Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-16 / 106. szám

106. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal. márka, ami viszont Angliát érinti kel­lemetlenül. A márka árfolyamának romlása nagy mértékben emeli a né­met ipar exportképességét, mert a rossz valuta úgy hat, mint a kiviteli tilalom, a külföldi kereskedő a maga jó valutájáért egyre nagyobb mennyi­ségű német iparcikket vásárolhat. A német ipar ennélfogva Angliát nem­csak az egyéb piacokról szorítja ki, hanem az angol iparnak versenyt csi­nál a saját hazájában is. Németország mindeddig nagymennyiségű nyers­anyagot vásárolt be Angliában és gyarmataiban. Minél jobban emelke­dik az angol font árfolyama a márká­hoz való viszonyában, annál lehetet­lenebbé válik a bevásárlás. Szóval, Anglia a német márka eséséi mind­két minőségében érzékenyen meg­őrzi. Ugyanez a helyzet Amerikára nézve is. Természetesen Angliában hangzott fel első Ízben a kívánság, hogy a német kötelezettségeket mér­sékelni kell, sőt a moratórium eszmé­jét is hangoztatják abban a remény­ben, hogy ilyképpen a márka árfolya­ma javulni fog és a fenyegető német verseny megszűnik. .Áldozatot azon­ban az angol kormány hozni nem akar 3 az öt illető fizetésekről nem mond le, ami a franciáknak módot és űrügyet ad arra nézve, hogy a saját álláspontjukhoz ragaszkodnak. Éppen ily súlyos ellentétben vannak az orosz kérdést illetőleg is. Franciaország nem exportállam s ezért az orosz for­galom helyreállításától nem sokat vár. Arra helyezi tehát a fősulyt, hogy *zi a sok milliárdot , amit Oroszor­szágnak a háború előtt és alatt köl­csönzött, egészben vagy részben vi9Z- arakapja. Anglia túltermelésben tengő ipara részére biztosítani akarja az orosz piacot, az orosz kölcsönökre pe­dig már keresztet vetett. Ez a két irányzat folyton keresztezi és ellen­súlyozza egymást a végül nem törté­nik semmi sem. A döntő ok és a helyzet reményte­len volta abban rejlik, hogy a vezető államokban még mindig a reakció uralkodik. A függőben levő politikai és gazdasági problémák kölcsönös áldozatok nélkül meg nem valósítha­tók; ezek a parlamentek pedig folyton újabb követeléseket támasztanak s a kormányok minden. engedékenységét lehetetlenné teszik. A nyugati reakció hatása alatt Középeurópában is újult erőre kapnak a forradalom megdötte társadalmi osztályok és hatalmak. A Horthy-rendszer életét az angol és francia kormány nyílt és titkos támo­gatása hosszabbítja, meg; Ausztriában csak nemrégiben hagyták abba a köz­társasággal szemben való ellenséges magatartásukat, Németországban pe­dig a francia kormány sokáig erőtel­jesen támogatta a bajor monarchista pártot, amely még ma is a német re­akció főoszlopa. Hogy a középeurópai gazdasági konszolidáció ily körülmé­nyek között holtpontra jutott, azon csodálkozni a mai kőrülények között igazán nem lehet. A helyzet tarthatatlansága annyira fokozódott, hogy a gazdasági élet szükségletei minden rossz politika da­cára utat fognak törni maguknak. A kormányoknak az volna a feladata, hogy belátással és jóakarattal ezt a folyamatot hatékonyan előmozdítsák. Ne ringassuk magunkat csalódásban eziránt. Kevés bölcsességgel kormá­nyozzák a világot. két és a bölcsészeket, de amazokat szereti, mert sok szépet hall tőlük, ezeket ki nem állhatja, mert sok .rosszat beszélnek róla. * Egy máskülönben nagyon szo­ciális érzékű úriember teljesen tá­vol tartotta magát a nőmozgalmak­tól. Arra a kérdésre, hogy miért teszi ezt, igy felelt: — Nem tetszenek a feminista nők. Csinosabbaknak szeretném őket. * Ez ugyan egyáltalában nem szo­ciális szempont, de tagadhatatlanul ,van némi jogosultsága. Valamint an­nak is, hogy a szép nők — kevés kivétellel — nem vesznek részt a feminista agitációban és a sufíra­­gette-politikában. ök jól érzik ma­gukat a régi rendben, ahol egyen­jogúsítás nélkül is ők az urak. Az egészséges politikai érzékük azt ta­nácsolja nekik, hogy maradjanak veszteg, s azt sejteti velük, hogy ők a feminizmus diadalával csak veszt­hetnének. * Nekem meg azt mondta egy ki­válóan szép asszony: — Fütyülök a nőemancipécióra! Én megelégszem azzal a pozícióval, amelyet a szépségemmel és a ka­­.cérságommal kivívtam. Minek vi­gyem harcba a szellemi tehetségei­met? Csak azért, hogy észrevegyék iaz inferioritásomat? * A legnagyobb hízelgés, amellyel a férfinem a nővilágot megtiszteli: a nőgyülölet. S egyike a legsértőbb gorombaságoknak, amikor egy férfi igy nyilatkozik: »Én szeretem a nőket.« * Gondolatok a nőkről Ma: BAEDEKER tetben és a rajongásban minden­esetre az. Hogy minő véleményünk van a flőkrőh az elsősorban attól függ, hogy milyen a feleségünk, vagy a kedvesünk. És különös! (vagy. ter­mészetes?) — ezt a véleményt csak igen kevéssé befolyásolja az, hogy minő az anyánk, a nővérünk, vagy a leányunk. * A lírai költők nem egészen ártat­lanok abban, hogy a nők olyan ne­hezen kezelhetők. Ezek a jó embe­rek e szeretetreméltó teremtéseket kétezer év óta kényeztetik, ront­ják. * Minden nagy embernek — külö­­jiösn minden nagy gondolkodónak és minden lángoló lelkű költőnek — Krisztustól kezdve máig meg .volt és meg van a maga női kísére­te, udvara, háreme. Egy sereg ra­jongó, akik egy nemével a szere­lemnek esküsznek a Mester szavá­ra; reklámharsonáivá, dicsőséghir­detőivé lesznék a bálványuknak, s ha nem is értik meg teljesen, de forrón átérzik a tanokat, amelyek az imádott ajkakról elhangzanak, s asszonyos intuícióval megsejtik az üdvöt és fölfedezik az értéket, amely a tanokból feléjük lebben. A nőnek érzékeny kedélye, úgy lát­szik, fogékonyabb az igazán Nagy, a monumentálisán Eredeti iránt, mint a férfiak szkeptikus lelkülete. Nemcsak a Nazarétinek, de Jean Jacques-nak, Voltaire-nek, Balzae­­nak, Goethe-nek, Nietzsche-nek, sőt Peter Altenbergnek is nagyobb női cortége-e volt, mint férfiudvara. Lehet, hogy a nő a Nagynak felis­merésében zseniálisabb, —> a szere-Minden érdekes nő valami költe­ményre emlékezteti az embert. Mert hiszen ő is az. Az egyik egy szo­nettre, a másik egy Lied-re, vagy chanson-ra, némelyik bordalra, má­sok balladára, vagy elégiára. Van .olyan is, aki egyenesen tragédiára. * Ha a nő nem ért meg valamit első szóra, akkor sohase érti meg. * A nők nagyon jói tudnak meg­ítélni és fel- vagy lebecsülni egy ruhát, egy libát, egy szalonberen­dezést, sőt olykor még egy verset .vagy egy férfit is, — de nőket soha. Azokat vagy túlbecsülik (ha tudni­illik rajongnak értük), vagy pedig lebecsülik. Ha t. i. szeretik, vagy gyűlölik őket. A boldog szerelmes rendesen nő­imádó, s a csalódott amorózó: nő­­gyülölő. Ilyen gyönge alapokon nyugszik a nőtisztelet is, meg a nő­gyülölet is. w A nő a tükrével szemben nem le­het közönyös. Vagy imádja azt, vagy haragszik rá. * A nőt, mikor a kedvese elhagyja, a tükör meg tudja vigasztalni; ha a tükre hagyná el hütlenül, nem ta­lálna vigaszt senkinél, * A nőismeret! A férfiak egy része azért szereti a nőket, mert nem is­meri, a másik meg azért, mert is­meri őket. * A nő egyaránt nem érti a költő-Gyakran hallani társaságban: »én a szőke (vagy a barna) nőket sze­retem«. Meglehetősen tiszteletlen .módja a nők iránti érdeklődés meg­nyilatkozásának. Nem hiszem, hogy valamirevaló nő meg ne haragudnék jérte, ha hallja. Mert nem igen hangzik ez másképpen, mintha igy szólna valaki: »Szeretem a vörös­­bélü narancsot«, vagy a zöldes husu dinnyét«, vagy a »magjához nőtt barackot«. Minden tisztességes