Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-30 / 89. szám
8. oldal. 89. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ volt benne, nem tudja. A másik tanú: Bajusznás György, szintén bajsai földműves, inég annyit sem tud, egyáltalában. nem is hallott a lopásról. Miután a lefolytatott eljárás során a vádlott eiien nem merült fel térin !Ő adat, a közvádat képviselő llsakokovics ilia államügyész elejtette a vádat és a törvényszék beszüntető végzést holott. A vasúti műhely szőnyege A második ügy vádlottja Tóth Félix vasúti irodaszolga volt, aki e vád szerint a vasúti műhely irodájából egy szürke szőnyeget eituleydonitoít. Vádlott nem érzi magát bűnös nek. Elmondja, hogy a szürke pokrócnak speciális rendeltetése volt a müheiyi irodában : a léghurat ellen használták. Egy széítelhaiö ajtón alkalmazták, hogy sedpgja a léghuzatot. Ez a pok róc tényleg az 6 irodai szekrényében volt és valóban ö helyezte oda, de nem azért, hogy azt eltulajdonítsa, hanera azért, mert nappal nem volt rá szükség, ó tehát levette az ajtóról és eltette ß szekrénybe, hogy ha az éjjeli «»unkások jönnek, ott megtalálják és feltegyék az ajtóra. A kihallgatott Riesz Sándor, vasesztergályos, tanú mindenben megerősíti a vádlott vallomását és hozzátette, hogy az az irodaszolga, aki vádlott előtt ott alkal mazásban állott, éppen úgy eltette nappal a szürke, szélfogó pokrócot szekrényébe, mint a vádlott, de nem volt szándékéban ezt hazavinni. Vádbeii cselekmény hiányában az áliamügyész elejtette a vádat és a bíróság beszüntető végzést hozott. A község kaszálója A harmadik ügy vádlottja Rakics Dragin, aki azzal volt vádolva, hogy 1918 év junius ha vában, Martonos község kaszálóján termett szénából a maga részére 1 és fél részt elvitt. Vádlott nem érzi magát bűnös nek. A szénét valóban elvitte a kaszálóról, de ez neki, — a teljesített munkáért —, mint őt megillető munkarész jogosan járt. Két tanút hallgatott ki ebben az ügyben. Telek Lukács martonosi földművest és Csikós Ferenc martonosí mezei munkást. Mindketten megerősítették a vádlott vallomását, mire az ügyész a vádat iit is elejtette és a tör vény szék beszüntető végzést hozott. Másodszor elhalasztott főtárgyalás A törvényszék egy Ízben már foglalkozott a Lukasevics Darinka cselédleány és Joch Konstantin orosz menekült elleni büntető üggyel. Egész sor betöréssel és lopással vannak vádolva, amelyekben Lukasevics Darinka franca katonának öltözve, aktiv részt vett. A lány, aki mint betörő francia katonaruhát hordott, most kendővel a fején ül a vádlottak pad ján, és magas, karcsú termetén fekete kosztümruha feszül, lábán selyemharisnya, elegáns félcipő. Két sentai tanút, — mindkettő egyszersmint károsult is, — rendőr vezeti elő,- meri az első tárgya láson nem jelentek meg. A sentai rendőr szalutálva, hivatalosan bejelenti az elnöknek « két tanú elővezetését. Az egyik : Frankenthal Sámuel, sentai izr hitközségi jegyző, személyi adatainál bemondja, hogy Jeruzsálemben született. A kamráját feltörték és egy zsák lisztet és egy bődön zsírt loptak el. — Milyen zsírt, disznó zsírt ? Oh, dehogy, feleli gyorsan a tanú: libazsírt. Azután meg egy pár tyúkot is elvittek. A kár Öooo korona. A másik tanú: Stark Béla, sentai gabonakereskedő. Istállójából szerszámokat és egyéb tárgyakat loptak el a vádlottak, de nem keresi és nem emel vádat, nem kivan kártérítést. Két tanút szólított még ez el nők, de miután ezek nem jelentek meg, a főtárgyalést a bíróság, most már másodízben elhalasztja és a folytatólagos főtárgyalást ápr. hó 21-re tűzi ki. Az elegáns cpójü cselédleényt a börtönör visszavezette a fogházba. Shakespeare — a drámahős A londoni Shaftesbury színpadon nemrég bemutattak egy drámát, amelyet ezúttal nem Shakespeare irt, hanem amelyet Shakespeareről írtak. A színpadon megjelenik a nagy William, akit ezúttal családi nevén és rövidítve általában csak Wá7/-nek neveznek. Emlékezetes, hogy ezt a tréfát már Slu-W is megengedte magának egy kis darabjában. Most azonban nem kicsiny színpadi tréfáról, hanem komoly drámáról van szó, aki pedig ezt az idők távolában lassanként hérosszá növekedett írót színpadra vitte, — egy no. Ciemence Dane-nek hívják és mindjárt hozzátehetjük, hogy Shakespeare-darabja nagy sikert aratott a londoni közönség előtt. Ciemence Dane egyszerre híressé vált ezzel a darabjával. Az Írónő maga talá mánynak nevezi a drámáját. Többé-kevésbé tudományos és többé-kevésbé kifogásol ható éa egyéni f heveseiből Shakespearenak következő életét vi szí színpadra : A nagy angol drómaköitő tizenkilenc éves koréban feleségül veszi Anne Hathewayt, akit azonban egy félesztendö múlva elhagy. Londonba kerül és itt darabokat ir. Erzsébet királyné felismeri benne a fejlődő géniuszt és elhatározza, hogy megmenti abból a válságból, amelybe ifjúsága és könnyelműsége sodorta. Egy Mary Fitton nevű udvarhö'gy ugyanis, akit itt a Shakespeare-szonettek hősnőjének lehet tekinteni, flörtbe bocsátkozik Shakespeare*re! és Ciemence Dane szerint ebből a flörtből szülét tf meg egyebeken kivü! a Rómeó és Julia is. Rómeó és Julia születésének éjszakáján az udvarhölgy Shakespeare kedvese lesz, aki e, szerelmi lázban e'mulasztja felkeresni haldokló fiát, Hamletet. A szenvedélyes udvarhölgy pedig lassanként beleun ebbe a kalandba és átvitorlázik korának másik drámaírójához, Marlowehoz. Shakespearet figyelmeztetik erre a hajókirándulásra és ő fölötte gyanús helyzetben rajtaüt az udvarhölgyön és drámaírói versenytársán. Marlowe kirántja a kését, Shakespeare azonban kivédi a csapást s hozzá oly szerencsésen vagy szerencsétlenül, hogy a kés átfúrja Marlowe nyakát. Erzsébet királyné száműzi Mary Pittont és felkorbácsolja Shakespeareben a nagy alkotások akaratát. Négy beszédben figyelmezteti arra a feladatra, a melyre őt géniusza, nemzete és kora kötelezi, magához vonja arra a magányos szellemi magaslatra, ahol a nagy tudók és akarók laknak és Willböi megcsinálja — Shakespearet. Ebből a hézagos kivonatból is látszik, hogy az uj angol drámában Erzsébet királynőnek legalább is éppen olyan fontos sze repe van, mint Shakespearenek Az angol tudósok szerint az írónőnek kitünően sikerült megraj zolnia a királynő alakját. Shakes peare és Erzsébet nagy dialógusa a negyedik felvonásban e tudósítás szerint a modern angol irodalomnak legszebb oldalai közé tartozik. Egy néhány kritikus az írónő blank verseit egyenesen Shakespeare nyelve mellé helyezi. Természetesen kifogások is hangzanak el, egyelőre még nem találják elég ökonomikusnak és elég erőskezünek az írónőt. Aztán meg s férfikritikusok nagyrészt kifogásolják azt a tipikus női felfogást, hogy egy vagy több nő, még ha Erzsébet királynő van is köztük, gyújthatja ily elhatározó erővel életre Shakespeareben az alkotó géniuszt. Éppen ez a női felfogás azonban az, ami azzal biztatja az angol kritikusokat, hogy röviden szólva Ciemence Danenek sikerülni fog női létekre átírni a történelmet, amellyel eddig mindig csak férfiszemmel néztek és férfikézzel Írtak meg. Azt várják most tőle, hogy fel fogja keresni a történelem nagy női alakjait s ezt a női történelmet a színpadon fogja megszólaltatni, hogy a legközvetlenebb formában vésse be az emberek figyelmébe. Pékár darui Kavarodás a velencei kiállítás körül Velencében, ebben a történelmi levegőjű kalmárvárosban, a hol Botticelli, Lionardo da Vinci és Michel Angelo géniuszának remekei előtt áhitatoskodik a katedráiisok csendje, áprilisban internacinélis kiállítást rendeznek az olasz kormány támogatásával Itália müvészegyesületei. Erre a nagyarányú kiállításra meghívást kapott Európa valamennyi nemzete, a kontinens minden fajtájú művészgárdája Meghívást kapott Magyarország is, ahol — mint a budapesti lapok írják — már utrakészen áll ez a csoport, amely Pékár államtitkár ur jóvoltából, a kurzusesztétika verdiktje alapján képviselni fogja Velence nagyhírű városában a magyar kultúrát a többi nemzetek között. Pékár államtitkár ur gárdájában csak szürke, jelentéktelen, tizedrt:ngu művészek vannak összeverbuválba Mint mindenben, a csoport összeállításánál is katasztrofálisan érvényesült az a politika, amelynek a művészet nevében Pékár ad hangot a magyar fórumokon, csak tizenhárompróbás festők, néhány jónevü veteránnal együtt,keresztény és nemzeti alapon dilletantoskodó jó fiuk mennek ki a velencei internacionális versenyre, hogy a külföld, nyilvánossága előtt a magyar művészet értékeit összemérjék a különböző nemzetekével. A magyar kultúra nagyhírű, modern világnézetű mestereit egyszerűen kizárták a csoportból és helyettük olyanokat delegáltak, akikről csak Pékár államtitkár és egy bizonyos kis klikk tudja, hogy léteznek a világon. Nem törődtek egy csöppet sem azzal, hogy ez a szürke tehetségtelen kurzusgárda szégyenletesen fogja reprezentálni a magyar művészetet abba a környezetbe, ahol a világ legkitűnőbb és leghíresebb művészei fogják demonstrálni az egyes nemzetek kultúráját. A magyar művészet körébe is nagy az elégedetlenség Pékár válogatása miatt. A Képzőművészek Egyesületének ebben az ügyben megtartott gyűlésén a magyar piktorok tiltakoztak Pékár daru-csapatának kiküldése ellen. A gyűlés után küldöttség ment Pékárhoz, akinek Zala György kijelentette, hogy a kiállítás anyaga feltétlen revízióra szorul, mert a magyar művészeknek csupán egy kis töredékét képviseli és nem alkalmas arra, hogy a hí gyár nemzet művészetéről a külföld elé méltó képet állítson. A harc még mindig tart, mert Pékár semmiben sem akarja honorálni az elégedetlenek kívánságait és föltétien ragaszkodik ahhoz a gárdához, amelyet eredetileg összeválogatott a velencei útra. Az elégedetlenek viszont el vannak szánva arra is, hogy az olasz sajtót figyelmeztessék arra, hogy a magyar művészet velencei anyaga nem képviseli Magyarország reprezentáns művészetét, hogy diszkvalifikálják Pékár ur hivatalos gárdáját a külföld előtt.
