Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-28 / 117. szám

2. oldal. gíjfban került eladásra. így a cseh koronái, amit arbitrázs utján 4'60 korongért lehetett volna beszerezni, a pénzintézeteknél és magánosoknál 540—5 50 koronás árfolyamon adták. Mint értesülünk, a pénzügyminisz­tériumban a deviza-rendelet enyhí­tését határozták el és május 1-töi kezdve meg fogják engedni, hogy a Narodna Banka dinárcsekkjeit kül­földön is fel lehessen használni ide­gen valuták vásárlására. Ez min­denesetre meg fogja könnyíteni az arbitrázs-üzletet és a kereskedelmet is, azonban kérdés, hogy akkorra mily.n árfolyamon fog ismét állni Zürichben a dinár. Az a körülmény azonban, hogy ez az enyhítés meg­késett és a 2 20 frankos áffolyamo; a deviza-korlátozás miatt ^kereske­dőink nem tudták felhasználni, mér­hetetlen károkat okozott a SHS. ki­rályság gazdasági érdekében. A sentai polgármester ügye A Bácsmegyei Napló egyik leg­utóbbi számában megírta, hogy Szpáics Koszta dr. sentai polgármestert a bel­ügyminiszter állásától felmentette. Min­­most értesülünk, a felmentésről szóló aktát Marinkovics Voja belügyminisz­ter még április 21-én aláírta, de az még eddig nem érkezett meg Sentára. Az említett cikkel kapcsolatban a sentai demokrata-párt vezetősége an­nak a közlését kéri, hogy a párton belül nincsenek frakciók, így a párt a polgármester-kérdésben is teljesen egységes. Megbízható helyről nyert értesülé­sünk szerint az uj sentai polgármes­ter Pelrovics Brankó dr. hódsági fő­szolgabíró lesz, aki Budapesten ke­reskedelmi minisztériumi titkár, majd 1918. októbere után budapesti jugo szláv ügyvivő volt, igy ő volt Jugo­szlávia első diplomáciai képviselője Magyarországon. A májusi közgyűlés tárnyalja avárositsöitségvetést Mindazok az okok, amelyek a vá­ros 1922. évi költségvetésének letár­­gyalását ilyen szokatlanul hosszú időre elódázták, eléggé ismeretesek már. A városi tanács múlt év decembere óta nem tudta befejezni a kőltségve tés megkezdett tárgyalásait, amire talán még sohasem volt példa. Ezzel szemben azonban még alig Is fordult eiő az az eset, hogy annyi akadály hárult volna a költségvetés ősszeállitása elé, mint az idén. Kezdve az agrárföldek hónapokig húzódó és tulajdonképen még ma sem teljesen megoldott kérdésétől egészen az adó­kivetés még máig is függőben lévő ügyéig, a költségvetés végleges ösz­­szeállitásának és letárgyalásának ren­geteg akadálya volt. A városi tanács már hetek óta el akarja készíteni a költségvetést, hogy ezzel végre elhárítsa magáról azt a felelősséget, amely a költségvetés­nélküli gazdálkodással együtt jár. A kiszélesített tanács is joggal várja már a költségvetés beterjesztését Mindezeknél az okoknál fogva a vá­ros tanácsa most elhatározta, hogy most végre, minden hiányzó ada. ellenére is befejezi a költségvetési tárgyalásokat; A tanács csütörtökön már össze is ült és rendkívüli ülésén kezdte meg a már rég félbeszakított budget-vitát. A tárgyalások most mái gyors íram-BACSMEGYE! NAPLÓ 117. szám ban fognak haladni, mert naponta tart a tanács ülést, amelyen kizárólag csak a költségvetés tárgyalásával fog­lalkozik. A kiadások redukálása és a fedezétek beállítása máris kedvezően halad, a legnagyobb nehézséget azon­ban az a mintegy ötmilliós tehertétel okozza, ami úgy állt elő, hogy a várostól újabban agrárcélra igénybe­vett és eddig bérbeadott földek bér­lőinek a város kénytelen most vissza­fizetni a bérösszeget. A költségvetési tárgyalásákkal a fennálló nehézségek ellenére is való­színűleg még ezen a héten végez a tanács, úgy, hogy az 1922. évi költ­ségvetés már a májusi közgyűlés elé kerülhet. Áprilisban a kiszélesített ta­nács nem is tart ülést, a májusi köz­gyűlés tárgysorozatának pedig egyet­len pontja a költségvetés letárgya­­lása lesz. „Fortuna szekerén okosan Ülj“ Suboticán havonként félmillió dinár értékű sorsjegyet vásárolnak A béke csöndessége, lassan felvált­ja az idegek vérevő játékát. Az em­berek lemosva magukról a vér égető fröccseit, maguk mögé temetik a teg­napok árnyait. A nagy tömeg tá­borok kapui lassan elrohadnak. Az éveken keresztül őrzött ember ron­csok rossz lábukon megindulnak ha­zafelé és otthon kezdődik a békés élet. -A békenapok csöndessége lassan elterül mindenütt. Előkerülnek a rég elfelejtett dolgok, amelyek tényleg a háborús előtti idők furcsa gyerekes eszközei. A sorsjáték. Valamikor egy néhány esztendővel ezelőtt a lapok hirdetései között a sorsjátékkal foglalkozó ban­kok nagy betűs hirdetései voltak a legsűrűbbek. Mindenki emlékszik arra a szállóigévé vált hirdetésre: — Török szerencséje örök. A bankok, a sorsjátékos vállalatok nagy számban működtek és egy hú­zást a legizgatottabb érdeklődés elő­zött meg. A lapoknak külön rovata volt, amelyben a kihúzott sorsjegyek számát közölték. A főnyereményről, azaz annak szerencsés nyerőjéről cik­kekben számoltak be. Megirták róla pontosan, hogy kicsoda, mik a tervei, mit akar elkezdeni a nyert nagy ösz­­szeggel. A háború mindezt megszüntette. Az embereknek nagyobb események kötötték le a figyelmét. Fiatal tizen­nyolcéves gyerekek komoly ember­számba kerültek és mintha mindenki leakarta volna tagadni a tegnapok beidegzett elemeit, mindent kiszorí­tott az ötesztendős nagy vérömlés. Már ennek vége. A véreskezü ember lemossa magáról az emberölés csú­nya mocskát és leguzsozott helyzeté­ből visszanyúl a tegnapba. Keresi a tegnap gyerekes játékszereit, zavart agyából kitörli a véres képeket. Az nj játékszer. Tizennégyben vették be a trafikok kirakatából a sorsjegyeket. Szépen egymás mellé sorakozva, kiterítve fe­küdtek, úgy, mint most a bankok ab­lakában az idegen valuták. Ezek szo­rították ki őket. A háború után ember roncsolt folyton narkotikumra vágyó idegzete nem bírta el a Hónapokig tartó unalmas sorsjátékot. A percen­ként, óránként uj izgalmat adó tözs­­dejáték kellett és ennek eszköze a valutaspekuláció. Később, mikor az idegek engedtek tulfeszitettségükből, került azután vissza újra a sorsjegy. Ma már a legnagyobb vaiutasiber is belátja, hogy az egyik óráról a másik órára való meggazdagodás lehetősége lassan szünöben van. A kisember pe­dig, aki annak idején elmulasztotta, vagy nem tudta a meggazdagodás konjunkturális alkalmait kihasználni, a régi jelszóval indul meg: — Hátha főnyereményt csinálok. így is tesz, sorsjegyet vásárol. Ma már a kirakatokban ott van a sors­jegy. és kis emberek esemény nélküli életében uj dátumok játszanak fontos szerepet, dátumok, amelyeken a hú­zások történnek. Kik vásárolnak sorsjegyet? Végig jártuk a trafikokat, a sors­­jegyárusitás ügynökségeit és furcsa felvilágosítást kaptunk. Suboticán a tönkrement, rossz csiz­mákban járó orosz menekültek a leg­jobb sorsjegyvásárlók. A húzások nap­ján ellepik a boltokat és izgatottan érdeklődnek azután, hogy vájjon nyertek-e? Kevés olyan orosz mene­kült van Suboticán, aki ne játszana. Ezeken a furcsa szeszélyes forgandó­­ságokon az otthon hagyott házakat, földeket, gyárakat akarják visszasze­rezni. Tudják, hogy az munkával nem lehetséges, tehát a sorsjáték utján próbálkoznak. Arra a kérdésre, hogy nyert-e már , a sok orosz közül egy is, tagadó választ kaptunk. Az oroszokon kívül kis, felfelé ka­paszkodó emberek vásárolnak. Kis cselédek, • iparosok, kis hivatalnokok szomorú nincsentelenségüktöl gyorsan szabadulni akaró emberek. Suboticán egy viszontelárusitó ha­vonként a következő mennyiségben ad el sorsjegyeket: 25 darab egészet, darabonként 240 dinár, 50 darab fe­let, darabonként 120 dinár, 154 darab negyedest, darabonként 60 dinár és 234 darab nyolcadot, darabonként 30 dinár. A bankokon kívül még körülbelül hat helyen árusítanak sorsjegyet. Egy­­egy árusítóhelynek a minimális havi forgalma 30.000 dinár, öt viszontel­­árusitón kívül egy központi ügynök­ség van, ennek a forgalma valószínű­ié? háromszorosain -négyszeresen fe­lülmúlja a viszontelárusitó helyék havi forgalmát. Adataink szerint könnyen megállapíthatjuk, hogy Su­boticán havonként egy félmillió érték­ben vásárolnak sorsjegyet, egy évben tehát hatmilliót tesz ki Subotica sors­jegy forgalma. Azt, hogy ezért az összegért hány ember játszik, nehéz lenne megálla­pítani. Az oroszok például furcsa ke­leties babonájukkal úgy tartják, hogy sorsjegyen csak úgy lehet főnyere­ményt nyerni, ha a család minden tagjának van egy sorsjegye. Egy szenvedélyes játékos. Ezt az oroszok mutatták. Sorsjegy kérdésekben minden orosz hozzáfor­dul, mert ö érti legjobban a sorsjegy­játék minden csinját-binját. Valami­kor a Kaukázusban volt földbirtoka. Már akkor is folyton játszott. Szom­szédai, a többi földbirtokosok agarat, pipát vagy hasonló dolgokat vásárol­tak szenvedélyesen, ö pedig sorsje­gyeket. Amint beszélni kezdünk, vi­zenyős kék szemében melegség úszik el és szavai olyan énekelve, olyan sok puhasággal csengenek ki, mintha azokat a furcsa papírokat simítanák. Valóságos extázisbán beszél róluk, és szott: vége. amikor másra akarunk áttérni, 6 szen­vedélyesen ott folytatja, ahol félbe­szakítottuk, s sorsjegyeknél: Én régi, húszéves játékos va­gyok, tudom jól a dolgokat. Annyira szeretem a sorsjegyet, mint a csáját (teát). Kérem, a végrendeletemben meghagytam a gyerekeimnek, hogy mindenesetre vásároljanak sorsje­gyet, — Nyert már ön vaiaha? — De hiszen nem is az a fonboe, hogy az ember nyerjen. Arra nem is számítok, csak maga a játék, az ké­rem. Látja, menekülnöm kellett Orosz­­ojszágból, a családi irataim mellé oda tettem a régi sorsjegyeimet, mert szeretem őket. A nagyszakállas orosz földbirtokos hosszasan dicséri sorsjegyeit, áradoz, akár egy szép nőről szokás. Érdekes, hogy arra azonban sohasem gondolt, hogy azokkal nyerni is kellene. Megkérdeztünk egy kishivatalnokot is. ö, mikor a frontról hazakerült, rövid ideig valutával foglalkozott, de csak kicsiben. Azt mondja, az nem vágott be. Pénzt akar sokat, gazdag akár lenni, egyszer jól akar élni. Ta­lán sorsjáték utján sikerülni fog. Egy kis cseléd, szomorúan, minden nap állatos igába görnyed, szintén gazdag akar lenni. Kalap, lakkcipö, suhogó selyem szoknya izgatják fá­radt szűk agyát. Alacsony, uzsorás tekintetű kis diák jön be az elárusítóhoz, egy nyolcad sorsjegyet kér. Megkérdezzük, minek? — Sok pénzt szeretnék, gazdag akarok lenni. Szemében ég a Moloch, a pénz fa­natikus imádása. (gytf Egy magyar tudós halálára Nem rezgő fehérszakállu, derűs mosolyu, életjárt bölcs aggastyánt si­ratok ma, aki mögött teljes élet van, dús aratás, fájó vereségek, feledtető sikerek tarka hímé a munka erős, szürke szövetén s amit mindez együtt jelent: az Oeuvre, élete Müve. Az agg tudósok, nagy mesterek görög­tüzes elmúlására, az elmaradhatatlan utolsó felvonás zárójelenetére lassan beidegződik a környezet, a kortárs, a köztudat. Emberi sors, hiánytalan, .beteljesedett. De fáj, nagyon fáj a ki nem élt élet pusztulása, egy pompásan föl­ívelő pálya letörése, ezerszeresen fáj a veszteség, ha olyan értékről van szó, mint aminőt Király György je­lentett. Kevesen tudják róla, hogy közülünk való volt, itt született, innen indult el. Szegény katonatiszt-családból szárma­zott, ő maga még szegényesebb sorba jutott, mert a tanári pályát válasz­totta. Küzdelmes, keserves, örömtelen ifjúságát beleadta, beleölte a szaka- v datlan munkába. Fiatalon feltűnt nagy tudásra valló filológiai dolgozataival; óriási nyelvismerete, megbízható for­rástanulmányai megnyitották neki csak­nem az összes európai irodalmakat. Egyforma könnyedséggel bányászott angol, francia, portugál müvekben és a régi magyar irodalom rejtett kincsei között. Amellett hivatott Jó tanító volt. Gyenge hangja messze vitt a kated­ráról, mert tanítványai lelkűidében visszhangot vert minden szava. A szakadatlan, megfeszített munka felőrölte törékeny szervezetét. Négy-Öt év előtt már vért köpött, — úgy lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom