Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-25 / 84. szám

84. szám____________._______ BACSMEGYEI NAft-Ö________________________5. oldal Kiütéses tífusz Budapesten Egy orosz fogoly hurcolta be Kiütéses tífusz körülbelül két esz­tendő óta nem fordult elő Budapes­ten. A napokban a budapesti tiszti főorvosi hivatalt arról értesítették, hogy egy mosónő kiütéses tífusz gyanús megbetegedéssel a Geliért-kórházban fekszik. Szabó tiszti főorvos kiment a Mártonhegyi utra, ahol egy Schwarcz nevű mosónő lakott. Megállapította, hogy nemcsak a mosónő beteg, ha­nem hozzátartozói közül az utolsó na­pokban hatan betegedtek meg és az egyik családtag nehány nappal ezelőtt meg is halt. A tiszti főorvos megálla­pította, hogy valamennyi megbetege­dés kiütéses tífusz. Kiderült, hogy az asszony előkelő házakba jár mosni. Az egyik családnál, ahová mosni jár, hazaérkezett orosz fogságból a család fia, aki nem tudni miképpen, vala­hogyan kikerülte a csóti fogolytábort. Ä fiú édesanyja annyira elővigyázatos volt, hogy a hazaérkezett fiú csomag­ját nem vitte be a lakásba, hanem a mosókonyhába küldte le és Schwarz­­nét elhivatta, hogy a holmit azonnal tisztítsa ki. Schwarzné előadása szerint a fehér­neműkön szürkés gombaszerü tünete­ket vett észre, de semmi rosszat nem gondolt. Ezek voltak a tetvek, ame­lyek a kiütéses tífuszt behurcolták, A főorvos azonnal embereket küldött a kérdéses lakásba, ott is mindent de- Zinficiáltak, az orosz foglyot pedig be­vitték a Gellért-kórházba és most meg­figyelés alatt van. A gemiai előkészületek A konferencia külsőségei — Az előkészületek a konferen­ciára már folyamatban vannak. Genua város maga már eddig is több milliót fordított a város rend­­behozatalára, hogy méltóan fo­gadhassa a különböző államok delegáltjait. A konferencia a királyi palo­tában fog ülésezni, erre a célta a báltermet alakították át. A termet díszítő tárgyak érintetlenül ma­radták, a gobelinek és a metszett tükör, amely Napoleon idejéből maradt vissza, díszítik az óriási termet. Az olasz miniszterelnök­nek és külügyminiszternek az Aosta hercegnő volt lakosztályát jelölték ki. Ennek a lakosztály­nak a berendezése a tizenhato­dik századból va'ó. A palota földszintjén telefon és táviró központokat rendeztek be. Különös gondot fordítanak az új­ságírók elhelyezésére. Két külön­álló nagy épületet kapnak a sajtó képviselői. Az egyik palota szom­szédságában levő Palazzo Pet rone. Innen telefon és táviróvo­­naiak kötik össze Genuát a kü lönböző fővárosokkal. A második épület az újságíró otthon, olvasó és dolgozó termekkel. Hatszáz újságíró számára 250 hálószobát felöltek ki. A hírszolgálat és a sajtóügyek vezetését Emilio Fa ellio képviselő, olasz publicista látja el. Á delegátusok és missziók el­helyezése nehezebben fog menni. Egy római jelentés szerint a kö­vetkező államok jelentették be delegátusaikat a genuai értekez fetre t* Anglia 110 delegátust, Belgiumi 14, Svájc 3, Németország 80, Olaszország 110, Japán 100, Nor­végia 8, Svédország 10, Dánia 10, Hollandia 10, Luxemburg 4, Spa­nyolország 15, Portugália 9, Ma­gyarország 7, Ausztria 6, Bel­gium 5, Albánia 2. Oroszország 80, SHS. királyság 12. Lengyel­órszág 40, Lettország 6, Észtor­szág 24, Litvánia 7, Csehország 30, Finnország 7, Görögország 22, Románia 22 delegátust, Fran­ciaország még nem jelentette be, hoey hány embert küld Génuába. Eddig összesen hétszázötven­­riyolc delegátust jelentettek be. meg nem tántorodoit. Nem egy nagy emberrel esett meg, hogy élete alko­nyán a haladás útjáról visszakanya­rodott: Apponyi haladásában nincs görbe vonal. Ö nem kénytelen-kellet­len illeszkedett bele az uj kor refor­mátorainak gondolatvilágába: egy hosszú élet tapasztalata s a világese­mények szemlélete, a nagy, a gyöke­res változások szükségességének meg­­rézése és megértése vezette odáig, hogy konzerváló hajlandóságú híveit e szavakkal szokta helyreigazítani: Hiszen ti még mindig a középkorban éllek! Merem állítani, hogy a szellemiek­ről nem is beszélve, Rákóczi Ferenc óta egyetlen magyar föur sem áldo­zott anyagiakban annyit országa ja­váért, amennyit Apponyi. Bár élete módjában a megtestesülj Igénytelen­ség és Egyszerűség, ma szegény em­ber. Az apai örökségből egy birtoka maradt, az is Csehszlovákiában s oda sem eresztik be. Uradalmait megette a politika. Az a politika, mely a lel­keket termékenyítette, öt magát azon­ban leszegényitette. Könyvének kiadója nagy örömmel Írja nekem, hogy éppen kétakkora összeget fizetett Apponyinak az első kiadásért, mint tavalyelőtt nekem egy könyvemért. Ez százhatvanezer koro­nát jelentene, mely valamikor horriy bilis tiszteletdij lett volna, — ma log fennebb a régi tizenhatezer korona nak felel meg. »Bár százszor annyit kapna könyvéért« — ezt írja a ki­adónak. Mert ma már Apponyi is az Írásból él. Szomorúan beteljesült raj­ta: A szó elrepül, az irás megmarad. . m«om b w a Egy magyar operett-premier botránya Amerikában — Visszaélés Buftykay Ákos nevével — Egy amerikai magyar lap egé­szen furcsa uj operett bemutató­ját hirdette a legutóbbi napokban. A színházi kommüniké nagy­hangú reklámmal harangozza be, hogy legközelebb egy minden eddigi operettet túlszárnyaló slá­ger kerül bemutatóra a new-yorki Thurn-Hallban „Bohémélet" cím­mel, amely „nagy táncos operett­nek" a szövegét Buday Dénes irta, zenéjét pedig Buttykay Ákos állította össze. A hirdetés szerint a kacagtató operett-újdonság a budapesti Apolló-Szinház műsor­­darabja. Az egész hangzatos reklám csak úgy hemzseg a sületlensé­gektől. A Bohémélet, amint isme­retes, egyáltalán nem kacagtató operett-újdonság. Henry Murger egészen bizonyosan nem is an­nak szánta, sőt egész biztos az is, hogy Puccini, aki e bájos ro­­mantikáju regényt operává átdol­gozta, nem gondolt arra, hogy operájának címe ilyen misztifi­kációnak esik áldozatul az uj vi­lágban. Buttykay Ákosról is bi­zonyos, hogy nem veszi át Puc­cini operájának a cimét, Buday Dénes pedig nem is libretista, hanem szintén zeneszerző. Buttykay Ákos, akinek a nevé­vel a visszaélés történt, egyéb­ként már nyilatkozott is egyik pesti lap munkatársának a kinos botrányról, amelynek keletkezé­séről egyáltalán nincs tudomása. A kiváló zeneszerző nagyon fel van háborodva a nevével folyta­tott lelketlen halózkodás miatt, a mely csak nevének lejáratásához Apponyi Albert gróf könyve Irta BENEDEK ELEK Nyugalmasabb időkben irodalmi és politikai esemény lelt volna Apponvi Albert könyve. Ma 1 azonban, amikor Gömbös Gyula százados büntet­ni ; • lenül ronthatott neki Apponyinak, csak az elfogu­-■ lailanság kiválasztottjai jogadják méltóan a könyvet. Az ősz székely mesemondó alábbi írása ezekhez szól írván Apponyíról s emlékiratainak most megjelent első kötetéről, előre kell bocsátanom, hogy a békeszerző­dés ratifikálásának pillanatától fog­va, minden hátsó gondolat nélkül, Ro­mánia polgárának vallom magamat s mindössze odáig terjed alázatos ké­résem uj hazám ezidőszerinti é9 ez­után kővetkező kormányaitól az . er­délyi magyarság részére, hogy a bé­keszerződés biztosította jogokat be­csületesen hajtsák végre, a magam személyére pedig ennyit: a szántás­­vetésben, a faültetésben s szelíd, ár­tatlan történetek irogatásában ne há­borítsanak. Előre kejl bocsátanom azt is, hogy én Apponyi könyvét -— hála az >ébredő«, magyaroknak — nyomta­tásban nem olvastam, de kéziratban felejthetlenül .' gyógyító olvasmányom volt hontalanságom szomorú napjai­ban- Ha én Románia kormányelnöke volnék, nyomban felnyittatnám a ; so­rompót e könyv előtt, amely egy való­ban nagy és harmómkus lélek müve; amely tökéletes iskolapéldája annak, miként kell-eltüntetni még a nyomát is a nagy államférfiak pályáját kisérő csalódások,' megnemértések, alacsony rágalmazások okozta keserűségnek. Megindító látni, mily szigorú tárgyi­lagossággal bírálja politikai ellenfeleit s mint hajtja: meg zászlaját azoknak erényei előtt. Apponyi Albert élete és pályája a tragikumoknak végtelen sorozata. Ap­ja Ferencz Józsefnek főkancellárja, kedves embere, ő benne már politikai pályája kezdetén a közeljövő kor­­mányelnökét látják, ám Ferencz Jó­zsef sohasem. tudja megbocsátani Ap­ponyi György fiának, hogy a kiegye­zés becsületes végrehajtását követeli s amikor a nemzet kétszeri választás­sal kényszeríti a makacs őreget, hogy az ellenzéknek is helyet adjon a kor-: mányban. Apponyinak, a nemzet ve­zérének, kultuszrainiszteri szék jut s abból is a .soha vjsszanemtérés tuda­tával kel.l távoznia — egy könyv miatt. Apponyinak a Végzet kegyetlen sorsot juttatott: ez az ember, aki több mint félszázadon át termékenyítette. s termékenyíti ma is a lelkeket rapidig előre, mindig fölfelé irányitó gondola­tokkal, az alkotó, , a teremtő munka tényleges vezetéséből rettenetes kö­vetkezetességgel Iöketett félre s néz­nie kellett, mint rángatják jobbra-bal­ra kontár kocsisok az ország szekéré: nek gyeplőjét. Csudálatos ellentmon­dásokkal teljes e? a magyar lélek. Félszázados politikai pályafutásának jubileumán Magyarország ősz-; szes városai díszpolgárul választották Apponyit, sőt falvak is seregesen. Volt alkalroarna olvasni a díszpolgári okleveleket,' az üdvözlő feliratokat, a budapesti és vidéki újságok vezércik­kek egyértelemmel hívják Apponyit: bontsa ki a zászlót, vezesse ki nem­zetét az útvesztőből, de Lm, közeledik a választás s Apponyi, a legnagyobb magyar, egy kéit tántoríthatatlan hí­vének az élén megy a küzdelembe. Minden gondolkodó magyar ember be­felé így gondolkozik: Apponyinak, a magyar becsület megrnentöjének kel­lene ülnie nem is a miniszterelnöki, dó a kormányzói székben, -ám Appo­­nyi nem ül, sem itt, sem ott, nem is fog ülni soha, mert — úgy látszik — osztott Magyarország sem bírta el, hogyan bírhatná el a megosztott Ma­gyarország? Ha majdan Apponyi könyve előtt megnyílik a sorompó, már eleve, is felhívom a figyelmet két fejezetre. Azért hívem fel e két fejezetre a fi­gyelmet, mert csak az az ember, aki úgy irta meg a maga gyermek- és ifjúkorát, amint ő megírta; csak az az ember, aki Wagnerrel kapcsolato­sán a zenéről oly égbeszárnyaló, igazi müvészlélekre valló tanulmányt irt, képes felülemelkedni az emberi hit­ványságokon, képes magába temetni a keserűnél keserűbb csalódások ten­gerét s képes még mindig hinni nem­zetének felemelkedésében, mely vég­re is rá fog eszmélni: világszerte hán­tolják a Múltat, uj, megtisztult életet kell kezdeniök e föld minden népei­nek. Apponyi gyermek- és ifjúkora: ez a fejezet a legszebb pedagógiai munka mindazok közt, melyeket olvastam va­laha. Ezt a fejezetet külön is ki kel­lene adni, hogy olvashassa minden if­jú, minden tanító és minden szülő. És külön ki. kellene adni a zenéről szóló fejezetet, mely a zene leikébe behatoló irómüvész remeke. Mert tud­nunk kell, hogy Apponyi az Írásnak is művésze. S tudnunk kell róla, hogy csak egy embert irigyelt: Eötvös Ló­ránt bárót, akin ifjú korában igen csodálkozott, hogy báró létére vissza­húzódik a társaságoktól s a tudomány művelésének áldozza szép ifjúságát, de később, amikor oly sok csalódás érte a politikai pályán, fel-felsóhaj­­tott: mért nem a tudománynak szen­telte egész életéi Harminc évig volt politikai vezé­rem Apponyi, bár-a politikában aktiv részt csak öt évig vevék, s mint em­­íier, életem alkonyán és eszmény­képem. Bizonyos vagyok abban, hogy ez az ember soha az egyenes útról le nem tért. Soha senkit meg nem bán­tott. Soha rosszat nem gondolt, nem cselekedet. Vallásos lelke minden félrelépéstől visszatartó. Ostoba és rosszindulatú emberek csuhásnak, je­zsuitának csúfolták vallásossága miatt, de a gondolkodó embernek meg kell hajolnia e kivételes nagy szellem ©lőtt, mely nagy . tudósokével veteke­sofca 1 keit: néhány kurzusos újság leszámí­tásával, oklevelek, feliratok^ S ez^rcik-3ö hjdásáv&I, az isjMjltfvásbau

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom