Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-04 / 63. szám
% oldal, i mi BACSMEGYEl WAPLO 63 szám. a regi monarchia létének igazolása s Benes nem tesz mást, mint —- hogy miután felrobbantotta — most összekovácsolja a monarinét — bár monarchia nélkül. Olaszország mindent megtesz, hogy Ausztriának a kis antantba vgtő belépését megakadályozza. Itália fél a kis antant hatalmának gyara podásátél s fél a nagy antant esetleges felbomlásától, amely esetre az erőviszonyok a kis antant javára eltolódnának. Uj adoösszeirások 3fég nméig az 1917. évi adóalapon adóitahiak Subotitán Subotica város Költségvetésének végleges összeállítását gátló rengeteg körülmény között szerepel a? is, hogy a . városi pótadó kivetése uem történhetett még meg, miután még mindig nem áll újabb adóalap rendelkezésre, mint az 1917. évi, Az állami adóhivatal már egyizben elkészült az uj adóalap kidolgozá sával, később azonban ezt a munkát megsemmisítették, úgy hogy még ma sem áll uj adóalap az adókivetés rendelkezésére, 1917 óta pedig természetesen az egyes adófizetők vagyona és jövedelme igen sok lényeges változáson ment át. Az adóalap megállapítása az állami adóhivatalban csak igen lasan halad előre, a város pedig most már nem várhat tovább az adókivetéssel, mivel az adóra sürgős szüksége van. Ezért a város most meg kezdi az uj adőösszeirásokat Subo ticán, még pedig elsősorban az 1921. évi adóüsszeirásokat ejtik meg, amelyek ezideig még nem történtek meg. Az uj adőösszeirás két héten belül m gkezdödik. Az összeírás a belterületeken kezdődik meg és azután folytatódik a külte ri'leieken. Előreláthatólag két hónapot fog igénybevenni ez a munka, annál is inkább, mert kataszterbe vesznek ez alkalommal minden újabb földbirtokot, házhelyet, vagy uj épületet. Ugyancsak ez alkalomma! fogja a bizc'tság felülviz gá’ni azokat az újonnan épült házakat is amelyekrtek építészeti ellenőrzése még nem történt meg. Miután az uj adóösszeirás sok időt vesz igénybe, valószinü hogy a városi köfsségvetés végleges őszszeállitása még hosszabb ideig fog késni. A város vezetői azt szeretnék ha a mai törvényen kívüli állapot minél előbb megszűnnék és rendes elfogadott budget alapján intézhessék a város irányítását. Nagy zavargások Fiúméban A fascisték megakarták szállni a Barcss-kiköíői B4cs. A Neue Freie Presse-nek jelentik Rómából: Az Idea Nationale fiumei jelentése szerint ott ismét nagv zavargások voltak, A fascisiák folytatták a harcot a Zanella-féle rendőrség ellen, amely főleg horvátokhó! áll. Március 2-ikán nagy utcai harcok voltak. A fascisták éjszaka körülvették a kormányzói palotát és kézigránátokkal bombázni kezdték. A rendőrség puskatüzzel válaszol és végül lovasságnak kellett föllépnie, hogy a palota környékét a támadóktól megtisztítsa. Az egyik híradás szerint Zanella menekülni volt kénytelen. A helyzetet veszedelmesnek mondják. Kóma. A fascisfa-párt nemzeti végrehajtó bizottsága ma hozott határozatában okvetlenül szükségesnek mondja ki a Baross-kikötő megszállását. (••••«••••••••»«•••««•MM» Megindult a választási harc Magyarországon Osztozkodnak a mandátumokon — A lex Garami Végre, annyi balszererjese s oly sok viszály után megjelent a magyar kormány választójogi rendelete. Ez a rendelet már nem hozot t semmi újat. A megjelenése Idejéig nyilvánvalóvá váltak a kormány tervei. Nyílt szavazás a vidéken, lajstromos szavazás Budapesten, a négy elemi igazolásának, mint jogcímnek fentaríása, az Ipari gócpontokon a titkos szavazás elvetése, — ezek jeÍ2ik a legvitásabb pontokban a kormány döntését, mely megszabta a választójogi rendelet tartalmát. Egy-két részlete mégis érdekes ennek az oktroj választójognak. Budapesten a szavazás titkosságát azzal „enyhítik“, hogy a képvlselőjdőlésekhez ötezer választó aláírását követelik meg. A titkos szavazás mellett is tehát öiezer választónak nyíltan kell szavaznia. Mintahogy a választójogi törvényjavaslatnak volt egy Kerekes paragrafusa, amivel a kormány Kerekes megválasztását akarta lehetetlenné tenni, ennek a rendeletnek is van egy Garami pragraíusa, amivel Garami jelöltetését akadályozták meg, akit a szociáldemokrata-párt a budapesti kerületben listavezetőként akart szerepeltetni. A rendelet ugyanis kimondja, hogy nem lehetnek azok jelöltek sem, akik egy évet meghaladó- idő óta külföldön tartózkodnak. A választási harc megindult a pártokban. Az egységes párt ma elkészítette hivatalos jelöltjeinek első turnusát. Érdekes, bár nem meglepő, hogy a volt munkapártiak mily nagy számban szerepelnek a listán. A keresztény párt elégedetlen vezetőségével, mert a párt még mindig nem döntött abban a kérdésben, hogy támogassa-e a kormányt, vagy ellenzéke legyen. A párt tagjai attól tartanak, hogy mégis csak kormánypártiak lesznek s kimaradnak a jelölésekből. A volt függetlenségi Kossuth-párt tagjai gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy Bethlen hívására belépnek az egységes pártba. A határozat meghozatala után rögtön át is vonultak az egységes párt helyiségébe. A belépésért Bethlen több képviselőséget és főispáni állást helyezeti a volt függetlenségieknek kilátásba. Uj párt is alakult: a hadisujtottak gazdaságpolitikai pártja. Ha a politikában tényező lenne az őszinteség, bizonyosan ezé a párté lenne a jövő. A liberálisok megkezdték a legélesebb választási harcot. A tegnap megtartott nagygyűlésükön már izzó volt a levegő. Rassay Károly a választójogi rendeletről azt mondotta, hogy szovjetrendclnt, mely erőszakot és korrupciót rejt a méhébíu, Egyébként • még Így is annak a 'reménységének ad kifejezést, hogy a választásnak eredménye vissza fogja emelni a magyar nemzeteta kulturáliamok soréba. Balthazar Dezső azt mondotta, hogy az utolsó két év áthatolhatatlan köd volt, amelyből csak sikolyok hatoltak keresztül. Méhely Kálmán beszédében azt bi» zonyitotta, hogy a kisgazdatársadalom vezetői felriadták: a titkosságot és elárulták a demokráciát. Kavarodás Schlachta Margit körül Schlachta Margit az egyetlen notagja a volt nemzetgyűlésnek. Szereplését azzal tetté felejthetetlenné, hogy a nők egyenjogusitásáért úgy küzdött, hogy a részükre is követelte a botbüntetést. Schlachta Margit — aki egyébként missziós nővér — benmaradt a legitimista keresztény-pártban. A missziótársulat főnőknője, Farkas Edit alapítványi hölgy pedig •—szabadkirályválasztó, Schlachta Margit csak a főnöknője engedelmével vállalhat mandátumot. A szabadkirályválasztó elnöknő azonban ezt az engedélyt nem adta meg a legitimista nővérnek. A budai kerület, amelyik ragaszkodj Schlachta Margithoz, ■ most felháborodással tárgyalja a női és keresztényi szolidaritásnak ezt a megnyilatkozását. Rákosi Jenő a Cobden szövetségben Egy kritikus albumából Irta: Bceöeker HZ UTOLSÓ RKKORQ Talán sokat is foglalkozom ezzel a témával. De hát a halál az életnek a legnagyobb rejtélye s igy nem lehet róla eleget gondolkozni és nem lehet róla keveset írni. •x. A! halálra úgy kell készülni, mint bármely más életpályára. * A halálnak előre kell örülnünk, mert azután már késő. * / - \ ' -A halál a legnagyobb csaló. Kiváncsivá tesz bennünket magára, de nem ád. alkalmat, hogy találkozzunk vele. Csak a haldoklás az, amellyel megismerkedhetünk, a halálunkkal soha. t * A halálban nincsen semmi szép, ‘de van benne sok jó. •-> Ahogy meghal valaki, még a, gonosztevő is, azonnal megtisztul, jobbá, különbbé lesz a szemünkben. Az optimista világnézetnek a tudattalan, naiv megnyilatkozása ez. Az Élet a legfőbb jó — mondják a Pang!oss-ok —, s most ez a szegény ördög meg van fosztva ettől a legfőbb jótól. Nincs már mit irigyelni rajta, hát sajnáljuk pgy kissé.! A de. mór tűi s nilnisi be ne megbocsájtó elve is ebből az érzésből fakad. Az irigységet, amelyet néhai embertársunk iránt éreztünk, megfojtotta a halál, amely igy nemcsak azt javította meg (a szemünkben), aki meghalt, de bennünket is, akik ettől fogva egy emberrel kevesebbről mondunk rosszat. S valóban, .minek irigykedjünk arra s miért mondjuk ki a kellemetlen igazságot arról, akit a legnagyobb csapás ért, aki megszűnt élni a igy fizetett, a legjobb valutában, minden gyarlóságaiért? A Halál igy nemcsak életfosztó, hanem becsületadományozó is. Akit megkurtitott az életben, azt megnöveszti hirben, erkölcsben, becsületben. Még tán az a törekvés is, hogy a történelmileg sztigmatizált rossz embereket egyes szenvedelmes történetkutatók purifikálni óhajtanak és kegyetlen zsarnokokat, besztiális emberin észárlókat, méregke ver őket és más szeretetreméltó históriai genre-figurákat fehérre kívánnak mosni a hirükre-nevükre tapadt morális szennytől, talán ez a hisztoriografus-szport is ebből' a világnézetből ered. Oh, a halál mindennel kíbékit s aki meghalt, bármily aljas ember volt js életében, mindig számíthat arra, hogy nemcsak a gyóntatója oldozza fő! a bűneitől, do a többi bírája is, s biztos lehet benne, hogy több jót mondanak róla,l mint arról az intakt emberről, aki még életben lenni s a korlársak irigységét provokálni bátorkodik! És én igazán csodálom, hogy az a sok másodrendű ember, de elsöosztályu gazember, aki itt sétál az Élet utjain, nem kap kedvet a lehető leggyorsabb halálra, hogy végre jót is mondhassanak róla. De ezek a jó urak olyannyira cinikusak, -hogy jobban szeretik, ha az életükben szidják, mintha a haláluk után megdicsérik őket. Miután nem akarnak nyugodtan pihenni, hát éljenek boldogul! És mind ennél jobb volna, ha a Halál a halállal vagy legalább annak a gondolatával békitene ki bennünket, ha már olyan békeközvetitö, olyan pacemaker, olyan simánelintézö tud lenni a Haláll A' halál olyan, mint minden más vendég. Ha hívják, gyakran nem jöhet, mert akadályozva van, — olyankor pedig, amikor Icgkevésbbé kívánatos, megjelenik a háznál. * Érdekes volna Röntgensugarakkal vizsgálni és ■ állapítani meg, hogy hogyan viselkedik az ember, amikor meghal. Ha volna egy bátorság- vagy félelem-mérő, akkor az nagyon tanulságos megfigyelésekre vezetne s egészen uj adatokkal szolgálna nekünk a »homo sapiens« természelraj_ zához. Talán egy oly adattal is, amely i azt bizonyítaná, hogy a legbátrabbak nem félnek kevésbbé a haláltól, mint a leggyávábbak s hogy esetleg aa utóbbiak hősiesebben tudnak szemben állni a Nagy Kaszással, mint az életnek íélelemnélküli lovagjai. Különösen izgató volna természetesen azt tudni, hogy az u. n, nagy emberek hogyan fogadják a Halált, —i hogy Goethe mit. érzett, amikor >több’ világosság«-ot kért és hogy Petőfi mit gondolt, amikor már nem bánthatta a gondolat, hogy »ágyban, párnák közt«, kell meghalnia. Micsoda szenzációs riport lenne az, ha becses lapunk közölhetné először, hogy a világtörténet nagy hírességei szerettek-e meghalni egyáltalában s meg voltak-e elégedve a móddal, ahogy ez történt. Edison valószínűleg meg fog halni, anélkül, hogy föltalálná ezt a mérőeszközt, amelyről itt szó van, s igy nincs kilátás, hogy ezzel a riporttal kedveskedhessünk a közönségünknek. Mert amúgy, egy ilyen egészen biztos mérőapparátus nélkül, nem lehet bízni az igazán nagyoknak a bátorságában sem. Mert ők is hiúk s főleg, ha a Halállal találják magukat szemben, szeretnek pózolni s aligha nyilatkoznának a saját külön tudósítónk előtt a való érzéseik szerűit. Oh, akkor a legnagyobb szerepjátszo az ember, amikor a véghez közeledik, különösen, ha a kérdéses ember jelentékeny, akin rajta függ a kortársak és a történelem szeme, Az ember
