Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-13 / 103. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 103. szám .után kétszázezer emuult Beograd alól. A íörut-jelenetei elevenednek föl, jotolva járunk a hidsáncok jbált kővé öregedett téglái kö-A. A Krisztus előtti Veste Cusum, a hunnok, IV. Béla, a törökök, Princ Eugen zsoldosai, Ali pasa janicsárjai, azután Percei Móric szabadcsapatai vonulnak föl. Hajdan, 1716-ban levágott törökök pirosrubás hullái, most: letört, megrothadt nád, elhullott, korhadó fadarabok, téglák, nyúlós zöldes áiz, kellemetlenül kuruttyoló békák, meg a csöndesen, kényelmesen kopácsoló orosz menekültek ... Egy évezred történelmének rövid kivonata összezsúfolva ide Novisad alá. Április van, a fák fehér ruhába öltözötten várják a tavaszt, a fű, a föld duzzadó zöld színűre színesedett és néhány méterre diákgyerekek lármája, fotball, sipoló ringlspil. Két. esztendőbe telik, amíg a sáncokat lebontják. A föld alatti kazamatták végnélkül i sora, a három méter széles falak lassan fogynak csak. A munka nehezen halad, sok helyütt robbantani kell. A munkások — kétszázhuszan dolgoznak — üiögetik a téglákat, a öaltert verik le. Ccöndes, ritmikus mozdulattal hall a kalapács a köre; alóla fehér cement pattog. Végig a sáncok mellett — mintha tavaszi hó lenne — húzódik fehéren leporlott hulladék, azután a sok egyforma, katonás rendbe rakott tégla oszlop. Bontják a novisadi sáncokat... Martonos Reggel hét óra. Kénsárga, haragos felhők dunyhásodnak az égen. A vonat kattogó erőlködéssel, duhogva gördül előre a párás ködben. A föld ek zöldes és fekete szallagjai cikk-cakkos sávos foltokban szökkennek el mellettünk. Szitáló esőben gördül be a vonat a kis kopott, eső és sárverte állomásra. Hosszú, egyetlen uccaként fekszik előttünk a falu. Ijesztő pocsolyák tükrösödnek, csípős szél íujdogál, cuppogó, kovászos sár marasztalja az országúton haladókat. Az árokparton két tarka, ragyogó tollú kacsa tollászkodik. Bogyósén gömbölyűdnek és pislogó szemekkel csodálkoznak rajtunk. Alacsony nádfödelü, elvétve cseren vagy zsindely fedeles házikók bújnak meg egymás mellett, vakoskodó ablakokkal, zöldre és barnára mázolt zsalugáterekkel. Tág, nedvességet, hullató pitvarok nyújtóznak az udvaron. Lépteinkre dühös kutyaugatás harsan ki minden kapualjból. Kócos, góndörszőrit pulik, kemény csontu bodrik szapora vakkantása vicsorodik reánk. A nap kényeskedvc kukkant le "a falura. Vasárnap van. A községháza és a templom előtti téren zsibongó tömegbe verődve álldogálnak a tempós beszédű, kimért lépésű polgárok. Mindenkinek kis pipa van a szájában. Vihogó, izmos leányok settenkednek a legények során és nevetve, csipkelődve közelednek egymáshoz. A korcsma is tele van emberekkel, Pipafüst. a hosszú kecskelábas asztalon mindenki előtt bor áll. A falon kopott, sárgult kép függ, a rámája le van töredezve. Csizmás, feszes feketeruhás legények vitatkoznak a hátsó ivóban. Jámbor, istenes nép lakja Martonost. Esemény ebben a kis eldugott faluban nem igen történik. Esős időben a nagy. eisülyedéssel fenyegető. kovászosán puffogó sár miatt lehetetlen a szabadban tartózkodni, mig a hőségben, szárazságban a por fullasztja meg az embereket. A lakósok minden iránt érdeklődnek. Figyelemmel kisérik a városban történő eseményeket s ha kissé elzárva élnek is a „nagyvilág“-tói, mindé arái tudnak az újságokból. Ritka érdekes ebbő! a szempontból ez a kis kedves falu. Minden második ember újságot járat. Napilapok, képes heti folyóiratok, vicclapok és más, az irodalom minden olcsóbb faja kitűnő talajra talált itt. Talán seholsem olvasnak olyan buzgón az emberek, mint Martonoson. Izgatottan találgatják a rejtvény megfejtést, a sakkrejtvényt és vasárnap délutánonként a katholikus körben vagy az iparoskörben törik a fejüket a nehéz talányokon. Szép nagy olvasó terem, játék és borozó szobák állanak rendelkezésükre. Egy jó viccen, ami a Mozaik rovatban megjelenik, hetekig nevetnek a kedélyes Martonosiak és adják egymásnak szájrólszájra. Az egyik szobában hatalmas bü- Hárdasztal álí. Itt folynak a leghevesebb küzdelmek. Szájtátva álldogálnak az „ifjak“ az asztal körül és szent áhítattal bámulják a korosabb dákómesterek villámgyors lökéseit Talán egy falu sem él oly békés egyetértésben, mint Martonos. A falu jegyzője mindenkihez előzékeny, barátságos, pártatlanul ítél az egyszerű emberek ügyes-bajos dolgában, erős kézzel irányítja a kis falut. És a nép szereti. A kör olvasójában szép könyvtár fyült össze az adományozott és vásárolt önyvekből. Jókai, Mikszáth, aztán ifjúsági regények, filléres könyvecskék, Babszem Jankó, amiből ünnepnapokon a jámbor fiatalság szedi a szellemi táplálékot. Az esetleg ide tévedő idegen, szívesen látott vendég. Rögtön megismerkednek, összebarátkoznak vele, öszetoborozódik egy asztaltársaság és vidám hangulatban idogálni kezdenek. Szenvedélyes ivókat nem láttam Martonoson. Isznak bizonyos határig, de mértékletesen, józanul. Külön szobájuk van a kártyásoknak. Egy-egy pár körül négyen-öten is gibicelnek. A sűrű füstben, árnyszerüen látszanak csak a hajladozó testek s dörmögő mély hangon kiáltanak a korcsmaros után. Még egy eredeti helyi érdekessége van a falunak. Két nagy, régimódi, fekete „fiáker“. Ugyanis esős időben lehetetlenség Martonos községben gyalog járni. A merész vállalkozó talán ott veszne a ragadós sárga, nyúlós sárban. Két öreg, mogorva paraszt, az egyik egv tót ember, valahonnan a felvidékről vetődött ide, a másikat csak közönségesen Gyurica bácsinak hivják, kocsit szerezte!^, két soványka barna, bus szemű lovacskát eléjük ás fuvaroznak. Ok a „bérkocsi vállalat.“, mint Gyurica bácsi szokta büszkén, borízű .hangján mondani. Azonban egv- idő óta már nem közösen „dolgoznak“ s konkurenciát csináltak egymásnak. Most- halálos ellenségek s ahol csak tehetik szidják, ócsárolják egymást. Nagy, rokkant bárka, már lekopott lakkozással, nyikorgó kerekekkel, öregecske lovacskákkal, ez a Gyurica bácsi „bérkocsija“. A tóté se különb. A felhúzható fedél a régi ekhós szekerek ponyvasátorfedelére emlékeztet. A vasúttól a faluba és vissza, — ez az ő útirányuk. A korcsmák előtt éles „hahó!“ kiáltással adnak életjelt s az utazni szándékozó ilyenkor gyorsan öszszekapva cók-mókját, felraktározza magát az imbolygó kocsira. Egy ut öt dinár. Félóráig döcögtetik ezért az utast. Estefelé indult vissza a vonat a városba. A „város“ a jó martonosiak szemében még mindig fontos és csudálatos valami. Mert a város rejtélyes, könynyelmü, bűnös és borzongva gondolnak a kikeményitett, dús szallagos szoknyáju, élettől duzzadó falusi lányok a városi nők léha erkölcseire, a mulatókra, a kávéházra . .. Elláttak jó tanácsokkal, hogy miként óvakodjam a kísértő gonosztól, a vonaton poríyázó ravasz zsebmetszőktől — és más hasznos dolgokkal, amiknek létezéséről .én, naiv városi, mindmáig nem tudtam. O, mert sok veszély környékezi meg a faluról városba csöppenő tapasztalatlant! .. . A Gyurica bácsi bárkáján eveztünk ki az állomásra, amiért a' nagy felleghajtó köpönyegü tót szemmelláthatólag megneheztelt rám. De mikor én még a Gyurica bácsit nem akartam megsérteni! Legközelebb majd a tóttal vitetem ki magam. Rémé lem, hogy kibékül. Tamás István. Asszonyok felvonulása az élet ellen Elzász-Lolkariugiában két héttel ezelőtt letartóztattak négy embert, két férfit és két nőt. Azzal vádolták őket a francia hatóságok, hogy tervszerűen foglalkoztak a francia lakosság számának csökkentésével. A vád egyes pontjai szerint propagandát űztek az egy, sőt a gyermektelenség érdekében. Könyveket terjesztettek titkos irodáik és ügynökeik utján s a könyvek azt bizonyították, hogy a mai élet kilátástalan nehézségei közepette nem okos és erkölcsös cselekedet gyermekeket hozni a világra. Egyúttal megadták a könyvek a szükséges útbaigazításokat a gyermekáldás elkerülésére. A vád nyomán a francia lapok azt is Írták, hogy ez a négy ember orvosokkal és [bábaasszonyokkal állott összeköttetésben, akik a hozzájuk tömegesen forduló asszonyokat könnyedén átsegítették a gyermek-probléma nehézségein. Végül pedig azt közölte a „Matin“, hogy az egész propaganda mögött a németek állanak. A német reváns késziti itt elő hadmozdulatait: mialatt a német anyák szerinte lankadatlanul és egyre fokozódóbb erővel szülik a franciák jövendő ellenségeit, megmérgezik a francia nők gondolkodását s el akarják népteleniteni Franciaországot, hogy tehetetlenül álljon majd egy elkerülhetetlen invázióval szemben. Ezek a letartóztatások körülbelül két héttel ezejőtt történtek s aztán viszonylagos csönd állott be a párisi sajtóban. Csak elmélkedő cikkek jelentek meg Malthusról s tanairól. Felelevenítették a malthusianizmus egész zajos irodalmát, a népesedési tan minden kérdését. Ez az angol pap és tanár: Thomas Robert Malthas nagy irodalmi működést fejtett készült. A párisi lapok szerint a könyvnek legfontosabb és legnagyobb gonddal kidolgozott része az a fejezet, a mely egy sereg recept segítségével hi vatva van megtanítani a francia anyáka! arra, hogy minél kevesebb francia gyerek születéséről gondoskodjanak mindaddig, amíg a német népesség háromnégyszerese nem lesz a francia lakosságnak. Tehát erőteljesen folytatódik Franciaországban a német eredetű propaganda. A huszadik század világháborúja után sehol sem fakadt uj élet, a négyesztendős tragédia a halál magvait vetette el az ölekben. Nemcsak Franciaországban, mindenütt vannak anyák, akik erkölcsi kérdéssé tették a szülést erkölcsi alapon nehéz perbe szállni velük. Az államférfi, a hadvezér ras mindenhol becstelenségnek érzi a háborút az emberrel szemben, de kegyetlen és elháríthatatlan kötelességnek a jövő érdekében. Az államférfi, a hadvezér mindenki, aki népét szereti, uj és . uj gyermekeket kér az asszonyoktól. Am — döbbenetes látvány — azok ma erkölcstelennek tekintik a meggondolatlan szülést s kiverik méhükből az élet ui csiráját. ki, de müvei közül csak egy emelkedett világhírű jelentőségre, a „Tanulmány a népesedés törvényéről“. E sokat vitatott könyv szerint, melynek első merev fogalmazásán Malthus később enyhített, a népesség gyorsabban szaporodik az élelmiszereknél, minek következtében a népesség egy részének el kell pusztulnia. A népesség és az élelmiszerek közt lévő egyensúly csak úgy állhat helyre, hogy a népesség szaporodásának akadályai vannak, pozitivek, mint háborúk, beteg ségek, és preventivek, ilyen a túlságos számú gyermekek világrahozásátó). való tartózkodás. Malthus ennek alapján az erkölcsös önmegtartóztatásban Id!ta a tömegnyomor egyetlen ellenszerét. Az elmúlt héten aztán a '„Matin“ érdekes szenzációkkal folytatta leleplezéseit. Azzal állott elő, hogy most már nem csak Elszász-Lótharingiában, hanem egész Franciaországban folyik a néptelenitési propaganda s egész Franciaországot elárasztották a gyermektelenség erényét és okosságát hirdető, német eredetű könyvekkel. „A szicíliai német narancsok után ime a mérgezett könyvek“, — kiáltja a párisi lap s azt jelenti, hogy az egyik francia kiadó nyolcszáz oldalas német eredetiből fordított könyvet terjeszt, amelynek címe: Az asszony aranykönyve, alcime pedig: A házi tűzhely nőorvosa. A „Matin“ azt állítja, hogy a könyv német gyártmány, az iró és fordító orvosok, orvosnők a németek szolgálatában állanak s állottak már a háború előtt is, amikor a könyv első kiadása NAGYHET Ő pedig monda: Meglássátok, hogy meg ne csalattassa tok; mert sokan jönek el m én nevemben, kik ezt mondják Én vagyok a Krisztus; és m idő elközelget. Ne kövesség azért azokat. (Lukács XXXl.fk Mikor pedig tanítványai a jóslatokat hallották volna, szivük mélyén igen elszomorodának, Jézus pedig, bizonyságul téve az elkövetkező időkről, mond? nekik: — Meglássátok, hogy valaki titeket el ne hitessen. Mert sokan fognak eljönni az én nevemben, kik ezt mondják : Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhihetnek. Következik ez is, hogy haH jatok hadakozásokat és hadakozásoknak hírét, meglássátok, hogy meg ne hábo rodjatok, mert szükség mindezeknek meglenniek, de még akkor nem lészer vége. Mert támad egyik nemzetség a másikra és lesznek éhségek, döghalálok és földindulások minden helyen. Mindezek pedig csak kezdetei lesznek a sok náomoruságoknak. Akkor megnyomod tanak titeket és megölnek és gyülölsé gesek lesztek minden népek előtt az éa nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak és egyik a másikat, elárulja, éí egyik a másikat gyűlöli. És sok hamis Próféták támadnak, kik sokakat elhitetnek. Es mivelhogy a bűn igen megsokasodik, az atyafiul szeretet is igen meghidegedik sokakban. Mert az embernek Fia látott voíns már az eljövendő időkben s azok nem maradtak előle elrejtőzötten. Látván pe dig az eljövendőket, tudta volna, hog$ támadni fognak hamis próféták, akik azt mondják magukról: Én vagyok a Krisztus; mások viszont állítják magukról Én a Krisztus nevében cselekszem. De bizony nem lehetnek ők szivük mélyén Krisztusok és bizány nem Krisztus névé ben cselekszenek. Mert Jézus szive alá zattal és szeretettel van tele, mig azoknak lelkében dölyf és gyűlölködés gyű lemiik össze. A Mester pedig minden népeket gyűjtött volna egybe egy közöakolba, ahol is Ö leend az egyetlen pásztor. A hamis próféták pedig támasz tanak minden gyülölséget s szítják i sokaságot felebarátaik ellen. Támac azért is az egyik nemzetség a maaft nemzetségre s bezárván előtte minder kapukat, csak azokat bocsátanák át rajtuk akiket szűk számmal arra itélének. Szít ván pedig gyűlölködéseket, támadnál szörnyű hadakozások. A tömeg pedig hívén a hamis Prófétáknak, sereglet volna Szűnnél utánuk. A tanításaik sze
