Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-10 / 69. szám
z;. díöa'r. BACSMfcGV'ETi NAPlO 69. szám. AMove botos csapatai Ellentétel', a munkapártiak és a kisgazdák között Úgy látszik, a régi munkapártiaknak az uj csizmásokkal való nászát már a mázeshetek elején hangos civakodások zavarják meg. Ez a nász nem szerelmi, hanem érdekházasság volt, a munkapártiak hozományul adták „az intelligencia fölényéM, a kisgazdapárt pedig mandá’umokat kötött le hitbérül. De nehezen fűd egymással elkeveredni a csizma és az intelligencia főként akkor, ha a mandátumok megszerzésében egymás ellen kel! harcolniuk, A mai napra nagyon kiélesedet' a helyzet a párt régi és uj tagjai között. A kisgazdák panaszkodnak a munkapártiak túlságos mohó érvényesülése miatt, a munkap rtiak pedig elégedetlenek a kerületek számával, amit nekik a kisgazdák kilátásba helyeznek. A kisgazdák nyugtalanságát fokozza még a választási diktátornak, Gömbösnek szereplése is, aki hűséges végrehajtója a miniszterelnök kívánságainak. Ezek között a kívánságok között pedig aligha lehet megtalálni a kisgazdák támogatását. Az ellentétek odáig fokozódtak, hogy Károlyi Imié gróf, aki a régi munkapártiakat képviselte a párt ig zgató tanácsában, lemondott tisz ségéröl. Az egységes párt egységét dokumentálj t a kaposvári jelölés is. Kaposvárott a régi képviselők Ereky Károlyt jelölték hivatalos jelöltnek, mire Tankovics János a kisgazdák egyik vezetője kijelentette, hogy ő Erekyvel szemben az ellenzéki Sümegi Vilmost fogja támogatni Amíg az egységes pártban így dúl a béke, az ellenzéki pártok folytatják szervezkedő munkájukat. A Rassay pártban szóvátedék, hogy a vidéken a Move katona kerületeket alakit és előkészületeket <es az ellenzéki gyűlések • megzavarására. Állítólag az egyik volt épviselő vezetésével „botos csapatok“ alakulnak ennek a programnak végrehaj ására. A Rassay párt a készülődésekkel szemben. Az ellenzéknek egy másik sérelmét képezi az is, hogy a kormány még nem publikálta a kerületek beosztását. így sok községről nem a kormány támogatását kéri ezekkel tudják, melyik kerületben fog választani. Hogyan űzték el Zanellát Fiúméból? Beszélgetés egy szemtanúval — A Bácsmegyei Napló bécsi szerkesztője beszélgetést folytatott Zanella Richárdnak, a fiumei szabadállam volt kormányelnökének egyik meghitt barátjával, Brahm Livioval, aki szem tanúja volt a legutóbbi véres fiumei eseményeknek. Brahm, aki most érkezett Bécsbe, a következő nyilatkozatokat tette: — A fiumei forradalommal kapcsolatban Zanella személyéről és jövendő terveiről egész csomó valótlan kir került forgalomba. Nem igaz, hogy Zanella ismeretlen helyre utazott. Mostanában Ljubljanában van és néhány nap múlva Btcsbe érkezik. Zanellának, mint a fiumei kormány elnökének kemény ellenzékkel kellett szembenéznie, amely fascistákból és egy sereg nacionalistából állott. A nacionalisták vezére, Prodam Attila építész, Prodam Guidónak, az ismert repülőnek testvére volt. Ez az ellenzéki párt titkos olasz szabadkömüvespáho/yt alapított Fiúméban és ennek utján készítette elő a március 2-án kiütött forradalmat. — Zanellának voltaképen nagy volt a népszerűsége, ami főképpen arra vezeihető vissza, hogy Fiúménak kétszázötvenmillió lírás kölcsönt tudott megszerezni. Ebből azonban egyelőre csak tizenkétmillió lírát kapott meg a város, a hátralévő összeget március 1-én kel lett volna folyósítani. Minthogy ez nem történt meg, a lakosságot nagy izgatottság fogta el. Ezt a hangulatot is kihasználták a fascisták, akiknek felbujtói elsősorban azokban a tii sitott, úgy. hogy eszti gazdasági körökben keresendők, amelyek bizonyos féltékenységgel nézlek a fiumei szabad államra. — Én március 1-én érkeztem Fiúméba, gyönyörű tavaszi napon. A városban látszólag a legnagyobb béke uralkodott. Március 2-án azonban váratlan eset történt. Meggyilkolták Fonfani fascistát és a gyilkos véletlenül szintén fascista volt. Eár féltékenységi drámáról volt szó, a fascisták úgy tűntették fel a gyilkosságot, mintha ellenük irányuló politikai merénylet történt volna. H?llatlan terrorral arja akarták kényszeríteni a lakosságot, hogy nemzeti gyászt üljön Fontani halála miatt. Kézigránátokkal felfegyverzett fascisték bejárták az üzleteket és kierőszakolták a kereskedőktől a boltok bezárását. Ugyanakkor keresztülvitték azt is. hogy a villamosvasút forgalma szüneteljen. • Este aztán Triesztből kétezer fascista érkezett Giunta olasz nacionalista képviselő vezetésével, a kikötőben pedig hirtelen megjelent az Orfinl nevű torpedónaszád és a 89. számú olasz ágyunaszád. Ez a két hadihajó március 3-án hajnalban bombázni kezdte a kormányzói palotát, ahol Zanella lakott. A helybeli olasz rendőrséget a fascisták már régóta megdolgozták, úgy, hogy az eseményekkel szemben teljesen semleges maradt. Ennek következtében a fascisták az Adamicstéren zavartalanul felvonulhattak a koimányzói palota elé. Zanellának házirendőrsége azonban ellentállást tanurHüuészet, pénz - Rmerika A jövendő történetiró érdekes kortörténeti adatként fogja feljegyezni azt a kivándorlási lázat, amely a háború befejezést után az intelligens tönkrement középosztályon erőt vett. Ez a láz még mindig nem szűnt meg, a lateiner osztály félarca még mindig Amerika, s még távolabbi prszágok felé fordul, közben mohó szemmel les minden hitt, mely az ottani viszonyokról beszámol. Ezzel az érdeklődéssel olvasunk most egy bosszú és terjedelmes beszámolót, amelyet Kóbor Leó, az Amerikába szakadt festőművész irt s amelyben leírja az ottani művészeti állapotokat. Innét vesszük az alábbi szemelvényeket. — Aránylag a színészeknek van a legkönnyebb dolguk már (amenynyiben nem angol nyelvű művészek), akik azért jönnek, hogy saját honfitársaik előtt játszanak. Ezeknek a siker, az erkölcsi legalább, többnyire biztos. Arra is van eset, hogy »pénzt csinálnak«. — Már lényegesen nehezebb a muzsikusok helyzete. Mert. aki nem európai fémjelzettséggel érkezik ide, ami alatt értendő: nemzetközi hírnév, melyet a legügyesebb »manegement« támaszt alá, az bizony ettől az országtól nem sokat remélhet még akkor sem, ha a világ legzseniálisabb tüneménye, Amerika nem a kezdők, nem a szárnypróbálgatások talaja. A pénzemberek itt nem próbálkoznak. Kizárólagosan csak biztosra mennek. _— A legelső jelenség, amelyen frissen érkező piktor, vagy szobrász szeme megakad, az az, hogy rendes kiállítások Amerikában nincsenek. Nincsenek itt kiállítások abban az értelemben, mint a párisi Salon, a berlini Secéssió, a müncheni Glaspalast, de van egy sereg jó és elegáns mükereskedés, ahol állandóan rendeznek mindenféle kiállításokat. Ezekben, ha businesst lát benne a tulajdonos, Id lehet állítani. Ea azonban az ember csak rendes, jó és becsületes piktor, akkor nem jelent itt üzletet. Már pedig az amerikai közizlés azt kivánja, hogy »meg legyen csinálva« az a kép: minden édessége, limonádéssága és főleg tipikus amerikai volta mellett (mely utóbbit európai embernek megtalálni bosszú idők kérdése) végtelen tudással, őrült jó Ízléssel és főleg raffinált eleganciával. — »Hát. a Morgánok, az Astorok hol vannak, akik százezreket költenek képekre, akikkel tele vannak a lapok?« Megvannak. Valóban hihetetlen vagyonokat költenek, képtáraik a legjobb európai gyűjteményekkel vetekednek, bennük van, ami jó és drága. »Dealerjeik« (ügynökeik) — mert a gazdag, amerikai sohasem vesz, hanem mindig vétet vagyonokat keresnek. Igen ám, de csak azt veszik, aminek a műtörténelem már megadta vitatlan értékét. — Marad a portrait. A jó arcképfestőnek vannak itt lehetőségei, ha a legalaposabb tudáson kívül azzal a fémjelzettséggel érkezik ide, amelyet királyok és pápák portraitjei igazolnak. De ha azt a bizonyos amerikai ,pénzsikert akarja elérni, amely egyedül teszi érdemessé az idejövetelt, akkor feleljen meg egy másik feltételnek is: ragyogóan szépre fesse ’ az embereket, elegánsaknak, fiataloknak — egyszersmind nagyon sok tudással. A hivatásos grafikusoknak óriási itt a tere. De csak akkor, ha tisztára üzletembert farag magából. Az amerikai egyszerűen nem érti, mi hasznára lehet egy bekeretezett tárgy, amely nem színes. Nálunk Európában — Németország kivételével — még meglehetősen megvetett ága a művészetnek az üzleti hirdetés. Ezzel szemben bámulatos az, amit Amerika e téren produkál. Oly művészetet csináltak itt a reklámból, hogy nem olyan do,log az többé, amit az ember egyszerűen megtanul. Születni kell rá, mint más művészetre. Ez a művészet a tömeglélek kitűnő ismerete, az amerikai pedig mesteri ismerője a tömegnek. Newyorkban 18.000; ember foglalkozik kommerciális inüyészettel, a választék óriási, keresköztük és a fascisták között elkeseredett harc támadt, mely reggel nyolc órától déli negyedegy óráig tartott. — Ez a küzdelem azzal végződött, hogy nyolc ember meghalt, hatvanon pedig megsebesültek. A kikötőben horgonyzó két hadihajó hétcentiméteres ágyukból lőtte a kormányzói palotát, amely nagy mértékben megrongálódott, Negyedegy órakor a palota első emeletén kitűzték a fehér zászlót. A fascisták erre elfoglalták Zanella rezidenciáját, magát Zanellát pedig oly nyilatkozatok aláírására kényszeritették, amelyekben nemcsak hogy lemondott az elnökségről, hanem arra is kötelezte magát, hogy Fűimével soha többé egyáltalában nem fog törődni. Amikor aztán aláírta a nyilatkozatokat, letartóztatták és egy ágyunaszádon Polába vitték. Március 4-én élénk telefonbeszélgetéseket folytattak Pola és Róma között és az volt az eredményük, hogy Zanellát vasárnap az olasz határra vitték, ahol szabadonbocsátották. Zanella ezután Ljubljanába utazott. A Fiumében megalakult uj fascistanacipnalista kormány élén Prodam Attila mérnök áll, mint elnök. Magának a kormánynak a következő hat tagja van: Petris, Antonini, Sirola tanár, Cartesi, Abramovics és Ponteviv. Ami Fiume jövőjét illeti, a fascisták ismét vissza akarnak térni D’Annunzio rezsimjének alapjára és azt; tűzték ki célúkul, hogy Fiúmét visszacsatolják az olasz királysághoz. Az olasz kormány ezzel szemben a rapallói szerződés alapján marad és fenn akarja tartani a fiumei nemzetgyűlést, de annak élére Zanella helyére egy más politikust akar állítani, Brahm Livio információjával szemben az olasz lapok oly szinben tüntetik fel az eseményeket, hogy Fontanlt fiumei rendőrök egy csatornába dobták s mikor onnan szabadulni akart, lelőtték. Ez a beállítás azonban kétségtelenül tendenciózus, s célja, hogy felelősséget a hatóságra hárítsa. nek ugyan uj embereket folyton, de psak azért, hogy jobbat találjanak: és ha lehet öt centtel olcsóbbat. És ilyen mindig akad. Csaknem igy álj a dolog az illusztrációval is. — Még egy szót a karrikaturistakról. A mi fiatal és kétségtelenül igen erős karrikaturistáink a Simplicissimus emlőin szitták tele magúi kát. Cinikusak, szatirikusak, kese-* rüek és tudásuktól eltekintve, nem éppen kedves embertársak. Ezzel szemben az amerikai humor valami oly végtelenül naiv, gyerekes ős minden személyes él nélkül való,, hogy a szatíra nem. talál megértésre, bármily mulatságos is. Európai, értelemben vett élclap Newyorkban! alig van kettő. j — Miért csalódnak iti/ azok, akik' vérmes reményekkel érkeznek ide, készen arra, hogy tizennégy nap alatt zsebrevágják ezt a várost? Alábecsülik ezt az országot, melyről — sajnos — végtelenül keveset tudnak odaát. Hozzájárul ehhez az aí rengeteg hazugság is, amit a kivándorlottak küldenek haza teljesitményeikről. A lapoknak is jobban kellene vigyázniok otthon, amikor sok ezres honoráriumokról számolnak I be. amelyeket itt művészek keres-í nek. Az amerikai ne mdobálja a dollárokat, ötvenszer megforgatja, amig lriadja. Akik dicsekszenek hazafelé, azoknak talán lehet igazuk, de akik elhiszik ezeket a hazugságukat kitörik itt a nyakukat.
