Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-07 / 66. szám

Ára 1 dinár BAGSMEGYEI XXIII. évfolyam Suhotica, kedd 1922 március 7 66, szám Megjelenik minden réggé!, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁES: Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90’— dinár SZERKESZTŐSÉG j Kralja Alexandra nlita 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbach-palotai A kereskedők panasza Vannak helyek, melyek a pana­szok gyűjtő medencéi. A polgár­mesteri előszobák, a rendőrbiztos­ságok — nem akarunk tréfálkozni, hogy a sóhivatalok is — ilyen ösz­­szegyiijtői a panaszoknak. Egy idő óla a szerkesztőségeknek ez az ál­landó szerepe kezd dominálóvá válni. írják ki kérem, — pa­naszkodik a rokkant, aki nem kap hadisegélyt, a btrlö, akit kitettek a lakásból, a nyugdíjas, aki nem kap nyugdijat. Írják ki kérem, — jönnek a panaszok a vidékről is azoktól, akikkel összekülönbözött a nagy közigazgatás valamelyik kis szerve, a csendőr, a jegyző, a szoigabiró. Sok érdekes adatot lehetne össze­gyűjteni a jövendő történetírói szá­mára, ha összegyűjtenék és meg­őriznék a szerkesztőségekhez inté­zett leveleket. Most azonban szinte túlnyomóan a kereskedői osztályhoz tartozókból kapjuk a panaszokat, S ezek a pa­naszok nem vélt, hanem valódi sé­relmekről szólnak s akik írják, fölül tudnak emelkedni az egyéni érde­kek kizárólagosságot parancsoló szempontjain. Az állam pénzügyi politikája kereskedelemellenes. Hogy ez egy nagy koncepciójú, egy pre­­videnciális gazdasági terror ered­ménye-e, mely le akarja rombolni a nemzetközi forgalmat, hogy helyébe fölépiihesse a nemzeti termelést, vagy egy koncepciótlan pénzügyi politika nyilatkozik-e meg benne, amelyik mást nem tud, csak rom­bolni s amelyik ahelyett, hogy a kiadások és bevételek egészséges egyensúlyát megteremtené s ahelyett, hogy a bevételek forrásait úgy ke­resné föl, hogy ne tömje is el azonnal — mit tartozik ennek a kérdésnek eldöntése a kereskede­lemre, mely nyög, verejtékezik és gyöngülve pusztul a sulyosodó ter­hek alatt. Van olyan elmélet, amelyik azt hirdeti, hogy az a kíméletlen szigo­rúság, amivel minden behozatali lehetetlenné akarnak tenni, annak a belátásnak eredménye, emit a há­borús tapasztalatok érleltek meg. Egyik minapi cikkünkben rámutat­tunk arra, hogy nincs az az öllet, gondolat, terv, tanulság, világnézlei politikai cél, amire a háborús évek jelenségei ne szolgálhatnának bizo­nyítékokat. Most azt mondják, min­­d n országnak úgy kell berendez­kednie, hogy évekig képes legyen a saját erejével ellátni a szükségle­teket. Meg kell tehát teremteni a belföldi ipart. Lehetetlenné kel! tenni/ az árucikkek behozatalát. A már' meg sem lévő belföldi terme­lést már eleve mentesíteni kell a külföld: versenytől. A be földi szük­séglet, amit a külföldi termelés eredményével nem lehet kielégíteni, majd, mint egy óriási elevátor, a föld alól is ki fogja emelni a mű­helyeket és gyárakat. Azt ma már nem az obstrukciók mániákusai, de középiskolai tankönyvek tanítják, hogy védvámokkal, tiltó vámokkal és behozatali tilalmakkal nem lehet elővarázsolni a belföldi termelést. Mindmt meg lehet mesterségesen csinálni, lehet tőkét teremteni, szak­erőket importálni, de ipari telephe­lyekké nem lehet közigazgatási in­tézkedésekkel tetszés szerinti terü­leteket kijelölni. Ahol nincs szén s nincs vas, ott rentábilis vasgyárat soha nem tudnak megszervezni. A hol nincsenek erdőségek, jelentős papíripar sohasem lesz. Gyapjú és gyapot nélkül nincs szövőgyár. Gyá­rakat csak olt lehet felállítani, ahol gondoskodni tudnak nyersanyagról és szénről. De a gazdasági elzárkózás rend­szere nem ennek a gondoskodásnak eszköze. Ily módon lehet nemzeti ajándékokat adni egy pár üzemnek, amelyek már megvannak s lehet azokat mentesíteni attól a kényszer­től, hogy a verseny hatása alatt fejlődjenek s igyekezzenek minél olcsóbban, minél többet termelni, de egészséges termelést életre hivni nem lehet. Az egyik ország gazda­sági elzárkózását — kényszerből és retorzióképen — követi a többi or­szág és igy megindul az országok között az a vámháboru, amelyik, tudjuk a precedensekből, hogy mit jelent: drágaságot és éhsége», mun­kanélküliséget és a termelés b zony­­ialanságát, tulprodukciót és fegy­verkezést — s talán ne is nézzünk messzebbre. A következő cikkekben íogialkozni fogunk konkrét panaszokkal is. 9 9 9999999 m 9 9-9-99-9999999 Az antantminiszterek tanácskozása Londonból jelentik: A szövetsé­ges pénzügyminiszterek március 8-iki párisi értekezletén Sir Robert Horne pénzügyminiszter fogja An­gliát képviselni. Az értekezleten a jóvátételekre vonatkozó bizonyos kérdések kerülnek tárgyalásra, AIRárísban. pénzügyminisztert David Glackett és Edward Grigg fogják Párisbr elkisérín Félhivatalos körok nézete szerint az angol, francia és olasz külügyminiszter tanácskozása a ke­leti kérdésről március 13-án lesz *999999999999* *99999 9999999999999 A Vajdaság uj közigazgatási beosztása A parlamenti bizottság javaslata Az ország kerületi beosztásáról a pártkörökben már hetek óta tárgyal­nak. Bár a különböző személyi ér­dekek nem egyszer ellentéteket okoz­tak a pártok között, sőt az egyes oáriok keretein belül is, mindamel­lett a tervezet egy jelentékeny része már elkészült. Csupán a régi Szer­bia uj kerületi beosztása okoz még sok gondot a kormánynak és a pár­toknak. A parlamenti bizottság, amely a kerületi beosztásról tárgyalt, nem fogadta el mindenben a kormány javaslatát. A bizottság által elkészí­tett tervezet sem végleges még, mi­után azt a nemzetgyűlésnek is el kell fogadni, de, amennyiben mé? ez a parlament tárgyaljaié a javas­latot, valószínű, hogy el fogják fo­gadni. A kormány javaslata éppúgy, mint a bizottságé, nem hagyja meg a Vajdaság jelenlegi beosztását. Sem Torontál, sem Bácsmegye nem ma­radnak meg jelenlegi formájukban, azonfelül ide csatolódnék még Sze­­rémmegye jelentékeny része is. A kormányjavaslat szerint a ti• szamelléki kerület állana a jelenlegi Torontál megyéből, Fancsevo, Béla­­erkva, Vrsac, a kovacsicai és az ali­­bu ári járás egy részének kivételé­vel. Azonfelül idetartozna még Bács­kából Senta város, a sentai, stari­­becsei és tPéli járások, valamint a szerémségi Dunakönyökben levő pár község. A tiszamelléki kerület szék­helye Velikibecskerek lenne. A bácskai kerület Bácskából ál­lana, a tiszamelléki kerülethez tar­tozó járásoknak, ezenfelül az apa­­tini és a hódsági járás egy részé­nek kivételével, valamint Szerém megyéből. A parlamenti bizottság nem fo­gadta el a kormányjavaslatot. A bi­zottsági javaslat szerint a kovacsi­cai járás is a tiszamelléki kerület­hez tartoznék, ellenben nem tartoz­nék oda Senta város és a szerém­­megyei községek. Egyebekben a ké» javaslat megegyezik. A bácskai kerület, a bizottság sze­rint Senta, Subotica, Starikanizsa, Sombor, Novisád, Vukovár és Vfn­­kövei városokból, Bácsmegyének topolai, kulai, sombori, palankai, novisádi járásaiból, valamint a hód­sági járás egy részéből fog állani. Idetartozik azonkívül az egész Sze­­rém-megye, Zemun, Mitrovica é­­még nehány dunaménti község ki­vételével. A bácskai kerületnek a székhelye a tervezet szerint Novisád lenne. A tiszamelléki kerületi szék­hely ügye még nincs végleg elin­tézve. Síaribecsej lakossága moz­galmat indított, hogy a kerül’ti szék­hely Staribecsejen legyen. A napok­ban deputáció is járt lenn Beográd­­ban ebben az ügyben és a parla­menti klubok támogatását kérték. A vajdasági radikális képviselők, tánio­­gátják a staribecseiek mozealmát. Valószínű azonban, hogy Veliki­­becskerek marad mégis" a kerület székhelye. Jugoszlávia és az uj olasz kormány Háromhetes vajúdás, öt fias­kóval végződött kísérlet után végre megalakult az tij olasz kormány. De Facta kabinetje, Megalakult, ruég pedig súlyos külpolitikai nyo­más alatt alakult meg. Poincaré a francia kormányelnók volt a De Facta-kormánynak a bábája, aki hogy az alakulás folyamatát meg­sürgesse, erélyes eszközökkel avat­kozott be az olasz politikába s an­nak legérzékenyebb területén: a külpolitikában szerzett érvényt a francia akaratnak. A Qutji D'Orsay kisantant-barát politikájának első látható megnyilvánulása a De Fac­­t a-kormány létrejötte, Del! a T o­­r e 11 a politikájának bukása. Az uj miniszterelnök Giolitti híve és földije. A kormányban az elnökön kivul még négy G i o 1 i t­­t i-párti politikus vesz részt: Schanzer. a knhigyminiszter. F e a n o és T e o f i! i, Rossi mi Díszterek. Poincaré, hogy akaratának ér­vényt szerezzen, azzal fenyegette meg Olaszországot*, hogy nem lévén stabil kormánya, ki fogják zárni á legfőbb tanácsból és It e 1 y ette a k i s a n t képviselőjét hív­ják m e g. Az uj olasz kormány külpolitikai törekvéseit a jugoszláv közvélemény­nek különös figyelemmel kell kísér­nie, hisz az olasz külpolitikának in­­tranzingensebb vagy megértőbb" volta a jugoszláv költségvetésben is nyomot fog hagyni. A kompromisz­­szum alapján létesült hadakor mánjnak S c h a n z e r szenátor lei» a külügyminisztere, az a Schanzer, aki a washingtoni konferencián kép­viselte Olaszországot, még pedig nem minden eredmény nélkül. Schanzer egészen uj ember a külpolitikában, de az a tény, hogy Giolitti embere, reményt nyújt arra, hogy az eddig elintézetlen adriai kérdés és a végrchajtatlanul maradt rapallói szerződés nem ma­rad sokáig választófal és jövő üsz­­szetüzések indoka Olaszország és az SHS királyság között. G i o I i f - t i csak a múlt héten szögezte le »Stampaci-ban, hogy az olasz külpolitikának a k i s an­tant hoz való közeledése vezetheti csak le az olasz k ti 1 ü g y e k mai feszült idegessé­gét .és ez az az ut, amely a. végre hosszabb - rövidebb valószínűségét megadhatja. Schanzer szenátor kü­lönben még nem nyilatkozott a ter­veiről. Hogy a Giolitti politika nem fog simán megvalósulhatni, az azért nagyon valószínű, mert az olasz po­litikában most egy langyos korszak következik, amely nem bizonyos, bőgj' a rapallói szerződéshez fog visszatérni, ^ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom