Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-09 / 99. szám
10. oiđaf. BACSMEGYE! NAPLÖ 99. szára, A postaigazgatóságtól nyert információnk szerint a közel napokban alapos revízió alá veszik.úgy a működő novisadi, mint a többi vajdasági postahivatalokat. A beérkező panaszokat azonnal orvosolják. i A novisadi íí-es számú postahivatalt teljesen reorganizálják, úgy hogy onnan ugyanolyan gyorsasággal bonyolódik le a fórgalom, mint a ropostáról. Künn a i’utaki-utca végén, az uj gimnázium közelében fölállítanak egy harmadik postahivatalt, hogy ezáltal tehermentesítsék a íőpóstát. Ezeket a nélkülözhetetlen javításokat a közel jövőben keresztüiviszik. Jancsi először koldul Nincsen ebben semmi érdekes, csak valami határtalanul piegdöbbentö, amiből az egész mának halálrajutása kell, hogy kiérjen. Már Írtak is róla nagyon sokat, a lapok hosszú hasábokat szentellek nekik, mert élesszemü Riporterek észrevették benne az érdekeset, de nem a tragédia magváí. ' Ma délelőtt szokottabbnál népesebb volt az utca. Télben járó tanyákról zászlós emberek hozták magukkal a felbasitott földek agybóditó illatát. Fekete csomókban vezették rá a városházelőtti térre. A korzón a napfényben nők itatták meleg vérüknek forróságát. Onnan messziről, a törpe házak sáros torkából kiöntötte furcsa hullámát a nyomor. Szállingózva egyenként jöttek, hogy a selyem tuihák, a jólszabott felöltök zsebéből kihúzzák a jólét apró filléres adóját, f.egkisebb volt közöttük Jancsi. Apró lábán kiszélesedett vonalakhan repedések hasították föl a bőrt. Rossz, foltos ruháján már a legjobb szem sem fedezhetett fel ép darabot. Mosdatlan arcában a nincstelenség öt rövid életéve dacára mély barázdákba hagyta körme nyomait, Haja belecsapzott keskeny kis homlokába, furcs% csomókba, fésű után sírva. A Bárány előtt állt meg legelőször. Könnypárás szemét vizsgautra küldte és kurta kis mondókáját előbb magának mondta el. — Egy pár krajcárt kérek. Mikor dobogó kis szivét leverte a torkából, megindult. Egy hármas csoport jött vele szembe. Mikor oda ért hozzájuk, kinyújtotta piszkos kis kesét és szemét a járdára szögezte. Halkan motyogta. Gyönge hangjának foszlányait elkapta a bolondos áprilisi szél, a vele szemben jövök kiabáló életmámora nem engedte nyöszörgését a dobhártyákig. Jancsit durván kisodorták az ut közepére. Ott megállt és valószínűleg pálinkás esték szerelméből fogamzott ágyába ott abban a pillanatban támadt az a sejtés, hogy rosszak az emberek. Jancsi várt, pucér lábán ide-oda topogott a hideg áprilisi szél előtt, .Várt és lankadó ereibe bátorságot korbácsolt a hazulról elhozott pillantások ereje, azután neki indult a második próbának. Megint. visszament a Bárány1 sarkára, hogy próbára tegye Szerencséjét. Most sikerült neki. Egv kis diák lány lehetett, aki a hazulról kapott zsemlye-pénzekből egy őrzött koronát ejtett Jancsi üres markába. Jancsinak szomorú szemében fellángolt az őröm. A következő pillanatban elkezdtünk diskurálni. — Hány éves vagy? Szégyelősen, akadozva mondta: — öt. — Szereted a cukrot? — Igen. Ajánlottam neki, hogy menjünk el, »együnk az egy koronáért. Jancsi tiltakozott és félve összébb gyűrte kezében a papírpénzt. Féltette. A lassú beszélgetés során eredője támadt Jancsi szavának. Ma jött először az utcára.. ! / ; •— Nincs otthon fa, sem kenyér,' mondta Jancsi: Szavából nem érzett, „hogy a mondottak súlyosságát érzi. — Az anyám mondta, apámnak nincs munkája. Cipőt veszünk a pénzen, anyám jön el boltba velem. Egy cipős bolt elé értünk. A kirakat üvege mögött egy nagy reklámon gyönyörű vékony lábú lakkcipös dáma mellett egy szárnyas kis angyal dugja húsos lábát egy keskeny hegyes orrú nagy férfi cipőbe. Jancsi önkéntelenül megállt a kirakat előtt, piszkos kis homlokát odatapasztotta az üveghez. Szeme odaszögeződött a szárnyas angyalra, nézte, nézte