Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-11 / 101. szám
JOJ. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Az erdélyi románok lapjai 9 mamán illant elleni izgatással vádolják A Bukarestből ma ideérkezett roas&n lapok a bukaresti parlament Mindkét házának izgalmas megnyitó-, öleseiről számolnak be. A kormánylapok szépítő célzatú jelentései műiül is tisztán áttetszik az a tény, hogy a román kormány és ellenzéke között egyre áthidaihaiatlanabb az jilentét. A képviseiökamara legutóbbi fclésén Popovici volt miniszter, az erdélyi román nemzeti párt egyik véréré utasította vissza kíméletlen sza-Rövidhaju fiatal gépirólányok is jöttek az oroszokkal. Örülnek a genuai tavasznak, kedvesek és jókedvüek és nagyokat nevetnek az újságírókon, akik még őket is faggatják. Délután Csicserin is sétára indult. Körülbelül ötven éves ember, magasnövésű, vállas, kis francia szakálla van, szemei nyugtalanok, vizsgálódik. A „Temps" munkatársa megszólitotta Csicserint. Kérdezte tőle, hogy mi a véleménye a konferenciáról. Várjon holnapig, feleli nevetve Csicserin és rögtön másról kezd beszélni. A csodaszép tengerpartról, a tüzelő napról, szeme fölé emeli a kezét és elmutat messze. Nézze — mondja — nézze, azt a pálmacsoportot, nem szép ? És lelkesen magyarázni kezd a természetről, a pálmákról, közben állandóan alig észrevehetően mosolyog. Megengedi, hogy lefényképezzék, aztán megy tovább sétálni. Az egyik pádon Joffe, Litvinov, %Vo* rovszki ülnek, nők is vannak velük, talán a feleségeik. Lassan leszáll az este a Margarettai parkra, a hotelek fényárban úsznak, csak a Hotel Guelmina sötét Ott laknak majd a jugoszláv delegátusok. „A cseh fiatalság sajátítsa el a magyar nyelvet u tiakkal azt a kritikát, amellyel- Bra Hanu miniszterelnök az erdélyi románok pártját illette . Kijelentette Popovici, hogy pántját a múlt küzdelmei megkeményitették és az erdélyi románok az egész egyesült Románia demokratizálásáért fognak harcbaszállni. így kell ennek történnie, mert' Bratianu pártja Ó-Románja felsőbb társadalmi osztályainak érdekében az erdélyi parasztot is láncokban akarja tartani. Popovici beszéde, amely az ellenzék összes pártjainak osztatlan tetszését váltotta ki, a kormány részéröl még élesebbé tette a hangulatot. Brassói jelentés mondja, hogy az ottani politikai rendőrség, a szigurance magasabb rendelkezés folytán a *Gazeta Transsilvan fei« szerkesztőségében házkutatást tartott, amely alkalommal a szerkesztőségben talált ösz- 3ZOS kéziratokat s ezenfelül a szerkesztőség egész levelezését átvizsgálták. A sGazeta Transsilvaniei« ellen, amelynek igazgatója Popovici volt miniszter, az államügyészség a vádat a következő vétségek miatt vállalta el: t. államellenes izgatás; 2. hatóságok elleni lazítás; 3. osztályellenes gyűlölet szitása. Popovici ellen az államügyész személy szerint is vádat emel azon cikkek miatt, amelyeket a választások sov n lapjában irt s amelyekben a vád »az állam és a társadalom rendje * , ii izgatás« ismérveit fedezi fel. Népbiztosok a genuai parkban- Csicserin, Joffe, Litvinov — Az orosz delegáció érkezéséről elősenki sem tudott. Az oroszok Csicsermnel Milánóból jöttek, különvoaton. A genuai pályaudvaron egy pár hivatalos személy várta őket és néhány ijságiró, akik véletlenül künn voltak a pályaudvaron. Ott volt Vorovszki, a római orosz követ is, aki beszállt a mdönvonatba. Az oroszok nem is szállak ki Genuában, mentek tovább, Santa- Víargarettába, ahol az Imperiál-szállóban helyezték el őket. Itáliában, ahol a vonat keresztülment, a pályaudvarok zárva toltak, a hidakat és az alagutakat katonaság‘szállta meg. Az újságírók, amint megtudták, hogy az oroszok megérkeztek, kimentek Santa-Margarettába, de ott nem fogadták őket. A