asz­­szonyban van annyi büszkeség, hogy nem óhajt tetszeni a hajának, .vagy a bőrének a színével s egyéb bájainak az izével. * Valaki a nőket igen elmésen és nagyon udvariasan kertekhez ha­sonlította. Vannak, úgymond, köz­tük francia kertek nyílegyenes utakkal, architektonikus fölépítés­sel és stilszerii szabályossággal; és angol parkok tekergős utakkal, sza­bálytalanul szeszélyes vonalakkal, meglepetésszerü rendellenességek­kel. Én azt hiszem, az előbbiek becsü­letesebbek, de az utóbbiak érdeke­sebbek. «>»«••••»♦ '*'»*■ *■ féle csokoiádébonbonok utolérhetetlenek Szaihmáry István: Panaszos ének Szobám fütetlen, foszlik a ruhám, Reggel didergek, fázom délután, Más dáridözik, mig én koplalok, Hja, >gy születtek mindig a daloki . . . Másokra néz a nők kacér szeme, Rongyos kuruc bárd, jaj, hogy kellene?.,. A széniem divatját múlta rég, És Mamnoné a legszebb martalék. Reánk tiport lidérces éjjelen S velőnk vad kéjjel szívja szüntelen A sárga Rém, a bomlott Pénz-király, S a milliók melle lázasan zihál. Farsangi tánc, tivornya most a föld, S mérges-pohár, amit számunkra tölt, De haldokolnék bár nyomor-tanyán, Szent, büszke hittel ezt sóhajtanám: Hiába gyötrik, üldözik fajunk, Koldusszegényen ha meg is halunk, A percnyi mámort hadd habzsolja más, Mienk a szent, örök feltámadás t , ., Egy angol hölgy — a pápuák királynője Különös és regényes sorsa volt Mrs. Elisabeth Mahonynab, amint egy Sidney ben megjelenő lap, a Cape Times irja, Mrs. Mahony, angol szár­mazású nö, húsz évvel ezelőtt fele­ségül ment Londonban egy mérnök­höz, akivel Ausztráliába költözött. Ausztráliában letelepedtek és egy al­kalommal meglátogattak egy szige­tet, amelyen pápuák laknak. A pá­puáknak egy különös törzse él ezen a szigeten, az a törzs, amely oltatlan mésszel szalmaszökére színezi a ha­ját, ami egészen sajátságos kifejezést ad arcuknak, E látogatás alkalmával a mérnök tifózus lázban megbetege­dett éíi az ottlevö »orvos« minden erőfeszítése ellenére sem volt meg­menthető. A mérnök meghalt és a fiatal asszony egyedül maradt hátra özvegyi sorsban. Mit lehetett tennie? Sidney be visszatérni nem volt sem­mi értelme, mert pénzügyi viszonyai a lehető legrosszabbak voltak. A pá­puák viszont félistenként imádták, a pápua férfiak és asszonyok térdre­­esve és mindenféle mozdulattal kér­lelték, hogy maradjon közöttük s az angol hölgy ilymódon elhatározta, hogy, egyelőre legalább, a szigetet fogja lakhelyéül választani. Meg kell itt jegyezni, hogy a laptudósitás sze­rint Mahony asszony magas és szép­­termetű hölgy, nemes arcvonásokkal, amelyeknek sajátságos fényt kölcsön­zött korán megőszült hajának fehér­sége. A pápuák külön szép kunyhót építettek neki és a kunyhó előtt két benszülött állt őrt. A pápuák csakha­mar belátták, hogy milyen okos dol­got müveitek akkor, mikor maguk között tartották Mahony asszonyt. ‘Az angol hölgy megtanította őket ar­ra, hogy mikén kell nyereséggel ke­reskedést űzni és csakhamar a sziget legtávolabbi végeiről is felkeresték öt a benszülöttek, akik hallottak róla és akik tanácsot jöttek kérni tőle, hogy hogyan kereskedjenek. Mahony asszony tisztelete egyre nagyobb lett a pápuák között, akik végül is törzsük királynőjévé kiál­tották ki az angol hölgyet és reá ru­házták az élet és halál jogát. Maho­ny asszony végezte el az igazság­szolgáltatási teendőket s a pápuák ez elé az energikus és céltudatos asz­­szony elé vitték összes panaszaikat. Méltóságos komolysággal intézi ki­rálynői ügyeit Mahony asszony s ma, amikor már harminc, esztendeje uralkodik a pápuák között, benszü­lött alattvalói a legnagyobb tisztelet és elragadtatás hangján beszélnek róla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom