Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-25 / 114. szám
‘-.Jiff HC SS®«;. BACSMEGTEl NAPLÓ adni vagy meg tódnak vermi. Mért $& vesznek is, meg eladnak. Hallatlanul fkai &RS» éa a főka*tö<»k börzébe. Emn a korzó déli napsütésében aári-Á kitömött Tájiak és a beasabott derék aHanrya Természetes, hojy a férfiközönség a Mböiti óta nem követheti úgy a változó dwatok parancsát, mint a béke el* farait éveiben. Ugv látszik, cat a fontos szempontot a féjfsrubadivat irányitói is figyejembe vették, mert nagy változások eras ige« fwdofnak elő. A tavalyi szezont a kitömött váilak és a- beszabott derék' uralták, de az idén már arról is érkeznek hírek az angol divatccntrumbók hogy a kitömött váilak divatja megszűnt. Az idei tavaszon kényelmes és bőszabásu saccókat visel az elegáns lórii. A derékban kényelmet’enségig szfik Bbcszabás“*bő) csak valami egétzen enyhe árnyalat maradi meg. Hatul d bevágás teljese» elmaradt. Áz egysoros forma uralkodik, kétgombos kabáttal, de csak az egyik gombot szabad bég ombolya hordani. Ugyanúgy a ‘köpenyek is bővek, az eveket ma már Item hordják. Az öves kabátnak csak tsti és sportcélokra maradt meg a iogo■g u 1 O v O Soífsaga. Az esti ruhák közöl 3 frakk az idén tnég jobban a háttérbe szorul, mint a tavalyi szezonban. A szmoking egyre szélesebb köröket és egyre több alkalmat hódít öreg, jeléül annak, hogy a «sodora társsáig az-ünnepi ruhába« is 3 lehetőségiig kényelmesen akar nsoísosrnív Üj férfirairatifFcKi ís vezettek be az glokeiR szateok. Ez átmeneti forma a sneco és az estélyi ruha között. A söréi flBoeö arraoktogszerüen készül, tükrös kijrajfcasaal. Az aj saccót tánc és teaesteteken viselik és az eddigi tapasztalatok szerint a nők estélyi ruháival kitü*Öen harmonizál. A lákupecek börzéje i — Harmincezerért adom! — De íriszen vak az a, ló3 meg sán-i Üt is] — Hát akkor vegyen egy uradalmi jssénosböl jobbat.,. így folyik az alku, pereg a rábeszélés szapora orsója és káromkodás ís ^hangzik néha, belesipitva a nagyvárost utánzó déli korzó diszkrét csöndjébe. Mert a. suboiicai Iókupecek fcörnyen kényelmes és úri ízlésű emberek, nem kötik üzleteiket valahol a külvárosban egy ócska korcsma piros ieriiős asztala melleit, hanem csak itt ■pean a belvárosban érzik jó! inagu'kai. a korzó szivében. Furcsa csoportok állnak egész nap Bárányhoz bejáratánál, lókcreskeítók, szennátok, meg elvétve egy-egy Sanda, itt vari a snboíieai ló-börze. 4Jri iowt akar eladni, csak ide vezeti, jBórü a Bárány mögött mindig talál- Wó néhány kupec. Akkor aztán meg:kezdődik a jártaíás, meg a galopp, szakértői szemek mustrálják az áruba bocsátott lovat, amelyik biu beírni tat:hozásában néha önmagát dicsésőn kimerészkedik az Alexandrova-ulicára jjs. Mert bár a korzón nem szabad kocsiknak járni, azért az ilyen alku tárgyát képező paripa kikivánkozik néha a korzóra is, lmgy jobban bemutathassa délceg futását. Biztosan van eszük ezeknek a lovaknak, mert rnegíigyelfem már, hogy az olyan szomorú gebe, amelyik a Bárány közbe a csak nagyon kényszeredetten és lustán bakiadéit, mihelyt kiéit a korzóra, kihuzf<i magát fettzeee» és szépen kezdett gafoppsén}. Tudja azt. már a. ló is, hogy hol ke!.' rrejpreze»tálni-r. Talár, éppen «zért v&h h. lókupocek börzéié itt a k»Tzé szomszédságában. Bt talán könnyebbe» kel el az áru. Bár a lókerezkedök panaszkodnak. Azt fMsdják, hogy tíz tó 13 megfordul a t&FMe iicfdip, innig egye* el /tudnak nagy összegek, röpködnek a levegőbe», azelőtt egész kis birtoké!, lehetett eaynyiért vásárolni. A lékupecek azért nagyon megnyugtató színben vannak, mindegyiknek vastag szivar a szájában. Furcsa, kegy megfér egypsás mellett ez a két éles kontraszt: a subosiasaű öltözött pompát! és buja. asszonyok kacéítoduak és kacagnak, benn a sarkén tol pedig rideg ltókcrrekedök alkudoznak fáradt góbékért a parféiaillatek csikiandé közelében. Ebben a groteszk képben talán az ellentétnél több is vas: emiek a városnak furcsa, faluba oltott torz vigyara.. a f.) „Amíg egy agglegény eljut odáig“ — Riport a aosSIisrőI Reggé! keserű szájjal ébredni, belebámulni az esős reggelekbe. A leszakadt gombbal a szabóhoz szaladni, lyukas harisnyát eldobni és minden esetben újat venni, Este hosszan a csillagtalan éjfélig bent ühri a kivéházbar;. A korzón minden formás bakát megeső - dalai, az ölelő karok szorítását pénzért vagy hazug szóért megvenni. Ma reggel, amint gyűrött arccal kinéztem a teles áprilisi ablakon, körülbelül ezek a gondolatok jutottak az eszembe. Egy pillanatra halkan belém csuklóit valami, még a messze kék ködökben járó jövő, csöndes sivár esték, színtelen nappalok, tűzkocsin fotó éjszs&ik és minden megdöbbentő súlyával rám nehezedett egyedüliségem. Már halkan szitált bennem a magam sirat ása, mindenki nélkül így a hátam mögé sorakoztatni az éveket. Gyorsan zúgni kezdett a velem tizeakótóves szomorú társara — az egy szekrényes, mosdós, bontatlan ágyas hónapos szoba. Elfelejtettem, wgy a tavaszt váró rügyek fagyosa« reszhetnek az április eső hideg csókjai alatt. A számból kiosont a rossz iz. A szekrénybe* zizegő női pongyolák snsogását hallottam. A szoba falát hirtelen eltolta helyéről egy áldott jó rendező keze. Ebédlő, előszoba, karcsú lábú bárok bútorokkal. A sarokban vitrinek finom öntésü porcellán figurák neszeitek, a zongora billentyűi aló! a hossza ujjak {i ésére kiúszó akkordokra. Valahonnan tíz ólraos szürke ég mögül az ablakba állitoft dacos agave bimbóin táncolni kezdett a nap. Minden igy volt Kivágtatfam az utcára, hogy ezeknek a furcsán és mogorván sorakozó házaknak egyikében, vayy akárhol megtaláljam a fantáziám falára rajzolódott kép élőjét. Az első tévédé* Már letettem minden reményről. Az utcán ezen az esős délelőttön olyan kevesen jártak és a nők, akikre lázálmosau égő szememet rávetettem, egy sem akarta a sugárzásából kiáradó kiabálást megérteni. — Nősülni akarok hölgyeim. Végve valaki útba igazított, azt mondta, ami olyan kézenfekvő lett volna mindjárt, ha az agyamat nem a kiszűlt gondolatok komplikáltsága ülte volna meg. Hát kérem, van Saboticán házasságközvetitő is, iparszerü.Ieg foglalkoznak azzal jó néhányan. Itt van egy mindjárt nem messze. Elindultam a jelzett irányban. A fantázia színes képei lassan leperegtek az agyamról. Belém horkant újra a valóság. Ami legszomorubb, a kiváncsi, objektiv, mindent tudni akaró riporter lettem újra. Nehezen találtam meg az első helyett végre egy; levélhordó igazított a helyes útra. — Jgen kérem, van itt a hátszám