hoszszasan. Azután, amikor beleidegezte apró kis agyába az uj cipő rajzát, ugrott egyet és elszaladt a koronával, arcán, lelkében öntudatlan az élet első rettenetes ütésével (gyi.) Még eyy raktár . . . Suboticai sirám Nem lehef eléggé szomorkodni azon, hogy ezt a varost hogyan temeti el a közöny lávája, amig aztán az üszkök alatt mélységes álomba merülten fogja kisvárosi, jóllakott álmát aludni, végre is mindenki és minden, aki egyszer mert vagy akart itt újat próbálni. Más városokban a fejlődés forgataga kiássa a föld alól is- a raktárakat, pincéket és más rendelkezésre álló helyeket, hogy teremtsen valamit: irodát, könyvesboltot, sörözőt vagy intim-kabarét, mindegy, hogy mit, de valami olyat, ami h^ csak egy lépéssel is, de előrevisz a fejlődés utján. Ez a tunya, lömha város pedig éppeií ellenkezőleg, betemeti mindazt, ami van és egyszer csak arra fogunk ébredni, hogy megdermedt az élet minden lüktetése a város ütőerében. Egy téli délutánon már sirásra görbítette a szánkat néhány láda vérvörös narancs, amelyik bután, büszkén és önkényesen vonult be a színház épületébe, hogy gyümölcsraktárat csináljon a művészet templomából. Azóta is kothumusos drámái szólamok helyett kufár alku hallatszik a színház előcsarnokában, primadonnák kacaja helyett szürke asszonyi alkudozások hangzanak a narancs-ládák között és még mindig diadalmasan uralkodik a narancs a színház szomorú romjai között,.. ( v Most még egy raktár zár magába egy, csomó illúziót. A bárt, amelyik végleg összehúzta kopott függönyét, nem sajnáljuk, nem kellett senkinek és nőm is érezni a hiányát, legfeljebb csak egy kis nagyvárost majmoló színfoltot vitt magával az enyészetbe. Tabarin sem kell a bar üresen maradt helyén, mert az még ennyire sem való ennek az álmos, lompos kisvárosnak. De -valamire mégis csak illene felhasználni ezt a város szivében levő szinházszerü kis lokált, gondoltuk már napok óla, amikor éjszaka kiásitott belőle a fekete sötétség és a csend. Ma reggel aztán megkaptuk a feleletet. A bárt a maga páholyaival, színpadjával és öltözőivel csakugyan felhasználják. Kocsik álltak a bar előtt és hatalmas kosarakban kajánul vigyorgó sárga meg piros almákat szállítottak a barba. A színpadra. Meg a páholyokba. Mert Suboticán minden szinházszefü intézménynek az a sorsa, hogy gyümölcsraktár legyen belőle. Itt, úgy látszik, nem is kell más, minthogy ehessenek az emberek. Ennek a legfőbb, legszentebb' ritüsnak a szolgálatában aztán- lefoglalnak minden helyet. Mintha az almát nem is lehetné máshol őrizni, csak bíborvörös páholyokban... Nagyon fájt ez az uj raktár azoknak, akik egy kis pezsdülő életet, egy kis akarást szeretnének belevinni ennek a városnak ájult csendjébe. A színházban narancs az ur, a bárban pedig az alma. Félő, hogy az egész városból egy nagy raktár lesz, a begyepesedett, rozsdavert kultur-emlékek szomorú raktára. a. f.) Az orosz emigráció vártharcai — Miért akarták megölni Miljukovot? — A Miijukov elleni merénylet az európai közvélemény, figyelmét fokozottabb mértékben íré nyitotta az orosz emigrációra, a melyet eddig kevéssé méltatta!' figyelemre. A különböző európai országokban hozzávetőlegesen egy millió orosz emigráns él, a legtöbben a lengyel kormány vendégei. Az orosz ermgrációs csoportok között az utóbbi időben nagy mozgolódás volt észlelhető, Az ellenforradalmi tábor frakciói ahelyett, hogy egységes frontot vettek volna, állandóan harcban álltak egymással A harc a körül forgott, hol melyik csoportnak — a monarchistáknak, vagy a forradalmi szocialistáknak —r politikája érvényesüljön az orosz emigráció ellenforradalmi akcióiban. Az orosz monarchisták és forradalmi szocialisták között az ellentétek e miatt egyre szaporodtak. A cári monarchista csoportnak, ameiynek élén Gorcsekov báró áll, kezdetben Parisban volt a székhelye, később azonban Berlinbe helyezték át. Kezdetben Franciaország nagy rokonszenvvel viseltetett az orosz ellenforradalom konzervatív törekvéseivel szemben, de ez a szimpátia megcsappant, amikor liberálisabb irányzat lépett előtérbe. A reichenhalli kongresszus után, amely a versaillesi békeszerződés ellen fordult, megszakadt az összeköttetés az orosz konzervativek és Franciaország között. Az orosz monarchisták erre Berlinbe költöztek, de Périsban is hagytak képviselőket, akiket Ignatiev tábornok vezetett. Fióktelepeket állítottak föl Drezdában, Münchenben, Budapesten, Pécsett, Szófiában és Athénben is. Bécs azóta a monarchista ellenforradalmi csoport politikai életében fontos szerepet játszik Becsben találkoznak úgy a monarchista, mint a demokrata emigráció Beograd, Prága, Konstantinápoly, Berlin és Paris között utazó futárjai. Középeurópa fővé rösaiban ezidőszerint körülbelül huszonhárom monarchista lap jelenik meg; ezenk vül azonban a csoport még Olaszórszágban, Amerikában és Japánban is ad ki lapokat. Nemsokára Budapesten is uj lap fog megjelenni, amelynek cime: „Manamach" lesz, ami ősi szláv megjelölése az orosz koronának. Budapesten orosz monarkista klubot is alapítottak, amelynek vezetője Mirza Karze bej, egy perzsa származású orosz herceg. Ez a herceg a há ború előtt az orosz Agrárbank igazgatója volt, legutóbb pedir mint t szt szolgált a Denikin-had seregben. A budapesti kolóniát Markinov tábornok és Artelov vezetik. A konzervatívok felfogása szerint a monarchista tervek megvalósításának útjába elsősorban a többi emigrációs csoportok vezetői, például Kerenszki és Miljqkov állnak. Miliukov ellent gyűlölet abból az időből származik, amikor Miijukov a szocialisták jobbszárnyával kezdett kacérkodni. A vezetése alatt álló kadétok, az alkotmányos demokraták, a cári uralom alatt Oroszország legnagyobb liberális pártja volt. Az emigrációban Miijukov ráeszmélt arra, hogy pártjának gyanús liberalizmusa nem alkalmas arra, hogy a szovjet-kormány ellenes mozgalmakban magával ragadja az orosz tömegeket és ezért programmját bal felé kibő— vite te. Ugyanakkor érintkezésbe lépett a szocialisták jobbszárnyával és összehívta csonka parla? mentként azon alkotmányozó gyűlés maradványait, amelyet az orosz matrózok annak idején azzal a kijelentéssel kergettek szét, hogy a gyűlés nagyon- „álmos“. A mensevikiek jobbszárnyának központja Prágában és Périsban van. Vezetőik Kerenszkin, Lebe« dieven, Minorm és Centinovon kívül leginkább Prágában tartózkodnak, ahol nagy lapot adnak ki, amely „Vollja Rosij" cím alatt 25.000 példányban jelenik meg. A prágai emigránsokat csehszlovák kormány arra is felhatalmazta, hogy az orosz emigránsok részére útlevelet adjanak ki. A szocialisták jobbszárnya Szeminov vezetése alatt csatlakozott Miljukovhoz, mig a balszárny, a mennyiben még Oroszországban ven, kibékült a bolsevikokkal és az emigrációban is ezt a politikát követi. Ilyen kibékülésre törekszenek más emigrációs csoportok is, főleg a „Smjena Vjech", amely azt hirdeti, hogy teljesen céltalan a bolsevizmussal szemben az ellenállás és az összes orosz pártok egyesítése mellett kardoskodik. Ez a csoport hetilapot is ad ki. Meg kell említeni még, hogy a március 21-én életbelépő amnesztiarendelet az orosz emigrációban nem nagy sikerrel fog járni. Még azok a csoportok is szívesebben maradnak az emigrációban, amelyek a bolsevizmussal való, kiegyezést szükségesnek tartják. Amint a legutóbbi gyilkos merénylet mutatja, Középeurópa még mindig színtere az orosz ellenforradalmi tábor keretében dúló pártharcoknak. mnrnm i n nm rrm m m „PHILATELIA” BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E. SUEOTICA,. ÓPOSTA MELLETT VETEL - ELADÁS -CSERE Keresek megvételre használt jugoszláv bélyegeket tekintet nélkül a kiadásokra bármily mennyiségben 7304
