Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-05 / 64. szám
Ara 1 dinár JÁCSMEGY XXIII. évfolyam Subotica, vasárnap 1922 március B 64* szám winden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár: negyedévre 50'— dinár Tavaszi áldozat Messzi hegyek tetején hideg palástba öltözött erdők hallgatagon vánitk most valamire. Messzi hegyek mélyén, homályos barlangok Sütésében dermedten szűkül össze a forrás. Messzi földek mélyén a fekete televény alatt sejtelmes kábulattal rezzen meg a föld szive. Messzi csalitokban különös, izgató, lázasitó illatok kóborolnak a feszülő rOgyék között. Messzi egek alatt különös hangokat hallatnak az ég madarai s repel mes tűz lobban föl az állatok szomorú, kitágult szemének mélyén. Messzi mezőkön, a párától, hőiétől nedves levegőn uj élet után foldokolnak az elveszejtett magok. A langyosodó éjszakákon az illatok szárnyán, a sejtelmek lélekzefével óriási árnyak suhannak a süppedt városok felé, a holdvilág ezüstöt barmatozik a bánatos toronytetőkre, rideg tűzfalakra, elhagyott ormokra, mintha reszkető, meleg karjai a templomoknak, fehér, puha tenyere a tűzfalaknak ölelnék föl a magasságok felé, az ébredező élet felé, a titkok szent megoldása felé, mintha tüzszivü harsonák* riadója szitálna a!á halkan, clveszőn, ájult gyönyörrel a messzi csillagokból, így közeledik diadalmas röpüléssel, titkok mély tavában tisztára mosott fénnyel, halkra visszafojtott lázas libegőssel az áldott ölü tavasz; áthajol a végtelenség iszonya korlátáin s úgy borul rá a sápadt arcokra és reményekben kiégett szivekre, mint csillagos éj, ha tó fölé borul. Ő az örök ígéret, az örökégő oltárt láng, a csodálatos ösztöke, bus éjszakáinkon a puha párna, a fénylő ködoszlop, utaink végén a főitáruló kapu, dermedt vérünk mozgásra simogatója, a pezsdülő vágy kéje, az ordító kéj kinja jemegö-reszkető árva tagjainkban. Ő az igazi, az első, Primavera, neki visszük áldozatainkat, a gyönge kost, első fűbárányt, velőt és vért. Neki visszük mindenünket, amiben az ő kifürkészheteten szeszélye kedvét tartja, neki visszük kenyerünk és hitünk maradékát az inség esztendejében s a bőség éveinek borát és tobzódását. Neki visszük vérünk első megmozdulását, testünk eiső kívánságát, első csókunk izét s utolsó ölelésünk ájult emlékét. Eivisszük neki rettegésünket, ezt a lomha és nagytestű fekete barmot, mely ott lakik istállóvá bemocskolt lelkűnkben s hőkölve horkan föl minden kigyuladó lángra. A tunyaság meg« áporodott pitvarából, jóllakott és renyhe kosokat vezetünk elébe, a szertelenségek öklöző bikáinak sötét vérét eranyjászolába csurgatjuk az oltár fehér kövein az Ő „arculatja előtt. Mert Ő akarja így, Ő, aki a végtelenségeknek a fantáziát is meg- Jermeszíö korlátain hajolt át lelkünk fölé, ültetett be csókot és vágyat a testünk talajába, kisirt és sebesre roncsolt orcáinkat ismét a magasságok feié fordította. Fölfelé és előre, amerre a szédületes iramodé $ taszít bennünket, véletlen, torz csudáit s némaszáju, de hangos cselekedetű mindenségnek. És hirtelen a rémület zuhatagát fordítja szégyenkező magunkra, a csöndességnek, mozdulatlanságnak és csudának rémületét, ami kitéphetetlenül és örök örökségül bennünk van, míg kívül és távol ujjongó repüléssel száguldanak a gondolatok, a dolgok és az idők, sebesen és föltartóztathatatlanul. Homályos barlangok öbléből, der» medt források