Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-03 / 62. szám

62. szám.

BACSMEGYEI NAPLÓ

7. oldal,

%

comtera. Jóllehet kézenfekvő volt, hogy nagy jövedelmei igen homályos forrásból származnak. A bécsi rendőrség sem tehetett egyebet, mint hogy kitiltotta Ausztria területéről Salzburg boldogítóját.

A legutóbbi napokban azonban ennek ellenére feltűnt Becsben. A vicomte jelenlétét azonban csakhamar észrevették a Kaertner-Strasse színes idegen tumultusában a szemfüles bécsi titkosrendőrök. Az egyik nagyszálloda halijában letartóztatták Paul Froc de la Guerre et de Genenville vicomtot, ki most tiltott visszatérés miatt fogmegismerkedni ß köztársaság börtöneivel.

Emberek a népek szolgálatában

— Bukaresti levél. —

Pár nap előtt Bukarest fontos diplomáciai tárgyalások színhelye volt.

A tanácskozások színhelye a bukaresti Sturdza palota — a külügyminisztérium épülete volt, miután az előzetes tanácskozást a kotroceni palotában a király részvételével megtartották.

Pasics jugoszláv miniszterelnök és Nincsics külügyminiszter az Athenée Palace szállóban laktak, délelőtt tiz órakor indultak el a külügyminisztérium felé. A hallban alig néhány újságíró várakozott reájuk, nem sok reménnyel eltelve, mert hiszen tudták, hogy a két államférfi közül egyik sem nyilatkozik túlságosan szívélyesen a sajtónak, különösen olyan kérdésekben nem, amilyenek a mostani konferencián kerülnek szőnyegre. Hosszú várakozás után végre megjelenik a két szerb miniszter. Mindkettő fekete prémes bundában, cilinderben. Az újságírók pillanat alatt körülveszik őket, de hiába minden ostrom és a kérdések egész özöne, a jugoszláv miniszterelnök hosszú szakállába mosolyog és néhány barátságos, udvarias szót mond a jugoszláv-román barátságról, arról a viszonyról, ami a szövetséges államok között már a háború alatt kialakult. S azzal udvariasan megemelte kalapját és máris autójába szállott, hogy Bratianu miniszterelnököt keresse fel.

Alig néhány lépésre az Athenée Palacetól van a csehszlovák követség épülete. Itt is a legnagyobb csend, minden érdeklődés itt is hiábavaló. Legfeljebb egyet lehet megtudni, hogy Veverka, Csehszlovákia meghatalmazott minisztere szintén résztvesz a konferencián, kormánya megbízásából, amiről — mint mondták — azonnal meg is győződhetünk, mert autója már készen áll és percek alatt ő is indul. Tényleg titkára kíséretében feltűnik az ajtóban a meghatalmazott miniszter szikár alakja, az újságírók számára nincs egy szava sem. Ezekről a tárgyalásokról nem nyilatkozhat, amig felhatalma zása nincsen rá. Az ünnepélyességnek minden nyoma hiányzik arcáról. A diplomata frakk sincsen rajta, csak egyszerű zsakett. Nem is érdemes lefényképezni, olvasom le az egyik illusztrált lap munkatársának arcáról, mert hiszen fényképe klisirozva meg van még óbból az időből, amikor kinevezték és Bukarestbe érkezett. Érdemes-e ezek után tovább

hajszolni a konferencia érdekességeit? Alig hiszem. A külügyminisztériumnál sem láthatok semmi újat, legfeljebb még a lengyel követ autóját. Azt viszont már mindenki tudja, hogy ő is résztvesz a tanácskozásokon, a melyek a kisantant Londonban tervezett előzetes értekezletét immáron feleslegessé teszik . . . .

A bukaresti konferencia eredményei még nem kerülték teljes egészükben nyilvánosságra. Annyi azonban bizonyos, hogy a kisantant politikájára döntő jellegűek voltak a bukaresti tanácskozások, amelyeknek hatása hamarosan érezhető lesz. Bodö Pál.

A közigazgatásban is takarékoskodnak

— Megszűnnek a járási rcndőrfelügyelőségek —

A pénzügyminiszter követelésére az állami és önkormányzati tisztviselői kart, takarékossági okokból, redukálják. A minisztertanács erre vonatkozó határozatát megkapta a zombori főispáni hivatal is, úgy, hogy a közeljövőben Bácskában is megkezdődik a tisztviselői kar revideálása. Ez a revízió ki fog terjedni a vármegyei, városi és községi tisztviselőkre. A fölös létszámú tisztviselőket elbocsátják a szolgálatból. Az egyes tisztviselők felülbírálásánál az a szempont érvényesül, hogy az illető tisztviselőnek megvan-e a törvény által megkövetelt minősítése. '

Sztojkov Mózes dr. bácsmegyei alispán munkatársunk kérdésére ez ügyben a következőket mondotta:

— A revízió munkálatait a legrövidebb időn belül megkezdjük. Azt hiszem, hogy a Bácskában nem nagy azoknak a tisztviselőknek a száma, akiket el kell majd bocsájtani, mint fölös létszámuakat, miután nálunk alig van több tisztviselő, mint a régi közigazgatásban. Azt az elvet, hogy kizárólag kvalifikált tisztviselők maradjanak meg, a lehetőséghez képest végre fogjuk hajtani. Bizonyos, hogy a járási rendőrfelügyelői állásokat megszüntetjük, miután azok teljesen fölöslegesek. A járási rendőrfelügyelők hatáskörét a szolgaöirák veszik át. A megye területén eddig tizenkét rendőrfelügyelő működött, akiket igy el fogunk bocsátani. így ezek a fölös leges állások hamarosan megszűnnek

Álarcok

és álarcosok

Végére jár a farsang, a kalendárium szerint már hamut kellene hinteni fejünkre, de még egyre-niásra érkeznek a kései meghívók bálokra és álarcosbálokra. Különösen álarcosbálra. Ez a régi fajtájú mulatság, amelyben idegen, vonásokat kell ölteni az arcra és szokatlan kosztümöt a testre, az idei farsangon ujra egyre jobban divatba jött.

Régi vágya cs mulatsága az embernek. hogy maszk mögé rejtse az arcát, hogy titokzatos színű és redőjii ruhákba bujtassa testét és ezzel felismerhetetlenné tegye magát. Sokat foglalkoztak már ezzel a kérdéssel. keresve e vágy lélektani rugóit. Nyilván szeret, az ember másnak látszani, mint, amilyen, szereti félrevezetni embertársát, és szereti meglepni váratlanul elváltozott külsejével.

Régi hagyomány, hogy a maszknak mindent szabad. Ma ezt a szabadságot csak néhány órára engedélyezi a szokás és az illem, de volt olyan kor, amelyben egész éven át elmaszkirozták magukat az emberek. A XVII í. században volt ez, a rokokó idejében; ez volt az álarcos ünnepek virágkora. Kedvelt tréfa volt akkor, hogy az idegen, aki először látogatott meg valakit, álarcban mutatkozott be neki . A fiatal Goethe gyakran űzte ezt a mulatságot. Nagy Frigyes is ezzel a vidám módszerrel őrizte meg inkognitóját. A maszk rányomta bélyegét az egész akkori életre. A maszk szeretete nyilatkozott meg a sok titkos szövetség és fantasztikus társaság alapításában, a maszk szeretete vezette el az embereket a műkedvelő színházakhoz és pásztorjátékokhoz.

Az álarc vidám öröme teremtette meg az akkor divatos parasztbálokat, amelyeken a legelőkelőbbek és legpóriasabbak szabad mulatságban találkoztak. Német ^ hercegek és hercegnők parasztnak és parasztasszonynak öltözve jelentek meg s a mulatság minden látogatója úgynevezett jellemmaszkot öltött magára. Az előkelő urak és hölgyek jól érezték magukat, amikor mint parasztok, korcsmárosok, hajóslegények és egyéb ilyen egyszerű foglalkozású emberek léphettek fel s amikor leülhettek a durva és vörös kendővel borított asztalokhoz, hogy agyagedényekből és kőkorsókból egyenek-igyanak. Az apache-bál sem modern találmány. MáraXVIIT. században volt egy mulatság, amelyet a tolvajok céhének neveztek. Ezekkel a parasztbálokkal egyesitettek azután az évi vásárokat, amelyekben kikijcáltók. bohócok és csepürágók léptek fel. Különösen Frigyes Vilmos kedvelte ezeket a mulatságokat és trónörökös korában azon a napon, amikor Leibnizzel felavatta a tudományos akadémiát, rendcztetett egy ünnepet, amelyen .mint hamiskártyás lépett fel.

Ezek a parasztbálok aztán lassanként kimentek a divatból és helyükbe azok a maszkabálok léptek, amelyeket velencei vásároknak hívtak. Egy-egy kis darab földet kicsiny Velencévé alakítottak át. igazi gondolák voltak ezeken o mulatságokon s a gondolák lagúnák helyett, a park átalakított csatornáin úszkáltak. Hires Nagy Frigyesnek az az 1754-iki kosztümbálja, amelyen Mazarin bíboros és Anna királynő is megjelent.

A zabolátlan álarcosbálok székhelye a redoute volt. A redoute neve az előkelő velencei »Riđotto« játéknemtől kapta a nevét, amely a Via San Musén csillogott. A XVIII. század közepén virágzottak föl a redoute-ok. Ezek már a legnyilvánosabb álarcosbálok voltak, mindenki részt vehetett bennük s aZ örök csak ritkán kaptak olyan parancsot, hogy csak nemes gavallért és nemes hölgyet engedhetnek be az álarcosok közé. Az udvar maga elkülönített helyen vett részt, Poroszországban pedig a nemesek vörös maszkkal különböztették meg magukat a többi társadalmi osztályoktól. A grandseigneur-ök mellett itt már megjelentek a kalandorok és az előkelő hölgyek mellett a komédiásnők és táncosnők. A redoute-okban megjelenik már Casanova; magas alakját dominóba rejti, melyből csak ragadozómadár-orra mered ki. CagHostrd egyiptomi páholyt rendez be magán nak a redoute-okban, Mozart pedig elbájolja a salzburgi redoute-ok kön

zönségét kecses táncaival,

A maszk ma is divatos még, ál* arcosbálokat rendeznek a kaszinók* ban s a polgári szalonokban, melyek-* bői egy-egy éjszakára felszedik ff szőnyeget és kiviszik a bútorokat.

De mintha megszürkült volna ez a maszk, hiányzik belőle az örömnek az a piros ragyogása, amely a régi maszkbálok nem nemesi tagjainak álarcából is sugárzott. Kicsit úgy is érezzük, hogyha maszkot teszünk az arcunkra, egyszerre két maszkot viselünk, ügy érezzük, mintha egy maszk állandóan rajta volna az arcunkon. Álarcosbálok nélkül is a maszkok korát éljük, alig van valaki, aki igazi arcát mutatja. Lassanként el is feledjük, hogy milyenek voltunk, amikor mosolygó merev, hus-maszkunkat az arcunkra szorítottuk.

Hobainbörze

a párisi éjszakában

Titokzatos automobilokban árulják a „coco“-t.

Páris, február :28.

A' párisi mulatós világ körében uj és nagyon veszedelmes szenvedély harapódzott el: a kokainfogyasz ás, amire talán a rendkívüli idők okoz* ta izgatottság avagy a túlhajtott élvezetek ösztönzik az embereket. Paris minden negyedében, legyen az a Champs Elysée vagy Montmartre", folyton találkozik az ember olyan egyénekkel, akik tiltott gyógyszere* két árulnak. Ezek közül a legkedveltebb és legkeresettebb a kokain. Olyan megszokottan kérik az emberek ezt a szert, mint amikor a péknél kenyeret vásárolnak.

Gyakori látvány az utcán, amint a rendőrök igen szépen öltözött hölgyeket, divatos ruhát viselő férfiakat tartóztatnak le, amint tettenérik őket kokainvásárlás közben. Sőt már megjelentek a kokainvásár csalói is. Ezek igen csinos, ízléses csomagolásban kevés lisztet árulnak, bizonyosak lévén abban, hogy ha ki is derül a csalás, a följelentés elmarad. A párisi argó már becéző nevet is talált a kokainnak, . »coco«-nab nevezve azt.

Egy angol újságíró, aki Parisban jártában nagy megdöbbenéssel szemlélte végig a kokainvásárt, igen megkapóan írja le azt, ahogyan az ismeretlen vevő és eladó egymásra talál:

—1 A Montmartre egyik rosszul világított, de Igen forgalmas utcájában taxi-autó közeledett szép csen* desen. A soffőr időközönkint halk. de mégis világos jelet adott. Ez a különös autójel felkeltette a kíváncsiságomat és figyelni kezdtem. Ugyanis az a benyomásom támadt, hogy az autónak valami különös célja van. Próbaképpen rákiáltottam a soffőrre és egy közeli utca címét mondtam. A soffőr elnevette magát és kedélyesen odaszólt:

— Nincs arra szükség! Senki sincs itt.

Magyarázatot akartam kérni, folytatta az angol újságíró, be akartam szállni az autóba, amikor legnagyobb csodálkozásomra, az autó sötétjéből szép, fehér, formás kar nyúlt felém. A kéz szépen manikűrözött ujjain gyönyörű gyűrűk villogtak és valósággal szikráztak az