delegátusok bezárkóztak a szobákba, majd pár óra múlva sétára indultak. Apró csoportokban mentek, uj ruhákban, egyáltalán nem látszik rajtuk, hogy egy proletár-államot képviselnek. Örményország és Georgia küldöttei — ezek is szovjetállamok — - vitatkozva járnak fel-alá a gyönyörű tériben. Öregebb emberek, iftajdnem mindannyian markáns arcú szakállas urak. Kz újságírók ott a kertben körülfogták ikel. A konferenciával kapcsolatos dolgokról nem akartak semmit mondani, dieuben beszéltek az éhező Oroszországul és azt mondták, hogy Európa szívki énül nézi milliók éhhalálát — Masaryk elnök nyilatkozata egy estélyen Nagy Pál szepesmegyei vármegyei főjegyző a magyar tisztviselők nevében Prágában járt, ahol Masaryk elnökhöz is hivatalos volt. Az estélyről és a fogadtatásról Nagy Pál igy nyilatkozott: — Masaryk köztársasági elnökhöz hivatalosak voltak ez alkalomból az egyes közigazgatási területek hivatalainak képviselői. — Az átvett magyar nemzetiségű tisztviselők képviseletében én voltam jelen. — A „Zlata Hús" (Arany Lúd) vendégfogadóban gyülekezett a szlovák küldöttség, honnan a rendelkezésünkre bocsátott autók a Hradsinba vittek. Itt rövid várakozás után vacsorához vonultunk a kormány tagjaival és a cseh, morvanémet képviselőkkel együtt. A vacsorán mintegy harmincötén vettünk részt. Rumann János dr., kassai nagyzsupán az elnöki asztalnál, szemben a köztársasági elnökkel, a miniszterelnök baloldalán ült. Vacsora után az elnök vendégeit csoportonkint fogadta. A kor mány tagjainak fogadása után azonnal a szlovenszkói küldöttség került sorra. A szlovenszkói küldöttséget Micsura teljhatalmi miniszter bemutatta az Elnöknek és a kormány tagjainak. A bemutkozás után Micsura miniszter elmondta, hogy Nagy Pál mint magyar ember kép viseli a magyarságot és hogy ma már tökéletesen bírja a szlovák nyelvet. Az elnök elismerését fejezte ki és kijelentette, hogy minden tisztviselő kötelessége, hogy az állam nyelvét elsajátítsa, de szükséges, hogy a köztársaságban élő valamennyi nyelvet bírjuk; ekkor a belügyminiszter felé fordulva, annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a cseh fiatalság küldés sék magyar vidékekre, hogy a magyar nyelvet elsajátíthassa. Mindenképen helyes voh*i, ha Masaryk tanácsát megfogadnák s ha a cseh példát a többi utódállamban is utánoznák. •••••••« A- franciák és az angolok a dunai ut vámszedöi Csehszlovákia küzdelme a Dunáért. — Bratislava és Budapest versenye. — Kit támogat a francia politika ? ipar jelentkezik, mint a dunai ut vámszedője. A dunai utért s a Dunán keresztül a Balkán és a levantei kereskedelemért folyó küzdelem legérdekesebb adatait mozgósítja egyik cikk, amelyet egy ismert prágai újságíró a berlini Börsen- Couriernak küld s amelynek fontosabb részleteit itt adjuk : — A küzdelem, amely most a Dunáért folyik, mai állásában azt mutatja, hogy Csehszlovákia a harcban kiépítésüknek viszonylag kezdetleges állapotában levő kikötőkkel és nem teljes versenyképességű hajóparkkal vesz részt. Nehezíti Csehszlovákia helyzetét, hogy Bratiszlavanak Becs és Budapest, a két régi tekintélyes kikötő közé beékelten leéli felvennie a küzdelmet az elsőbbségért, Bratiszlavanak ebben a versenyben kiányoznak ma még a tradíciói, amelyeket majd ezután kell még megteremteni és hiányzik az a kikötő berendezése, a melynek létesítése szintén a jövő feladata. Gondolni kell ezenfelül arra is, hogy mig Bécsben, különösen pedig Budapesten antanttőke vállalt érdekeltséget, Bratiszlava nagyrészt a csehszlovák tőke erejére van utalva. — Mennyibe nem szentimentális a francia tőke a szövetségesek érdekei iránt, mutatja a Amióta a dunai monarchia romjain az utódállamok megalakultak, állandóan folyik és élesedik a harc Európa egyetlen tranzverzális folyami utjának birtoklásáért. A Duna-menti államok joggal követelték, hogy a Dunának valamennyi parti állama egyenlőjogú használója legyen, de ezek a remények egyre inkább alap nélkül valók. A harc csak látszó lag folyik ma a parti államok között: a Duna fötölt az uralmat nem a parti államok gyakorolják, hanem a nagyantant két vezető• állama, Anglia és Franciaország, amelyek a Dunán való uralmat jogilag már a békeszerződésekkel, a gyakorlatban pedig a hajósvállalatok, a kikötök és a raktárházak birtokának megszerzésével ragadták magukhoz. Azok között az államok között, amelyek a Duna folyósa mentén élnek három olyan van, amelynek a Duna egyben életkérdése is. Ez a három állam Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország. Ha a hajósvállalatok részvényállományát nézzük, akkor a Duna az angol nagytőke birtokállománya, ha a kikötőtulajdon alakulását figyeljük, a francia nagy-Schneíder-Creuzot vasmű és t magyar kormány között létrejött szerződés, amely a budapesti ki kötő kiépítését és terjesztését ötven éves munkaprogrammal biztosítja. Világos, hogy ennek e túlnyomóan francia tőkéjű vállal« k ozásnak figyeime nem arra fog irányulni, hogy a dunai forgalom előnyeit Csehszlovákiába s annak kikötőibe terelje. A Dunabizottság öt évig Bra* tiszlavában székel még, de a Schneider-Creuzot akciójának a francia kormány bizonyára nem fog nehézségeket támasztani és ha Budapest ennek az őt évnek a tartama alatt a Duna első kikötőjévé lesz, úgy előreláthatóan az öl év elmúltával a Dunabizottság székhelye is Budapestre kerül. — A csehszlovák kormány a magyar-francia szerződést, amely Schneider-Creuzotval létrejött, magyarázatokkal akarja jelentőségében csökkenteni. Ezek a magyarázatok elmondják, hogy a francia tőke mindössze 70 millió cseh koronényi érdekeltséget vállalt e budapesti kikötőben és ennek az érdekeltség-vállalásnak Magyarországra rendkívül súlyosak. A csehszlovák kormány ezzel szemben különös gondot fordít a sejál dunai kikötőinek — élsősorban Bratislavának, Komáromnak ésPárkénynak — kiépítésére. Bratislava a csehszlovák kormány programja szerint ugyanannyi idő alatt épülne ki nagy kikötővé, mint Budapest és az építkezési terv évi három millió tonnányi forgalom lebonyolítását kívánja lehetővé tenni Bratiszlava kikötőjébe 230 millió cseh koronát, Komároméba 73 milliót fognak öt év alatt invesztálni. S a csehszlovák kprmány büszkén hivatkozik arra, hogy a bratiszlavai kikötő forgalma, a mely 1913-ban mindössze 40-000 tonnát tett ki, 1921-ben 180.000 tonnára emelkedett. »•••••••••••••••••••••••(« Angolok a németek pártján Franciaországban még mindig dühöng a gyűlölködő sovinizmus, amely kíméletlen behajtását követeli mindannak, amivel a győzők szeszélye Németországot sújtotta, a francia politika azonban mindinkább izolált marad. Az angol közvéleményben úrrá lesz az a felfogás, hogy Németországgal szemben sem okos a győzök szuverén ridegsége s a megértés és kiengesztelődés álláspontja egyetlen lehetséges álláspont. Érdekes bizonysága ennek az a cikk, amely a »New-Statesman« cimü •igen tekintélyes pártokon és kormányzati politikán felülálló láp legutóbbi Számában jelent meg. A cikk többek közt a következőket mondja: »A német kormány megadta válaszát a jóvátételi bizottság utolsó jegyzékére. Nagyjában és egészében az ,igazi_ válasz és a szövetségesek kénytelenek lesznek elfogadni. Ha Wirth a jóvátételi bizottság követeléseit -teljesithetetlénnek és lealázónak tartja,, egész Németország a háta mögött van. De mögötte van minden értelmes ember is a szövetséges államokban, akik a tényeket megvizsgálni hajlandók, Egyelőre nem hallani arról, hogy a francia kormány uj erőszakra készülne. Egy bizonyos, hogy az angol