alatt egy olyan iroda, csak oda tessék. A halszáni szép uriház, nincs kint semmiféle tábla, amely a nősülni óhajtókat útba igazítaná. Főat a lépcső legfelső fokán egy széles ajtó állja el az utat, an-a egy csengő van erősítve. Alatta kaligrafíkus írással csak ennyi: — Az irodába fessék csengetni. Tehát, itt a házasság-közvetítő iroda. A következő pillanatban már nyomtam is a crenrö gombját. Az ajtót belülről kinyitották. Egy ismerősöm állt előttem, akit én mérnöknek, de sern házasságközvetítőnek ismerek. Tényleg az is, elmondta, hogy a házasságkőzvetítö iroda megszűnt t? a tulajdonosa egy sagyebb üzem létesítésén! fáradozik. Különben a városi kávéháziján megtalálom. Tésyfeg megtalálom Már tizenegy óra feié járt az idő, amikor megtaláltam. Egyelőre,, míg alkalmasabb helyet nem talál, a zsebében hordja az Szemét., Fénykép köiegek, reszkető' kézzel írott levelek, amelyek reális ajánlatokat, kívánságokat, nem pedig szerelmi vallomásokat tartalmaznak. — A foglalkozása uram ? — Földbirtokos vagyok. — Mert tudja kérem, tanár, tanító, hivatalnok, az ilyen emberek nem nagyon kapósak megbízóim között. A vallás is számit sok esetben. Az ön esetében azonban nem. Egy teljesen önnek az égből kötött és áldott frigyet tudok. Zongorázik, beszél németül, franciául, amint csak akarja. Nem is koros. 34 éves. A hozomány egy bizonyos százaléka még az esküvő elett lefizetendő. A megismerkedés, vagy amist szakmabeli nyelve» mi monojuk, az összehozás dija megállapodás trágyát képezi, ami azonban nem lehet kevesebb száz dinárnál. — Ez rendben vau kérem, ez bagatell. De mennyi maga a közvetítési díj ? — Hát azt kérem embere válogatja meg. Ha ön példának okáért kap mondjuk százezer dinárt, abból tíz százalék e«gem illet meg. Egy hivatalnoktól természetesen nem kivá*ok ennyit, azok olyan szegény ördögök. Megelégszem ót százalékkal is. — Szabadna {»nagyságának a fényképét megnéznem? — Hát a rendes szokás az. hogy csak bizonyos díj lefizetése ellenében mutat-1’ufe meg a fényképeket. De itt látom, >.ogy komoly aspiránssal van dolgom, eltérek a szokásoktól. A fényképkötegek széjjel hullnak. A jegyzőkönyvből egy számot olvas ki: 25. A fényképek szépen igy sorakoztak egymás mellett. A 25-ös kikerült közülük, oda tette az asztal márvány lapjára, elérni — Uram, nézze ezt a szájai, milyen nemes vonásu. A szesrek, az egész test fenomenális. Azután az eladó furcsa áradozása kezdődött, nem lett volna annak vége, mert újabb számok kerültek a márványlapra. — Ez kérem a vajdasági kereskedők leggazdagabbjinak a lánya. Egy millió korona a hozománya. Ajánlom. Oimek való lenpe. Intelligens, »egyszerű nő. Búcsút vettem, a zsebemben lévő címek hívtak, azoknak a tulajdonosát is meg kell látogatnom. Hab aeb ach gesagt Ide csak körülményesen lehet bejutni. Délelőtt nincs fogadó óra és ha van is, cs^k ajánlásra fogad őnagysága. Eleinte nein nagyon érten?, hogy mit mond, csak ez ismétlődik folyton a beszéd során: — Hab aeh, ach gesagt. Félig magyarul, félig pedig jargon keveréken folyik a tárgyalás. Őnagysága egyéb foglalkozás hijján kizárólag házasság-közvetítéssel foglalkozik. Nála a kereskedők a keresettek. — Wass kann nasn machen, was sicher, das sicher ist? A kereskedő a legjobb a