Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-13 / 131. szám

4. cfđal. BACSMEGYEI NAPLÓ T922. május 13. A kisantant a kisebbségi kérdés miatt el akarja hagyni Cénuát — Nmcsics tanácskozásai Schanzerral — menetel előtt, a Bépszekáseknak meg­felelőiem, mézes búzával várják az ifjú párt. Vőfély Pál herceg, nász­nagy: a yorki herceg, az örömapa tisztét Arzén herceg tölti be. Délután 4 óra 30-kor labdarugó­mérkőzés a B. S. K.—Bukarest "között. Eéte 8 óra 30 perckor tűzijáték. Este 10 óra 30 perckor a király és királynő Bledbe utaznak. Lehár uj operettjének főpróbáján Péntek este matatták be a „Frasquitáí“ Valósággal eseményszámba ment Lehár Ferenc uj operettjének, a »Frasquitác-nak már hetek óta várt ^»próbája. A Theater an der Wien, amely péntek este mutatta be a világ­hírű zeneszerző uj müvét, ezzel nyitja meg a nyári szezonját és abban bi zik, hogy a 2>Frasquitá«-n kívül más darab egyáltalában nem fog a nyári műsorra kerülni. A »Frasquita* szövegkönyve egy régi bécsi librettista cégnek, Willner­­nek és Reichertnek a munkája. Az operett hősnője, Frasquita, fiatal, szép, pezsgővérü cigánylány. Hőse pedig Mirbau francia világfi, aki minden szép nőért bomlik, tehát nein csoda, ihogy a csábitó cigányleánynak sem tud ellenállni, bár a menyasszonya, jövendő apósa és minden barátja rajta van, hogy megvédje a nagy csábitás ellen. Az első felvonás legelején Mir­bau súlyosan megsérti a pompás ci­gánylányt, a harmadik felvonás után pedig a két szerelmes a kibékülés meleg csókjában forr össze. Közben végigviszi az operett a nézőt filmsze­rűen lepergő, komoly és vig jelenelek egész során. A komolyabb jellegű főcselekmény­be mulatságosabb mellékcselekmény kapcsolódik, amely abban csúcsosodik ki, hogy egy mulatságos szoba tudós, Gallipeau végül feleségül veszi a Frasquitához pártolt Mirbau volt menyasszonyát, Dollyt, Mirbau após­jelöltje, Giraut pedig volt vejével ver­senyt vetekedik a cigányleány ke­gyeiért. Természetes, hogy ebben a versenyben a már kissé paralitikus öreg ur az, aki lemarad és Mirbau, diadalmaskodik. Lehár zenéje, amellyel fölvirá­gozta a helyenként kissé kopár szö­veget, igen tiszteletreméltó színvona­lat képvisel, ha nem is éri el a zene­szerző régi hires nagy operettjeinek nívóját. Ének- és táncszámai, valce­­rei, indulói, csárdásai elragadták a főpróba közönségét és valószínű, hogy a holnapi bemutató sikere rá fog dup­lázni a maira. Az előadás mintaszerűnek mond­ható. A főszerepekben a mai két leg­jobb bécsi operettszinész: Fischer Betty és Marischka Hubert min­dent elkövet, hogy a legaprólékosabb részletekben is megfeleljen a szöveg­írók és a zeneszerző intencióinak. Fischer Betty élethü cigánylány és excentrikus toalettjeivel is feltűnést keltő varieté-táncosnő, Marischka Hubert pedig mint elegáns világfi nemcsak já'ékával, hanem énekével ii mindenképpen súlyt és jelentősé­get adott szerepének. A Theater an der Wien a Burgtheatertől vette köl­csön a fiatal T h i m i g e t, akiben pompás kémikust fedezett fel a kö­zönség. A mintaszerű rendezés, amely a legszínesebb képeket varázsolt^ a fcfcgöceég elé, Gutmann Ernő érdeme. Genua. Miután á magyar és bol­gár nemzeti kisebbségeknek az SHS. királyságban való helyzetét a politikai albizottságban vita tárgyává akarják tenni, a kisantant képviselői csütörtök délután a Bristol-szállodában tartott értekezletükön elhatározták, hogy Schanzernak, mint a konferencia el­nökének tudomására adják, hogy a kisantant és Lengyelország elhagyja Génuát, ha Magyar­­ország és Bulgária a kisebbségi kérdést napirendre hozza. Miután a génuai konferenciát tisz­tán csak a cannesi*gazdasági program alapján hivták össze, amit nem lehet túllépni és miután a kisebbségi két\ drsben a Népszövetségi Liga illeté­kes, a kisantant nem hajlandó tűrni a konferencia programjába való ön­kényes beletiprást és a kisebbségi kérdés szőnyegre hozását. A kisantant delegáltjainak értekez* létén hozott határozatától függetlent Nincsics külügyminiszter külön tár­gyalásokat folytatott Schanzer olasz külügyminiszterrel, akivel közölte, hogy Már néhányszor irtunk róluk, már néhányszor bele is világítottunk azok­ba a nehéz tragédiákba, amelyek a különböző fajok antagonizmusa foly­tán fordultak elő. A magyar fiú és az orosz asszony tragédiája, akik vala­hol messze, muszka földön megszeret­ték egymást és becsületes lélekkel in­dultak el együtt az élet útjára. Az asszony eljött az ura után, otthagyva mindent Oroszországban és követte őt ebbe az uj hazába. De hiába volt a szerelem, hiába volt a hűség, az odaadás, a magyar falu nem fogadta be az indigénákat. A szülők haragos akarata, az após és az anyós ellen­szenve meghiúsított minden boldog­ságot. A fiú vagy engedett a szülői parancsnak s elűzte, elkergette asszo­nyát, vagy a kitagadottságba maga is vele mehetett. Aki akar, mehet Orom-országba. Ilyen körülmények között termé­szetesen óriási feltűnést keltett az a híradás, hogy mindazok az oroszok, akik ittrekedtek, mindazok az orosz asszonyok, akiket Magyarországon férjük hütlenül elhagyott, s mindazok a volt oroszországi magyar hadifog­lyok, akik még egyszer vissza akar­nak térni Oroszországba, eltávozhat­nak és mehetnek a nagy muszka bi­rodalomba isten hírével. A magyar kormány érdeklődött az orosz kor­mánynál, hogy esetleg magyarok be­vándorlását is megengedné-e. A jelen­legi orosz kormány erre a kérdésre elvben igenlő választ adott. A jelentkezésnek május elsején kel­lett megtörténnie s ezen a napon kö­rülbelül százharminc magyar jelen­tette ki, hogy vissza akar térni Orosz­országba. Miután máshol elszállásol­ni nem igen tudták, először a g y 0 j­­töfogházban helyezték el őket. Csütörtök este tizenegy órakor indul tak vissza Oroszországba. Az elutazást a nemzetközi Vöröske­ha a konferencia tárgyalja a magyar és bolgár kisebbségek kérdését, úgy az SHS. deiegáció prezentálni fogja a konferenciá­nak az olaszországi SHS. állam­polgárok sérelmeit. Schanzer meglepetve fogadta Nin­csics kijelentését és arra kérte, hogy a kisebbségi kérdés .megbeszélése ér­dekében értekezletet tartsanak. Az értekezletet pénteken meg is tartották. Hogy a kisebbségi kérdés miként fog megoldódni, az még bizonytalan, amennyiben beavatott helyen úgy tud­ják, hogy Lloyd George maga kívánja a kisebbségi kérdés letdrgyalását, miután ezzei akar kellemetlenkedni a kisantant államainak. Úgy Anglia, mint Olaszország úgy akarnak ugyanis nyomást gyakorolni Franciaországra, hogy a kisantantra nézve kellemetlen kérdések szőnyegrehozását sürgetik, igy a kisebbségi kérdésen kívül még Lengyelország ukrajnai határ-kérdését és Romániának Eesszarábiára való 'igényét Is napirendre tűzik. reszt budapesti vezetője, Re-ding- B i b e r e g g báró intézi, aki a kővet­kezőket mondotta: —- Egy nagy .transzportot vezetek ma este Oroszországba, amely részben ittrekedt oroszokból, részben Oroszor­szágba igyekvő mag varokból rekrutá­­lódott. — A transzporttal küencszáznar­­mincnyolc ember indul útnak, köztük nyolcvankét magyar. A magyaroknak legnagyobb része azok sorából kerül ki, aHk orosz asszonyokat hoztak magukkal, de itthon a falusi társada­lom nem fogadta be a feleségüket. Ezek most asszonyaikkal együtt visz­­szatémek Oroszországba. Visszatér azonkívül kétszáz olyan asszony is, akit lelketlen magyar emberek elhoz­tak magukkal, itt cserben hagyták s most egy-két gyermekükkel mást nem tehetvén, visszautaznak szülőföld­jükre. Hát majd megpróbáljuk., A gyüjtőfogházban serényen folyik a munka. 'Szorgalmas hivatalnokok nyilatkozatot iratnak alá minden em­berrel, hogy saját akaratából, önkéntes elhatározással indul el Oroszországba. OdaLenl a legrémesebb nyo­­mortanya tárai elénk. Emberek I százával egymásra zsúfolva kuporog­nak a hideg kövön, vagy . jó, ha né­melyik cókmókjára telepedhetik le. Elfáradtan, elcsüggedve s agyonhaj­­szoltan várakoznak ott a hosszú ut előtt. Mintha csak a saját vázaik len­nének . . . És a sok gyermek ott tipeg körülöt­tük; már amelyik olyan nagy, hogy tipegni tudjon. Mind nyűgös, fáradt és álmos. Ha kérdik a kimerült emberektől, hogy végleg elhatározták-e már az utazást, csak legyintenek, vagy talán jazt mondják: es Hát majd megprőbálftAfE Pártát testtel indulnak nagy útra és azt sem tudják, hegy ott mi vár reájuk s . , A ««Mat iskolája. Magas, szőke ember áll előttem. Első pillanatban azt hiszem, hogy va­lami orosz, de azután kiderül, hogy magyar ember. Kérdeztem tőle, miért megy vissza Oroszországba?, .Csak megvonja a vállát. —Mit csináljak? Orosz asszony a feleségem és itthon hiába próbáltunk akármit. Kunt dolgoztam, kerestem és szereztem annyit, amiből valahogy megéltünk. Itthon kitagadtak a szü­leim, munkához nem igen jutottam, az egész falu áskálódik eiienem. Ta­lán minden jóra fordulna, ha elhagy­nám az asszonyt, de hát nem tehe­tem meg. Odakint, mikor beteg voi-t tam, ez az asszony ápolt, mikor ül­döztek, megvédett, hát inkább elme­gyek vele Oroszországi«, Mert még ilyen magyar ember, is van a világon . ,s , A másik, kicsi fekete ember, hara­gosan pattog, amikor mondja: — Csak már elindulnék. Nekem éppen elég volt idehaza, Ha egyszer elmehetek, soha többé nem jövök vissza. Amit nem tanultam meg Oroszországban, abei nem tanultam mje, sehol a földön, azt megtanultam1 most végre itthon. Most már tudok gyűlölni. Gyűlölni nándenkit, aki bánt engem, aki bántja azt az asz­­szonyt, aki követett engem. Hát ma­radjanak itt mindnyájan a gyűlöletük­kel, én ugyan soha többé vissza nem jövök hozzájuk. , Este tíz órakor még szegények nem tudják, hogy vájjon elmehetnek-e. Utolsó pinaurttg várják, hogy a be­utazási engedély megérkezzen, s, el­hagyhassák azt az országot, ahol csak gyűlölet, áskálódás és szenvedés ju­tott nekik osztályrészül. Csak ülnek és várják, hogy vájjon mi lesz? Néha-néha tri sóhajt valaki közűiök: —Csak már a von&ten tehetnék? Fáradtak és már menni szeretné­nek. Pedig nem mehetnek. Megérkezik a híradás az utolró percben, hogy még mindig nem érkezett meg az orosz válasz. Hivatalosan tehát senki­nek az útját nem biztosíthatják és nem garantálhatja senkt sem, hogy utazásuk célját el is érik. A tömegben pánikszerűen tör ki az elkeseredés. Izgatottan tárgyalják a dolgot és mindenki mindenáron men­ni szeretne. És ekkor a nyolcszáz orosz mellett huszonnégy magyar rászánta magái, hogy saját felelősségére, minden ve­szélynek kitéve magát, eteneajen sze­rencsét próbálni. Kimenjen arwl a földről, ahol született, ameiyh&i min­den érzelmi szálai fűzik. Hhnenjen egy más világi«. Elmenjen innen, mert itt esek gyűlölködés jutott neki osztályrészül. Csak szenvedett, csak kitaszították, mert becsületestől és hű­ségesen kitartott az asszonya mellett, aki országokon át eljött utána. gmjmrrnmiTiin i a rr; „PHILATELIA" BÉT.YEGKERESKEDÉS - StéCSI E. SliBOTICA.FÖPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresekmeerdtelrehas náf jugMElév ItéHregekct tekintet nélkfli a kiadónkra bármily menny«égben 7J04 Ä kik visszamennék Oroszországba Néptragédiák hadiházasságokbau — Kitencszázharminccyok emfc 3r indult Budapestről csütörtök este Oroszországba — Akit a szülői kitagadtak — Nem kell az orosz asszony -A gyűlölet iskolája

Next

/
Oldalképek
Tartalom