Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-19 / 108. szám
Kemáes Pált kiutasították Sentáról Saséról jelentik : Kernács Ptí; h«|peföfüvé4:*i éi édesanyját, akik a nujsvetót Kocán Kálmán sentai réméi katkóiikus kántornát akarták tápsnj, kiutasították Sentáról. ^ernáesák kusvét előtti hétfőn érkeztek Sentára. Amikor Gőzön prűjMrstet ugyenzon napon Sántáról kiutasították, a rendőrség minien megokolás nélkül Kemácsék“at is kérvyszeritette a város elhagyására. Kernácsék kiutasítása egy újabb dokumentuma a Sentán uralkodó különösállapotoknak, amelynek egyetlen és korlátlan ura Nikolics György rendőrfőkapitány. Nikolics csupán azzal okolta meg a szóbeli kiutasítást, hogy nem szereti a miivészeket és ha Kernácsék azonnal el nem hagyják a várost, kitoloncoltat ja őket. A rendőrfőkapitány művészet iránti ellenszenve furcsa helyzetbe sodorta Kernácsékat. Az impreszszáriójuk Beogradban volt a további hangversenyek előkészítése céljából és ők Sentán még annyi pénzzel sem rendelkeztek, hogy elutazhassanak. Ismerőseik jóvoltából sikerült végre az elutazáshoz szükséges összeget előteremteni és igy Nikolics főkapitány szigorú rendelkezésének eleget tenni. Egy kissé szokatlannak tartjuk, ha' a közhivatalokat betöltő egyének intézkedéseiben ennyire szubjektív érzések az irányadók. Ha jól tudjuk, Beogradban már több Ízben hangsúlyozták, hogy .kiutasítás nincs, különösen nem lehet akkor, amikor valaki törvényes követelményeknek megfelelő útlevél alapján lépte át az S. H. S. királyság határát. Reinhardtot a konkurencia nem engedi Bécsbe — Bécsi tudósítónktól — Max Reinhard, a világhírű berlini rendező, aki uj alapokra fektette, és teljesen uj irányba terelte a színpadi rendezés művészetét — körülbelül már két esztendeje azon fáradozik, hogy Bécsben szinielőadásokat rendezhessen. Ez a fáradozása azonban mindezideig hiábavalónak bizonyult, mert a bécsi sziniigazgatok a konkurenciától félve, folyton megakadályozták Reinhardt bécsi szereplését. Különösen Wildgans, a Burgtheatér igazgatója mozgat meg minden követ, hogy Reinhardt térvtri valóra ne válhassanak. Az eljmult év tavaszán Reinhardt felajánlotta, begy három hónapra vél iái ja a Burgtheater rendezői tisztét, azét a színházét, amelyik az utódállamok prózai előadásokkal foglalkozó intézeteinek valóságos mintaiskolája. A cél az lett volna, hogy a középeurópai drámai színházak vezetői közvetlenül megismerkedhessenek a Reinhardt-féle rendezés technikájával' és ennek az uj, ma már klaszszikusnak tekinthető rendezői irányzatnak propagandát és közönséget teremtsenek a keletebbre eső színpadokon is. tSftldgáns igazgató azonban saíj§ipresztízsét és jőhímevét féltő? ?i a konkurenciától, — meredj ej^íjrkózott a Reinhardt féle F\WL5^%fl(^?ési ajánlat elé!. i% szám. _______ BACSMECjVEI NAPLÓ - ... 5. oldal Reinhardt azonban nem volt hajlandó magát ezzel az egyszerű' féltékenykedésse! befolyésoftatni és tárgyaiásökat kezdett abból a célból, hogy vagy a Hofburg ujoánan átalakított dísztermében vagy a Schönbrúnni kas tólyhoz csatlakozó várszínházban társulatával vendégszerepelhessen. Hogy a Burgtheater üzleti forgalmának ne ártsanak a Reinhardteíőadásofe, abba is hajlandó beleegyezni, hogy az előadásokat a Burgtheater nyári szünete alatt rendezzék. A Burgtheater igazgatója azonban ennek a tervnek a megvalósításét is megakadályozta, mert közölte a felettes hatóságokkal, hogy a Burgtheater személyzete a Hofburgban is és a Schönbrúnni Várszínházban is vendégszerepelni akar, tehát ezeket az intézeteket sem lehet Reinhardtnak átengedni. A művészi féltékenykedés igy akadályozta meg azt, hogy Reinhardt művészete az utódállamok színművészeiét uj gondolatokkal és moder szempontokkal megtermékenyítse és a modern színpadi rendezés művészetét az utódállamok közönségének bemutathassa. bajorok a franciákkal tárgyalnak Németország feldarabolásáról Délnémet államszövetség terve, m bajor monarchia vezetése alat t A bajor tartománygyülésen most tartotta Lerchenfeld miniszterelnök programmbeszédét. A beszéd fölött tartott vita során felszólalt a szociáldemokraták szónoka is. Felszólalása kínos szenzációt keltett; mert beszédének elháríthatatlan leleplező hatása volt. A leleplezések tartalma az, hogy a bajorországi jobboldali radikálisok a franciákkal pakiálnak egy délnémet államszövetség érdekében. Elmondotta a szónok, hogy a bajor rend blokk felhívásokat bocsátott ki tagjai között, rtjelyben arra szójitja fel őket, hogy Bajorország követelje a Berlintől való függetlenitést. Ha á bajor [állam szükségleteinek fedezését nem találná meg a birodalmon belül, akkor csatlakozzék egy 'másik nagyhatalomhoz. Ez a nagyhatalom, nem lehet más, mint Franciaország; Ha a rajnai fejedelmek’valamikor ugyanezt az utat választották, akkor a mai Bajorország is megtalálhatja a múlt példájában a fölmentést. Csakugyan folytak is ily irányban hivatalos tárgyalások Fran* ciaország képviselőivel. Ugyanakkor szóbakerült Tirolnak Bajorországhoz való csatlakozása is. A program megvalósitása avval kezdődnék, hogy Bajorország ismét monarchiává alakulna. A tervnek meg akarnák nyerni Württ-emberget, Badént és Hessent is. A felszólalás második része arra a bizonyilási anyagra vonatkozik, melyet a szociélderhokrata párt a kormánynak adott át, minthogy nem akarta azt sajtójában közölni. Erre vonatkozólag a szónok .is csak röviden tért ki,, annyit mondott, hogy a bizonyító anyag febr. 13-ére vonatkozik, amikor Műn chenben olyan szörnyű dolgok történitek, hogy azokat nem is lehet a nyilvánosságnak átadni, sürgősen kérte a kormányt, hogy a bizonyítási anyag alapján azonnal, tegye meg a szükséges intézkedéseket. Lerchenjeld miniszterelnök látható kényelmetlenséggel fogadta a felszólalást, mely a \ nyilvánosság számára egyelőre érthetetlen léSz. A felszólalás tudniillik a délnémet államszövetségre célzott, melyet a bajor monarchisták a német » birodalom feldarabolása árán a franciákkal paktálva akarnak létrehozni. Apatin Mintha egy rendet szerető' boltossegéd rendezte volna el a házakat. Úgy állnak tisztára meszelve egymás mellett, mint a cukor-dobozok. A város, vagy falu aljában a Duna ’ vonala ezüstöz lefelé. Egy ház előtt két facipő csüng bele a reggeli ébredésbe, Apatin különlegességének: a facipő gyártásnak a szimbóluma. Az utcák kivonalozottságán a német rend, az akarnitudás ötlik bele a szembe. Századokkal ezelőtt elhozottulajdonságok megőrizték érintetlensét güket. A vasszorgalom mindent legyűrő tudásáról beszélnek itt ezek a zsalugáteres ablakok. Amoda,, ahol megszakad a házak katonás sora, földek. A táblákon ’ buján, fakadt- már az idei termés még zöld pázsitja. A sorokba futó árpa, buza-táblák sok-sok izzadságu munkának a jutalmazása. Itt erdő kapcsolódik bele a földek zöldes egyhangúságába, egy barna foltot dobva á nagy palettára. A kis házak között a rég múlt megy még mindig lassan járó lábával. Apatinban ünnep napokon zászlójával kivonul a céh, mert még meg vannak a céhek s a zászlók, de a regi vasasságot már kikezdte az idő. Valami megmaradt belőle mégis, a forma, a zászló fronttartása a kivülrőj jövő akarásokkal szemben. De az idő mégsem állt meg itt a zászlók előtt, a ma feltörte a lezárt ajtókat. . A falu közepén áll a ten»lom, hajójában századok csöndje ül. Sorra sorakoznak mellé a eífrébb, jobban elnyúlt házak. Feljebb egy nagy épülettömb szürkélík neki a láthatárnak, Előbb egy magas kőkerítés, Umögött bug a gyár. Apró szép kis kövekből a földszintjétől fel a negyedik emeletig. Szorgos kezek becsületes kitartása viszi magasra a köveket, épít, fúr, farag, alkot, mert itt nincs ölbetevése a kezeknek. * Valaki azt mondja: — Az öreg Ámán kezdte, most az unokája folytatja, Dell in Frici. Amit az öreg Ámán elkezdett, azt a fiatalabb, a ma fia, folytatja tovább. Négy évvel ezelőtt kezdték meg a sörgyárat építeni, akkor, amikor a határok vasfal gyanánt álltak. Akkor még á háború vérgőze nem párolgott ki az agyakból. A gépek már ott búgnak a helyükön, a határok vasfalát már megnyitotta az egymásra utaltság nagy parancsa és az agyakból kijózanította a háború részegségét. Már a nagy falak mögött disciplinált rendjét ott tartja a munka. Kint az udvaron, amelyen a gyár nagy kolosszusa emelkedik ünnepélyességében felfelé hosszú súlyosán megrakott kocsikon fut ezer helyére a termelés. a munka eredménye. Az uj gépek zűrzavaros zajában bátor, akarni tudó emberek diktálják a vezényszót. A Dima partján egy másik gyár állít a gépek mellé munkás kezeket a szövet ár. Kis emberek adták össze pénzüket most minden munkás részese a gyárnak. A céhrendszer lépett egyet előre s eljutott a - legmodernebb rendszerig, a szövetkezetéig. A kosárfonó gyár már régen elvitte az apatirJaV térét. Exportra dolgoznak. Egy részjegy 2000—-3(100 korona, ez is a munkásoké, aki dolgozik, az tulajdonos is. A cipőgyárban 30—40 ember keresi meg a mindennapi kenyerét. A házakban, amikor a hosszú téli esték bejégvirágozzák az ablakokat, sohasem pihenő asszonyok szőnek, fonnak, itt úgy hívják, hogy házi ipart űznek. Mindenkinek megvan a maga foglalkozása. Apatinban nincs munka kerülő ember. A fekete kabátok alatt munkában elviselődött szivek verik a mellkas csontját. Most nagy terv fogamzott meg az agyakban, a terv előszikráját a sörgyár igazgatósága pattantotta ki. Európát járt emberek mindannyian, akik ezt a tervet felvetették. Az apatini Messe, minta vásár. Bécsben, Berlinben, Prágában, Lipcsében látták, és elakarják idehozni. Apatin munkája előtt álljanak meg csodálkozva és adózzanak ennek a furcsa kis munkaszigetnek megbecsüléssel s elismeréssel. Már halvány kontúrokban kirajzolódtak a tervek. Augusztusra akarják megcsinálni, szűrös, facipősök, háziiparosok, kovácsok, gépészek, a gyárak mind felfognak sorakozni. Amint a Dunapartjáról ráugrik a vízre úgy néz ki, mint egy nagy bárka. Ez a halászok szövetkezetének rakodóhelye. A nagy bódé mellett apró bárkák, ölükben csillogó pitykéjü halak. Itt gyűjtik össze az apatini halászok munkájának gyümölcsét és innen viszik a nagy viz kék hátán messzire. A Duna futó vonalával együtt halad a házak sora. A Dunára néz a halászok csárdája. Hosszú épület. A homlokán ez áll: — Willkommen. p-Bent a hátsó szobában fehér asztalok. A nyitott ablakon egy harmonika mazsikája úszik ki a naposra vált délutánba. Előbb egy svábos polka, azután egy magyar nóta sir ki a harmonika papírráncai mögül. — Nem a Tisza partján fekszik ez a csárda ... Az ablakban egy női fej füröszti vöröses hajkoronáját a napban és égő szemét megnyugtatja az előtte elterülő csöndességen. Délután szűrődik a csönd. Facipős emberek gázolnak át a fényes sáron. Tiszta ruhájukon nincs piszka a munkának. Á dobozszerű házak előtt megmozdul az élet. Munkás kezek ünneplőre mossák még az utca kövét is. Valami csöndzavaró vegyül bele a délutánba. A hallgatásra neszező fülek felfigyelnek. A halászkorcsma ablakából tengermódra jön a zaj. Duhaj legény torkából messze elfut a nóta. A fülek nagyon felfigyelnek, a szájak azt mondják: — Nem ide való! Idegen, aki Apatin csöndjébe belekiabálja a zajt. Este villanykörték erős fénye szitál rá a sárra. Csahos kutyák köszörülik a torkukat neki az éjszakának. A kiskapukban pipaszó mellett diskurálnak. — Haas egymillió ötszázezer koronáért adta el a házát. — Én is kaphatnék két milliót az enyémért... Itt nagy értéke van az emberi munkának. Á gyár ablakaiban kigyulnak a villanylámpák. Világitó szemek, amelyeket a homályba aggatott valaki. Úgy néz az alattuk alvó házakra, mintha őrködnének felettük . . . (sryí) □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□na RUFF féle csokoládébonbonok utolérhetetlenek trmiTTT TTnrrrrrinrrr irmmp
