Ltdbacb<palota) Játék A kortáis a világ egykorú eseményeit érdeklődésének mérlegén méri s ezen a mérlegen nem az események belső súlya nyomja le a serpenyőt. Anaíole France Pilátusa öregkorában már arra se emlékezeti, hogy a Názáreti Jézust ő feszitteth kérészire és Gallio, aki macába szívta korának egész civilizációját s akinek minden gondolatát a görög filozófia tökéletes megértése ékesítette, amikor a jövendő vallásáról beszélt, csavargó eszelős beszédé látta csak a vallásalapitó szent Pál predikálásában. Az elmúlt napoknak közérdeklődése két geográfiai pont köré szakadt szét. Az egyik Génua volt, a másik Pöstyén. Merjük állítani, hogy a pöftyéni sakkverseny utol ó napján, amikor ez elsőség kérdése dőlt d, több figyelem, több érdeklődés, löbb tekintet fordult Pöstyén, mim Génua felé. Ott Génuában csak arról volt szó, hogy az újjáépülő világ fundamentumait mibe rakják le, a gyűlölet futóhomokjába, vagv a megbékélés szikiájára. Ott csak arról volt sző, hogy a megrokkant világnak mankói adjanak a kezébe — ha már a világháború fölméihsietlen és végeszatcadhatatlan pusztításaiért mást nem tudott adni, mint babért a győzőnek és mánkéi a legyőz öltnek. Ott csak, arról vök szó, hogy a kétfelé szakadt emberiséget összeköthessék a nyomot kócával, amikor már olyan irtózatosan bizonyosodott be, hogy Csak összekapaszkodva tudnak megálln a megsemmisülés szakadáka előtt, ahová elvonszolta szédülő fejőket roggyant lábuk. Itt — Pöstyénbén egy tábla fölé hajolt a kibicelő világ s lázas szemmel leste, hogy hogy következnek egymás uián ; lépések. Ott Lloyd George és Csi cferin, Barthou és a béke viaskodtak egymással, itt Aljehin és Bogoljubov. És volt olyan nap, amikor a világot jobban,érdekelte, hogy a világos lépésére itt hogy felel sötét, mnt az. hogy a béke világotközeledésére hogyan felel ott a sötét indulat. Pöstyén és Génua is mérkőztek egymással s voltak percek, amikor az érdeklődés csatamezejér, Pöstyén legyőzte Génuát, a játék a va óságot. Van ebben valami fáfumos, valami kísérteties, va! mi lelkeírázőan megdöbbentő. Hányszor figyelhettük már meg, hogy az emberek figyelmet a legmegrendifőbb óraban valami múló jelentéktelenség ragadja meg, A halálra ítéltet egy levél mozgása. Karamazew D-meter, amikor keze véres volt meggyilkolt apja vérétől, Oroszország uj határairól vitatkozott és Hamlet, kél gyilkosság közben az udvari bolond koponyáján mereng el. Az emberek belefáradtak a jajba, a siránkozásba, a hasztalan* reménykedésbe, mindennapi kenyérgonddá közömbösödön e! a világot megváltó probléma s az a kontroltalanság, az a szédült elszakadás a személyes élet minden gyökerétől, amelyik a haiáltmegvető elszántságnak a szülője, uqy belénkidegeződött, olyan észrevétlenül vált mindennapi lelkiállapottá, mint a pilótában a halálfélelem. Ha maradt még el nem használt gőze az életkedvnek, föl nem riasztott álom, szét nem húrcolt energia — őb, ezt az5 isteni ajándékát az adakozó véletlennek nem akarjuk eltékozolni komoly gondban, marcangoló életproblémában. Soha nem éreztük ennyire a bőrünkön, hogy a játék: energia-fö lösleg. S az összeroskadt világnak és összetépett illuzóinknak romj?i álól véres ujjakkal kapargáljuk ki romboló kedvünk, világot fölgyujió lelkesedésünk, Atlas erőnk és káp rázatos fantáziánk koidustörmclékdt. Építő kövekkel akarunk játszam, nem a világot fölépíteni. Rakétákat akarunk puifogtatni, sárkányt ere getni, konfettit dobálni, futni a mezőn, elbújni az erdőben, megfü rödni a pasakban, hallgatni a kolompot, golyókat csereberélni és nadrággombbal megkísérteni a szerencsét — óh miért zavarnak meg bennünket szent, mert feledtető játékunkban, olyan zord, olyan ijesztő szavakkal, mint ujjáépiiés, jóvátétel, memorandum és konferencia ? (d.) **w***»««»—»»—«*»♦—***♦»*«**«»*«*«»»«««♦*««**» A magyar földnélküliek sorsa Krizman volt agrárminiszter bírálata az aj agrárreformjavaslatról — A Bácsmeggei Napló bsográdi munkatársától — Pár nappal ezelőtt ismertette a Bácsnaegyei Napló nagy vonásaiban azt a törvényjavaslatot, melyet Miletics Krsita" agrárreform-minisztei terjesztett be a nagybirtokok feloszlásáról és a telepítésről. A javaslat máris élénk megvitatásra talál politikai körökben. Beogradi munkatársunk beszélgetést folytatott Krizman Hinko dr., volt miniszterrel, aki i Davidovics kormányban épen az agrárrefonn tárcát töltötte be. Etéő kérdésemre, az uj törvényjavaslatról általánosságban a következőkben fejtette ki a miniszter a véleményét: — A nagybirtokok kisajátításáról és a telepítésről szóló törvényjavaslat, melyet a kormány néhány nap múlva a nemzetgyűlés elé fog tereszteni, az állami költségvetés mellett a legfontosabb feladat, melyei a nemzetgyűlésnek még ebben az évben el kell végezni. Én a de mokrala párt költségvetési bizottságában követeltem a kormányt«: 1, hogy még a költségvetés letárgyalása előtt terjessze be ezt a javas latot és ettől tettem függővé a költ s gvetés megszavazását. Az agrárrtiőrni kérdésének véé le:: es törve nyes rend zése, különösen az agrárreform pénzügyi része a legfontosabb állami fel d3i, mert : , - I , « I ■ a jelenlegi bézlet-piovizóiism, melyre kezdetben szfikaég volt, most annál nagyobb károkat okos, minél hosszabb ideig marad érvényben, gazdaság] és jagi bizonytalanságot okoz és az ag(árreform tiszta és egyenes eszméjét kompromittálja, y törvény célja, hogy az agrárrelorm által érdekelteket á nagybirtokosoktól elvett föld tulajdonába megerősítse, hö-íy rendezze a nagybirtokos#K kárpótlásának kérdését é,; az agrárszövetkezetek utján az agrárretormot gazdasági oldalról biz tositsa és megerősítse. Miletics Krszta agrármin'szter törvényjavaslata nagyjában az 1919. évi febr. 25 i ,rendelet és az agrárreformmal kapcsolatos későbbi rendeleteket és intézkedéseket foglalja magában, melyeket Davidovics demokrata kormánya az én miniszter ségem alatt bocsájfofí ki és amelyek azahetmány 130. §-ávaI törvényerőre emelkedtek. A nagybirtokosok kárpótlásának kérdését úgy oldja me^, ahogy azt Romániában és Csehszlovákiában is megoldották. A törvényjavaslatnak nagyon sok hiányossága van, különösen a maximumok megállapítása kérdésében, az agrárszövetkezetek kérdésében és ál a'ában a oénzügyi liquidálás szempontjából. Ezeket a hiányosságokat a parlament agrárbizottságában való tárgyalások folyamán elimináljuk. A törvényjavaslat elkészítését éoeterjesztéséf a közvélemény mint nagy és határozott lépést üdvözölheti a legfontosabb gazdasági és szociális kérdés tisztázása felé. Megkérdeztem dr. Krizmant, összeegyeziethetőriek tartja-e az alkotmány dapelvéve! és a demokrata pán programjával a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, mely a nemzetiségi föidmiveseket kizárja a földosztásból. — Egyenlő polgári jogok, egyetértés a nemzetiségek között és felekezeti tiirelmesség — válaszol a mi alapelvei és ezeket az eszméket léggé garantálja az alkotmány. Egy demokratikus- és jogállamnak eszméi ellen volna, ha a más nemzetiségnek kis birtokainak fejlődését és terjedését meggátolnánk. De a mi agrárreformunk nemcsak | gazdasági és szociális prébléma. Nyíltan kíjeleníem Önnek, hogy as agrárrefermnak Boszniában, a Vajdaságban, Macedóniában is Horvátországban ki kell egyenliíeni azt a sok bűnt, amit az idegen hatóságok fajunkkal szemben elkövettek, meggátolva és gyengilve azt különféle grárrendszerekke! és telepítések kel. Ezért az agrárreform eddigi végrehajtása és telepítési politikánk ebben az irányban haladt, de » semmiféle országos törvény sem fogja egy magyar vagy német kisbirtokosnak a bizloks&erzést lehetetlenné tenni és én remélem, hogy a telepítésnél lehetőséget fognak találni arra, hogy a magyar szegényeket azokra a vidékeken lássak el főiddel, ahol es ielepitósi politikánkkal Roncsén eüfentélbsn. — Helyesnek tartja a M'rtiszfer ur, hogy ép?n az ország legtermékenyebb vidékén mentesítik a legnagyobb földi rületeket (300 hektárig) a kisajátítás aiől és hagyják meg a régi birtokosok kezében? A max mutn kérdése, ame y a Bácskában és a Bánálban SCO hekáros pausált állapit meg, nincsen szerencsésen megoldva sem az 1919, ■évi ju'ius 21-i törvényben, sem ebben, a javaslatban. A viszonyok minden járásban és minden nagybirtokon mások. Ezért egyénileg kell megállapítani, mekkora területet kel! és lehet az agrárreform céljaira felhasználni, milyen a lehetőség és a szükséglet kisbirtokob alakítására és alkalmassk-e ezek a területek kis parcellák alakítására. Ezen elvek szerint, ahol szükséges és lehetséges, a nagybirtokokat a középbirtok határáig meg kei! kisebbíteni, de viszont lesznek olyan nagybirtokok is, amelyeket gazdasági okokból továbbra is nagybirtoki üzemben kell meghagyni. —■ Nem íartja-e Miniszter ur a telepesek fizetési kötelezettségeit, ahogy azt a javaslat tervezi, túlságosan súlyosaknak ? — A fizetési feltételek tényleg túlságosan súlyosak és ezért a parlamenti agrárbizoüságnak kötelessége lesz azokat enyhíteni, aminthogy az államnak általában szövetkezetek és közvetlen állami segély utján a telepeseket bőségesen tárni) gatnia kell. Ugyanezekről a kérdésekről heo* grádi munkatársunk Miletics Krszta niszter — a jugoszláv demokrácia jelenlegi agrárrefonn minisztert, a Lapunk mai száma 16 oldal.