részére. Mikor megmondom, hogy én hivatalnok vagyok, gúnyosra húzódik a szája. így nem igen nagy kedvvel fog hozzá a közvetítéshez. Neki 1 kizárólag csak kereskedőkre vau keresete. Végre abban állapodunk meg, hogy velem is kísérletei íoy Ir-nni, de előre JL d&f fizessek le száz dinárt. A holnapi viszontlátásban állapodtunk ia?g. AU5 mindent tód Ilyen is van és a nősülendőknék nagyon ajánlatos, hogy megkeressék, mi-’ előtt frigyet kötnének. Nem is kell mész-* szíré menni Ők, csak a Pastcseva-ulicába.' Az irodában, ahol hát&nságközvetitéssel'i nem foglalkoznak, bármit raeg tehet tudni az illető férfiről vagy 1 lóról. Bet kell menni egy kemény bajuszos, a!a~ csunygaüéros ur fogad. A fel mentén magas, fiókos asztalok, a fiókokban regiszterek, a mindent tudó akták. Itt azután igazán előre kell fizetni. A tésvyállást nigyen hallgatják meg. Azután igy folytatják: f Min dent megtudhat kérem az illetőről. amit akar. Ez nagyon ajánlatos is. Mielőtt az ember a sorsi? egész életétéjj hozzákötné valakihez, jó róla mindent' tudni. Itt is a holnapi vrtíZontlátisfcaH állapodtam meg. A. kcnkartatoía Mert az is van. Evekkel ezelőtt törvényszék-lég bejegyzett ipar volt a ká* zasság közvetítés, flven kettő volt Suboíican, ma már egy sincs. Mindenki, a ki ezzel foglalkozik csak privatim i"ízi. Szórakozásból, barátságból, de legtöbb esetben pénzért. Akik pénzért űzik, azok uralják a piacot, mert a vidéken falvakban, v árosokban vannak megbízottjaik* akik számon tartják a fiatalaagct. Am mindig van pro és kontra. A vidéki megbízottak jeieutik megbízóiknak a piac állását Igen szeaifálcs emberek vagy asszonyok, akikaek figyelmét egy* pártában maradt sem kerüli ki. # * 1 Délután visszakerültem a hónapos szobába, a délelőtti álom elmúlt belőle, a vitrina, bárok bútor, a zongorázó feleség. Úgy éreztem, hogy a bsrus áprilisi reggelnek lehetett mindez a sxeahase».« tálimusa. Így még Š3 jobb. (gyi.) Újságírók handicapje Génuában Milyen nehézségekkel küzd Géneábfügt a rosszvmtatéja ország újságírója Fritíí Kaufntasn dr.f aki GéHúá * ban a dunai államok egyik legnagyobb közdazdasági lapját képviselte, tudósitójukRBÍí újságíróknak a konferencián való szerepéről és a „rosszvsirrtáju újságírók" munkájának nehézségeiről a következő érdekes dolgosai mondotta e!: — A génuai konferencia a világsajtó legkitűnőbb neveit egyesítette a föiséges színjáték nézőiül és bírálóiul Alig van állam, mélyíti nem a legkitűnőbb újságírói révén nyert volna képviseletet. A Sajtó Házában, abban a fényes palotában, amelyet az olase kormány az újságírók elhelyezésére ajánlott fel, hajnaltól késő éjszakáig olyan a nyüzsgés, mint a hangyabolyban. Telefonok és írógépek berregése-kattogása oly lármával tölti meg a magas termeket, hogy a dolgozók saját szavuka se hallják. A megnyitás napján a „Sajtó Házáénak távírója 200.000 szót továbbított a világ minden irányéba s az az összeg, «mellyel az olasz állam a sajtótáv írónak ezért az egynapos használatáért gazdagodott, — akkora, hegy Ausztria szanálására elegendő volna. — Az újságíró munkáját az üléseknek „bizalmassá“ nyilvánítása neheziíi szerfölött. Ara hogy segít ezen a bajon a íelknam-erates sajtótudósitő v Itt vannak az újságírás nagyágyúi: itt ven Key»es,