mélyéből a főid földobbanó szive alól, a természet öieltető méhéböi, a csőkon készü-SZERKESZTŐSÉO: Kralja Alexandra-wlica < szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alerandra-ulira 1 (Lílbaeh-palota) lődő fák gyökereinek sejtjéből, az ősi, pogány oltárok szétmállott kövei alól küldi felénk az élet kapuja előtt állókra első iélekzetvételének ujjongtató muzsikáját, az élet szent himnuszának kósza foszlányait. Az élet himnuszáét, amit a vér dalol, a szív dobog el s a pár száz szűz mozdulatával szentel meg állat és ember. Eltikkadt ajkainkat a drága világosság harmatával itatja, a fölkelő nap sugarával, mely áttündököl a tél fagyán s az idők kezdete óta mindig győzedelmeskedik. Mert most Ő is az áldott ölü és ringató ölelésfi örök és soha be nem teljesülő Ígéret, a csodálatos ösztöke, a csendülő vágy kéje s a fölcsendült vágy kinja az örök Tavasz előtt remegve árván térdre ereszkedő tagjainkban. & ® © ©©•© © © © © ® ©. ©© © © © © ©©©©«©*;© © ©-©© © <5. Fiume a fascisták kezében Forradalmi kormány alakúk —• Zaaeila elmenekült Fiúméból az utóbbbi napokban egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek a fascisták lázadásáról, akik Zanella kormányával szemben olasz nacionalista kezekbe akarják Fiume kormányzatát juttatni. Ezeknek a törekvéseknek tulajdonképen az a céljuk, hogy megakadályozzák a rapallói szerződés Fiúméra vonatkozó határozatainak a végrehajtását és a Baross-kikötőnek a Szerb-Horvát-Szlovén királyság számára való átadását. A fascisták mozgalmának vezére egyelőre ismeretlen és nem lehet tudni, hogy ki az, aki d'Annunzio szerepét most Fiúméban átvette. Az azonban az olasz hadihajók működéséből — amikor ezek újból bombáikkal fedezik a lázadást — megállapítható, hogy a hivatalos olasz kormány sem áll nagyon távol a legújabb fiumei eseményektől. A lázadás következtében bizonytalanná vált a fiumei és susáki horvát lakosság helyzete is. Emiatt a Novosti legújabb számában azt követeli, hogy a szerb-horvát-szlovén kormány fegyveresen avatkozzék be a fiumei eseményekbe a szláv lakosság védelme céljából, abban az esetben, ha a fascisták azonnal el nem hagyják Fiúmét. A legutóbbi hírek szerint Zanella a fascisták kényszerítő nyomására lemondott a kormányelnökségről, a város kormányzatát a forradalmárok vették át., Az olasz kormány további magatartásától függ most már, hogy ezek az események nem fognak-e újabb incidenst előidézni Olaszország és a beogradi kormány között. A Szerb-Horvát-Szlovén királyság, mint közvetlenül és Itáliával a fiumei kérdésben egyformán érdekelt állam nem nézheti tétlenül a Fiúméban lefolyó eseményeket. Hogy mi fog történni, a fascisták véres fiumei kalandja micsoda újabb Donyodalmakat log előidézni, azt egy* előre nem lehet, tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy az SHS. állam és Olaszország között lévő amugyis feszült viszonyt nagyon kiélesithetik a fiumei események és ha a fascisták kalandorpolitikáját az olasz kormány erélyes közbelépéssel nem fojtja el, peláthatatlan következményű külpolitikai komplikációkat és az egész európai politikát befolyásoló újabb súrlódásokat fog eredményezni. Róma. Pénteken egész délelőtt folyt a harc a fascisták és a kormánycsapatok között. Végül a fasciscisták megszállták a kormányzópalotát. I Zanelia fogságba jutott, de délután ismét kiszabadult és a kikötőbe menekült, ahonnan Isztriába utazott. Egy másik középületben négyszáz kormánykatona még tartja magát, de helyzetük reménytelen. A fascisták forradalmi kormányt alakítottak. Fiume a lázadók kezében van, akik a kikötőben egy olasz torpedórombolót zsákmányoltak. Az olasz kormány Pólából egy cirkálót rendelt Fiúméba. A fascisták zsákmányolt torpedó naszádokkal meg akarják akadályozni az olasz hajónak a fiumei kikötőbe való befutását. Az olasz torpedőnaszádok akciója Róma. Fiumei jelentések szerint a kormányzói palota és az azt környező épületek a bombázástól súlyos kárt szenvedtek. A legtöbb kárt azonban nem a fascisták gránátjai, hanem három olasz tordedÓBaszád okozta, amelyek a kikötőből több mint ötven lövést tettek a kormányzói palotára és kornyékére. A kikötőből több lövés Susákra is irányult. A harc lefolyásáról jelentik, hogy az körülbelül nyolc óra hosszat tartott. Délután fél egy órakor tűzte ki Zanella a palotára a fehér zászlót. A döntést az hozta meg, hogy Triesztből két páncélos kocsival fölszerelve, több mint ezer .fascista érkezett, akik a rendőrseget a kormányzói palotától elvágták. Zanella kitűzte a fehér zászlót A fiumei közigazgatást a fascisták vették át. Ezzel kapcsolatban Zagrebon keresztül Susákról a következő részletekről értesülünk: Hajnali 3 óra 30 perckor több mint ezer fascista érkezett meg Triesztből Fiúméba két páncélautomobillal és sok lőszerrel. Itt azonnal megtámadták a fiumei rendőrkapitányságot, azzal az ürüggyel, hogy a rendőrség tele var. horvát elemekkel. A rendőrséget a kormánypalotába szorították, részben a quaesturába, részben pedig a kaszárnyába, ahol bekerítették őket. Ugyanekkor három torpedénaszád futott he a fiumei kikötőbe, amelyek tűz alá vették a kormánynál * tát és több mint ötven lövés adtak le ré. A kormanypalota és a környező épületek súlyosan megrongálódtak. Susáknak is kijutott egynéhány lövés. Mihelyt Zanella kormánya belátta, hogy minden ellenállás lehetetlen. 12 óra 30 perckor kitűzték a fehér lobogót. Az olasz csapatok és a kara« binierik tétlenül várták az események kialakulását. Délután fél 1 órakor beszüntették a tüzelést, de egy órakor újból rákezdték. A fiumei oldalról heves tüzérségi és gépfegyvertüzelés hallatszott. Forradalmi kormány Bócs. A „Neue Freie Presse“-nek jelentik Rómából: D’Annunzio kalandja Fiúméban újra megismétlődött, A fiumei fascisták nagyarányú láza dást rendeztek. Elfoglalták a kormány zói palotát, úgy, hogy a kormányzó kénytelen volt magát megadni a lázadóknak, de sikerült eljutnia a kikötőbe és Isztriába menekülni. Négyszáz kormánybeli katona még védekezik az egyik kikötőben, helyzetük azonban reménytelen. A fascisták megalakították a fiumei 'forradalmi kormányt. E pillanatnan a város az ő kezükben van. Egy torpedónaszádot is sikerült hatalmukba keríteni. Azzal fenyegetőztek, hogy bombázni fogják a fiumei kormányzói palotát. A harcokban mindkét részről sok a halott és sok a sebesült. Az olasz kormány a „Mirabello“ cirkálót Fiúméba indította. Most a cirkáló kikötésének megakadályozásán fáradoznak. Zanelia lemondott Bakar. A fascisták nyomása alatt Zanella kapitulált. Ma délelőtt 10 órakor a fascisták küldöttsége előtt Zanella egy kiáltványt irt alá, mely szerint lemond a kormányelnökségről és végleg visszavonul a politikától. A fascisták megalakították forradalmi kormányukat. Lapunk mai száma 12 oldal
